Nyírségi Magyar Nép, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)
1949-06-12 / 135. szám
4. oldal. NYÍRSÉGI magyar nép Vasárnap, 1949. június 12. Levél a Vulkán egyik öntőjéhez Emlékszel még \ biztosan elvtársam a múltkori beszélgetésünkre az üzemben, amikor a normákról volt szó. Megvontad a válladat és dühösen feleltél. — Most is kitolnak a Diétással, mert például eddig harminc perc alatt készítettünk el három mintázást, most pedig busz perc alatt („kell- ugyanannyit megcsinálni. Most szeretnék neked levélben is válaszolni. Bár azt tudja mindenki, hogy a te hangod nem az osztályod, a munkásosztály hangja volt, mégis akad minden üzemben egy-két olyan munkás, akinek nem árt ez t a levelet, rajtad kívül kiolvasni. Könnyen, meggondolatlanul és „hebehurgyán be-zéltél elvtárs. Például nem gondoltál arra, amikor még harminc perc alatt teljesítettétek a három mintázást, akkor még a régi mód'zer szeriül dolgoztatok. Nem vetted azt számításba, hogy az idő nem áll meg, a munkások fejlődnek, változnak és nem vetted számításba, hogy ott nálatok is megváltozott azóta, a munkamódszer és ezzel az új módszerrel már húsz perc alatt is ,könnyen tudtok teljesíteni nem három, hanem öt*hat formjjt is. Amikor bezél'tél, akkor még annyi fáradtságot sem vettél magadnak, hogy odébb nézzél néhány méterrel, ahol a sötét, alacsony műhelyetek mellett már' épül a nagy üvegtetejű, új, modern vasöntöde és nem gondoltál arra, hogy ez azért épülhet. mert a munkásosztály merészen tört előre, megdöntötte a régi technikai normákat, ujakat állított fel, fokozta a termelékenységet és lehetővé tette négy esztendő után, hogy új gyárak, új műhelyei épülhessenek. Nem gondoltál arra elvtárs, hogy most nem „kell“ új. normákat fel állítani, hanem magunknak^ macádnak dolgozol, termelsz. ° Vagy talán te szívesebben dolgozol a régi füstös, egesz- ségtelen műhelyben, mint az áj épületben, új gépekkel. Hoo-y is mondta vitáim elv-társ? „Csak nem fogunk meghajolni elmaradottságunk-»lőtt és szentképet, bálvány- csinálni belőle? Mi a teendő, ha a régi technikai normák nem ' felelnek mar meg a tényleges viszonyoknak, • na munkásaink és munkasnóm« i valóságban már ötszörien, tízszeresen túlhaladtak okét. Hát hűséget esküdtünk mi /valamikor is elmaradott sarunknak? Tudtommal úyez- mi nem történt nálunk.“ • Azt hiszem elvtárs, nálatok i Vulkán gyárban sem történt ilyesmi. Azt hiszem elvtárs, te sem esküdtél hűsé- eet az elmaradottságnak. Te fiattal vagy és 'meg vagyok győződve róla, hogy jobban, szebben és vidámabban akarsz élni. Még csak .annyit: ha szeretnéd megtanulni, hogy hogyan kell a szebb és vidámabb életet megteremteni, akkor kérdezd meg Somogyi »szaktársodiai, aki egy. újításával a füstcső gyáré ás teljesítményét 800-ról 1800-ra emelte fel. (sz. n.) puskih-Ukhepélyt RENDEZ R SZÁLKÁI MNDSz Ezelőtt 150 esztendővel születet az orosz nép Petőfi Sándora, a szabadság lánglelkű költője, Puskin 8 ez évforduló alkalmával szerte aa országban ünnepségeken emlékeznek meg a magyar dolgozók a szovjet nép nagy költőjéről. A Magyar Nők Demokratikus Szövetségének mátészalkai szerve. zete 14-én este tartja Puskinrcmlék- ünnepét. Ezen az ünnepségen részt- vesznek a többi tömegszervezetek is, ismertetik Puskin műveit, elet* rajzát és értékes, színes műsor ke rétében ünnepük a költő emlékét. Az ünnepély iránt városszerte nagy érdeklődés mutatkozik. Biztosítjuk a nép kenyerét Üzemi bizottságot váiaszt a nyirtasi Sertéstenyésztő Nemzeti Vállalat A nyirtasi Sertéstenyészté- -i Nemzeti Vállalat és a Gyümölcstermelő Nemzeti Vállalat dolgozói elhatározták, hogy megalakítják az üzemi saakszervezetet és üzemi bizottságot választanak soraiktól. Ez nagyban elősegíti majd munkájukat, megszervezi, új és úi lendületet ad munka vers eny üknek, in tó z i a dolgozók szociális;, kulturális, oktatási ügyeit. Nagy sikert arattak a baktat úttörők A pünkösdi ünnepek alatt a baíktalóránÜháp úttörő csapat értékes kultúrelőadást 'rendezett Nyírkércsen és Ófehértón. Ének, zeneszámokkal, magyar és orosz népi táncokkal szójraikoztatták a dolgozókat és szinte szűnni nem akaró tapsvihar követte a pajtások ügyes szerepléséi. Megtaposta a bika Súlyos sérülésekkel úszta meg egy bika támadását Spi- sák János kékesei lakos. A községi legelőn nekirontott a (bika, ifelökkfte, míajd pedig megtaposta. A kisvárdai kórházba szállították. Itt megállapították róla, hogy három bordája és jobbkarja tört el. Fájdalmas rnüté! előtt gázzal altatják el a jövőben a beteget A közejövőben gázzál altató gépekkel látják e/ hazánk valameny- nyi sebészeti osztályát. A géphez szükséges gázt a Péti Nitrogén, gyár hozza forgalomba. Az új altatómódszer alkalmazása megszünteti azokat a kel/emetlen jelenségeket, amelyek eddig együttjártak az altatással. Maga a gáz veszélytelen és a beteg kellemes álomba merül tőle. Az altató gép és a hozzá szükséges gáz előállítása a magyar ipar komoly sikere. Most, a cséplési rendelet megjelenésével önkéntelenül b eszünkbe jut 1916-nak ez az időszaka. Az az időszak, amikor méf nem érvényesült gazdaságunkban a szocialista tervszerűség, amikor még Nagy Ferencék és az akkor fasiszta befolyás és vezetés alat; álllö földművelésügyi miniszériun jóvoltából gazdasági életünk, néhány szektorában még a tőké: anarchia uralkodott. Megfeszített erővel dolgoztak a bányák, a gyá rak, újjáépültek a hidak, vasutaik és az ipari, mezőgazdasági valamint az értelmiségi dolgozók vár ták a kenyeret. Szűkén álltun1 nagyon a készletekben, felkopott az állunk. Szinte hetenként jelen, tek meg a tájékoztatások: még eddig elég a kenyér, még eddig elég a liszt, most meghúztuk ; fejadagot, újabb egy héttel meg nyújtottuk az időt, most kukori. cával keverjük: újabb két hét az eredmény. És dolgoztak f gyárak, dolgoztak' a bányászok meirt ezt kívánta népi demokra. tikus országunk építésének érdé ke. Ma ez az idő már csak emlék de elég ahhoz, hogy kellőképper meg tudjuk becsülni és fel tudjuk mérni tervgazdálkodásunk jelen tőségét. 1948-ban, a fordulat esztendejében dolgozó parasztságunk jó munkájának, népi demokratikus. államunk tetemes segítségének, a készletgazdálkodás beve zetésének eredményeképpen mát nem voltak ikenyérgondjalnk a? aratás előtti. hetekben. És ma 1949. nyarán nyugodtan, készlete- birtokában gond nélkül várja népünk az új kenyeret. 1948. nyarán már megértette dolgozó parasztságunk, a kis- és középpatasztok hogy nemcsak a munkás-' osztály, hanem a falvak dolgozói is gazdái az országnak és ezze' felelősség is jár, A falura az a fe-, ielősség hárul, hogy biztosítsa az építés, a munka kenyerét. Versenyben végezték el az aratást, a csép'lést és a terménybegyüjtést. A Magyar Nők Demokratikus „Szövetsége nyíregyházi szervezetének legutóbbi vacrótanfofyama is nagy sikerrel fejeződött be. Az uj varrótanfolyamra is nagyszámú jelentkező nevezett be. Az uj tanfolyamot a Jókai Mór általános iskolában tartják naponta két csoportban. Az első csoport órái háHiába volt a zsirosparasztok, ku- peeparasztok, klerikális sötétek iknamunkája, rosszindulatú propagandája: a nép felismerte ezek igazi