Nyírségi Magyar Nép, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-01 / 150. szám
PÉNTEK, 19NYÍRSÉGI »agyar nee 3. oldal. EIEDETT A TERMELÉS, javult tőség, csökkent az önköltség A taalatcsere megindulásával A nyíregyházi ny -üzemrészében, mi,a. jalóban, a kultúráé], kénél — felelőtlen dolgoztak. Megtör a tejszínbe belekerütó fémszivacs, vagy &y. 'ták a mocskos kötat. Ezek nem törődtek vagyonával, a műig. sítették őket. Most az üzem a. léka új ember, akiim dolgoztak a tejsasy bizony döcögött ante. De csak eleinky Bagjas elvtárs mcj,, párttitkára, meg Ta „háromhetes szakera. pasztalatcsere óta nj-. melékenység is. A vajaiénál 4—5 kent a napi termeiéi dulásnál. — Hiába — írj Tamás Lajos — nerr, szakmához eléggé, ne fogásokat és hiába , . . . . . , akaratunk, állandóan d ko‘ot ke‘l hordania mindenkinek, Most Bagjas elvtűi neho!íy hajszál kerul'°" a te;|be- kár tanítja Tamás u^&vettázm sem szabad, mert a szeli elvtársat. hamu 15 beleesheb — Azelőtt, ha kö ír. Aztán itt van a „kefe-problé. untalan, percenként Ipa”. Azelőtt úgy ahogy a kezükbe késze.e már. Rengetvesierült, úgy használták a gyökéréig volt ez. Bagjas mefét, a puhakefét. Pedig faedény- mutatta a forszát. Eg doliz csak gyökérkefét, fémedény- de amióta rájöttem san csak puhakefét lehet hasz- dom, mikor van készvaj. ni. S=StST„“‘nt kannaesepegtetéssel tot. mta 100 liter tejet takarítunk » minőséggel is tűi MC“™ “‘í Z és ennek alapja ä^tisz. ta meg nei<ünk nem sokat tő. Gici elvtárs, a vájm elhatá- k a dologgal. rozta, hogy közös menéseket gyözik {eIsorolni Szécsi, tart a munkásokkal és így egyszerre cserélhetik ki tapasztalataikat minden héten. Az eredménye már szemmellát- ható. — Például én nem tudtam azt — meséli őszintén Kordán Mihály — hogy minden lecseppent és ott hagyott tej vagy tejszín szülőhelye a baktériumoknak, fertőzést okoz az árunál. Megtanultuk az elvet: minden fertőzött,, megtanultuk: az üzemben csak melegvizet lehet használni. Olyan melegnek kell lennie a mosogatásra, vágy-bármi célra fel- használt víznek, hogy éppencsak elbírja a hőfokot a kezünk. Ez a víz könyörtelen ellensége minden, féle baktériumnak. — Bevezettük a gőzölést! Mosás után feltesszük az edényeket a gőzbakra és a kiáramló gőz elpusztítja a maradék baktériumot is. teljesen sterilek, lesznek a kannák. Vigyázni kell a hajra is. HajleVeszeli, Kordán, Tamás elvtársak, hogy mi mindent tanultak a tapasztalatcsere óta. Lerakásnál nem csúsztatják a kannákat, mert ezáltal kopik az anyag. Az ólomzárakat most már nem dobálják a csatornába, hanem összegyűjtik. Nemcsak selejtet takarítanak meg, hanem megakadályozzák a csatornák eldugulását is: ez jelentős önköltségcsökkentés. Felbontásnál tudják azt, hogy miként kell a kengyelt megragadni és a tetőt kinyitni. Azelőtt hirtelen rántották fel az edény tetejét, minden alkalommal legalább 10 köbcentiméter tej pocsékolódott el. — Sok-sok apróság ez, de ezek- nélkül nem tudnánk a tervet teljesíteni — mondja Gici elvtárs. —- Még akar valamit mondani, de már nincs ideje. Az egyik facipős munkás kiált a kannák közül és türelmetlenül integet felé. — G’ici elvtárs, hogy is van az a nagyszerű kengyelfogás?... Látják már a ki»gyűlés résztvevői: napról napra újabb eredményeket ér el a népi demokrácia-— Van-e már munkája, fiatalasz- szony? —, kérdi Horváth elvtárs, a Szegényház-tér 12. szám alatti kis- gyűlés előadója. Megismerkedtek inár az előadók és a lakosság, hiszen az elmúlt két hónapban gyak ran találkoztak. És fognak is találkozni, hiszen maga a hallgatóság kérte, hogy ezután is legyen kisgyfi- lés, minél gyakrabban. A fiatalaszony örömmel