Nyírségi Magyar Nép, 1948. december (5. évfolyam, 277-302. szám)

1948-12-08 / 283. szám

4 oldal nyírségi magyar nép 1948. december 8, szerda Kétezer iskola kap rádiót A Tervhíradó már közöl e, hogy elkészült az iskolarádió műszaki terve. Most esek a tervek a megvak'teítás állapo­tába kerülnek. November hó 29-én pályázati felhívás ment az üzemekhez az iskolarád.'ó gyártására. A Tervhivatal 2 milliU forintot! ’engedélyeseit' az iekolarádiók előállítására az 1949-e-3 tervévten. Ez azt jelenti, hogy már a 3 éves terv utolsó évében 2000 iskolában lesz rádió. Mit je. lent ez a tanítás szempontjá­A 3 éves terv 2—5 hónapos időszakában 120 új traktorál­lomás felszerelőiét irányozta elő a terv. Tekintve, hogy eg.v-egy t aktoráilomásou 10— 12 traktornak keli működn e a megfelelő mennyiségű egyéb mezőgazdasági gép mellett, ez a követelmény igen nagy feladatok elé állítja traktor- gyártásunkat. A 3 éves terv elején traktorgyáraink havon­ta 60—-80 traktort gyártottak. Csupán márciustól kezdve az államosítások után emelkedett a traktorgyártás jelentőseb­ben. Az emelkedés annak volt köszönhető, hogy' a traktor- gyártást fokozatosan egy üzembe sikerült összpontosíta­ni és ezzel a termelés hatás­fokát növelni.. Áprilisban már 124 traktort gyártottunk ugyan, de ez is rekordered­mény volt, nöha 2 darabbal‘el­maradtunk a terv mögött. Ok­tóberben ezt a minimális léniá­ból? Elsősorban azt, hogy a rádióműsorban rendszeresí­tendő isúolaadást a legki­sebb községben is hallga- hatják, mégpedig az iskola jnindegyik tantermében, mert ahol rádió lesz, ott hangszóró­kat is állítanak fel. Az a terv, hogy az ii-kola. rádiók juttatását ' összekap­csolják a faluvillamosítás pro­gramjával és minden község­be, ahova ‘beszélteik a vil­lanyt egyben a rádióval együtt megérkezik a knllára is. radást is bőven sikerült be­hoznunk, amennyiben az ok­tóberre előirányzott 150 trak­tor helyett már 170 traktort gyártottunk, ami 17 új gépál­lomás traktorkészle'ét jelenti.a Kossá István elvtárs az MDP hajdumegyei aktívája előtt vasárnap Debrecenben az ország gazdasági ‘helyzeté­ről beszélt. Megállapította, hogy munkánkat a tervszerű­ség, a szocalizmus építésé­nek sikere jellemzi. A kor­mány bérpolitikája — mon­dotta — a bérek 'emelkedését csak olyan mértékben teszi lehetővé, amilyen mértékben a termelés emelkedik. Véget kell vetni annak, hogy egyes csoportok különféle furfang- gal, az üzemekben a normák meglazításával, normacsalás­sal, vagy a vállalatok vezető­Taggyűlések a vármegyében A II. számú kérdőívek fc- 1 lüivizsgálatának befejeztével ; Szab Acs vármegye számos koz- j sógében taggyűléseket ren­deznek. A taggyűléseken Pártunk Megyei Bizottságá­nak kiküldöttei ismertetik a II. számú kérdőívek felülvizs­gálásának eredményeit, tanul­ságait, előterjesztik a felül­vizsgálat eredményeképpen k zárásra, vagy tagjelöltté va­ló minősítésre javasoltak név­sorát. Ugyancsak ezeken a taggyűléseken ismertetik a Központi kiküldött elvtársak Rákosi Mátyás elvtársnak a Központi Vezetőcég ülésén 'el­mondott nagyjelentőségű be­szédét, annak perspektíváit. Tiszalökön Zsurakovszky Mihály, Gáván dr. Bodnár elvtárs, Ibrányban dr. Veress Lajos elví'árs, Kemecsén Orosz Tibor, Manónkon Te - n gli László, Záhonyban Gom­bos Aladár, Nagy káliéiban ■ Lajtai Endre, Ujfehórtón Je­néi, Nyírbogdányban Kova- csics Gyula eívársak lesznek taggyűlés szónokai. | ségével szemben tanúsított I terrorisztikus fellépésükkel a maguk iszámára magasabb bé­reket erőszakoljanak ki, mint amennyi nekik végzett mun­kájuk után járna. Természe­tes*. hogy az üzem fejlesztésé­vel, a munkamódszerek töké­letesítésével együtt állandóan változtatni, kiigazítani kell a meglévő normákat. Hangoztat­ta végül Kossá elvtárs, hogy egyes iparágakban marii ko­moly munkaerőhiány