Nyírségi Magyar Nép, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-20 / 166. szám
4. oldal NYÍRSÉGI magyar nép SZERDA, 1949. JULIUS 20. KÖNYV A nemzetközi munkásmozgalom Nemes Dezső Ez a könyv végigkíséri a marxizmus harcát és győzelmét a nemzetközi munkásmozgalomban. Végigkíséri a proletariátus küzdelmét a kizsákmányolás megszüntetéséért és az új szocialista társadalom felépítéséért. Száz év az az időszak .amelyet Nemes Dezső munkájában megvilágít, a Kommunisták Szövetsége megalapításától, az 1948-as párizsi forradalomtól kezdve a kommunista és munkáspártok Tájékoztató Irodájának felállításáig, a mai nemzetközi munkásmozgalom eseményeinek feltárásáig. Nélkülözhetetlen kézikönyv ez mindazok számára, akik harcosai, felépítői az új szocialista társadalomnak és ezt a harcukat, munkájukat azzal a felismeréssel végzik, hogy saját hazájukat csak úgy tudják felszabadítani, ha a különböző nemzetek dolgozóival vállvetve harcolnak a közös célért. Vaspata Jack London Jack London fantasztikus politikai regénye 1907-ben jelent meg először. A nagy amerikai haladó- szellemü író megdöbbentő módon előre látta a fasizmust, melyről azt gondolta, hogy Amerikában Petőfi szabadság eszméje Résziét"Révav iózsef: „Marxizmus," népiesség, magyarság“ c. könyvéből ...Petőfi hitt a magyar népben és hitt abban, hogy Magyarország újjászületése a magyar nép műve tesz... Nem ábránd ült ki a nép- oöl, nem mondja a nápre, hogy éretlen tömeg, izs hisz abban, hogy botlások ellenére, zegzugos kerülőutak ellenére végeredményiben a nép meg tudja találni a heiyes cselekvésnek az Út ját. Mi adott neki erőt arra, hogy higyjen a népben? Szabadságeszméje adott neki erre erőt. Petőfi nem ábránitult még ki a nagy polgári forradalomnak, a nagy francia forradalomnak szabadságeszméjéböl. Petiig kiábrándulhatott volna, mert az a kor, amiben ü élt, nemcsak ezeknek a szabadságeszméknek a kora volt, hanem a belő.ük való kiábrándulásnak is a kora. A francia forradalom elvihar- zasa után, amikor nyilvánító lett, hogy politikai szabadság nem jár együtt a gazdasági és az emberi felszabadulással, végigvonul k,uró- pán ez a kiábrándulás. A harmincas években amikor a demokratikus mozgalmaknak egy új hulláma kezdődött Európaszerte, a polgárság ebből új következtetést, a liberálizmus következtetését vonja le: a szabadság legyen puszta politikai szabadság és mint politikai szabadság is legyen minél korlátozottabb. Petőfi szabadságeszméje nem ez a liberális szabadságeszme, hanem átfogó univerzális szabadságeszme — ismétlem — visszanyúlás a francia forradalom szabadságeszméjéhez. A szabadságot úgy énekli meg és úgy ünnepli, mint egy világot mozgató erőt, szinte mint egy istenséget. Mi a lényege ennek a szabadságeszmének? A lényege: a humanizmus. A szabadság azért világot formáló erő, mert az emlyer világot formáló erő. Az van emögött a szabadságeszme mögött, hogy az ember ura, vagy ura lehet saját világának, hogy be tudja rendezni saját világát, saját életét a maga képére. Petőfi szabadságimádata: hit az emberben. És ezért több az ő népiessége mindenféle olyan régi vagy Új népiességnél, amelynek szemhalára nem terjed túl a parasztságon. Ez a parasztságra- — és csak a parasztságra — orientálódó népiesség össze tudja egyeztetni a nép szere- telét az emberben való hitetlenséggel. Elég,itt talán utalni a francia Gionóra. Es ezért volt