Nyírségi Magyar Nép, 1948. november (5. évfolyam, 253-276. szám)

1948-11-21 / 269. szám

4 oldal NYÍRSÉGI MAGYAR NÉP 1948. november 21, vasárnap Az utolsó lehelteiig . .. magyar kommunisták első, bé. os* konigiresszorán; újra szer­vezőmunka Budapesten, minta párt pénztárosa és titkársági ' tagja. Szeptember 24-én, két nappal Rákosi után, ő is beke­rül a rendőrségre. Az öntuda­tos, kemény ember' kegyetle­nül megkínozzák ; véráztatta ingét kiadják feleségének. A kínzások ts a vizsgálati fog­ság tönkreteszik egészségét, s szervezetében a tüdővész meg­kezdi romboló munkáját. A í élet után még két évet és nyolc hónapot él gyógyszer, orvosi kezelés nélkül, börtön­ben, poros műhelyben, 1929. májurában szabadul, de már nem az élet, hanem a rohanva közeledő halál számára. Ma­ii iázzal szállítják haza fa­lujába és többé nem kel fel ágyából, önkívületi állapotban ;s folytatja a harcot: lelkesít, agitál. „Puska , szuronyt! Fel a várba! Éljen a Kommunista Párt!“' így hal meg, harci jelsza­vakkal ajkán. Augusztus 1-én temetik. Néma temetés. A né- mauágiról négy szuronyos o endör gondoskodik... 1945-ben a helyi pártszerve­zet nyilvános ünnepségén gyá­szolja meg nagy halottját és ma már mindig virág borítja sírját, mert a felszabadult nép hálája és tisztelete övezi a magyar dolgozók nagy harco­sának, Gőgös Ignóicnak emlé­két. A mesve pártszervezetei a Koimunists Párt megalakulásának meiQnnepüli 30-ik Évfordulóját Szabolcsvármegye valameny- nyi pártszervezete készül a magyarországi Kommunista Párt harmincéves fennállásá­nak évfordulója megünneplé­sére. Gazdag műsora előadá­sokat készítenek elő, diszitik pártházaikat. Az összevont központi pártnapokon minde­nütt központi előadók vesz­nek részt. Nyíregyházán csü­törtökön délután lesz össze­vont, - nyilvános pártnap, amelyen Nyíregyháza párttag­sága vesz részt. Központi elő­adó Máté György elvtárs, a Szabad Nép munkatársa lesz. A megye nagyobb községei­ben a szabolcsmegyei bizott­ság kiküldöttei tartják az ün­nepi párt napot. Polgár köz­ségben Jenéi Pál elvtárs, Büdszentmihályon Mikula Mi­hály elvtárs, Tiszalökön Péter Ernő elvtárs, Kemecsén Bíró Miklós elvtárs, Nagyhalászon József Attila: LEBUKOTT MegvaHattak, hogy vérzett a húsúnk, Elvtársunk, ki még sétálsz, mint a fény, gondolj reánk, kik fel-le futkosunk és messze nézünk cellánk szögletén. Lágyult az izmunk, fekhelyünk kemény, Eledelünket kiköpi a szánk gyomor- és tüdőbajt ítéltek reánk s ha nem pusztulunk, elpusztítanak. Még harcolunk, de testünk oly sovány. Testvér, segítsd a lebukottakat. Otthon a tűzhely hűvös és repedt, Hideg fazékban készül az ebéd: a csarnok nyirkos kövéről szedett kis káposztalevél és hulladék. Az asszony szédül, szidja gyerekét s a szomszédné a gangon kiabál, hogy tőlünk sose kapja vissza már az ujjnyi kevés lámpaolajat. Tél lesz, ragyog a fagy s az éhhalál: Testvér, segítsd a lebukottakat. Gondoljatok a büdös küblire, mely ködgomolyban küld uj nyavalyát. Küldjétek szappant, lóhust s télire apadt testünkre adjatok ruhát. Küldjétek könyvet, bármily ostobát, mert megőrjít a patkánypuha éj, az asszony nélkül gyötrő szenvedély. Enyhítsd kínunk, ha munkás vagy s szabad, Elvtárs, hisz te vagy a Vörös Segély. Testvér, segítsd a lebukottakat. Küzdtünk híven a forradalomért, nem halhatunk meg, élnünk kell tovább. Zizegve várnak a röpcsik, a hék s éhbérre várnak mind a burzsoák. A mozgalom vár, munka és család, mig megbukik a kizsákmányolás, a sarló villan, sújt a kalapács s börtönről, gyárról lehull a