mutat­kozik. Máris 16 olyan ipar van ,amelyben nem tudjuk a szakmunkásszükségletet ki­elégíteni. A ssakmunkáshiányról hessélt Kossá elvtárs Debrecenben — Veszettség elleni nemzetkö­zi konferencia volt ezév febru­árjában Magyarországon. A konferencián úgy döntöttek, hogy Magyarországon állítják fel a nemzetközi szervezet központját. December 9—10— 11-én újabb konferenciára ül­nek össze a magyar, szovjet, lengyel, román, bulgár és ju­goszláv küldöttek, amelyen letárgyalják az uj szervezet alapszabályait és beszámol naik február óta végzett mun­kájukról. — A 110-ik gépállomás. De­cember folyamán újabb 10 gépállomást állítanak fel az ország különböző részeiben. Ezzel a gépállomások száma eléri a hároméves tervben elő­irt számot. A gépállomásokon decemberben már 1120 trak­tor működik. — Nagy Zoltán 19 éves nagydobosi lakos és 15 éves fiatalkorú társa azzal szóra­koztak, hogy aprókrumplit ! szúrtak fűzfavesszőre és azzal parittyázták a verebeket. Ve­rebet annál kevesebbet, da já­rókelőt annál többet találtak el. A minap úgy szemen ta­lálták id. Kállay Károlyt, iiogy kórházba, kellett mennie. A két parittyás ellen rendőri eljárás indul. — Szerencsé ilenséget oko­zott a köd. Angliában a sze­rencsétlenségek egész tömegét okozta .az áthatolhatatlan köd. Számos gópkocsikarambol tör­tént, a közúti járművek fel­tűnően sok embert gázoltak el. Birmingham közelében vasúti sze r enőséi lenség tör­tént. —* Balkány köz­ség Nemzeti Bi­zottsága egyik legutóbbi ülé­sén- foglalkozott Mindszenty és sötét társai demokráciaelle­nes uszításával. A balkányi NB élesen elitélte a klerikális reakciót és kérte a kormány­zatot: minden erejével hasson oda, hogy a haladás erőit el­hallgattassák. — A csizma és a plébános ur. Rácz Pál orosi plébános 1000 forinttal társult be az ott megalakult cipőtermelő szövetkezetbe. Egy hónap múlva aztán azzal? a követelés sei állt elő a kisétvágyunak egyáltalán nem mondható plébános, hogy kamat fejében készítsenek részére egy pár csizmát. Ha nem kapja meg — úgymond az orosi Sylock —! kiprédikálja a szövetkeze­tét a templomban. Az ügyben a rendőrség intézkedik. — Laciják Pálné borbányai lakos hároméves kisfiával, Lászlóval a konyhában volt és kukoricát morzsolt. A kis­fiú játszadozás közben, egy óvatlan pillanatban a kuko­ricával telt teknöbe esett. A kukoricára helyezett morzso­ló vas belefuródott a| gyermek hasába. Kórházba szállították. — A közösségi tudat szép példáját mutatták meg az ib- í'ányi általános iskola növen­dékei. Urbán Klára VIII. osz­tályos tanuló kezdeményezé­sére elhatározták, hogy meg­ajándékozzák Mikulás napján az iskola tanulóit. Mikulás es­tén nívós, meleghangú ünne­pélyt rendeztek és ezen adták át ajándékaikat. — Uj üstökös. A Szovjet­unió déli részében fekvő Sztá- linabádban a csillagászok uj üstököst fedeztek fel. Az uj üstökös hajnalban, szabad szemmel is látható a nap kö­zelében. Az üstökös farkának hosszúsága 15 ivfok. B R E K La Passionária üzen... Irta: SOLTÉSZ ISTVÁN Az éjszaka elhurcolták a fa­siszták Juarezt is. Valaki el­árulta, hiszen alig pár napja, hogy átvette a mozgalom irá­nyítását. Akkor, amikor ha­zajött a hegyekből. Rölyökkorában a faluban élt, ott ismerte meg a földes­urat a korbáccsal, ott ismerte meg a csendőröket, ott végez­ték ki az apját, mert a szabad Ságért harcolt. Amikor már nagyobb lett és látásra nyilt a szeme, édes­anyja felküldte a begyekbe. A sziklákon pergő partizán- golyók harcost neveltek be­lőle. Keményet, mint a kő. A barlangok mélyén olvasott könyvek pedig fényt adtak Juareznek, megtanulta, hogy hol és hogyan kell harcolni. Később felvették a “pártba is. Néhánynapja pedig leküldték vissza a falujába, hogy szer­vezze az embereket. Rositával együtt, ereszked­tek le egy szép alkonyaikor a völgybe. Kora tavasz