összegyeztethetö ez a népiesség, ez a népet szerető, de az emberben nem hívő népiesség olyan törekvésekkel, amelyek a nép politikai kisko- rusítúsához vezettek. Ezért volt összeegyeztethető és ezért összeegyeztethető ma is ez a népiessé g azzal a nézettel, hogy az ember nem ereit a szabadságra. Petőfi szerint erett rá. fel lehet vetni a kérdést, vájjon nem naiv szabadsághit-e ez, nem olyan szabadsaghit-e, amelyen túlment az idő es amelyet ma már megmosolyogni lehet? Persze van ebben a szabadsághitben — ha akarják — egy bizonyos naivitás is. De én azt állítom, hogy ez az úgynevezett „naivitás“, több, mint a szabadságból való divatos szkeptikus kiábrándulás. Tudta Petőfi is, hogy a szabadság, különösen a politikai szabadság nem minden. — Az „Apostol^-ból, „A XIX. század kö.tőihez" c. verséből kiderül, hogy ismerte, már a korabeli francia szocializmusnak eszméjét. De Petőfi költészetében, emberségében, cselekvésében és politikájában az a nagyszerű, hogy látva a francia forradalom szabadságeszméi és az új polgári világ közötti ellentmondásokat —- látva, tehát nem naivul — meg tudott maradni a nép emberének, humanistának, jakobinusnak. fog kitörni. Külön aktualitást ad a könyvnek, hogy ma, amikor ismét kísért a fasizmus veszélye, a világ békeszerető népei a Szovjetunió vezetésével küzdenek a „Vaspata”, az amerikai imperializmus ellen. A nagyjelentőségű könyv friss és korszerű fordításban került a magyar olvasók kezébe, a Szikra kiadásban. Kultúrműsorral készülnek Szabolcs dolgozói a terménybegyüjtési ünnepre Huszonnegyedtikén Szabolcs minden községében, falujában terménybegyüjtési ünnepet rendeznek a dolgozók. Gyönyörű ünnepnap lesz ez, 'amikor dolgozó parasztságunk bizonyságot tesz arról, hogy szívén viseli az ország minden dolgozójának ügyét, versenyezve gyűjtik a termést, az ország kenyerét. Az ürnépségre a legkisebb falu is gyönyörű kultúrműsorral készül, a falvak, község dolgozó paraszt fiatalsága, az Eposz-ifjak a legnagyobb dologidő kelős közepén is lelkesen készülődnek ennek a napnak méltó megünneplésére. FILM IIIIIIIIUIIIU1IUINIIMIIII Varázskristály Ez a film a Türkméii Szovjet Szó. uali.sta Köztársaság fennállásának huszadik évfordulóján készült. Csupa dal, tánc a film- 5 türkmén nép mc séi elevednek meg. A színe»*, ktp a . gó, vidám 'örténctek a feUzaba.Sult boldog nép örömteli derűjét áraszt, ják. A történet középpontjában a „varázskristály“ áll. Allar szamáron járja az országot, mindig üres a zsebe, de birtokában van egy bűvös kristálygömb. Egy alkalommal lakodalmasokkal találkozik, akik megkérik, hogy szórakoztassa őket. Aida mesélni ke/d. Az első mese egy pásztorról és szerelmeséről szól, akik eltáncoíják történetüket. Megelevenednek előttünk a türkmén nép gyönyörű népi táncai. A második mese egy megható sár relmes történet, a kán zsarnokságától szól. Aldar Koszé még több mesét is mondana a lakodalmasoknak, azonban erre már nincs idő: lovas jön a háború hírével és a menyegzői menetből harci menet 1í9z és Aldar Koszé, aki 3z előbb még meséket mondott, most lelkesítő beszédben búcsúztatja a háborúba Induló harcosokat, akik elindulnak, hogy megvédjék szocialista hazájukat a fasiszta rablókkal szemben. A gyönyörű szovjet film bemutatását csütörtökön délután kezdi, a« újra meginduló Apolló filmszínház Nyíregyházán. — HATALMASEREJŰ robbanás j.usztított pénteken este a Németország francia övezetében fekvő Fruin városban. A robbanást a háborúból visszamaradt és felhalmozott lőszer okozta. A romok alól eddig 60 halottat és több, mint 30(J sebeíültet emeltek ki. — A MAGYI Eposz ötnapot tanfolyamot rendezett ai VlT-re va!<5 alapos előkészítésre. Barátom arca hirtelen bánatossá Két pohárköszöntő Irta: E. Szorgejev Szilveszter estéjén a szerkesztőségben felhívott régi barátom, Grisa Kudrin, — Üdvözöllek öregem —- dörögte mély hangján a telefonban. — Hogy vagy, gyűröd a papirost?! Mi az, meg sem ismersz? Itt Grisa beszél!.., — Melyik Grisa? — kérdeztem rosszmájban, — a százhúsz kilós, álomszuszék, káposztakotlettel a szájában? — Hazudsz, papírpocsékoló! — így Grisa, — Kudrin vagyok, jóvágású, közepes életkorú, vonzó külsejű férfiú! Erről különben személyesen is meggyőződhetsz, ha megígéred, hogy az újesztendőt újra nálam köszöntőd fel... örömmel indultam útnak Grisa lakása felé. Útközben elgondolkoztam, s eszembejutott tavalyi szilveszterünk. 1947. utolsó óráit is vele töltöttem. Véletlenségből cseppentem be hozzá, csak úgy találomra, hiszen a háború előtt találkoztunk utoljára. Fiatalságunkat szomszédos esztergapadok mellett töltöttük, s még az utolsó ciga- rettavégeket is megosztottuk egymással Sok idő telt el azóta, s mindketten megváltoztunk: Grisá- ból mérnök, tiszteletreméltó gépgyári igazgató lett, jómagam, ahogy ö szokta mondani „papír- pocsékolóvá” lettem. Nem hiába, a régi barátság nem rozsdásodik, — Grisa örömmel fo- gadott. — Igazán te vagy az? — dór- mögte mély hangján, sát akart ölelni. Ebben azonban megakadályozta hatalmas pocakja. — Cseppet sem változtál, ugyanolyan nyápic, göndörhajú fiú vagy, mint voltál! — De ezt nem lehetne rólad mondani, — mondtam nevetve, — te aztán alaposan meghíztál. Mi az oka? Vízkór, elefántkór vagy szívbaj?! — Egyszerűen helyes az életbeosztásom, — mormogta Grisa önelégülten, s belesüppedt egy hatalmas karosszékbe. — A kitűzött tervet teljesítem három hónapra, A jó minőségre ügyelek. Kitűnően alszom, nyugodt vagyok, tiszta a lelkiismeretem, jól végzem dolgomat. Érted?.., Jól tetted egyébként, hogy eljöttél. Mit tanácsolsz, milyen pohárköszöntőt mondjak? Hivatalosak hozzám a gyár embe- rei... Boldog új évet! Sok sikert! — ilyeneket szoktak ilyenkor mondani. — Így válaszoltam, de már tgen szórakozottan, mert figyelme, met teljes mértékben lekötötte az ételektől ,italoktól roskadozó a\- tal... Grisa azonban nem volt megelégedve a válassza], — Valami lelkesítőt is szeretnék mondani. Ilyeneket: Hárommillió rubel javadalmazást kaptunk! De mit monodhatnék még mást, ehhez hasonlót, lelkesítőt? — dohogta. — Ejnye, nem kell ezen olyan sokat gondolkozni! Iszol egy-két pohárkával, s meglásd, egyszeribe Cicero lesz belőled... vált, s ez az arckifejezés nevetséges ellentétben állt hatalmasra nőtt rengő tokájával, húsos arcával... — Te könnyen beszélsz! Inni! Orvos tiltotta el! — mondta sóhajtva. — Elhájasodás! Mig ti fejedelmi lakomát ültök, én káposztakotlett és szódavíz mellett búsla. kodhatom... Pontosan 12 órakor Grisa nehézkesen felemelkedett a karosszék- bői, s arcán méla undorral koccintotta vízzel telt poharát a likő. rös poharakhoz. — Boldog újévet! — hebegte.— Sok, a terveknek megfelelő sikert! S általában jó, csendes, nyugodt munkát! Barátom nem sok lendülettel tartotta meg a szónoklatot! Utána bágyadtan roskadt székébe, s meg nem mozdult reggelig. Kifárasztotta az éjszakázás elkényeztetett kövér testét... Erre gondoltam, ahogy most barátom lakása felé közeledtem. — Mikor beléptem hozzá, éppen a tükör előtt állt, s ruhát próbált. Alig ismertem rá: alakja már az első pillantásra vagy félmázsával kevesebbet mutatott, s a rózsaszínű zsírpárnácskák i's eltűntek az arcáról. Az ördögbe! Mi történt veled édes Grisám?! kérdeztem elhülve. — Térj magadhoz, — válaszolta, s olyat csapott a vállamra, hogy majd lerogytam. Valójában megváltozott! — Nincs ebben semmi boszorkányság — folytatta még mindig hahotázva döbbent tekintetemen, — figyelj ide, majd elmondom, mitől lettem ilyen karcsú: — Emlékszel még arra a buta pohárköszöntö:re tavaly sziiivesz- terestén? „Csendes, nyugodt munka...” Bevallom, most is ég a fülem, ha arra a békés önelégültségre gondolok, melyben akkor leled- zettern! De szerencsére az élet be- leszólt akkori hangulatomba, s egy év alatt minden megváltozott! — Egy szép napon a minisztérium arról értesített, hogy gyárunk javadalmazását csökkentették. Felnyögtem és ellenkezni próbáltam. Persze nem lehetett. Most már azt moncíom: szerencsére! Gyorsan át kellett szervezkednünk, alaposan neki kellett látnunk a munkának: három hónap múlva rentábilisak voltunk. Hirtelen fogyásom ekkor megállt, s éppen fel akartam lé- lekzeni, mikor újabb utasítás érkezett: 2 millió megtakarítás! Ma. gával a miniszterrel1 csatáztam, de minden hiába! Bezártam az irodámat, a kulcsot zsebrevágtam, s végigjártam, a műhelyeket. Láttam: vannak tartalékok. Az esztergályo- soknak azt tanácsoltam, hogy gyorsabban indítsák be a padokat, a szerelők brigádját önálló gazdasági alapokra fektettem... — De a dolog nem maradt eny- nyiben. Már láttam, hogy egyre emelkedik a nyereségűn^ mikor egy hétre Lenigrádba kellett utaznom, hogy ellenőrizzem a rendeléseket. Mire visszatértem, a párt- bizottság a következőket közölte: „Távolléted alatt a közösség kissé megváltoztatta a tervezetet, — s kötelezettséget vállalt arra, hogy még további három milliót takarít meg... Vedd tudomásul, hogy helyetteseid nem emeltek kitogást ez ellen!” Felnyögtem újra, immár harmadszor. L)e a titkár így vigasztalt: „Semmi baj, Grigor Sztyepánovics! A kollektíva majd segít neked, s tudod, ha a nép igazán akar valamit, akár egy hegyet is elmozdít a helyéről...” — A munka utolsó, legkisebb mozzanatát is szabályozni kellett. Hosszú teázással egybekötött gyü- lésezésekre gondolni sem lehetett! Sztahánov-tanácsot szerveztem a gyárban. Jómagam meg beiratkoztam a pénzügyi tervintézet esti tagozatára. Tanultam. S úgy takarékoskodtunk, hogy nem maradt egyetlen elpocsékolt szög sem! Így aztán jól dolgoztunk, az állam öt millióját december hatodikéig előteremtettük az utolsó kopekig! Sőt, még további kötelezettséget is vállaltunk. És most már nem is jajgatok.., Grisa barátom elmerengett a történeten, de aztán újra felderült az ábrázata. Olyan mozdulattal tapogatta meg karcsú alakjára simuló ruháját, mintha maga is csodálkozna ezen a változáson... Örömömben majdnem a nyaká ba borultam... — Nagyszerű — kiáltottam — akkor most kitűnő vacsorá* eszünk, utána énekelünk. S aztár — ha szabad kérdeznem, milyei pohárköszöntőt mondasz inegfo gyatkozott barátom?-7 Emiatt ne fájjon a fejed Csak ennyit mondok: „Éljen a: alkotó, fáradhatatlant küzdelemtel jes szovjet él elütik 1”