lakat. Éljen a Szovjet, a munkástanács! Testvér, segítsd a lebukottakat. Zsnrakovszki Mihály elvtárs, Ibránybam Vajda Márton elv­társ, lapunk felelős szerkesz­tője, Gáván Bartha István elv- társ, Tornyospálcán Soro- sinszki Márta elvtárs, Mándo- kon Arató Ferenc elvtárs, Zá­honyban Gombos Aladár elv­társ, Nagykállóban Sáros Géza- elvtárs, Balkányhan dr. Bodnár Béla elvtárs, Nyírbá­torban Sebész István elv­társ, Nyirbogúton dr. Veress - 'Lajos elvtárs, Dombrádon, Ge­re László elvtárs, Kisvárdán Tenigli .László elvtárs, Ujfe- hértón dr. Moskovics Károly, Nyiradonyban Dankó András elvtárs, Nyiracsádon Tóth Lajos elvtárs, Demecserben pedig Orosz Tibor elvtárs lesznek az ünnepi pártnap központi szónokai. Dicsőség a Kommunista Párt vértanúinak, a népszabadság hősi halottainak! Éljen Rákosi Mátyás, a magyar kommunisták, a magyar dolgozók vezére! Éljen Sztálin, a világ dolgozóinak lángeszű vezére és bölcs tanítója! Tolna megyében, 'Tamásiban kis vízi malom áll a faluvégen. Még ma is Gőgös-malom né­ven ismer, mindenki, meri itt született és élt Gőgös Ignác, a nép nagy harcot-a. Már kisgyermek karában ki. tapasztalja a malom minden zegét-zugát és amikor megnő, aszalosmgot tanul és öeáii Kaposváron egy malomi.: szí­téihoz. Egyszerű, felvilágosu- tatlan munkás, mint a többi társai. A háború vihart kavar fel benne. Az <L-ő évben fogság­ba esik és hét esztendőt tölt Oroszországban. 1921-ben új és más emberkén tér haza. Megjelenik a faluban — ahol rég n holtnak hiszik — és dol­gozni kezd a malomban. — A messziről jött, tapasztalt em­bernek nagy tekintélye támad, gazdag lányokat kommendál- nak neki. De & már öntudatos dolgozó: u ánanyomoz régi ; z: re tolónak, a kis sváb gyer­meklánynak és amikor Pesten rátalál a miniszteri tanácsos uraknál, elviszi magával. A malomiban megfordul az egész falu népe és Gőgös elv­társiak ezer alkalma van h r- detni a szegények igaziát. Az emberek órákhosszat - elhall­gat ják elbeszéléseit az orosz forradalomul, a reng teg vi­szontagságról, amin keresztül­ment. Határtalan szeretettel beszél Leninről. Szívós, nem lanyhuló munkával világosítja fel környezetét, pihenés nél­kül agitál, de agitáció minden cselekedete, példás élete 's. Ilyen embernek nem lehetett helye soká a faluban. 1925-ban Pestre megy és itt azonnal élénken résztvesz a munkás- mozgalomban. Rövidesen ve­zetővé teszi határozott 'egyé­niségei, tiszta meggyőződése, aktivitása és végtelen szerel­te munkástáreai iránt, akik­kel utolsó falatját i$ meg­osztja. 1925-ben rohannak az ese­mények: Gőgös résztvesz a 30 éves a Párt EGY CSENDŐR- GOLYÖ... Irta: PRISTYÁK JÓZSEF A titkári szoba kályhájában halkan pattogott a tűz. A me­legben cigarettafüst széles kék fá.yla lebegett a padok fölött. Vezetőségi ülés volt a kerület­ben. Most mentek el az evtár- tak. Apám tokjába csúsztatta drótkeretes szemüvegét, az­tán mélyet szívott cigarettá­jából. Ültem vele szemben, néztem keményvonalú arcát. Valami eszébe jutott. Beszél­ni kezdett... — oOo — 1932... Kint, az otthon bejárata fö­lött nnn pislogott már a vil­lanykörte. Feke'e elvtárs, a gondnok még este eloltotta, gondosan bezárta a kaput is. A Bújta; utcán, a novemberi latyakban néha á,éviekéit va­laki a másik oldalra. Az utca. végen sötéten bújt meg az otthon a csupasz jegenyék alatt. Az ablakok szorosrazárt spaleittái nem engedték ki a fényt, nem árul'ák el az éle­tet. „A szoba kályhájában hal­kan pattogott a tűz. A meleg­ben cigarettafüst széles kék fátyla lebegett a padok fölött. Vezetőségi ülés volt...