Nyírségi Magyar Nép, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)

1949-05-14 / 111. szám

SZOMBAT, 1949. MÁJUS 14­NYÍRBE (Ti MAGYAR NET 3. OLDAL VALAMENNYIEN I NÉPFRONTRA SZAVAZUNK FeEcEiszifett házak közüli, linneplőkssi vonul Hvirpszöfiv népe az urnák elé Nyírpazonyban az egyik udvarból k<i ácsolás zaja hallatszik ki. Nagy tábla ke-ziil. Amint megtudjuk, erre jön a felírás: „VALAMENNYIEN A NÉPFRONTRA SZAVAZUNK'* Ezt ai táblát viszik majd elől vasár­nap, utána az egész község válasz­tói felvonulnak a szavazóhelyiség elé, hogy hitet tegyenek a Népfront mellett, minden magyar dolgozó, minden demokrata hatalmas össze­fogásé mellett, amely új országot épít ötéves tervével. Siebs Isuánéknái nagy a készülődés. Szabőné ruhát mos. — Készíti a tisztaruhát, az ünnep­lőt vasárnapra — magyarázza Szabó István. — Mert nagy ünnep lesz ám »ekünk a választás napja. Egvüt? vonulunk fel, ahányan vagyunk iá- lasztópolgárok. Tudjuk mi, mit jelen: a mi szavazatunk. A magunk mun­káját segítjük, a magunk életéi tesszük könnyebbé azzal, hogy p Népfrontra szavazunk. — Meg a gyerekekét — szól közbe a felesége, akinek a múltban csak v hajnaltól napestig való munkáim volt joga, nem pedig a képviselővá­lasztáshoz. Pedig nem nagyon válo­gathattak, a:-: egyik jelölt éppúgy földbirtokos, vagy más ingyenélő ember volt, mini a másik. Egykori képviselőkről 1 C-.ZÓL Szatócs Miklós 13 holdas középparaszt is. — Nem láttunk mi, kérem, kép­jelet a múltban csak választások idején. Akkor is csak jó messziről, pódiumról hallgattuk, hogy Ígérget köves utcát, meg mindent, ami hir télén az eszébe juicti. Aztán beüli a *képviselőházba és színét sem lát- tűk az új választásig. — És most? Felderül az arca. — Most? össze sem tudom szá molni hirtelen, hányszor voltak koz ségünkben a 47-es választás óta p népi demokrácia képviselői. Csak úgy, megnézni, hogyan folynak a munkák, nem-« kell segíteni vala miben. Mások ezek a maiak. Olya­nok, amilyenek nekünk, dolgozók nak kellenek: munkások, parasztok. Szebb lesz a házunk, mint május elsején — Tartogatok én vasárnapra meg­lepetést — mondja Szatócs bácsi mosolyogva. — Feldíszítjük a há­zunkat valamennyien, de igyekszem hogy az enyém legyen a legszebb Amikor érdeklődünk, hogy mi lesz a nagy díszítés, titkolódzva in teget: —1 Nem árulom el. Hadd törjék a fejüket a szomszédok is. Szépek voltak a házak május elsején is, de az enyém most még annál is szebb lesz. Valami eszembe jutott az ün­nepség után. Majd vasárnap reggel. Megnézheti akárki. Megköszönjük a hároméves tervet Olyan a hangulat az egcsz köz­ségben, mint nagyünnepek előtt. És a szavazók tudják azt is, hogy mii ünnepelnek a választás napján. Szó. kólái Miklós kétholdas újgazda mondja : — Ezen a napon megköszönjük a Magyar Dolgozók Pártjának, a népi demokráciának, ho,gíy földet kaptunk, megköszönjük a hároméves tervet. a jobb életet, mert ha máskor nem is, legalább vasárnap már hús is jut az asztalunkra. Megköszönjük azt, hogy békében élhetünk, nem hábor­gat bennünket senki és szavaza túlikkal örömmel járulunk hozzá az ötéves tervhez, ami még több élel­miszert, még jobb életet ad ne­künk. A nép képviselőjelöltjei Könnyű lesz a szavazás — még az öregeknek sem kell szemüveget vinni Kis képek a választás előtti napról Dobi István Magyarország miniszterelnöke évtizedeken át mint részesarató és napszámos kereste kenyerét. —A Tanácsköztársaság bukása után hét hónapra internálták, mert a Felvidéken védte a dolgozók ha­záját a betolakodóktól. 1942-ben bekapcsolódott a függetlenségi mozgalomba és a dolgozó nép légióbbjaival együtt harcolt a népellenes háború meg­szüntetéséért, a magyar függet­lenség kivívásáért. A felszabadulás után képviselő, majd miniszter lett, A d ilgozó pa. a Kossuth rádióban hívta harcba a magyar népet az ország füg­getlenségéért. Amiről az elnyomás éveiben be­szélt a somogyi parasztoknak, az valósággá vált 1945-ben: megindul a földosztás. A ,,földosztó minisz tér” a földreform után is nag- gondot fordított a parasztság tá mogatására: hitelkedvezmények nek megszilárdításáért és a Nem­zeti Parasztpártban megbújt nép­ellenes elemek elvtávolításáért. — Harcos múltjához méltó követke­zetességgel munkálkodik azon, hogy népi demokráciánk jólétet, kultúrát, -szebb, boldogabb jövőt teremtsen a magyar falun. Holnap szavaznak a dolgozók. Uton-útfélen, munkahelyen, piti nőn, séta közben, mindenki arról be­szél. A szomszédos utcák huszas csoportjainak tagjai etujságolják. hogyan fog felvonulni csoportjuk. De már az is érdekli a dolgozó, kát, hogyan kell majd a szavazatot leadni. * A Népbolt állomástéri fiókjában nagy a tolongás. Alig győzik a ki szclgálást. Várakozás közben r.agj a beszélgetés a vevők közt is. Két idősebb néni így cseréli ki vélemé­nyét: — Maga is ott lesz holnap? — Már hogyne lennék. Nézze csak. Hát nekem is van szavazati jogom, élek vele. . — Könnyű lesz most szavazni, nem szédül meg az ember a sok kocka között. — Nem. Szemüveg nélkül is el mehet, mert nem kell jelzés a sza vazólaipra. Úgy, ahogy megkapta, összehajtogatja, beteszi a birítékba és punktum. * — Hát ez a valódi. A népkert árnyas lombjai alatt vidám lurkók loholnak. A uadokon pihenő dolgozók nézik a fiatalok vi­dámságát. Závodni András és Or­mos Károly kőművesek csendesen üldögélnek az egyik pádon. Velük szemben már serényen folynak a dohánybeváltó és a pályanlvar épí tésének előkészületei. A két kőmű­ves még nem dolgozik. Ilyenkor el­jönnek jövendő munkahelyük köze. lébe, ahol rövidesen felveszik a munkát, ha megkezdődik az építés cs vége a gondnak, folyhat az elet megelégedetten, boldogan. Ők is a szavazásról beszélgetnek. Závodni András olvassa a lapból: „Hogyan kell szavazni?“ — Hallja, Ormos elvtárs, nem kell semmit csinálni a szavazólap­pal, csak összehajtogatni és borí­tékba rakni. — Tudom — bólint Ormos. — Nagyon helyes. Mit fogok én ke­resztelni, meg mit csinálni azzal a szavazólappal. Mindnyájunknak egy a célja: mihamarabb felépíteni tzv az országot, az építésnél munkához jutni. Bár már 47-ben is ilyen sza­vazás lett volnaj, már régen nem lennénk munka nélkül, — Az igaz — mondja Závodni elvtárs. — De így sem soká leszünk már. Már lerakták a dohánybeválió alapkövét, annak az építésénél ka. punk munkát. * özv. Tímár Béláné a városháza előtt kínálja a frissen sült zsemlyét. —- Szombaton megfőzök vasár­napra, hogy elmehessek szavazni a többiekkel és végignézhessem azt a sok vidámságot, ami ezen a napon lesz. — Nagy nap lesz ez. Hej, négy év alatt de sokat láttunk, megtanultuk, hogy boldog jövőt teremthessünk gyermekeinknek. — De megtanultuk azt is, hogy ebben az országban minden a dol­gozókért van. * Az esti kisgyűlésen Fábián bácsi, vasúti munkás még egyszer felteszi a kérdést, hogy mindenki jól meg­tanulja. — Tessék elmondani még egy szer, hogyan kell szavazni? Miiídenki tudja. Hogyne tudná, hiszen jogait fogja gyakorolni és éppen ezért mindenkit érdekel, ho­gyan gyakorolhatja ezeket a jogo­kat. BALLAGÁS Lábukat szorította a kölcsönkéri feketecipő, kabátjuk is csuklón fe­lül ért és busán összehajolva éne­kelték : .... megyünk, megyünk s­a nagy világban elveszünk... Men­tek és hányán vesztek el a nagyvi­lágban. Drága értékek, akik csak ezt kapták az érettségi bizonyít vány mellé: kár, hogy nem tanul­hatsz tovább. Munka nélkül há­nyódtak az utcán, vagy legjobb esetben megalázottan hajlonghattak a „mélióságos“ urak előtt és kör­rasztsághoz való hűsége egyre in­kább rávezette arra a felisme­résre, hogy a nagyferenci Kisgaz­dapárt helytelen úton halad, hogy a vezetésben felülkerekedett ősz. szeesküvők elárulják a dolgozó pa­rasztság érdekeit. A demokratikus balszárny élén kemény harcot ví­vott a hazaáruló jobboldal ellen. Felismerte és megalkuvás nélkül követi azt az utat, amely a pa­rasztság felemelkedéséhez vezet' a munkásosztállyal való szövetség, az ötéves terv, a béke megvédésé­nek útját. Nagy Imre Nagy Imre elvtársnak, az or­szággyűlés elnökének zsellérember volt az apja. Az első világháború után mint az illegális Kommunista Párt tagja szervezte a somogyi pa­rasztokat az elnyomó Horthy- rendszer ellen, a demokratikus földreformért, a szabadságért. — 1927-ben letartóztatták és elítél­ték. A második világháború alatt kel, vetőmagakciókkal mozdította elő, hogy a földhözjutott gazdák megerősödhessenek saját földjü­kön. Napjainkban sorra valósulnak meg az egykori zsellér fiainak cél­kitűzései, a gépesítés, a trakto­rok ezrei biztosítják a mezőgazda­ságban a többtermelést és teszik könnyebbé a föld dolgozóinak életét. Mint egyetemi tanár a dolgozó parasztok gyermekeinek ezreiből nevel kitűnően képzett mezőgaz­dasági szakembereket. Pártjával, a Magyar Dolgozók Pártjával az el­ső vonalban dolgozik azért, hogy a dolgozó parasztság az ötéves terv során boldog, erős, műviéit és szabad legyen. Darvas Jóxsef Magyarország építésügyi mi­nisztere szegényparaszt gyermeke. Orosháza kulákjai megakadályoz­ták abban, hogy iskolái elvégzése után otthon tanító lehessen. Dar­vas József hű maradt a dolgozó parasztsághoz. Mint harcos politi­kai író támadta, leleplezte a Horthy-rendszert. A felszabadulás után résztvett a földosztásban, tevékenyen dolgozott a munkások és dolgozó parasztok szövetségé­Horganyháboru Ötmillió fontot költöttek eddig ebben az évben az angolok a maláj, földi hadjáratra, ötmillió fontot lőttek el az erdőkben otthonosan mozgó szabadságharcosokra és sok- ezer angol anya várja haza hiába a fiát, aki Malájföldön küzdött az an­gol urak nagyobb hasznáért. Ötmillió font azonban nagy pénz. Az angol képviselőházban valaki szóvátette, megéri-e ez a háború ezt a tengersok befektetést. Egy ifjú angol lord, a képviselőház egyik fiatal tagja mondotta ki az igazságot ebben az ügyben. Felszó­lalása rövid volt, de érthető. — Tisztelt képviselőtársaim! — kezdte. — Az volt a kérdés, meg­éri-e a maláji háború az ötmillió fontot. Nos, Malájföldön vannak a világ leggazdagabb horgany és gu- miültetvényei és innen szerzi he Európa fűszerszükségletének java­részét. Nos uraim, mi érne angol pénzt és angol vért, ha nem biro­dalmunknak ez a csodás kincse, amely több dollárt szerez számunk­ra, mint az Egyesült Királyság többi részei együttvéve. Az angol képviselőház megelége­dett a válasszal, az edinburghi és glasgowi, londoni és manchesteri, liverpooli és oxfordi anyákat vi­szont nem kérdezte meg senki. 10 ezer forint nyereségrészesedést kapott vissza az Alkaloida Az iparügyi minisztérium kiér­tékeli, hogy az egyes államosított üzemek milyen mértékben teljesí­tették, illetve teljesítették túl a nyereségrészesedés befizetésének tervét. Ennek alapján kiszámítják, hogy mennyi az az összeg, ame­lyet visszatérítésképpen az üzem­nek juttatnak, A visszafizetés so­rán a büdszentmihályi Alkaloida vegyészeti gyár 9866-formtot kap. HIRDESSEN a Nyírségi Magyar Népben mölhettek az asztalról lehullott morzsákért. Sivár, jövőnélküli kilá­tástalan élet várta őket az iskola kapuin kívül. És most? Nézd, ott mennek az utcán. Vidáman, frissen virágcsok­rokkal. A virágcsokrot a legszebb, a szabadság, a függetlenség, az öröm piros szalagjával díszítették. És énekelnek. Nem szomorú nekibúsu- lással, hanem nevető fiatalsággal: . . . if júság, miénk az élet . . • ! Anyák, apák kísérik őket, közöttük egyszerű munkásasszonyok, fejkendős 1 arasztnénik, kicsit könnyezik a szemük, de nem a bánattól, nem a „mi lesz veletek tovább“-tól, hanem az örömtől. Az utcákon plakátok hirdetik: „Az ötéves terv új orszá­got teremt!“ „Az ötéves terv nyo­mán nincs szegénység, munkanélkii. líség!“ „Fiatalok! Várunk bennete­ket az egyetemekre, fiőskolákra:“ Megállanak a Párt előtt a „balla­gok“ és éljeneznek. Ha a lelkes éljenzéseket lefordítanád, akkor ezt mondanák a szavak: köszönjük a dolgozó nép legjobb fiainak, hogy nem szomorú a mi életünk, köszön­jük, hogy vidáman örülhetünk a fé­nyes jövőnek, az alkotó munkának, ígérjük, hogy híven teljesítjük köte­lességünket. TISZALÖK A HÁROMSZÁZADIK VILLAMOSÍTOTT FALU Lapunk egyik legutóbbi számá­ban megírtuk, hogy ma kapcsolják be a villanyt ünnepélyes keretek között négy szabolcsi községben, Tiszalökön, Tiszanagyfaluban, Ti- szaeszláron és Büdszentmihályon- Május l.-ével 279 magyar falul jutott villanyhoz. Azóta is foko­zódó iramban villamosítják a fal­vakat. Ma újabb 14 községben kapcsolják be a villanyt. A 14 község között Tiszalök a három­századik község, amely villanyt kap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom