Nyírségi Magyar Nép, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-07 / 155. szám
CSÜTÖRTÖK, 1949. JULIUS 7. NYÍRSÉGI magyar née 8. ol'dJj A TETTEKET ÉS A TERVEKET BESZÉLT! MEG S ÍIGStó B SZSBOLSSMESYEi TBGGYÜLÉSEKEN A két rendezőgárdist* a tagkönyveket kéri a pártszervezet ajtajában. Előkerülnek a Magyar Dolgozok Pártjának piros könyvecskéi, meg a tagje'öltigazolványok. Felmutatóik beléphetnek a párthelyiségbe, ahol néhány perc múlva kezdetét veszi a taggyűlés. Valaki mentegetődzik: ottonfelej- tette a tagsági könyvét. — Én mindig magammal hordom —. mondja a reudezőgáröista. — A taggyűlésre feltétlenül mindenkinek el kell hoznia. Ez hozzátartozik a rendhez, aminek a Pártban kell lennie. A feledékeny elvtárs kénytelen hazamenni tagsági könyvéért. — Az elvtárs még nem fizetett tagsági díjat júniusra — mondják egy következő belépőnek. — Pedig a szervezeti szabályzatban olvashatja : a párttag kötelességei közé tartozik a rendszeres tagdíjfizetés js* Képes és kevésbbé népes taggyűlések Havonként egyszer van taggyűlés a pártszervezetekben, egyszer találkozik a tagság abból a célból, hogy a pártszervezet belső ügyeit tárgyalja meg. Emlékezünk még a felülvizsgá. lát folyamán tartott taggyűlésekre. Azokon ott volt nagyon kevés kivétellel az egész párttagság. A Párt ügyeivel való törődés akkor lett igazán a széles tagság tulajdonsága és ez a tulajdonság megmaradt, állandósult, de csak azokban a pártszervezetekben, ahol a vezetőség is gon. dot viselt arról, hogy ne lanyhuljon az érdeklődés. Népes, lelkes taggyűlés tanúi voltunk Büdszentmihályon, ahol a tagság 95 százaléka jelent meg. Más volt a tapasztalat azonban Dombrádon. Nem lett volna szabad — A választások napján úgy megálltunk a népneveléssel — mondta a kótaji gyűlésen Tárnái Imre elvtárs —, mint a célbaért versenyző. Vezetőségi ülést is ritkán tartottunk. Egy még súlyosabb hibára hívta fel a figyelmet Béda Ferenc elvtárs. — A kulákok erőszakkal nyíltan szavaztak. A szemünk előtt hajiogat- ták ősze a szavazólapot és dobták az urnába. Beleestünk abba a hibába, hogy „jó embereknek11 néztük aztán őket. Most a napokban aztán mi is tapasztaltuk, hogy mennyire „jó cm. berek“. Egyetlen aratási szerződési sem akartak kötni. Nem tetszik ne- kik, hogy az aratómunkásoknak megfelelő munkabért, részesedést és étkezést biztosítunk. A hibáinkból azonban tanulni fogunk, sikerre visszük a nyári mezőgazdasági munkák, az aratás, a cséplés és a ter- ménybegyüjtés elvégzését. Mi, kommunista dolgozó parasztok fogunk példát mutatni mindenütt. Még tizenöt felszólalás mutatja, hogy a jövőben helyes úton akar megtörténnie, bogy a párttitkár délutáni álmát aludja a taggyűlés hirdetett időpontjában (nem beszélve az előtte tartott községpolitikai értekezletről, amelyen szintén nem vett részt), A rossz előkészítés néptelen taggyűlést eredményezett és csak tiz óra felé lehetett összehozni 200 MDP párttagot. járni a kótaji pártszervezet, a munkára kész lelkesedés pedig azt mutatja: helyes volt nőre bízni a szervezet vezetését. Megállja helyét a párttitkárnő. Helyes volt a kritika A nyírbátori pártszervezet működését nemrég megkritizálták a felsőbb pártszervek. Az azóta eltelt időt a hibák kiküszöbölésére fordították a bátoriak. A taggyűlésen már sokkal jobb eredményekről számolhattak be, sokkal jobb párttagság eiőtt. A megye legnagyobb üzeme van a községben, mégsem az ipari munkásság volt a pártszervezet irányítója. Most már megmutatkozik : sokkal nagyobb eredményekre képes az a pártszervezet, amelyet az országot vezető osztály irányít. Elmélyülten vitáztak a következő feladatokról és — mint a többi taggyűlésen, itt is —• megbeszélték a trockizmus veszélyeinek kiküszöbö. lése terén a helyi pártszervezetre váró feladatokat is. Helyes mra vezeti a pártszervezetet az önkritika „Ha látná ezt az édesanyám...