“ Váraljay dvtárs, Egri Sán­dor elvtárs, Prütyák elvtárs, Gyureskó elvtárs és még töb­ben, a nyíregyházi építőmun­kások vezetői ültek a szobá­ban, az asztal körül. A bér­kérdés volt napirenden... A mask tere miben egy öreg falióra tízet kongatott. Hirtelen csend left. Egri elvtán; las-an felemel'« a ke­zét. — Hallgassatok csak...! Az elvtársak előredőlve fe­szülten figyeltek. A kapu előtt kocsi állt meg. Ló príiszkölése hallatszok, majd a kapun halk kocog'atás. Aztán fojtott szóváltás. A szobában ketten lai san felemelkedtek a helyükről. ... rendőrség ...?! Felpattant az ajtó. Egy sá­ros ember lépe't be. Kezében izgatottan szorongatott egy os­tort. Ismerték. Egy Vásártér- sori konflis volt. A fia szer­vezett munkás a festő-szak­csoportban. ...— Elvtársak...! M^g... meglőtték Soltész Mihályt...! Csak ennyit mondo't. Aztán hirtelen megfordult és eltűnt a sötétben. Pár perc múlva már csak a kék füstfátyol ka­vargóit a, szobában. Egy ha­boshátú, vág atió ló mögött kon® vágta szét a sarat. Tán tizen is ültek rajta. De repült, jajongva nyikorgó kerekekkel az Ókisteleiki szőlő felé. — oOo — A pislogó lámpák elmarad­tak. Mélyebb lett asár. A kocsin ülők közt eddig bem esett szó. Némán, össze­szorított fogakkal kapaszkod­tok egymásba a táncoló al­kalmatosságon. Aztán valaki megszólalt a sötétben. — A csendőrök voltok... — Szegény Mihály... — Régen figyelték már. — Fodor, a munkásáruliö géplaka­tos volt a csendőrök spiclije a szőlőben. Mihály minden lépé­sét figyelte. Minden tanyai agltációuóll tudott a rendőrség, meg a csemdőmség... — Jó munkát végzett min­dig Soltész Mihály. Minden ta­nyában, minden városkörnyé­ki házban ismerték, szerették a Párt lelkes agitátorát... — Ki tudja, él-e még...?! — oOo — Megérkeztek. A ház előtt kiváncsiak őgye- legtek. A szobában szomszé* dók, jó ismerősök. Az asztal­nál a padlón vértócsa. Az ut­ca felöli ablakon kerek luk, körülötte repedések szaladtak szét, mint a pókháló szálai. Itt jött be a gyilkos puska­golyó. Soltész elvtárs vérteien arccal feküdt az ágyon. A nyakszirtjébe fúródott a go* lyó. Csak nézte az ágya köré gyűlő elvtársait. A karját már nem bírta felemelni. Az­tán próbált beszélni, halkan, nyögve préselte ki a szavakat ajkán. ...nem tudom, ki volt... be­szélgettem itt egy ismerőssel... egy dörrenés... elvesztem esz­méletemet... vigyenek kórház­ba elvtársak... — oOo — — Nem leheti Ugyan, mit gondolnak maguk! Éjfél el­múlt már! Hozzák holnap! És a portás, Rög százados, a Horthy pribék. volt soffőrje hajthatatlan volt. Mit neki, egy kommunistával több, vagy kevesebb! Kórház nincs számukra Hanyatlökték az elvtársak, aztán mentek tovább. A lift halkan suhant fel az emeletre. Soltész Mihály élet­telennek látszó testét P os­tyák elvtárs tartota fel. A műtőnél magához tért. Búcsúztak. — Meggyógyulsz Mihály... Várunk vissza téged... Vár vissza a mozgalom... Várnak az elvíársak... Soltész elvtárs másnap, a műtét után kiszenvedett. A Bujtos utcai munkásott­honban ravatalozták fel, ha­talmas tömeg kisérte utolsó útjára a Párt halottját. Az­nap a rendőrség, csendőrség fegyverben volt... Hogy nyomoztak-e a gyil­kos után? önmaguk ellen csak nem fognak nyomozni?! — ooo — . Tizenhat éve lesz vasár­nap. Apám elnyomta cigaret­tája végét. A kályhában pat­togott a tűz, kék füst lebe­gett a padok fölött. Kint tizet, ütött a toronyóra. Vezetőségi ülés volt a Pártban, de a ka­pu fölött égett a villany, fénye bearanyozta a pártház lobogó vörös zászlaját...

Next

/
Oldalképek
Tartalom