okát, felismerte, hogy saját népének ellensége az, aki ezekre az uszítókra hallgat. A minap megjelent cséplési rendelet nagyban hozzájárul az idei cséplési munkák zavartalan biztosításához. Lehetetlenné teszi azt, hogy a falvak ellenségei, a kizsák mányoló zsíros basaparasztok készleteket rejtsenek el a dolgozók szája elől, kizárja a csalás, pekuláció lehetőségét. A nép, , maga a nép fogja ellenőrizni, hogy i rendeletben előírt feltételeket nindenki egyformán teljesítse-. És a cséplés gyors, pontos elvégzése hozzá fogja segíteni a falvak lolgozóit ahhoz, hogy idejében tehessenek eleget a terménybe- ryüjtésnek és ezzel biztosítsák azokat a készleteket, amelyek a városok és a falvak ellátatlan dolgozóit élelmezik, azokat a készleteket, amelyek tartalékul szolgálnak egy esetleges aszályos esztendőre, azokat a készletket. melyeket .elemi csapás esetén vető ás kenyérgabonaként kiadhatunk a termelőknek, A cséplési és begyűjtési munkára most folynak az előkészületek a Nyírségben, Szabolcsban, "zatmár és Bereg vármegyékben, öntudatban, a szocialista haza iránt érzett köteilességtudatban meg- •rősödött dolgozók készítik eiő ezeket a munkákat Pártunk és a Népfront pártjainak, a DÉFOSz- nak és szövetkezeteinknek támogatásával. Nem kétséges, hogy az ■dei cséplés és terménybegyüjtés még sikeresebb lesz, mint az elmúlt esztendei volt. És ennek eredményeiképpen az sem kétséges, hogy a tavalyinál sokkal1 tör>b dolgozó kis és középparaszt kap majd, jutalmul ,,Mintagazda” kitüntetést, mezőgazdasági szerszámot és a nyári becsülettel végzett munka után üdülést a nép valamelyik üdülőhelyén. rom és hat óra között, a második csoport órái pedig öt és nyolc óra között vannak. Mint az MNDSz helyi vezetőségétől értesültünk, a varrótanfolyamra jelentkezni még lehet, részletes felvilágosítást a Széchenyi utca 11 szám alatti MNDSz székházban kaphat minden érdeklődő. Megkezdődött az MNDSz új varrótanfolyama A HŐSTETT Irta: SOLTÉSZ ISTVÁN Elmondhatnám most mindazokat a hőstetteket, amelyeket az illegalitásban vitt véghez Molnár Ferenc élmunkás, lakatos, hiszen ha belelapozok élete történetébe, akkor hát ran és nyugodtan elmondhatom Molnár Ferencről Sztálin elvtárs szavaival: „a munkásosztály fiai, az ínség és a harc fiai, a mérhetetlen nélkülözések és hősi erőfeszítések fiai . .Elmondhatnám például azt. hogy nem volt olyan vasas sztrájk Budapesten, amikor Molnár elvtársat ne láthatták volna az utcán a kenyérért és igazságért kiáltó emberek és zuhogó rendőrkardlapok között. Vagy elmondhatnám azt, hogy miként fogták el a nácik a hegyek között partizántársait és Molnár fe renc miként szabadította ki őkel börtönükből élete kockáztatásával. Mind hőstettek voltak ezek, róluk most nem , beszélek. Inkább arról, amiről Molnár elv társ is szívesebben beszél, amit Molnár elvtárs eddigi élete legnagyobb hőstettének tart. Arról, hogy miként győzte le a gépet! Negyvenötben visszatért a gyárba, hogy tovább dolgozzon és termeljen. Régi gépe mellé került, de előbb a műhelyt kellett felépítenie munkástársaival, Nagygyal és Horváthtal mert az romokban hevert. Egy ne zett ki a gyár hátulja, ahol Molnárék műhelye volt, mint a hókon- vágott szénakazal, vagy mint a vén. asszonyok megroggyant gerince. A gépének nem lett semmi haja, csodálatos épségben virított rozsdás karjaival az összeomlott téglák között. Két év is eltelt és' Molnár elvtársnak nem volt semmi baja a géppel. Még meg is simogatta, néha és becézte, mint otthon szokta a gyerekét, a kicsi Ferit. Aztán egy üzemi értekezlet után kezdődött az egész. A versenyfclelős négy hét eredményét értékelte ki és ezt mondta: __ Molnár elvtárs, a maguk műhelye mindig lemarad az üzemterv teljesítésében, olyanok az üzemen, mint a kölönc. Hirtelen vér szaladt Molnár Ferenc arcába, már megmozdult a helyén, hogy felugrik és valami hango. sat és csúnyát mond, de győzött benne a régi harcos önuralma és ülvemaradt. Csak ennyit mondott: — Értem, elvtársak. Az értekezlet után végigvonszolta magát az udvaron, mintha beteg ienne, befordult a műhely ajtaján és leült egy székre. Esteledett már, a villany nem égett és a sötétben úgy folytak össze a gépek csavarjai, karjai, fogai, kerekei, mintha fekete lepedőt terített volna rájuk valaki. Molnár éppen a saját gépével ke- rült szembe. , Az agyában égtek a gondolatok, a szívét még mindig markolták a versenyfelelős szavai: — Kölönc az üzemen . . . Kölönc az üzemen . .. A gépére pillantott. Most vette csak észre! Milyen ormótlan a? egész masina teste, milyen otrnm bák a karjai, milyen durva vastaf az a csavar rajta és ott a lendkerék. Olyan fáradtan lendül, akárhogy is olajozza, mint a hetvenéves lába, ha hegyre mászik. — Ócska dög — morogta dühö sen Molnár Ferenc és ahogy nézte, percről-percre jobban gyűlölte az ócska masinát. — Ez az oka mindennek, ez a kölönc, ez az özönvízelőtti szer. szám . . . — Fuj! Felugrott a helyéről, belerúgott * székbe. Mint a tarlón bukdácsoló ördögszekér úgy zörgött végig a téglás padlón a szék. Molnár vicsorogva ugrott az ajtóhoz, A szék pedig nekivágódott az öreg masinánál és megzörrent rajta. Mintha fájdalmasat sikoltott volnr a gép. » Molnár megtorpant az ajtóban é visszafordult. A gép már némán 6* tehetetlenül állt a sötétben. Ahogt az ember rápillantott, hirtelen meg szégyene magát. — Hát tehet ő róla ... — szaladt át az agyán. Lassan viszsafordnlt, lehajolt a székért és lábára állította. Leült rá a tenyerébe hajtotta fejét. Hogy i> van? Keveset termel, még a normát is csak kínlódva tudja teljesítem néha. Ahogy ott gondolkozott, végig vonult agyában az egész munkamenet. Igen, most ráteszi a gépre a lemezt meghajlítani. Egyszer, kétszer, háromszor, négyszer fordítja a kezével, a lábával is tartani kell félkezével fogja a szabályzót . . . — Megvan! — mint a villám ugrik a géphez. — Ha valami tartó- szerkezet ... — Remegve tapogatja az ormótlan testet — ha valami tartószerkezetet szerelnék rá, akkor . . . akkor .... — szinte belefullad a szó, lázasan nyargalnak á gondolatok a fejében ... — csak beletenném a lemezt, egyszerre fordulna . . . Megsimogatja a homlokát, verej- tékcseppek ültek rá * * Másnap délután aiig váita, hogy vége legyen a munkaidőnek, hoey elmenjenek a társai, nekiült egy pa. pírnak és rajzolni kezdte a tervet. Két nap múlva felszerelte a gépre... De csak éjszaka. Nem merte még megmutatni senkinek. Bekapcsolta a gépet, remegett a keze, amikor betette az első lemezt. Fordult a keret, vele a lemez . . . egy . . . kettő . . . négy . . . kész, Kezébe vette a kész munkadarabot, aztán leejtette. Nem sikerült. Horpadások csúfolódtak a doboz testén. Molnár Ferenc a sztrájkokra gondolt és újra nekiült a papírnak. Egy hét múlva — csodálatos éjszaka volt ott a vén masina mellett — frissen, tökéletesen hullott ki a kész munkadarab a keretből. Molnár Ferenc fáradtan ereszkedett le a székre, megtöröltc a honi. lokát, aztán ránézett a gépre. Elmosolyodott. Végigsímogatta az ormótlan csavarokat, a karokat, aztán megszólalt : —Ne haragudj öreg munkatárs, de legyőztelek . . . Erre a hőstettére a legbüszkébb Molnár Ferenc élraankás, lakatot.