“ Mérnök les* Mélk Jenőből, a tiszadadai árva parasztfiuból — Először úgy gondoltam, hogy traktorosnak tanulok ki, mert az is nagyon szép dolog ... — formálja gondolatait szavakba Mélk Jenő, az apátián, anyátlan tiszdadai paraszt- fiú. Mellette sokan üldögélnek még a szobában, parasztok, munkások gyermekei, felvételi vizsgára várnak, valamennyien a miskolci Műegyetemre szeretnének bejutni. Nagy Imre könyökölve támaszkodik az asztal lapjára és erősen gondol, kodik. Lehet, hogy éppen erre gon dt 1: igen, az apán most régi módszerekkel küzködik a Bóniban, de majd. ha én mérnök leszek, megvalHol szeretnél dolgozni ? tozik a helyzet. Uj módszereket állítunk fel együtt! Mélk Jenő tovább beszél: — Aztán mégis úgy határoztam, hogy inkább mérnök leäzek. Annyit is megbirok tanulni. — Jó tanuló vagy? — Nézd meg! — nyújtja a bizonyítványát, csupa jeles és kitűnő. —- Minig szerettem a motorokat, a gépeket, mindig szerettem volna meg ismerkedni velük. Most alkalmam lesz . . . bár látná az édesanyán: ts — fakul szomorkássá a hangja. — Biztosan síma örömében. Nem lesz a fiából rongyos cseléd, kulák kapcája vagy csavargó, hanem mérnök... — kérdezem tőle —Csepelen vagy Jiósgyőrött? Egyszeribe felragyog a szeme, Imikor a két nagyszerű gyár next hallja. Nem járt még ezeken a íelyeken sohasem, de az újságból udja, hogy a munkaversenyek in- len indulnak ki mindig. — Az jó lenne. De azt ki is kell rdemelni. — Csak nem félsz a tanulástól?- mordul rá a szomszédja, Pusz- aföldi Zoli egy nyírbátori kömű. essegéd tizenhét éves fia. Nem aragosan, mert közben Nagy mre felé kacsint. — Azt már nem! — tiltakozik enő erősen. — Ilyen gyávának em szabad lenni nekünk. A gyü- íölcstermelő csoportban dolgoz- im Tiszadadán és amikor eljöt- em, azt mondták a többiek: úgy anuljál, hogy a csoport becsűiéiről van szó. Az Eposz titkár edig hozzátette: nemcsak egy. zerű becsületszóról van itt szó, anem arról, hogy a szocializmus elépítéséhez igen sok munkás és arasztmérnökre van szüksége az rszágnak, az ötéves tervnek. Pusztaföldi Zoltán kőművessegéd fia beszédét is agy figyelemmel hallgatják a töb- iek. — Az apám már 25 éve dolgozik szakszervezeti mozgalomban, soat sztrájkolt, harcolt, a munkás. sztály, a Párt sok szép győzelmében résztvett már, de talán soha nem volt olyan boldog, mint ami. kor bejelentettem neki, hogy mérnök szeretnék lenni. — Nem harcoltunk hiába — mondta az apám. — És nemcsak egyszerűen beiratkozhatunk az egyetemre, hanem gondoskodik is rólunk a dolgozók állama, a Párt. — Díjtalanul végezhetjük egyetemi éveinket, teljes ellátást kapunk a Népi Kollégiumokban, sőt még ráadásul zsebpénzt is. — Aki jól tanul, az ösztöndíjat kap. — Ruhát is vásárolhatunk, mert minden nyáron gyárban dolgozhatunk, gyakorolhatunk rendes fizetésért. — Szóval minden megvan már fiúk — próbálok gátat vetni a lelkes szóradatnak. — Csak egyet hagytunk még ki —vág közbe Jenő — azt, hogy mindezt jó tanulással háláljuk meg a 'Pártnak. — Szerkesztői üzenet: a Déí'osz bakítalórántházi járási titkárságának: Verseny tervükkel általánosságban nem tudunk foglalkozni. Kérjük, hogy tervüket minden részletre kiterjedően ismertessék velünk. itt a cséplő - hol a cséplő ? Három hétig kerestek Szabolcsban