Nyírségi Magyar Nép, 1948. december (5. évfolyam, 277-302. szám)

1948-12-25 / 298. szám

A BÉKE Ez a mostani karácsony a nép karácsonya. Hatalmas ké­szülődés előzte meg az ünnep­napokat és ez a készülődés ez. úttal mozgósította a gyerme­kekért a felnőttek tömegeit. Jól emlékszünk az elmúlt rendszer karácsonyaira. — A gyermekek körében akkor is megvolt az érdeklődés, szí. ' nes cukrokat, aranyhajú ba­bákat bámuló gyermekosopor. tokát láttunk a kirakatok 'előtt. De a gyermekiek tömegei bámészkodtak egész karácso­nyig: a színes cukorkák és az aranyhajú babák nem nekik, hanem a gazdagok gyerme­keinek jutottak. Úgy volt azokon a régi karácsonyokon, hogy a karácsonyestét közvet­lenül megelőző napon a hata­lom és a pénz tulajdonosai dú­san megrakott csomagokkal libbentek ki az üzlet tulajdo­nosának hajlongásáttöl kísérve, a gyermekek a kirakat előtt pedig csak nézték. Ez a já­ték éi? az is, eltűnt a kirakat­ból, azokat más gyermekek kapják, nem a szegény embe­rek, a dolgozók gyermeke. A szegénygyermekeknek is volt karácsonyuk. A gazdag gyermekek az iskolákban meg­írták a dolgozatfüzetbe, hogy a szegényeket gyámolítani kell, s a gazdag szülők ala­mizsnájából ösjze is gyűlt annyi, hogy a Kossutb-téren a városháza és a templom kö­zött felállíthatták azt a nagy fenyőt, amelyen villanykörték világítottak és amelynek a fé­nye olyan hideg volt és olyan sivár, akár a szegényember szobája, léte. E bben az évben, aki csak akart, mindenki állíthatott, ál­lított is otthon gyermekei örö­mére karácsonyfát. És aján­dékra is telt. A gyermekek -karácsonyi megajándékozása ebben az évben nem a kivált­ságosok únott gesztusa volt, hanem a széléé néptömegek igazi mozgalma. Hetek óta fúrnak-íaragnak az úttörők Budapesten és a vidéki váro­sokban, hogy megajándékoz­hassák falusi gyermektársai­kat. A Magyar Nők Demokra­tikus Szövetségének helyisé­gei olyanok, mintha varró­szabóműhelyt létesítettek vol­na helyükben. Kis babaruhá­kat, kedves ajándékokat készí. tettek heteken át a szorgos 'asszonykezek: hogy szép le­gyen a gyermekek karácso­nya. A városháza erkélyén eb­ben az évben is állítanak ka. rácsonyfát, azonban ez a „mindenki karácsonyfája“, amely régen azt jelképezte, -hogy ezen a címen fosztották, meg a kevesek a sokakat a gyermekek megoTvendezteté- sétől, most azt jelképezi, hogy demokráciánk a gyermekekért is van, valamennyi gyerme­kért és valamennyi felnőttért. Mert a gyermekek örömével a felnőttek is együtt örülnek és ezen a derűs karáceonyestén a békés családi hangulatban csendül a karácsonyi kíván­ság ...békesség a földön a jó- akaratú embereknek, B ékesség a földön... Ez az egyszerű emberek milliódnak akarata és ez az akarat egyre erősödik. Nemcsak az akart, hanem maga a béke ügye is egyre 'erősebb, mert a béke ügyé mögött hatalmas erők állnak. Kell ez az erő ahhoz, hogy valóban békesség legyen a földön, mert nem sokkal a második világháború után, amikor a háborúütötte sebek még jóformán be sem heged­tek, máris akadnak, akiknek nem volt elég az a hatalmas nyereség, amelyet a második világháború profitjaként zseb- revágtak. Az amerikai trösztök urai mit sem törődve a milliók bé­keakaratával, új háború tiizét szítják. Céljuk: eltiporni a nemzetek függetlenségét, meg. fojtani a népeket szabadsá­guktól, mindent alárendelnek céljuknak, & ez a cél: uralmuk alá hajtani a világot. Tervetis dolgoztak ki céljaik megvaló­sítására: s mivel szándékai­kat nem tárhatják nyiLtan a világ közvéleménye 'elé, mert az az embermilliók felháboro­dásába és visszautasításába ütközne, a segítség álarcában viszik a láncot a népek gúzs­bakötésére. Marsha] 1 -tervüket Európa gazdasági talpraállí­tana tervének nevezik. De akik részesültek a Marehall- féle segélyből, tudják, hogy