Nyírségi Magyar Nép, 1948. november (5. évfolyam, 253-276. szám)

1948-11-07 / 257. szám

2. oldal NYÍRSÉGI magyar nép 1948. november 7, vasárnap Domhrád és Bököny Dolgozók és henyélők Döcögve szalad az autó a dombrádi úton, a csupasz akácok mögött látni már a fa­lu szélső házait. Az országút mellett az esőtől megdagadt csatorna iszapos vizén sárga akáclevelek himbálóznak. Messze, amerre ellát az ember frissen sarjadt vetések zöld­jét borzolja a szél, varjufalka lepi meg a szántásokat. , Derék munkát végeztek Dombrád dolgozó parasztjai. Kicsit lankadtan indultak előbb, de aztán nekilendültek a versenyek s ma már 100 százalékban teljesítették az őszi vetések ütemtervét. Az egyik földarab mellett hirtelen zökken az autó s megállunk. Jól látnak szeme­ink? Két rendőr szánt ejgy tar- lócsikot. Az egyik az ökröket vezeti, a másik az ekeszarvát markolja. Fejükön sisak, dere­kukon szorosra húzott szij, puskájuk a töltés oldalára fektetve. A föld végében villanyélre támaszkodva paraszt-asszony áll és nézi a szántó rendőrö­ket. * 1 . í ! — Mi az bajtársak, szánta­nak? 1 Megállítják az ökröket, le­Yannak azonban még Domb- rádon. akik nincsenek megbé­kélve azzal, hogy nem osend- őrszuronyos állam ül a nép nyakán, hanem maga az ál­lam is a dolgozóké. Lépten- nyomon mesterkednek, igye­keznek gáncsot vetni, de a végén mégis ők buknak orra. Az őszi munkáknál is kimutat­ták a foguk fehérjét. Mint pél­dául N. Harsányi Sándor, 46 holdas kulák, aki részegen, dülöngőzve az utcán fenye- getődzik. — Nem megy el az ellenőr­ző bizottság a földemről élve. Negyvenhat holdjából öt hold van bevetve s az őszi szántásra még álmában sem gondol. Bezzeg a kocsmába tud járni, eltivornyázni a dol­gozók zsírján összeharácsolt pénzt. A bizottság megnézte a földjét, élve jött vissza, de előbb még 500 forintot sóztak a nyakába, földjét pedig a főjegyző elvtárs kiadja kisha- szonbérlőknek. Nem tűrhetjük hogy szabotálok miatt szü­li ebbre kelljen vonni a dolgo­zók nadrágsziját. Bököny Toprongyos alak szalad botladozva az elázott tarlón, kezében döglött varnyut ló- báz. — Hes! Hesesese! Huj dö­gök! — rikoltozz-a kifulladva. Monoki Gyula a varjuker- gető, 100 holdnak az ura. 100 holdjuk van testvérével együtt, de mégis disznóólban lakik, rongyosan) jár, még az ételt is megvonja a szájától olyan fösvény. De megvonja a földtől is a ül az eke a barázdában. Az egyik leveszi sisakját, megt-ör- li izzadó homlokát. — Dombrádról küldtek ki bennünket ehhez az asszony­hoz, mert 3 holdas! darabkáját nem szántotta fel. Szegény asszony, a férje meghalt, nem bírja egyedül a munkát. Gon­doltuk, inkább felszántjuk a földet, minthogy bekísérnénk. —;De jó emberek is máguk — hálálkodik a szegény asz- szony. Ragyog az arca, a sze­mében ott ül a köszönet, de nem talál szavakat a kimon­dásához. A másik baj társ is megszó­lal az ökrök mellől. Egyszflh rüen csak ennyit mond. — Segítünk ahol tudunk • elvtárs. Aztán megcsapják az ökrök hátát az ostomyéllel s to­vább ballagnak a barázdában. Az asszonyhoz fordulunk. — Emlékszik-e még a fehér kesztyűs, lóháton járó csend­őrökre?! — Emlékszem, hogyne em­lékezném. De jó is, hogy most már nem úgy van. — Bizony nagyot fordult a világ. munkát és a magot. Csupasz tarlók fonnyadoznak a föld­jén, sehol egy darabka zöld vet-és, vagy fekete szántás, ő meg csalt szaladgál eszelősen és hajkurássza a varjakat. Nem marad igy sokáig. Van Párizs: A francia bányász­szakszervezet elhatározta, hogy ^Anglia, Lengyelország, Amerika, Magyarország, Csehszlovákia és Belgium bá­nyászszakszervezeteinek kép­viselőiből bizottságot hív ősz- | sze, hogy a helyszínen vizsgál- j ják meg a sztrájkoló bánya- j szók helyzetét. Erne vonatko- j zó levélben, amelyet a CG-T továbbított a Szakszervezeti Világszövetséghez, megálla­pítja a bányászszakszervezet: a nemzetközi vizsgálóbizottság­ra hárul a