Nyírségi Magyar Nép, 1948. december (5. évfolyam, 277-302. szám)
1948-12-25 / 298. szám
1948. december 25, szombat NYÍRSÉGI magyar nép. 6 oldal ES „Búzát eszik a lovam“ — dicsekszik a nagyhalász! ku!ák és közben meglopja a dolgozó parasztokat Kérlelhetetlen, kibékíthetek | len ellenségei a falusi kizsák- • mányolók, a kulákok a falu dolgozó parasztságának. Szavaikban mézes-mázos beszéddel igyekeznek félrevezetni a szegényebbeket, de. tetteikben mindenféle furfanggal azon igyekeznek, hogy a közösség rovására egyre jobban meggazdagodj anak. Ha saját hasznukról van szél, nem riadnak vissza sem csalástól, sem lopástól. Nagyhalász nem nagy falu, de jócskán laknak benne kulákok. Egyiknek több, másiknak kevesebb földje van, de egyben megegyeznek egymással: mindannyian lelketlen kizsákmányoló} a dolgozó parasztoknak. Ahol csak tudják megrövidítik őket. Kijátsszák a dolgozók államának törvényeit Az állam ma már a dolgozóké és nem a kizsákmányoló1 osztályok érdekeit szolgálja s így törvényei is a dolgozókat segítik és a kizsákmányolókai nyomják el. Persze ez nem tetszik a basaparasztoknak és igyekeznek kibújni a nép törvénye alól. — így cselekedett Boros Antal is. Hogy ne kelljen a mező- gazdasági járulékot fizetni, nagyhirtelen átíratta 41 hold földjét gyermekeire. A valóságban negyvenegy hold korlátlan ura, a közeliéi ás előtt pedig szegény dolgozó paraszt. S emellett nem átalja mellét kidül!esztve hirdetni: — Az én lovam búzát eszik. Inkább a lovának ad búzát, mintsem a dolgozók nagyobb darab kenyeréhez hozzájárulna. Ugyanígy cselekedett özvegy Kovács Sándorné is, kilencvtenholdas zsírosparaszt. Tizenegy hold föld után fizet csak adóit. A különbözetiét a község dolgozó parasztjainak kell kifizetni. Boros Károly főbírája volt a falunak a régi időkben, amikor még kulákok „képviselték“ a dolgozók ügyeit. El lehet képzelni mennyire szívén viselte a szegények sorsát, amikor még moi-t is csak húsz hold után fizet adót, valóságos negyven holdja mellett. Nem teljesítik a beszolgáltatást a kulákok A dolgozó parasztságunk hitet, tett a népi demokrácia mellett, amikor egyöntetűen lelkiismeretesen teljesítette foszolgáltatási kötelezettségét. Tudták azt, hogy ezzel saját államukat erősítik és dolgozó testvéreiknek biztosí'anak több és jobb kenyeret. Nem csak a kenyérgabona beszolgáltatásánál cselekedtek így, hanem most a zsírbeadásnál is. A kulákok mitsem törődnek a dolgozók áldozatvállalásával, fütyülnek a dolgozók érdekeire. „Jó‘‘ példával jár előttük Lippai Bertalan, volt horthysta katonatiszt, aki még mindig húsz hold vi'.ézi teleknek Rendelet e pénzbüntetés étvlltoztatésérél A pénzügyminisztérium rendeleté sezrint ha a pénzbüntetést a megszabott határidő alatt nem fizetik meg, vagy részletfizetés esetén elmulaszt, ják valamelyik részletet, a pénzügyi hatóság haladéktalanul intézkedik, hogy a pénz- büntetést ezabadeágvesztés- biietetésre változtassák át. Az ilyen átváltoztatásnál 3—300 forintig terjedő összeg helyett 1—1 napot lehet számítani. bürzke birtokosa. Emellett még tíz holdat bérel is. Zsírbeszolgáltatását egyáltalán nem teljesítette. Másik hasonló beállítottságú barátja hűen utánozza példaadóját. Elek Gábor ez, akinek földje mellett három cséplőgépe, olajütőmalma, darálója van. Egyszerre több helyen is nyúzza a szegény parasztokat. Veres István kihasználta a kedvező alkalmai ts vejéro, I eres Anorás j«gv<ődijnokra íratott 12 hold földet. Hű képet adnak ezek a tények a kulákokról és Nagyhalász dolgozó népe egyre1 inkább rájön arra az igazságra, hogy a zsírosparasztok az ő bőrükön akarnak meggazdagodni. Egyre ontu dalosabbá válnak s a Párt segítségével rohamra indulnak az osztályharc győzedelmes megvívására. S. I. deni nyaralni és húgára is ráfér egy kis pihenés. A legfiatalabb testvért elő kell1 készíteni az orvosi egyetemre. Aztán türelmetlenség fogta el. Kellene valamit csinálni, hogy a kolhoz is visszanyerje régi erejét. Még nem tudta pontosan, mi legyen az, de gondolatai állandóan e kérdés körül forogtak. Este, ahogy testvéreivel beszélgetett, hirtelen átvillant raja egy gondolat. — Veszünk egy autót — kiáltott fel. — Ugyan minek nekünk teherautó — kérdezte meglepetten Zulejka, a testvére. — Hogy kolhozunknak ajándékozzuk. Reggel Zulejka közölte az elöljáróval, hogy a kolhoznak rövidesen lesz teherautója. •— Én is látom minden éjjel az autót — szólt az elöljáró mogorván, de csak álmomban. Zulejka elárulta, hogy az autó nem álom többé, nővére máris elindult a városba, bogy megszerezze. A hír hamar bejárta a falut- Az iskola előtt nagy tömeg gyűlt össze és meghatót- tan nézte a sovány, szemüveges Raiszját. —- A háborúi alatt Golovatti kolhoza repülőgépet ajándékozott hadseregünknek. Ez a hazaszeretet — szólott egy fiatalember. — A bajban ez érthető — bölcselkedett egy csillogó- szemű öreg. — Ha tűz van, mindenki siet a vödrökkel. De amióta ón élek, ilyet még nem tapasztaltam, pedig sokat láttam már életemben. Láttam, amint a gazdagságtól az emberek kapzsiak, gonoszak lettek. — Ez a kapitalizmus — kiáltott közbe a fiatal fiú. — Tudom én, mi a kapitalizmus — zsörtölődött az öreg — Emlékszem, élt itt valamikor egy kulák. Volt annak mindene, pénze, bombára tele volt minden jóval. A szegény Mohamednek meg nem volt semmije, csak sok-sok gyereke. Okos felesége elvonta szájától a falatot is, de a gyerekeket taníttatta. Az egyik fia professzor lett, ő fedezte fel a jangan-taui hőforrásokat. Most ő szovjet Bas- kiriánk első embere. — Ez a szocializmus — szólt közbe a ifjú. — Tudom, hogy mi a szocializmus —i vágta rá az öreg. — Amikor érdemes élni, amikor a szegény Mohamed leánya teherautót ajándékoz a kolhoznak. Néhány nap múlva Raiszja ott ült a Baskír Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának helyiségében. Sokan voltak ott, akik autót kértek kolhozok számára, de nem jutott mindenkinek. Amikor Raiszja a fogadószobából kilépve örömmel újságolta, hogy megadták az autót, a szomszédos kolhoz vezetője nem értette meg, hogyan sikerült ez ilyen hamar ennek a kicsi, szemüveges asszonynak. Eljött az augusztus. Rövidesen itt az aratás. Ma kell megérkeznie Raiszja teherautójának. A falu lakói feszülten figyelték a keleti határt, aztán egyszerre valaki felkiál- I tot.t: „Jöö—öö—ön!“ Ezt a kiáltást meghallották minden házban, eljutott a kér tekbe és a kolhozgyümölcsösbe is. Nagy tömeg vette körül a gépkocsit a kolhozelőljáró- ság épülete előtt. Mindenki közelébe akart menni és meg akarta simogatni, mint valami élőlényt. Raiszja ott állt a teherautón és elcsukló hangon jelentette be, hogy autót aján dékoz a kolhoznak, mert a kolhozt otthonának tekinti, ahol már több mint húsz éve él megelégedetten. Ez a kolhoz pedig nagyon gazdag, mert övé a legnagyobb kincs, a nép szeretet«... Rozsréti karácsony Kint, a tanyák közt jeges szél dudál, a hósipkás szalmakazlak közt borzas kutyák csatangolnak, egy-egy nyi korgó ostorfa végén halkan koccan a betonhoz egy favödör. Bent, az ünneplőbe öltözött iskolában ott szorong a tanya apraja-nagyja. Eljöttek az iskolájukba, hogy együtt megünnepeljék a karácsonyt Ilyen ünnep még nem volt a kis tanyai iskolában. Ilyen karácsonya még nem volt a kétszáznyi rozsréti gyermeknek, ilyen ünnepe nem volt a rozsréti dolgozó kisparasztoknak sem. Ilyen felszabadultan, együtt nem ünnepeltek még soha. A kis színpadon, a díszes karácsonyfa alatt csilingelt az ének, kacagószemü gyermekek játszották szivükből a népi játékokat, szavaltak Sztálinról, meséltek Leninről, aki egyszer, egy karácsonyon szembekötősdit játszott egy kolhoz iskolájában Szásával, Katjával, meg a többiekkel. Hetekig készültek erre az ünnepségre a rozsrétiek. A szülők, a nevelők, az Eposz, az úttörők és a kisiskolások. Készültek, hogy mindenkin ek legyen ajándék, hogy szép legyen az ünnep az iskolájukban, az ő otthonukban, amit egvütt hoztak rendbe, javítottak, meszeltek, üvegeztek, súroltak. — Most a miénk igazán a karácsony, most nekünk is a béke és a szeretet ünnepe és az tó marad mindig, mert úgy akarjuk — igy mondta Tóth elvtárs, a rozsréti „Dob gozók az iskoláért“ mozgalom elnöke. És amikor a gyermekek bontogatták ajándék, csomagjaikat, az MNDSz, meg a szülői munkaközösség ajándékát és örvendeztek a ruhának, cipőnek, játéknak, irkának, ceruzának, meg cukornak, tudták, hogy úgy lesz, ahogy Bácskai tanfelügyelő elvtárs, Pristyákné asszonytárs az MNDSz-től, meg Vizi elvtárs, a főispán képviselője mondták: ezentúl, nem ajándék lesz a ruha, cipő, füzet, ceruza, hanem mindenkinek bőséggel lesz minden városon és falun, mert azért dolgozik az egész nép együtt úgy, mint a rozsrétiek kis közössége. P. J. Ajándékokat juttatott a Dohánybeváltó patronássisholájának Szép karácsonyi ünnepséget rendeztek a dohánygyári dolgozók csütörtökön délután, ahol a nőbizottság tagjai átnyújtották ajándékaikat a gyár alkalmazottainak, gyermekeinek. A demokratikus iskoláért való mozgalom kapcsán a dohánybeváltó hivatal dolgozói két iskolának a rendbehozását vállalták el a Királytelki szőlőben. Lelkes rohamunkával teljesen újjáépítették az iskolákat, kőművesmunkát vé- gez'ek a külső-belső falakon, berendezésekkel, padokkal látták el a tantermeket. Ezzel a munkával azonban nem szüntették meg támogatásukat, az állandó patronálás szerepét vállalták el. A karácsonyi ünnepségek alkalmával ajándékokat vittek ki a királytelki iskolások számára is. Mintegy 112 csomagot készítettek el a gyermekek számára a nőbizottság tagjai. A MDP Végrehajtó Bizottságának közleménye A Végrehajtó Bizottság felhívja a járási és városi 4 sz. felülvizsgáló bizottság tagjait hogy hétfő d. u. 4 óra helyett kedd d. u. 4 órakor tartjuk a megbeszélést a Rákóczi u. 4. sz. alatt, melynek előadója Gyenge Károly megyei titkár elvtárs. Host lássa el gépkocsiját uj gumiabroncsokkal.. Minden méretet korlátozás nélkül raktárról szállít a “OilirauC Nyíregyházán: Autó, Traktor és Műszaki vallalat, Vay Ádám-utca 9. sz. Telefon: 329.