volt. Ujjongott, nevetett és élni* akarást kiáltott minden kö­rülöttük, a fák, a földek, az izek, a színek, mint mindig ilyenkor Spanyolhonban. Juarez azonban ezeken túl is látott, a meztelen éhes gye­rekeket, meg a korbácsot' és a csendőrsisakot és így a ter­mészet nevetése még jobban megkeményítette szívét. Juarez szivében Lenin, Szta lin elvtárs és Dolores Ibárruri szavai égtek. Dolores Iibarruri szintén a hegyek gyermeke volt, bá­nyászfeleség. Csodálatos asz- szony lett belőle, a szabad­ságharcosok nagyszerű asszo­nya, akinek szenvedélyes sza­vai erővé válnak a karban és lánggá lesznek a szivben. Dolores Ibárruri, La Passi­onária, a „Szenvedélyes“... —oGo— Juarez nagyon szerette fi­atal feleségét, Rositát, és ál­landóan tanitgatta. Áz asz- szony lelkesedett a mozga­lomért, de nem volt mindig szilárd. Néha, mintha megret­tent volna, megingott. De mel lette volt az ember és vigyá- zott rá, nevelte. Az éjszaka elhurcolták Ju­arezt. Fasiszta csendőrök vit­ték el, Franco-kutyák. Lehet, hogy reggel már nem is lesz életben. Hajnalban zörgettek Rost­tá ablakán. Az asszony ret­tenve ugrott fel, csendőrsisak árnyéka sötétjeit az üvegen. — Mit akarnak újra?! — rebbent a gondolat Rosita szi­vében. Megdöngették az ajtót, az asszony feltárta. # Csak egy csendőr volt. Vi­gyorogva tolta be magát a szobába, aztán letelepedett egy ládára. Öntelten verdeste fényes csizmaszárát. — Ne félj szép asszony, leggyönyörűbb hölgy a falu­ban. Rosita csak hallgatott, szi­vére szorította a kezét. Na- gyón bátor akart lenni. A csendőr felállt döngve lépkedett végig a szobán, az­tán megállt Rosita előtt. Ke­resztbefonta karját mellén és mintha sajnálkozna, megszó­lalt. — Kár, hogy ilyen korán özvegy leszel. Megrándult az asszony szá­ja, sikoltás röppent ki rajta. A csendőr felröhögött. —' Nem szeretnél, mi? — aztán hirtelen felébökött a ke­zével és szinte kiabálva mond­ta. — Csak rajtad múlik. — Rajtam? — kapott a csendőr felé Rosita. A férfi nem szólt semmit. Az ablakhoz lépett és nézte, ahogy szürkül az ég. Tompán jöttek fel a hangok a torkán, — Hajnalodik. Még másfél óra. Rosita, mintha megrogy- gyant volna. — Beszélj — ripakodott rá a csendőr — különben meg­hal a férjed. Könyörgőn fordult felé Rosita. — Lerogyott egy székre. Küzködött magáyal. Beszéljen? Elárulja a Pártot? Megmenti férjét talán. Mit te­gyen? — Engedjetek JuarezzU beszelni — jajdult fel. A csendőr gondolkodott, aztán bólintott. — Gyere. —oOo— Véresen, megrokkant- derék­kal jött ki Juarez. Kivezették a folyosóra. Ahogy meglátta Rositát, gyorsan vissza akart lépni a cellába, De már ké­sőn. Egyedül hagyták őket. Rosita elmondta, amit akart. — És mit teszel Rosita?! — kérdezte Juarez. Kétségbeesetten könnyezve nézett az asszony. — Nem tudom. —Nem tudod? — Ide nézz! Letörölte az alvadt vért az arcáról. — Nézd a vérem, és légy kemény. Mutatta a testét, az össze­törtét. — Nézd a testem1 és ne sirj. Ragyogott Juarez szeme, csillogva lángolt és a hangja harsányan zúgott. Rosita mintha megijedt volna, neki­támaszkodott a folyosó falá­nak és meredten nézett férje szemébe. —. Rosita — kiáltott Juarez — mit üzent La Passionaria? Emlékezz Rosita. — La... Passionária?.... — rebbent meg a szeme Rositá- nak, aztán egyszerre utána kapott a szónak és emlékek gyultak benne. Lihegve hajolt Juarez felé. — Tudom, emlékszem — aztán megragadta Juarez ke­zét és úgy beszélt. — „Inkább leszek állva özvegy, mint térdelve feleség“ Juarez kiegyenesítette ma­gát ahogy csalt tudta. Tenyér­nyi ablakon kimutatott a falu felé. — Eredj Rosita, —oOo— És Rosita megfordult, szó nélkül és kiment. Nemsokára lövéseket hal­lott, kicsit megtorpant a lé­pése, meghajolt a válla, aztán keményen felnézett és tovább lépkedett. Rekordteljesitmény a traktor termelésben

Next

/
Oldalképek
Tartalom