Nyírségi Magyar Nép, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-19 / 140. szám

VI. ÉVFOLYAM, 140. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR Üdvözöljük a SzövOSz megyei választmányi ülé­sének résztvevőit! VASÁRNAP, 1949. JUNIUS 19. Megerősítjük szövetkezeti mozgalmunkat Irta: Vajda György A fordulat éve szövetkezeti mozgalmunk terén is bekövetke­zett,elérkezett tehát az ideje an­nak, hogy ezt a fordulatot értékel­jük, hasznosítsuk és továbbfej­lesszük, A szövetkezeti fúziók vég­rehajtásával tisztáztuk szövetke­zeteink osztály-erőviszonyait, meg­szüntettük a zsírosparasztság be­folyását és a vezetést a falvak be­csületes dolgozóinak kezébe ad­tuk. A MOSzK, amely kapitalista elhajlásoktól fertőzött szövetkezeti szerv volt, megszűnt és helyét a Szövetkezetek Országos Szövetsé­ge foglalta el. A SzÖVOSz kifeje­zője annak az új szellemnek és irányvonalnak, amely falusi szö­vetkezeti mozgalmunkat előbbre viszi azon az úton, amelyen nép­gazdaságunk minden szektora megindult a szocializmus felé. Ma reggel összeülnek a szabol­csi szövetkezetek választmányi tag­jai és megvitatják szövetkezeti életünk napirenden lévő kérdé­seit, értékelik az eddig végzett munkát, kiküszöbölik a hibákat és megszabják azt az utat, amelyen tovább fogunk haladni a magyar munkásosztály nagy pártja, a Ma­gyar Dolgozók 'Pártja vezetésével és irányításával. Azok a feladatok, amelyeket ma magunk elé tűztünk, hatalmas lö­kést adnak falusi szövetkezeti mozgalmunk fejlődésének. Mik ezek a feladatok? A fúziók befejezése után létre­jött, az előzőnél erősebb földmű­vesszövetkezetnek első feladata a dolgozó parasztság tényleges tö­megeinek egyesítése. Ezt a célt szolgálja a most folyó és szép eredményekkel járó tagteborzási kampány. Ebben a munkában egyre-másra tűnnek ki szövetke­zeteink és szövetkezeti mozgal­munk leglelkesebb hívei. így töb­bek közt a nyírgelsei szövetkezet, amely 34ről eddig 420-ra, a tisza- büdi, amely 167ről 85,0-re emelte a taglétszámot rövid három hét le­forgása alatt. Vármegyénk leglel­kesebb és legjobb tagtoborzója Markóczy András igazgatósági tag, aki egymaga 103 tagot szer­vezett be eddig. A tagtoborzási kampány befe­jeztével eddig soha nem látott dol­gozó tömegek tömörülnek szövet­kezeti mozgalmunkba, ami által eredményesebbé válik szövetkeze­teink további feladatainak sikeres megvalósítása, többek közt a fa­lusi osztályharc megvívásában ránk váró frontszakasz szilárd kézbentartása. Ezen a téren is vannak példát mutató szövetke­zeteink. Baktalórántházi földmű­vesszövetkezetünk példaképe az osztályharcos szövetkezetnek. — Szoros kapcsolatot tart fenn a Magyar Dolgozók Pártjával és ép­pen ezért helyesen tudja alkal­mazni Pártunk falusi parasztpoli­tikáját. Baktalórántházán éles ha­tárvonalat tudtak szabni a közép­parasztok és zsírosparasztok kö­zött, itt nincs félreértés, nem éri a kuláknk szánt ütés középparaszt­ságunkat. Döntő feladatunk mindezek mellett dolgozó parasztságunk szo­cialista útra való segítése. Föld-. művesszövetkezeteink eredménye­sen támogatják a táblás termelő­szövetkezeti csoportokat, ugyan­akkor pedig a tervgazdálkodás be­vezetésében is jó munkát végez­nek. A nyírkarászi szövetkezet jó munkájának eredményeképpen már ebben az évben 1796 katasz- trális holdra kötöttek termelési szerződést a dolgozók. Nyírlugo. son 1200 katasztrális holdon ter­melnek szerződésesen. De