Nyírségi Magyar Nép, 1948. november (5. évfolyam, 253-276. szám)
1948-11-21 / 269. szám
4 oldal NYÍRSÉGI MAGYAR NÉP 1948. november 21, vasárnap Az utolsó lehelteiig . .. magyar kommunisták első, bé. os* konigiresszorán; újra szervezőmunka Budapesten, minta párt pénztárosa és titkársági ' tagja. Szeptember 24-én, két nappal Rákosi után, ő is bekerül a rendőrségre. Az öntudatos, kemény ember' kegyetlenül megkínozzák ; véráztatta ingét kiadják feleségének. A kínzások ts a vizsgálati fogság tönkreteszik egészségét, s szervezetében a tüdővész megkezdi romboló munkáját. A í élet után még két évet és nyolc hónapot él gyógyszer, orvosi kezelés nélkül, börtönben, poros műhelyben, 1929. májurában szabadul, de már nem az élet, hanem a rohanva közeledő halál számára. Maii iázzal szállítják haza falujába és többé nem kel fel ágyából, önkívületi állapotban ;s folytatja a harcot: lelkesít, agitál. „Puska , szuronyt! Fel a várba! Éljen a Kommunista Párt!“' így hal meg, harci jelszavakkal ajkán. Augusztus 1-én temetik. Néma temetés. A né- mauágiról négy szuronyos o endör gondoskodik... 1945-ben a helyi pártszervezet nyilvános ünnepségén gyászolja meg nagy halottját és ma már mindig virág borítja sírját, mert a felszabadult nép hálája és tisztelete övezi a magyar dolgozók nagy harcosának, Gőgös Ignóicnak emlékét. A mesve pártszervezetei a Koimunists Párt megalakulásának meiQnnepüli 30-ik Évfordulóját Szabolcsvármegye valameny- nyi pártszervezete készül a magyarországi Kommunista Párt harmincéves fennállásának évfordulója megünneplésére. Gazdag műsora előadásokat készítenek elő, diszitik pártházaikat. Az összevont központi pártnapokon mindenütt központi előadók vesznek részt. Nyíregyházán csütörtökön délután lesz összevont, - nyilvános pártnap, amelyen Nyíregyháza párttagsága vesz részt. Központi előadó Máté György elvtárs, a Szabad Nép munkatársa lesz. A megye nagyobb községeiben a szabolcsmegyei bizottság kiküldöttei tartják az ünnepi párt napot. Polgár községben Jenéi Pál elvtárs, Büdszentmihályon Mikula Mihály elvtárs, Tiszalökön Péter Ernő elvtárs, Kemecsén Bíró Miklós elvtárs, Nagyhalászon József Attila: LEBUKOTT MegvaHattak, hogy vérzett a húsúnk, Elvtársunk, ki még sétálsz, mint a fény, gondolj reánk, kik fel-le futkosunk és messze nézünk cellánk szögletén. Lágyult az izmunk, fekhelyünk kemény, Eledelünket kiköpi a szánk gyomor- és tüdőbajt ítéltek reánk s ha nem pusztulunk, elpusztítanak. Még harcolunk, de testünk oly sovány. Testvér, segítsd a lebukottakat. Otthon a tűzhely hűvös és repedt, Hideg fazékban készül az ebéd: a csarnok nyirkos kövéről szedett kis káposztalevél és hulladék. Az asszony szédül, szidja gyerekét s a szomszédné a gangon kiabál, hogy tőlünk sose kapja vissza már az ujjnyi kevés lámpaolajat. Tél lesz, ragyog a fagy s az éhhalál: Testvér, segítsd a lebukottakat. Gondoljatok a büdös küblire, mely ködgomolyban küld uj nyavalyát. Küldjétek szappant, lóhust s télire apadt testünkre adjatok ruhát. Küldjétek könyvet, bármily ostobát, mert megőrjít a patkánypuha éj, az asszony nélkül gyötrő szenvedély. Enyhítsd kínunk, ha munkás vagy s szabad, Elvtárs, hisz te vagy a Vörös Segély. Testvér, segítsd a lebukottakat. Küzdtünk híven a forradalomért, nem halhatunk meg, élnünk kell tovább. Zizegve várnak a röpcsik, a hék s éhbérre várnak mind a burzsoák. A mozgalom vár, munka és család, mig megbukik a kizsákmányolás, a sarló villan, sújt a kalapács s börtönről, gyárról