egy bolygó cséplőgépet Nemrégiben bizottságok vizsgálták felül a cséplőgépeket, hogy a csép lési idény megkezdésekor fennakadás nélkül kezdhessék meg a munkát. A bizottságok a javításra sz« ruló traktorokra felhízták tulajdo. r.osaik figyelmét, kötelezték őket a javítás elvégzésére. Akit a bízott ság arra érdemesnek talált, annak kölcsönt folyósítottak a gép javíttatására. Mihalkó Gyula, háromtrakioros kupecet kötelezték, hogy három cséplőgarnitúrája közül az egyiket amely javításra szorult, záros határidőn belül helyezze használható ál'a pótba. Mihalkó Gyula fittyet hányt a felszólításra. A határidő letelte utar a közigazgatási hatóságok elkoboz ták Mihalkó cséplőgépét és a gép állomás rendelkezésére bocsátották. A gépállomás dolgozói a cséplőgép bűit helyét találták. Nincs cséplő. Hol a cséplő? —• Nekem csak két cséplőgépem van — mondta áluokul Mihalkó Gyula. Tudni sem akart a harmadik cséplőgépről, amelyet a szabotálás miatt elkoboztak tőle. Három hétig húzta-halasztotta így az időt Mihalkó. Időközben jelenté sek. érkeztek az ÁMG alközpontjához egy titokzatos cséplőgépről amely hol ebben, hol abban a községben jelenik meg, húzzák-vonják a vármegyében, senki nem tudja hon nan jön, kié? Az alközpont nyomába eredt a bolygó cséplőgépnek, amiről kiderült: Mihalkó „nemlétező“ harmadik gépéről van szó. Ma már a nagyhalászi gépállomáson vau a cséplőgép, javítják a traktoristák, hogy a rövidesen megkezdődő cséplésnél ne a rozsda egye, hanem a dolgozókat szolgálja. Ismerje meg mindenki a tervet! Üzemeinkben sorra lezajlottak már a tervismertető értekezletek, ahol a gyárak dolgozói, munkásai együttesen beszélték meg a hároméves terv utolsó hat hónapjának feladatait. A legtöbb helyen egészséges javaslatok merültek fel, nem voltak az értekezletek a vállalatvezetők élettelen beszámolói, hanem a dolgozók százainak lelkes, komoly számvetései. Ezek alapján állítják most össze haladéktalanul az üzem versenytervét a hároméves terv teljesítésére és túlteljesítésére. Mindez azonban nem elegendő. Soha nem születik a papíron lefektetett számokból győzedelmes eredmény, ha ezeket a számokat, terveket nem fogják ismerni a dolgozók. Erre mutat rá a Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnökségének felhívása, amikor a többi között ezt mondja: „Gondoskodjunk arról, hogy minden dolgozó ismerje meg a részletesen kidolgozott versenyterveket, mert így válik világossá min. denki előtt az a nagy felelősség, amelyet külön-külön és együttesen visel a terv maradéktalan végrehaj tásának során a magyar munkásosztály. Igen, a munkáso-ztály vállán nyugszik a felelősség a tervekért, & dolgozók felemelkedéséért, boldogabb, vidámabb életéért. De kik alkotják a munkásosztályt? Nem azok, akik ott dolgoznak a gépek mellett, az üzemekben, vagy a szocialista építés frontszakaszán:? A munkás- osztály felelelőssége külön-külön is a munkásosztály minden tagjának felelőssége is. És csak akkor fogja mindenki érezni felelősségét, ha tudatában lesz a ráháruló munkának, ha úgy áll a kezdéshez a géphez, nekem ezt és ezt kell végrehajtanom, ahhoz, hogy a hároméves terv győzelmesen befejeződjön. Ennek a jelentősége már eddig is igen szépen megnyilvánult. Hiszen a büdszent. miliályi Alkaloida, a nyírbojdányi Petróleumgyár, a Vulkán csak úgy érhetett el eredményeket, hogy a dolgozók ismerték a terv minden részletét, a rájuk eső tervdarabot. Minden héten műhelyértekezletet tartottak, minden brigád kidolgozta magának azt, hogy mit kell meg* valósitania és a brigádértekezleteken