mondja, hogy raunkáibaállt az állomásépítkezésnél. Hangjából érezni: utólag szégyelli, hogy két hónappal előbb még nem hitt az építkezés megindulásában. — Tudom, biztosítva van a kenyerem. Az sem aggaszt, hogy mi lesz, ha befejeződik az állomás építése. Éppen úgy megindul más épületnél a munka, mint ahogy ez megindult. Ha pedig elkészül a dohánygyár, igazán nem lesz gond rnunká- baállni. — Na, látják! Megszűnik itt a munkanélküliség, ha nem is egyszerre, de fokozatosan. Olyan gyorsan, ahogy csak bírja az ország. Pedig ezt az országot is nekünk, dolgozóknak kellett felépíteni a romokból. Más a helyzet Amerikában meg a többi nyugati országokban — mondja Horváth elvtárs. Arrról he. szél, hogy ezekben az országokban éppen fordítva van, mint Magyar- országon, növekszik a munkanélküliség. Mozgolódás támad az 50—60 főre szaporodott hallgatóság között. Valami fehér lapot mutogatnak az emberek egymásnak. Aztán a gazdája megfogja és az előadó elé viszi. —• Levél Amerikából. Ottani ma. gyarok írták haza. Éppen arról van szó benne, amiről beszélgetünk. Felolvassák a levelet: „Egy héten csak két napot dolgozunk, nem kapunk állandó munkát. Üzemünk hamarosan arra a sorsra jut, mint sok más gyár itt a környéken. Teljesen leáll, vagy hónaponként 2-3 hétre szünetelteti a munkát.“ A béke ügye Ehhez nem is kell magyarázat. — Emlékeznek)? — emlékeztet 3z előadó a választás előtti kisgyűlésre. — Május elején azt hallottam itt, nem ér az semmit, hogy újabb érte. kezletet tartanak a külügyminiszterek. A Szovjetunió békepolitikája kivívta, hogy négyhetes tárgyalást tartottak és több kérdésben megegyezésre kényszerítette a nyugati hatalmakat. — Arról beszéljen még — mondja az előbbi asszony, a volt munkanélküli ——, hogy mit akartak Rajkék az országgal. Én már hallottam róla, de biztosan érdekel másokat is. Rövid pár szóval elmondja Horváth elvtárs, hogy milyen alattomosan próbáltak az árulók a Pártra támadni és a Párttal együtt tönkretenni az egész országot. — Akkor hát az egész ország ügyéről vSn szó. Megérdemlik, hogy úgy bűnhődjenek, mint kilencmillió ember árulói -á-i így mondja el helyesléstől kísérve a kisgyülés véleményét egy férfi (a szomszédos házban lakik). A régi panaszok valahogy hiányzanak a kisgyűíésről. Két hónapja még ilyen vélemények voltak: .„Az állomáshói pedig nem lesz semmi.“ — „Csak azért lehet szappant meg zsírt kapni, mer;t választás közeledik.“ — „Száraz a* időjárás, rossz lesz a termés.“ — Most? Mindenki látja a népi demo. krácia újabb és újabb eredményeit, lesz állomásépület, van zsír, szappan és lesz kenyér jövőre is. Bőségesebb, mint az idén. Egy panasz mégis elhangzik, de az egész mástárgyú. Nem is elsősorban a környék érdekét szolgálná a javaslat megvalósítása: Bővebbvizű kút, vagy hosszú itatóvályú kellene a tér közepére, bogy a vásárra érkező falusiakon segítsünk. Véletlenül sem gondoltak elsősorban magukra .. . AZ ELMFLF.TiPI Harc a reaás hah ideológia — a nacionalizs és l^otitizmus ellen A Szabad Nép vaspi száma közölte Andics Erzsé: elvtársnő fenti című elméleti ci. Lapunk mai száma közli a cikifejező részét. IZ! „Sovinizmus és kopolitizmus izerves összefüggésénél? mindkét rányzat reakciós, népies mivol. :ának számos bizonyig adja a nagyar történelem, a ryar muil is, jelen is. A magyar Ikodóosz :ály arculatának csak oldalát átnánk meg, Ka csak soviniz nusukat vennénk figynbe, ^ iSgybirtokos és nagytői osztály íiol ennek, hol annak adtj az országot, könnyű szívvel tííta fineg a nemzeti függetlenséget^ lett készséges kiszolgálója a Horgoknak, majd Hitlernek, mosódig az amerikai imperializmusnak, „történelmi44 és nem történelmi dkodó osztályok, amelyek tele szá[ hir dették a soviniszta jelszava^ ide pen hadsereget zúdítottak az-szág ra 1849-ben, 1919-ben és markuk most is, mint a megváltót var „az amerikai csapatokat44 abban re ményben, hogy azoknak majcike riil eltaposni a magyar nép á>ad ságát A sokat hangoztatott nacicjjz mus, „a nemzeti öncélúság4* Ide- k tése bizony nem igen teremtett m- 1 zeti ellenállókat a második vilá.