feladat, hogy tár­gyilagos képet alkosson a bá­nyászok valóságos helyzetéről, a követelésekről, amelyekkel a sztrájkot indokolják, a sztrájk lefolyásáról és a bányameden- cékben uralkodó, a sztrájktör­vényt megcsűfoló terrorhan­gulatról. Párisi jelentések szerint Moch belügyminiszter csend­őrosztagai folytatják támadá­saikat a sztrájkoló francia bányászok ellen. Északfrancia / országban az egyik szakszer­vezeti székházban ülést tartót Bökönyben elég becsületes dolgozó paraszt, akik földnél- kül kesergetik életüket, de akiknek karján feszül az erő és szivükben munkakedv van. Alkonyodik. sötétség eresz­kedik a falura Ott állnak az emberek a községháza előtt, várják a döntést. Bénnt nehe­zen megy a dolog, döcögve tanakodnak a községháza urai Akarják is nem is, hogy a dolgozóké legyen a bérlet. Kinn figyelmeztett a nép, dörömböl az igazság, de belül a szívükben sunyítva lapít a megalkuvás. A bökönyi köz­ségházán még poshadt a leve­gő. Az adóügyi tiszt egy horthysta tisztnek a csemeté­je és maga is százados volt a népnyuzó bitang hadseregében Ezért nem fizettek Bököny­ben eddig még adót a kulá- kok. Horthy államában tudta a vért követelni, de a nép ál­lamában még az adót sem tudja behajtani a nép ellensé­geitől. Zúg kinn a nép, türelmet­lenkedik. — Ugye elvtárs, jut nekem is egy darabka — kérdezi az égjük kérgeskezü. Persze, hogy jut. Jut minden dolgozó pa­rasztnak, aki becsületesen végzi a munkáját és szivvel- lélekkel építi a saját országát. A Monoki-félék meg legfel­jebb elszegődnek hozzájuk hivatásos madárijesztőnek. S. I. tak a bányászok. Hamarosan páncélsisakok jelentek meg az ablakokban és az épület kö­rül páncélkocsik sorakoztak fel. A csendőrök behatoltak a terembe és egy tiszt félbe akarta szakítani a gyűlést. Az emelvényen álló fiatal szakszervezeti titkár azonban emelt hangon folytatta és be­fejezte beszédét. A kijáratnál a csendőrök kegyetlenül ne­kirohantak a kifelé igyekvő hallgatóknak. Ugyancsak Északfranciaor- szág egyik megyéjében a sztrájkörök felügyelete alatt álló tárnákat részeg csend­őrök rohamozták meg. Annyi­ra be voltak rúgva, hogy sa­ját felettesüket, a polgári ru­hában járó csendbiztost sem ismerték fel és alaposan el­verték. A bányászok közül hatan súlyosan, többen köny- nyebben megsebesültek. A hatóságok eljárása — ál­lapítja meg a 1‘Humanité — semmivel sem különb, mint a Gestapóéi volt. j Gazemberek is vannak Dombrádon Nemzetközi vizsgálóbizott­ságot hiv meg Franciaországba a francia bányászszakszervezet Sclha nem volt semmi kP - zössége a néppel, a dolgozó milliók hangja mindig süket ftilekra talált annál, aki nem hajlandó észrevenni még most sem azt, hogy az ő akarata idegen a népétől, az ő szándé­kai ellentétesek a milliók szán­dékával. Idegen akarata, ide­gen szándékai, külön érdekei és külön útjai vannak. Az ő akarata a megsemmisített fel- sőtízeznek akarata, az ő szán­déka haladásellenes, az ő ér­deke a burzsoá profit, az ő útja Rómába vezet. El a ma­gyar néptől, el a dolgozó mil­lióktól lehetőleg olyan mesz- szire, hogy a papi birtokok jö- vedemén kívül más ne juthas­son a közelébe, olyan messzi­re, hogy a szolgaságba gör- besztett éppen csak elérhesse ajkával a 'pásztorgyűrűs ke­zet. Ez az oka, ez a magyaráza­ta annak, hogy a mindszentyz- mus ellen élesen és határozot­tan állást foglaló határozati javaslatok ellenére egyre agresszívebbé, egyre nyíltab­bá és uszitóbbá válik az esz­tergomi hang. Ez az oka an­nak, hogy a kegyeskedő orr­hang üvöltő uszítássá, a szem­forgató keneteskedös fasiszta ' suhanckodássá, az alázat nyílt ripők fasiszta daccá változott. Vármegyék, városok, köz­ségek, testületek, egyesületek, üzemek küldik fel ezrével ha­tározati javaslataikat a kor­mányzathoz: vessen véget Mindszenty gyűlölködő, de­mokráciaellenes politikai uszí- - táisáriak. Magánosok leveleinek tízezrei árasztják el a vezető kormány,férfiak íróasztalait: békét, jólétet, építést akarunk, ta nem pedig nyugtalanságot, fel- I fordulást, pusztítást, ami Mindszenty és környezetének a célja. És a dolgozó milliók­nak ezt a spön'án, elementá­ris erővel megnyilatkozó aka­ratát, szándékát és követelését 1 nem hajlandó meghallani az I esztergomi fellegvár sötét ura, I hanem, ehelyett tovább folytat­ja uszító politikáját, romboló, lélekimérgező aknamunkáját városon és falun. Apácák, „házi apostolok“ csoszognak I faluról-,falura a dolgozó nép könyörületes sajnálkozását pe- cázgatva és közben folyik a suttogó propaganda a béke és termelés ellen, folyik a hábo­rús rémmesék hintése, a de­mokráciaellenes uszítás. És ha az egyszerű emberek szánal­mát s'került kicsikarni, akkor ennek a szánalomnak vissza­fordítják a bunkösaíbik végét a népi demokrácia ellen, mond­ván: imé, látjátok! Koldulni kényszerülünk, mert kiűztek benünknet az iskolákból. Vájjon ki az oka annak, hogy nem tanítanak az apá­cák és szerzetesek? A népi demokrácia? Nem! Mindszenty rendelte vissza a szérzetes pedagógusokat, Mindszenty parancsára hagyták el az is­kolákat. Mutassanak ezek a felkent ujjak Esztergom felé, ott keressék a bajok gyöke­rét. Onnan indult“ el a- rága­lomhadjárat, onnan indult- el a fekete offenziva, ott nyomta, le egy pásztorgyűrűs ujj a titkos rugókat mozgásba hozó gombot, amelynek hatására elindultak az „apostolok“ hogy gyűlölet szítására hasz­nálják fel az egyszerű embe­rek szánalmát. Ha nem lenne vak és süket é« emellett a nép ellensége Esz­tergom, akkor látnia kellene, hogy a határozati javaslatok hangjából és határozottságá­ból semmi esetre sem lehet sajnálkozcásra és szánalomra következtetni. Inkább arra, hogy megunták a dolgozó milliók Esztergom politikai játékát. Vegye tudomásul végre Esztergom és kapcsolt- része, hogy az osztályharcban nincs szánalom - és lágyszívű­ség. Aki ellenünk foglal állást, akinek nem kell a mi békénk és építő akaratunk, aki nem nézi jó szemmel demokráci­ánk vívmányait az nem érde­mel szánalmat és sajnálatot. — Ez 3, határozati javaslatok tömör értelme. Egyideig még — de nen* sokáig — fog menni a harc. Kimenetele nem vitás. Itt-ott, a kultúrától, népi demokráci­ánk felvilágosító munkájától távolabbeső vidéken még meghallgatásra találhat as esztergomi hang, de ez elenyé­sző. Még elérhetik az apostolok hogy az abapusztai gyerme­kek elbújnak, ha autóberre­gést hallanak. Még elérheti a nyíregyházi kanonok is, hogy a mindenszentek! körmeneC indokolatlan lehívásával nyugtalanságot kelt egyesek­ben. Táboruk azonban egyre- olvad, egyre csökken. Kiütöt­tük már a ringből a régi szö­vetségeseiket, a gyárosokat, bankárokat, bányabárókat, földbirtokosokat. Maradt még egy : a fa­lusi basaparaszt, amelynek politikai és gazdasági hatal­mát. azonban egyre inkább' korlátozzuk. Mindszenty nyílt kiállássá meggyőzött bennünket arról, hogy sötét tábora közösséget vállalat a haladás, béke, épí­tés és a nép ellenségeivel. Ez az egyértelmű kiállás pedig egyértelmű eredményével is fog járni: aki a haladás el­lensége. azt a nép elsöpri... Mindszenty pedig a haladás ellensége. Az ut, amelyet mu­tat: szakadék) felé vezet és mi­re a szakadékhoz ér és széj­jelnéz, azt fogja látni, hogy egyedülmaradt szftkkörü kom­pániájával, politikai „cechbru- dereivel“... Nem. Nem lesz még egyszer zsiros - stóla en­nek a népnek a gyászából, szakadékba tántorodásából. Mindszenty bukni fog... de egyedül. A magyaT dolgozó milliók pedig tovább mennek és haladnak a fejlődés, a bé­ke, az építés útján, azon az úton, amely felfelé vezet, azon az utón, amely egyenes és nyílt, amelyet Marx, Engels Lenin és Sztálin mutattak meg a világ dogozó milliói­nak. Mindszenty prímás a Italadás ellensége Férfi kalapok ifjabb divatszmekben *s f»app mintákban 仫—».a ilfása és formálása ugyanott

Next

/
Oldalképek
Tartalom