minden munkás kidolgozta magának és megismerte az ő „egyéni11 tervét. Az Alkaloidában ezen túlmenőleg kifüggesztett táblákról olvashatják minden nap a munkások a tervet és ellenőrizhetik annak megvalósítását. Mit eredményez a fordítottja? Elég, ha a nyíregyházi Kisvasutak műhelyére gondolunk. Az üzemi háromszög nem fordított gondot arra, hogy a dolgozók megismerjék a tervet, a munkások sem törődtek azzal, hogy tulajdonképpen hároméves terv is létezik és így nemcsak, hogy rosz- szul ment a munka, hanem kiderült az is, hogy a reakciós vállalatvezetőség tudatosan elszabotálta a versenyt, akadályozta a hároméves terv végrehajtását. A villanytelepi üzemi háromszögnek is meg kell szívlelnie a Szaktanács felhívásának ezt a részét. A néhány hónappal ezelőtti értekezlethez hasonlóan a mostani tervértekezleten is csupán hivatalos hozzászólások hangzottak el általános jel. szavakat hangoztatva. Ebből arra *e- Lct következtetni, hogy a villanytc- lep munkásai eddig sem ismerték részletesen tervüket, nem éreztek szoros kapcsolatot a terv és a maguk személye között. De meg kell szívlelnie mindezt Szabolcs minden üzemének, mert csak ebben az esetben mondhatjuk el: a munkásosztály felelősségével és becsületével dolgozhatunk. SOOO kaszáié és egyéb mezőgazdasági gép várja a Kábáéi aratást Kubánban kitűnő gabona- termésre számítanak. A Párt és a kormány rendeletére az 1949. évi aratási munkák elvégzésével és a termés beta- kajríttásával kapcsolatban a kubáni kolhozisták és a trak- torállomások dolgozói elvégzik az utolsó előkészületeket a gabona lejáratásához. A kolhozok és szovhozok mezői cséplő-aratógépekkei népesednek be. Az aratásra több, mint hatezer kaszáló- és mezőgazdasági gépet készítettek elő. 17.000 forint kárt okozott egy villámcsapás Az elmúlt viharos-esőis napok egyikén villámcsapás érte Nánási Pál újifehértói lakos dohánypajtáját. A pajta azonnal tüzet fogott, értesítették a helyi tűzoltóságot, a pajtát azonban nem sikerült megmerj eni. A mezőn dolgozó emberek a vihar elől a dohánypajtával szomszédos istállóba menekültek. A villámcsapástól szerencsére az ijedtségen kívül semmi bajuk nem esett. így, résztvehettek a tűz továbbterjedésének meggátolásában is. A tűz következtében keletkezett kár meghaladja a 17.000 forintot. ('TÉNYEK'lfanqiáj Imperialista politika Görögországban A New Statesman and Nation érdekes cikket közöl: „Ideje lenne Bevinnek is felismerni, hogy az angolok és amerikaiak görögországi jelenléte nem a demokrácia védelme, hanem a Mataxas diktatúra új és még véresebb változata. A szabadságharcosok ma ugyanolyan erősek, mint az egy évvel ezelőtti diktatúra. Miközben egyre több segitségért üvöltöznek az athéniak, mind gyengébbek lesznek. Számos jel mutat arra, hogy az athéni hadsereg erkölcse meglazult és nem bízik a győzelemben. Ilyen körülmények között nem várható más, mint a holtpont, amelyből csak anarchia és fejetlenség keletkezhet. A demokrácia védelmében, a görög nép élete érdekében, de még a brit érdekek szempontjából is csak az a nemzetközi közvetítés az egyetlen értelmes módozat, amelyet a szabadságharcosok javasoltak. Ezt az athéniek azon az alapon utasították vissza, hogy „ntat nyitnak a kommunizmusnak“. Ez az állítás üres kifogás. Az egész görög politika 1944 óta — vagy talán még korábbról — nyilvánvaló angol és amerikai beavatkozássá alakult át. Az egyetlen segítség csak az lehet, hogyha a nyugati hatalmak támogatják az Egyesült Nemzetek Szövetségén, vagy már arra hivatott testület útján történő közvetítést.“