\. a ború idején a náci erőszakkal s^j. £ ben, de annál több kollaborált* i németekkel együttműködő hazad ! i lót. Bebizonyosodott, hogy ahol J j sovinizmus lesz úrrá a közéletbei , ott nem marad helye a hazafiság nak; a kettő kizárja egymást. Amh l.yen mértékben voltak rabjai a ma^íalom különböző rétegei ,,?nak, olyan mértékben lenne a nemzeti iugget- lére. Ezt mutatta a ma- ég nem kis részének, akik magukat nék vallották, siralmas maga» , . . nemet megszállókkal szemb _ ellenei°r €nne*t a «Hcmet- b"l sz- sovinizmus bűvköcé. íera tudó értelmiségnek nt.. . v ozismert képviselője j rar életformákról*4, ,]ma7^a\ekről44, „harmadik útról s ett, tulajdonkeppen a maSy%e<jezo ellenállását, a nemzet . , , . , .., -ens-egert es demo- kraciaert, ° . ..1 i i harcát igyekezett többi V . „<1 . tudatosan ciezor- gamzalni. Tényleg» . , e , a! nemzeti fug- getlensegei & . , ar társadalomnak azok , amelyeket voItak keP<^klag kevéssé»’ vaSy arany- , i-. l soviniszta es kozmopolita mindenekelőtt a magyar i legöntuúatosí y? amelyne* munisták álltel5i’ ■ k<;irl- élén, adtak hetl ^enallas , ^ r - vértanukat t nemet lasizm ! , íarcban. Es tudjuk, így v< m Nem véletleenutt* nemzetköziség * mun as kommunisták lJ1» ma?yai legigazibb haza’, leghiibb. a Horthy-rends?nt abo8y , „ fennállása alatt, úgy a m, . idején is ők víllf«“bon. mentéséért folytízet részét. Ők adtak'r°fzla"- olyan hazafiakat, n; p"c. Styás elvtárs, első?81 a_ ikeny, építő, önzi tevfi >- ette lehetővé az eudok csodás eredményeit. Éppen azért, mert odaadóan szeretik saját népüket, mert- bíznak saját népükben, azaz arr,a, hogy más népek dolgozó tömegeiben is bízzanak, azokat tiszteljék, az azokkal való barátság zászlóvivői legyenek. A reakciós kozmopolitákat éppen ellenkezőleg, a nép megvetése, a tőle való rettegés jellemzi. A magyar uralkodó osztályok mélyen lenézték népünk legjobbjait, Petőfin ket, Adynkat, József Attilánkat, egyáltalában nem titkolták megvetésüket a magyar nép dolgozó tömegeivel szemben. Tisza István ország, világ előtt hangoztatta, bogy a magyar munkásnak és magyar parasztnak ezért nem szabad választójogot adni, mert nem elég érett ahhoz, hogy élni tudjon vele. Egy másik gróf és mindenható miniszterelnök, Bethlen István, ugyancsak nem csinált titkot abból a meggyőződéséből, hogy szerinte a magyar népei vasmarokkal kell kormányozni, mert csak az erőszakból ért. A magyar népnek ugyancsak alkalma volt a saját bőrén tapasztalnia, hogy sovinizmus és kozmopoli- ti/mus egyrészt, reakció másrészt: ikertestvérek. S/áz esztendő óta a magyar uralkodó osztályok nemcsak Külső szövetségeseik fegyveres segítségével, hanem legalább ugyanolyan mértékben a sovinizmusnak a magyar társadalmon belül való láng- raszításával igyekeztek elgáncsolni haladó mozgalmainkat, forradalmainkat. Azzal, hogy szembeállították a magyart a vele együtt élő más nemzetekkel, sikerült nekik a magyar nép szabadságharcát elgáncsolni 1848 —49-ben és 1919-ben is. A sovinizmus rabláncára fűzve lett az ország Hitler vazallusa, soviniszta ellentétek szításával népi-demokratikus szomszédainkkal szemben akarták a felszabadulás után is reakciós osztályaink Magyarországot a népidemokratikus fejlődés útjáról vissza, kanyarítani. Nagy Ferenc, Kovács Imre, Sulyok Dezső, Mindszenty so-, viniszták és kozmopoliták vo’tak egyszemélyben. Hogy adták a ,»bűs magyarokat44 és hogyan bizonyullak valójában az amerikai imperializmub kémeinek, megfizetett ügynökeinek! Vájjon kell-e tökéletesebb kozmopolita, mint Mindszenty, aki Spell- mannal, Habsburg Ottóval és még sok mindenki mással tárgyalt és árulta nekik az országot nagyban és kicsiben? no A burzsoá nacionalizmus és koznu>- politizmus reakciós mivolta a munkásmozgalom ellen irányuló éle rendkívül módon megnövekedett napjainkban, amikor az imperialista erők új világháborúra készülnek. A haladásnak, a békének, a szocializmusnak az erői leverhetetlenek, hogyha egységesek. Ezt az egységet akarják megbolygatni az imperialisták, meg akarják akadályozni a szabadságszerető népek és nevezetesen a népi-demokratikus államok szoros felsorakozását az imperializmus és rablóháború kérlelhetetlen ellensége, a kemmunista társadalmat építő Szovjetunió köré. Ilyen körülmények között az im. perialistáknak felbecsülhetetlen szolgálatokat tesznek a munkásmozgalom soraiba befurakodott trockisták, titóisták, a Szovjetunió és általában a nemzetközi munkásosztály ádáz ellenségei. Vájjon nem „főfoglalkozásuk44 a triockistáknak már évtizedek óta a Szovjetunió gyalázása, rágalmazása? Vájjon nem ugyanezt a piszkos munkát végzik a titóisták is, nem riadva vissza a legaljasabb eszközöktől sem? A Szovjetunióhoz való őszinte ha. válságunknak, proletár-nemzetköziségtől áthatott viszonyunknak központi helyet kell elfoglalnia abban a harcban, amelyet a szocializmusért és tartós békéért az imperializmus ellen folytatunk. Ez a harc olyan mértékben lesz eredményes, amilyen mértékben sikerül megtisztítani sorainkat a trockista, titóista imperialista ügynököktől és — hozzátoez- szük — amilyen mértékben sikerül megszabadítani gondolkodásunkat a polgári nacionalizmus és cinikus kozmopolitizmus maradványaitól, amilyen mértékben fog áthatni bennünket az őszinte patriotizmus é* proletár-nemzetköziség. A Szovjetunióhoz való viszonyunk nem tűr semmiféle felemásságot. A Szovjetunió a magyar nép számára nemcsak az „erős szomszéd44, a „győztes nagyhatalom44, sőt még aa sem elég, ha csak azt látjuk, hogy a Szovjetunió fiainak tízezreit feláldozva kiküzdötte nekünk a szabad, ságot. Ezt a hatalmas tényt természetesen a magyar nép egyetlen fiának és leányának soha egy pillanatra sem szabad elfelejtenie. De azt is tudnunk kell, hogy a Szovjetunió nemcsak megajándékozott bennünket a szabadsággal, hanem megmutatta azt is, hogyan kell ezzel a szabadsággal élni, azt továbbfejleszteni. A szocia- list# társadalom megvalósításáért folytatott úttörő munkájával, hatalmas áldozatokat magáravéve, a Szovjetunió a gazdasági és államépítés, a kül- és belpolitika, hadsereg, irodalom és művészet, egyszóval as anyagi és szellemi élet minden terén példát mutat nekünk és az egész emberiségnek. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a Szovjetunió szocialista társadalma magasabbren- dű társadalom, a szovjet állam ma- gasabbrendü állam, a szovjet tudomány, művészet, erkölcs magasabb- rendü tudomány, művészet és erkölcs, mint az, amit a polgári fejlődés teremtett meg és ami jelenleg a legelvadultabb és legfonákabb formájában él a nyugati imperialista országokban. A Szovjetunió ügye az emberi haladás ügye, a szocializmus ügye és így a mi saját ügyünk is. A Szovjetuniót szeretni, megvédeni, példáját követni saját országunk, saját népünk, ugyanakkor az egész emberiség iránti, a haladást és békét szolgáló hazafiúi kötelességünk. Andics Erzsébet