munkanéküli'ség, nyomor, éh­ínség fakad az amerikai „se­gély'“ nyomán. Nem az építést, hanem a rombolást, a háború tüzének újra felszítását szolgálja a Markhall-segély. Ezen a kará. csonyon békés otthonainkban azokra is gondolunk, akik szabadságukat, függetlenségü­ket védelmezve harcolnak bé­kéjükért, ugyanakkor az egész emberiség békéjének ügyéért is. A béke zászlaját viszik előre ma Ázsiában Maocse- tung harcosai, a kínai néphad­sereg katonái, akik az ameri­kai zsoldban álló' Ceangkáj- sek felett győzedelmeskednek. Az orvul újra megtámadott indonéz nép is az egyetemes béke ügyéért harcolva veri vissza az amerikai fegyverek, kel reátört holland gyarmato­sítókat. Ázsia népei megmoz­dultak, hogy lerázzák maguk­ról az imperialista igát. S ha távol is egymástól, mégis egy fronton küzdenek ők Európa szabadságszerető népeivel. —• Mert Európában /.is amerikai fegyverekkel akarják eltipor­ni a szabadságot, A görög nép ügye a mi ügyünk is, jól tudjuk ezt, amikor ezen a ka­rácsonyon gondolunk Markosz tábornok hős szabadságharco­sainak gyermekeire is, akik Magyarországon találtak ott­hont addig, amíg apáik hazá­jukban győzelemre viszik kö­zös ügyünket. A világ öntudatos dolgozói­nak magatartása ott is igazol­ja, ahol nincs harc, hogy az imperialisták ingatag talajra léptek. Nemrég a francia munkásosztály bizonyította be, hogyha a francia kormány tag. jai el is adták magukat, a francia nép nem eladó. béke akarata erős, de ez az akarat egyedül nem lenne elég ahhoz, hogy a békét biz­tosítani is tudjuk. A béke ügye erős azért, mert erős a béke legfőbb őre, a hatalmas Szovjetunió. Azok a hatalmas eredmények, amelyeket a Szovjetunió népei a nemzet- gazdaság fejlesztése tferén el­értek ,az a tény, hogy a Szov­jetunióban most már minden jel szerint négy év alatt való­sítják meg az ötéves tervet, mind-mind a béke ügyét erő­dtik. Amikor a béke erőit fel­mérjük, a Szovjetunió erősö­dése, mint elsőrendű tényező áll a béke erejének lemérésé- nél. De a béke ügyét erősíti a szocializmus útját járó népi demokráciák tervgazdaságá­nak fejlődése is. így hazánk gazdasági megerőisiödése is. Jól látják ezt az imperialisták és ezért mutatkozik részükről az ideges kapkodás. Látják, hogy az idő miértünk, a béke ügyéért, és ellenük, a háború ellen dolgozik. Az imperialisták Nyugat­németország hadibázissá való kiépítéséne törekednek. Egyre inkább elárulják magatartá­sukkal, hogy szándékuk nem a megegyezői?, hanem a háborús feszültség fokozása. Törekvé­sük azonban kudrera ítélt, mert világszerte növekednek a béke erői és mint Rákosi elV’árs mondta: „A demokra­ta erők ma világszerte olyan hatalmasak, hogy nincs az az amerikai imperializmus, amely megtörheti őket.“ De a magyar dolgozó nép nagy vezérének szavai másra is figyelmeztetnek. Arra, hogy nem szabad azt hinnünk, hogy a demokra'a erők nagysága magában véve megszünteti egy harmadik világháború veszé­lyét. „Ahhoz, hogy a nyugati imperialisták háborús politi­kájának gátat vessünk, még szorosabbra kell fogni a pro. letár nemzetköziség, a haladé demokrácia erőit. Itthon pedig az eddiginél keményebben kell lesújtani azokra, akik az im­perialisták kezébe játszanak, akik demokráciánkat gyengí­tik és akik reményüket egy harmadik háború vértengeré- be, pusztításaiba és szenvedé­seibe vetik.“ „A magyar dolgozó népnek, a magyar nőknek, a magyar ifjúságnak elég volt egy em­beröltőn belül két szörnyű ka­tasztrófa“ — mondta Rákosi elvtárs. Ezért kell megnéz­nünk nyitott szemmel, hogy kik azok, akik Magyarorszá­gon az imperialisták kezére játszanak, akik Magyarorszá­gon új háborúra spekulálnak. A magyar dolgozó) nép egy­re jobban felismeri, hogy kik azok, akik békéje, békés épitő munkájának eredményei el­len törnek. És a magyar dolgozó nép tiltakozása váro­sokban és falun, mind-mind az amerikai imperializmus sündisznóállása, Esztergom felé mutat és követeli:! le a) há borús uszító, imperialista bé­rencekkel! Elég Mindszentv- ből és reakciós klikkjéből! Csoda-e, hogy a dolgozó tömegek a magyarországi re­akció búvóhelyét leleplezik, csoda-e, hogy maguk a vallá­sos katolikus tömegek is egy­re inkább felismerik és han­goztatják, hogy amit Mind- szenty müvei, az nem vallás, hanem politikai reakció és felháborodásuknak adnak ki­fejezést afelett, hogy áruló főpapjuk nem a vallás, hanem reakciós politikai ügynökség vezetőjének a szerepét tölti be. Maguk a demokratikusan gondolkodó papok is felhábo­rodnak ama példátlan lelki- terror láttán, amit a kleriká­lis reakció folytat, s amely a bakonykuti plébános üldö­zésétől a pócspetri gyilkossá­gig vezetett. A tömegek akarata a béke. Mindszenty ás klikkjének akarata a háború. A tömegek áldozatot vállalva építettek. Nagyszerű eredményeket értek el lerombolt hazánk újjáépíté­se, felvirágoztatása terén. Mindszenty és klikkje szemben állanak ezzel am építéssel, leki esinylik azt és meg is akarják semmisíteni eredményeinket. Az ipari munkásság és vele együtt dolgozó parasztságunk 1?,- egyre inkább felismeri: ez az ország a mienk, magunk­nak építjük. Felismeri ázt, hogy] a népi demokráciái állam rendszere felemelkedésünket, szocializmus felé való fejlődé­sünket mozdítja elő és né­pünk akarja, helyesli ezt a fejlődést. Azok, akik a traktorokat készítik és azok, akik a trak­torokat használják, a nép álla mának védelmében követelik Mindszenty és reakciós klikk­jének eltávolítását. Élen jár­nak ebben a követelésben az ifjak és ia nők. Az ifjak, akik nek a népi demokrácia tanu­lási lehetőséget, képesség szerint való érvényesülést biz tosit és akiknek jövőjét akar­ják aláásni a mindszentysták. És élenjárnak e követelésben a parasztasszonyok, akik lát­ják, hogy a Mindszenty féle reakció a földet újra a nagy- birtokos osztály kezére akarja juttatni, és akik a legtöbbet, férjet, gyermeket vesztettek a második világháborúban, látják, hogy a mindszentysták uj háborúra uszítanak Amikor azt mondják ezek az asszo­nyok, hogy elég volt Mind- szentyből, azzal azt is mond­ják: nem akarjuk hogy gyer­mekeinket az amerikai béren­cek árvává tegyék, magunkat özvegyekké. Mindszenty ugyanazt akar­ja, mint azok, akiknek zsold- jába szegődött. Háborút akar és a dolgozó tömegek szem­ben állnak vele, mert a dol­gozók a béke ügyét támogat­ják. Ott játszlikl a gyermek' a csil lógó karácsonyfa alatt. Lábán uj cipő, és ezt az uj cipőt a magyar népi demokrácia ter­melte. A gyárat, amelyben a cipő készült, népi demokrati­kus tervgazdálkodásunk során építettük fel, vagy épitettük újjá. Dusán megrakott a ka­rácsonyfa: színes cukrok füg- nek rajta. Ma már a szegény gyermek is ehet cukrot és ezt népi demokratikus fejlődé­sünk tette lehetővé. Soha még a magyar dolgozó nép gyer­mekei ennyi cukrot nem ehet­tek, mint most. És még nem vagyunk a végállomáson. Uj hatalmas perspektívák nyíl­nak előttünk. Nálunk béke van és felemelkedés. Az impe­rialisták által „segélyezett“ országokban sztrájkok van­nak, polgárháború dúl és az emberek nélkülöznek. Amit elértünk, amerikai segély nél­kül értük el. Nem kértünk az ő segítségükből, éppen ezért érhettünk el eredményeket. A mi barátaink önzetlen barátok s közöltük legnagyobb, a Szovjetunió. Ezért is érhet­tünk el eredményeket. Mi to­vábbra is dolgozunk gyerme­künk, magúnk jövőjéért. De amikor spártai önmegtartózta­tással megfeszítjük erőnket jövőnkért, ugyanakkor ébe­rek is leszünk, s lecsapunk harcosan, keményen a béke valamennyi ellenségére, mert szeretjük a békét. V.M. V. évfolyam, 298. szám. 8 Olflal. 1948. d-oember 25. SZOBlbat

Next

/
Oldalképek
Tartalom