nemcsak gazdasági és szer­vezeti vonalon, hanem kulturális téren is komoly feladótok várnak földművesszövetkezeteinkre. Köz­ségeinkben sorra nyitják meg a szövetkezetek a könyvtárakat, olvasótermeket, kutúrházakat, rá’ dióköröket. Ezen a téren első he­lyen áll fényesütkei földművesszö- vetkezetünk. Mindezeknek a feladatoknak, te. hát: dolgozó parasztságunk tkth tömegei egyesítésének, a falusi ősz tályharc eredményes megvívásának * szocialista útra való segítésnek, r falu kulturális színvonalának cmelé sének munkája közben hajija végre szövetkezeti mozgalmunk a munkás osztály és dolgozó parasztság szó vétségé kiszélesítésének komoly éi nagyjelentőségű munkáját. Mindeze két a feladatokat természetesei csak úgy tudják sikerrel raegoldair szövetkezeteink, ha helyesen alkal mázzák Pártunk parasztpoHtikájá: és ugyanakkor egy percre sem la zul meg kapcsolatuk a munkésosz tály harcos és erős pártjával, a Ma gyár Dolgozók Pártjával. Eredményes munkánk melle h azonban hibáink kiküszöbölésére 1- gondot kell fordítanunk. Népi demo kráciánk építésének és az osztály harc mai szakaszán nyitott szem­mel, oberen kell őrködnünk azon hogy sorainkba ne férkőzhessen a> oszíályellenség. Nem fordulhat ele mégegyszer az, ami Ujszentmargitán megtörtént, ahol Ardai Sándor, * kulákhérenc befurakodott a szövet­kezet vezetésébe és kilenc vagon pétisót áztatott el és tett ha-znave hetetlenné a szövetkezet udvarán ahelyett, hogy kiadta volna vdolgozó parasztságunknak. Kemény, kimenet len ököllel kell lesújtani a szafcotá lókra, a szövetkezeti egység meg- bontóira, a falusi osztályharc demo- bilizálóira. Ezek az osztálycllenség aktív tagjai, vagy bérencei, akiket le kell leplezni és megél demeh helyre juttatni. Ki kell küszöbölni és ki kell irtanunk szövetkezeti mozgalmunkból a retiyheséget is, Sz' a szellemet, amely a könnyebb el­lenállási felületet keresi és ezze: — ha akaratlanul is — az osztály ellenségnek tesz szívességet. Mai választmányi gyűlésünk rá mutat a hibákra, értékeli az eddigi eredményeket és megszabja a köve tendő útat, azt az útat, amelyen csakis Pártunk és annak bölcs ve zére, Rákosi Mátyás elvtárs vezeté­sével és irányításávad járhatunk eredményesen. Éppen ezért ma> konferenciánk egyik feladata az is hogy még jobban elmélyítse a mun. kásosztály és dolgozó parasztság leg- jobjainak élcsapatával szövetkeze­teink kapcsolatát, kidomborítsa nagv Pártunk vezetőszerepét, uncly egye dűli biztosítéka jövőnk építése sikc rének. Aki békét akar. a Szovjetunió mellett a helye Az országos Békekonferencia levele Sztálinhoz Tegnap reggel 9 órakor az or­szágos békekonferencia folytatta üléseit. Darvas József építésügyi miniszter tartotta meg referátu­mát. — Egy emberöltő alatt két szörnyű világháború pusztította az emberiséget és most alig négy esz­tendővel a második világháború után, újra ott tartunk, hogy a vi­lág békeszerető népeinek egy újabb világháború kirobbantásá. nak megakadályozására kell erejü­ket felsorakoztatni. Az egyik vonalon — folytatta Darvas József — a Szovjetunió és a demokratikus országok poli­tikája áll, amely a demokrácia megszilárdítására irányul, a másik oldalon pedig az Egyesült Államok és Anglia politikája, amely a de­mokrácia megfojtására irányul. Az amerikai imperializmus nyílt kár­tyákkal játszik. Boszorkánypere­ket vezet a kommunista vezetők ellen. Görögországban, Németor­szágban, Japánban, Koreában