lehull a lakat. Éljen a Szovjet, a munkástanács! Testvér, segítsd a lebukottakat. Zsnrakovszki Mihály elvtárs, Ibránybam Vajda Márton elvtárs, lapunk felelős szerkesztője, Gáván Bartha István elv- társ, Tornyospálcán Soro- sinszki Márta elvtárs, Mándo- kon Arató Ferenc elvtárs, Záhonyban Gombos Aladár elvtárs, Nagykállóban Sáros Géza- elvtárs, Balkányhan dr. Bodnár Béla elvtárs, Nyírbátorban Sebész István elvtárs, Nyirbogúton dr. Veress - 'Lajos elvtárs, Dombrádon, Gere László elvtárs, Kisvárdán Tenigli .László elvtárs, Ujfe- hértón dr. Moskovics Károly, Nyiradonyban Dankó András elvtárs, Nyiracsádon Tóth Lajos elvtárs, Demecserben pedig Orosz Tibor elvtárs lesznek az ünnepi pártnap központi szónokai. Dicsőség a Kommunista Párt vértanúinak, a népszabadság hősi halottainak! Éljen Rákosi Mátyás, a magyar kommunisták, a magyar dolgozók vezére! Éljen Sztálin, a világ dolgozóinak lángeszű vezére és bölcs tanítója! Tolna megyében, 'Tamásiban kis vízi malom áll a faluvégen. Még ma is Gőgös-malom néven ismer, mindenki, meri itt született és élt Gőgös Ignác, a nép nagy harcot-a. Már kisgyermek karában ki. tapasztalja a malom minden zegét-zugát és amikor megnő, aszalosmgot tanul és öeáii Kaposváron egy malomi.: szítéihoz. Egyszerű, felvilágosu- tatlan munkás, mint a többi társai. A háború vihart kavar fel benne. Az <L-ő évben fogságba esik és hét esztendőt tölt Oroszországban. 1921-ben új és más emberkén tér haza. Megjelenik a faluban — ahol rég n holtnak hiszik — és dolgozni kezd a malomban. — A messziről jött, tapasztalt embernek nagy tekintélye támad, gazdag lányokat kommendál- nak neki. De & már öntudatos dolgozó: u ánanyomoz régi ; z: re tolónak, a kis sváb gyermeklánynak és amikor Pesten rátalál a miniszteri tanácsos uraknál, elviszi magával. A malomiban megfordul az egész falu népe és Gőgös elvtársiak ezer alkalma van h r- detni a szegények igaziát. Az emberek órákhosszat - elhallgat ják elbeszéléseit az orosz forradalomul, a reng teg viszontagságról, amin keresztülment. Határtalan szeretettel beszél Leninről. Szívós, nem lanyhuló munkával világosítja fel környezetét, pihenés nélkül agitál, de agitáció minden cselekedete, példás élete 's. Ilyen embernek nem lehetett helye soká a faluban. 1925-ban Pestre megy és itt azonnal élénken résztvesz a munkás- mozgalomban. Rövidesen vezetővé teszi határozott 'egyéniségei, tiszta meggyőződése, aktivitása és végtelen szerelte munkástáreai iránt, akikkel utolsó falatját i$ megosztja. 1925-ben rohannak az események: Gőgös résztvesz a 30 éves a Párt EGY CSENDŐR- GOLYÖ... Irta: PRISTYÁK JÓZSEF A titkári szoba kályhájában halkan pattogott a tűz. A melegben cigarettafüst széles kék fá.yla lebegett a padok fölött. Vezetőségi ülés volt a kerületben. Most mentek el az evtár- tak. Apám tokjába csúsztatta drótkeretes szemüvegét, aztán mélyet szívott cigarettájából. Ültem vele szemben, néztem keményvonalú arcát. Valami eszébe jutott. Beszélni kezdett... — oOo — 1932... Kint, az otthon bejárata fölött nnn pislogott már a villanykörte. Feke'e elvtárs, a gondnok még este eloltotta, gondosan bezárta a kaput is. A Bújta; utcán, a novemberi latyakban néha á,éviekéit valaki a másik oldalra. Az utca. végen sötéten bújt meg az otthon a csupasz jegenyék alatt. Az ablakok szorosrazárt spaleittái nem engedték ki a fényt, nem árul'ák el az életet. „A szoba kályhájában halkan pattogott a tűz. A melegben cigarettafüst széles kék fátyla lebegett a padok fölött. Vezetőségi ülés volt...“ Váraljay dvtárs, Egri Sándor elvtárs, Prütyák elvtárs, Gyureskó elvtárs és még többen, a nyíregyházi építőmunkások vezetői ültek a szobában, az asztal körül. A bérkérdés volt napirenden... A mask tere miben egy öreg falióra tízet kongatott. Hirtelen csend left. Egri elvtán; las-an felemel'« a kezét. — Hallgassatok csak...! Az elvtársak előredőlve feszülten figyeltek. A kapu előtt kocsi állt meg. Ló príiszkölése hallatszok, majd a kapun halk kocog'atás. Aztán fojtott szóváltás. A szobában ketten lai san felemelkedtek a helyükről. ... rendőrség ...?! Felpattant az ajtó. Egy sáros ember lépe't be. Kezében izgatottan szorongatott egy ostort. Ismerték. Egy Vásártér- sori konflis volt. A fia szervezett munkás a festő-szakcsoportban. ...— Elvtársak...! M^g... meglőtték Soltész Mihályt...! Csak ennyit mondo't. Aztán hirtelen megfordult és eltűnt a sötétben. Pár perc múlva már csak a kék füstfátyol kavargóit a, szobában. Egy haboshátú, vág atió ló mögött kon® vágta szét a sarat. Tán tizen is ültek rajta. De repült, jajongva nyikorgó kerekekkel az Ókisteleiki szőlő felé. — oOo — A pislogó lámpák elmaradtak. Mélyebb lett asár. A kocsin ülők közt eddig bem esett szó. Némán, összeszorított fogakkal kapaszkodtok egymásba a táncoló alkalmatosságon. Aztán valaki megszólalt a sötétben. — A csendőrök voltok... — Szegény Mihály... — Régen figyelték már. — Fodor, a munkásáruliö géplakatos volt a csendőrök spiclije a szőlőben. Mihály minden lépését figyelte. Minden tanyai agltációuóll tudott a rendőrség, meg a csemdőmség... — Jó munkát végzett mindig Soltész Mihály. Minden tanyában, minden városkörnyéki házban ismerték, szerették a Párt lelkes agitátorát... — Ki tudja, él-e még...?! — oOo — Megérkeztek. A ház előtt kiváncsiak őgye- legtek. A szobában szomszé* dók, jó ismerősök. Az asztalnál a padlón vértócsa. Az utca felöli ablakon kerek luk, körülötte repedések szaladtak szét, mint a pókháló szálai. Itt jött be a gyilkos puskagolyó. Soltész elvtárs vérteien arccal feküdt az ágyon. A nyakszirtjébe fúródott a go* lyó. Csak nézte az ágya köré gyűlő elvtársait. A karját már nem bírta felemelni. Aztán próbált beszélni, halkan, nyögve préselte ki a szavakat ajkán. ...nem tudom, ki volt... beszélgettem itt egy ismerőssel... egy dörrenés... elvesztem eszméletemet... vigyenek kórházba elvtársak... — oOo — — Nem leheti Ugyan, mit gondolnak maguk! Éjfél elmúlt már! Hozzák holnap! És a portás, Rög százados, a Horthy pribék. volt soffőrje hajthatatlan volt. Mit neki, egy kommunistával több, vagy kevesebb! Kórház nincs számukra Hanyatlökték az elvtársak, aztán mentek tovább. A lift halkan suhant fel az emeletre. Soltész Mihály élettelennek látszó testét P ostyák elvtárs tartota fel. A műtőnél magához tért. Búcsúztak. — Meggyógyulsz Mihály... Várunk vissza téged... Vár vissza a mozgalom... Várnak az elvíársak... Soltész elvtárs másnap, a műtét után kiszenvedett. A Bujtos utcai munkásotthonban ravatalozták fel, hatalmas tömeg kisérte utolsó útjára a Párt halottját. Aznap a rendőrség, csendőrség fegyverben volt... Hogy nyomoztak-e a gyilkos után? önmaguk ellen csak nem fognak nyomozni?! — ooo — . Tizenhat éve lesz vasárnap. Apám elnyomta cigarettája végét. A kályhában pattogott a tűz, kék füst lebegett a padok fölött. Kint tizet, ütött a toronyóra. Vezetőségi ülés volt a Pártban, de a kapu fölött égett a villany, fénye bearanyozta a pártház lobogó vörös zászlaját...