és a világ egyéb részein nyíltan támo­gatja a reakciót, a nagykapitalis­tákat, a nagybirtokot, sőt a fa­siszta elemeket is a demokrácia erőivel szemben. De a mai világhelyzetnek csak egyik jellemzője az imperialisták háborús készülődése. A másik jel­lemzője az imperialistaellenes bé­ketábor .amelynek nagy ereje v&b- ban rejlik, hogy élén a legyőzhe­tetlen szocialista hatalom, a Szovjetunió áll. Akik a Szovjet­unió gyengeségére spekulálnak, azok számára legyen intő példa az intervehdós seregek és Hitler csa­patainak csúfos, katasztrofális ve­resége. Kétségtelen, hogy a béke védel­mének legfőbb forrása a Szovjet­unió. A Szovjetunió nem áll ügye­dül a tartós béke biztosításáért folytatott küzdelemben, hanem kö­réje csoportosul a világ békesze­rető népeinek egyre növekvő tá­bora. Nekünk magyaroknak békénk védelmében egyik főfeladatunk az, hogy erősítsük a Szovjetunió iránti szeretet és ragaszkodás ér­zését. Járjunk ezen az úton inga­dozás nélkül’ a magyar munkás- osztály vezetésével, Rákosi Má­tyás irányításával. Darvas József beszéde közben érkezett meg Szakasits Árpád1 elv­társ, köztársasági elnök, akit a konferencia résztvevői felállva, lelkesen éljeneztek. Ezután megkezdődött a vita, majd a küldöttek óriási lelkese­déssel, egyhangúlag fogadták el az országos békekongresszus határo­zati javaslatát, amely a követke­zőképp hangzik: vannak, Hitler tanítványai ,az im­perialista háborús gyújtogatók. Az ő harácsoló jólétük a dolgo­zók kizsákmányolásán épül. Nem becsüljük le az eEenség erejét, de a győzelem biztonságá­val indulunk a békéért vívott harcba. A béke tábora ma hatal­masabb, mint a béke ellenségei­nek, a háborús gyújtógatók tá­bora. A világbéke megingathatat­lan bástyája, a béketábor legna­gyobb vezető ereje a szocialista Szovjetúnió. Győzelmünk leglőbb biztosítéka éppen az, hogy har­cunkat a békéért a fasizmus le­győzője, a Szovjetunió, a nagy Sztálin vezeti. De nekünk is ki kell vennünk a részünket a bé­kéért folyó küzdelemből. Munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek, asszonyok, leányok, fiatalok, harcoljatok a békéért az imperializmus ellen! A békekon­gresszuson megfogadtuk hogy Magyarországot a legyőzhetetlen béketábor még erősebb bástyájává építjük és elhatározzuk, hogy tántoríthatatlan hűséggel követjük a Szovjetuniót. Helytállunk a Szovjetunió által vezetett béke­frontban a szövetséges népi demo­kráciák, a békéért küzdő száz­milliók oldalán. Elhatároztuk, hogy ezt a kapcsolatot mégjobban megerősítjük mert minél szoro­sabb ez a barátság, annál bizto­sabb a békénk, annál inkább kife­jezik országunk helyzetét népünk nagy vezetőjének, Rákosi Mátyás­nak szavai: ,,Magyarország nem rés, hanem erős bástya a béke frontján.” Éljen szövetségünk a Szovjetunióval és a népi demokra­tikus országokkal! Éljen a békét akaró népek nemzetközi szolida­ritása! Éljen a békefront! Éljen a Függetlenségi Népfrontban meg­erősödött demokratikus nemzeti egységünk és ennek megteremtő­je, a Magyar Dolgozók Pártja! Éljen a magyar nép nagy vezetője, népünk első védője, Rákosi Má­tyás!” A békekonferencia küldöttei nagy ünneplés közben választották meg a ,Megvédjük a békét” moz­galom országos tanácsát. A kon- gresszus tanácskozásai ezzel bej fejeződtek. Az országos békekonferencia Sztálin generalisszimuszhoz az alábbi levelet küldte: Az országos békekonferencia levele Sztálinhoz „Sztálin generalisszimusz! Dolgozó népünk küldötteiként sza­bad hazánk fővárosában a békr nagy ügye védelmében gyültüiril össze. Első szavunk a dolgozók é? szabadságszerető népek hatalma? békétáborának bölcs vezetője, orszá gunk felszabadítója, ön, Sztálin éf. Önön keresztül a Szovjetúnió népe felé száll. A békéért küzdő dolgo zók köszönet©, hálája és szeretett árad a világ minden tájáról ön felé Velük együtt a magyar nép halája köszöneté és Hűsége a Szovjetunió és ön iránt, aki nagy és szabad népe élén szabadságot hozott a mi né pünknek is. Csak nyomort, szenvedést, elnvo matást ismert népünk egy évezre den át. A magyar munkás kizsák mányolt rab volt a gyárban, az or szágban, ma pedig ő a gazda a syár ban, az országban. A magyar nara?z nyomorgó jobbágy, a termés mór zsáinak alázatos szedegetője volt » földesurak földjén, ma pedig a do! gozó parasztságé a föld termése, :• munkásság vezetésével, a munkás sággal szövetségben mindenütt szav- van, ahol maga és nemzete sorsát intézik. A magyar értelmiség mé nemrégen urak lenézett szolgáj Béke-nagygyűlés A tanácskozások befejezése után volt, ma pedig elnyerte a neki járó megbecsülést! és elismerést. Szabadságunkat, békénket, a szo­cializmus építésének példaképét a Szovjetúnió népeitől, Öntől kaptuk és büszkék vagyunk rá, ho«;y né­pünk forrón szeretett vezetője, győ­zelmeink szervezője, Rákosi Mátyás az ön tanítványa. Utunk az az út, amelyen ön és a Szovjetúnió népei járnak. Mi, ma­gyar munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek egész népünk nevében megfogadjuk, hogy szilárdan és megingathatatlanul állunk a Szovjet­únió vezette béketáborban. Meg­fogadjuk, hogy mint eddig, a jövő­ben is keményen és határoTOttan visszaverjük az imperialista háborús gyújtogatók és mindenfajta ügynö­keik támadásait és provokációit. Megfogadjuk, hogy kérlelhetetlenül leszámolunk az álcázott belső ellen­séggel. Megfogadjak, hogy becsület­ben és hűségben a jövőben is mél­tók leszünk felszabadítónk és gyá- molítónk. a szovjet nóp bizalmára, a nagv Sztálin barátságára és meg­becsülésére. A magyar békekongresszus a fel­szabadított masevar nép forró üd­vözletét küldi önnek, Sztálin gene­ralisszimusz.44 a Kossuth-téren könnyűiparügyi .núiiszter a béke­Határozati javaslat ,.Békénk, biztonságunk védel­mére hívjuk a szocializmust építő, országot vezető munkásokat, a mindnyájunk kenyeréért dolgozó parasztokat, a tudás világosságát terjesztő értelmiségieket, asszo­nyokat és leányokat, a város és a falu fiataljait. A ti csatátokat, az élet csatáját kell megnyernünk. A békének minden hitványságra elszánt, el’állatiasodott ellenségei vette kezdetét Budapest dolgozói nak hatalmas, harcos tömeggyű'ése Nagybudapest népe dalolva é „Megvédjiik a békét“ jelszóval vo nult fel. A hatalmas tömeg szüate lenül éltette a világ dolgozóinat bölcs tanítóját, Sztálint és a ma gyár nép nagy vezérét, Rákosi Ma tyás elvtársat. Óriási lelkesedéstől kísérve is­mertette Marosan György elvtár.­konferencia határozatait. Már vége a nagygyűlésnek, de a beláthatatlan tömeg nem megy haza, hanem énekli az Intcrnaciona- lét, újra meg újra felhangzik a har­cos jelszó: „Megvédjük a békét!“ Ebből a félreértetetlen állásfoglalás­ból megtanulhatta mindenki, hogy a magyar nép sziklaszilárd bástyát OÍ kot a békéért* folyó harcban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom