Nyírségi Magyar Nép, 1948. október (5. évfolyam, 226-252. szám)
1948-10-03 / 228. szám
8 oldal nyírségi magyar nép 1948. OKTÓBER HÓ 5. ölvén éves a Szakszervezeti Tanács „A cél egy, csak a feladatok mások, mint a múltban...“ — Emlékszik-e Michel elv- társ a kis Bokányira? Sokas voltam lent vele Nyíregyházán akkoriban. Bizony, jó harmincnyolc esztendeje annas. — Persze. Még most is előttem van a kép, ott a Búza-téren, a kis aszialnai az alacsony kőfaragó, Bokányi. Körülötte a szakszervezeti munkások, három-négyezren. De ott voltak ám a rendőr, meg cöendőrszakaszok is, meg a tizennégy es, tizenötöd, az ötös huszárok lóháton. Hányszor zavartak szét bennünket! — Egyszer Bokányi gyű é- se után tüntetést akartunk csinálni a Tisza kormány, meg a háború ellen. Előkerültek a feliratok; akkor akcióiba léptek a rendőrök, csendőrök, katonák és szétvertek bennünket. 1— Nézzen ide — és Ecker elvtárs szétsimítja őszes haját, hogy megmutassa fej-én a sebhelyet. — 1911-ben kaptam. Akkor nagy tüntetést, sztrájkot szerveztünk. Dovosák Antal volt akkoriban a vasasok elnöke. Nagy harc volt. Fel- borítgattuk a pesti utcákon még a villamosokat is. Sokan Toltunk, mégis kevesen, mert a burzsujok kormánya mellett ott voltak költünk az árulók is. — Én egy kemény május elsejére emlékszem. Az ócska- piacon, a mostani Ha zel-téren gyűl tűnik össze, a. kabát alatt voltak a piros zászlók. Aztán elindultunk. A tüntető menet csak a Hirschler-sarokig ért — ahol most az Ungárház van — a rendőrök akcióba léptek. Sok súlyos sebesülés történt akkor. Másnap mind letartóztatták azokat, akiket a tüntetésnél láttak, vagy a közénk heépült spiclijeik be- mondtak. Máchel Sándor elvtárs kőműves és Eoker Zoltán elvtárs vasmunkás beszélgetéséből lassan kirajzolódik a múlt képe. Mindketten régi szak- szervezeti mozgalmi emberek. Az egyik Nyíregyházán, a másik Budapesten dolgozott. Most, hogy találkoztak, felidézik a múlt harcait, a szervezett dolgozók harcát az elnyomó tőkések, a kizsákmányolok és államrendjük ellen. _ Nálunk 1918-ban Hevei Mihály, Török János, Török Imre, meg Schmidt Mihályék voltak a szakszervezetek élén. Akkor a szakszervezetek ösz- szefogták a munkásságot; amikor a Szabolcsi Vörös Zászlóalj •megalakult, a szervezett munkásság önként lépett he a Zsászlúaljha. Én a tizedik század politikai meghízottja voltam akkor. Tizenkilencben, nagypénteken jött a hír, hogy jönnek a románok. Akkor megkezdtük a harcot. — És mi jött azután? Az ellenforradalom. Börtön, in- ternálótábor. A zalaegerszegi, meg a csóti és a többi táborok megteltek munkásokkal, ezreket gyilkoltak le a Horthy- pri'békek. A mozgalmat mégsem tudták letörni. Korcsmákban, magánházak/ban gyűltünk össze. Lassan erősödtünk és a Kommunista Párt irányításával sztrájkokat, bérharcokat szerveztünk, meg tüntetéseket a nyolcórás munkaidőért. — Kemény, harcos esztendők voltak. Ma bizony mások a feladatok. Ma már a munkásság, a dolgozó nép az úr Magyarországon. Ma a termelés szervezése, irányítása és a szellemi színvonal emelése a feladat. — De feladatainkat nem oldhatjuk meg békés viszonyok között ma sem. Két táborra szakadt a világ, a haladás és a háború erői állnak szemben egymással, itt az országban pedig a múlt maradéka igyekszik foggal-körömmel, hogy gátolja a nép munkáját, haladását a jobb élet útján. A szakszervezet ma is összefogja a dolgozókat. Nemcsak az ipari munkásságot, de minden dolgozót. És a szakszervezetek tagjai lesznek annak a hatalmas, erős frontnak amelynek az élén a munkásosztály erős , párt ja a Magyar Dolgozók Pártja áU majd. Amilyen könnyed beszé’ge- tésben idézték a múltat, olyan lelkesedéssel beszélnek a jövő feladatairól. — A cél egy, csak a feladatok mások, mini a múltban. — És a nagy egységbe forrott dolgozó nép megoldja feladatait- P. J. I ’Nem feleltjük el, hegy a munkásosztályhoz tartozunk Egri elvtárs beszélt a Mé- mosz taggyűlésen. Hirtelen felemelte a hangját s a szavak betöltötték az egész termet. A munkások előrehajoltak, a lélek ott ült a szemükben, némán, csendben figyeltek. — Az államhatalom a dolgozók kezében vám — zúgott a mondat feléjük. Ekkor kinyílt az ajtó és belépett rajta egy katonatiszt. — Magas termetén remeikül feszült az egyenruha, csillogó tekintete végigfutott az embereken, aztán felemelte öklét:. — Szabadság! — Szabadság! — felelték ra a többiek. Ez a katonatiszt Palotai László. Alig néhány hónapja még ő is itt ült a taggyűlésen, mint kőművessegéd. — Nemrégen még ő is ott dolgozott a falaknál, Lapátolta a homokot, kavarta a cementet, hordta a téglát, forgatta a vakolókanalat. És most tiszt Palotai László, a magyar néphadsereg fiatal nevelőtisztje. A munkások felugrottak helyükről, éljeneztek, tapsoltak. Minden ember egy diadalmas örömujjongásban; forrt össze. — Ez is bizonyíték —szólt Egri elvtárs, amikor elcsendesedtek. Ez is mutatja azt, hogy miénk az ország Palotai bajtárs is beszélt. — A hadseregünk néphadsereg, elvtársak. A dolgozók a közlegények, de a dolgozók a tisztek is. Ez a fontos1. Nem elég csak építeni az országot, megteremteni a szocializmust, hanem meg is kell védeni azt. És a nép általj felépített és birtokolt országot csak az a néphadsereg tudja megvédeni, amelyik hús és vér a dolgozók testéből. Fiatal munkásfiú szaladt a tiszthez: ' — Én is katona akarok tenni, — nézett rá fényes szemekkel. Aztán körülfogták a munkások. Szeretet melegedett tekintetükben, ahogy71 nézték az ő fiukat, Palotai Lászlót. — Az a feladatunk, nekünk neveiőtiszteknek, — magyarázta, — hogy a ősapáinál meghonosítsuk az egészséges, demokratikus szellemet, öntudatot öntünk a katonákba, tudniuk kell azt, hogy hová tartoznak és mi a kötelességük osztályukkal és a néppel szemben. Emellett a kulturális életet, is fellendítjük. — Régen kicsúfolták a katonát, ha veresei, meg könyvvel foglalkozott — szólt közbe egy öreg harcos. — Mit tanultok, ti, elvtájrs — fúrja magát előre egy mésztfoltos ruhájú fiú. — Katonai szakkérdéseket és marxista-leninista elméletet. Ez a legerősebb fegyverünk. — Hallom, voltatok a Duna- Tisza csatorna építésénél. — Nemcsak itthon látogatjuk meg volt munkástársaín- kat. Elmegyünk a többiekhez is. Együtt dolgoztunk a Duna- Tiisza-csatorna építésénél egy ifjúmunkás rohambridáddal. Alig akartak bennünket elengedni. Az üzemeket is látogatjuk. Nem felejtjük el, hogy mi is a munkásosztályhoz tartozunk és a munkás- osztály harca a mi harcunk is. sz. n. 815 traktor dolgozik Szabolcsban Teljes ütemben folyik az őszi szántások végzése Szabolcsban. Percnyi ég holdnyi pontossággal hajtják végre, illetve végzik ej az ütemterv szerinti szántási munkákat, sőt, a vármegye egyes helyein Ml is haladják. A szabolcsmegyei traktorok javában berregnek a határban. Mint értesültünk, 815 traktor végzi az őszi szántási munkákat. Természetesen ez nem a teljes traktorlétszám, mert 204 üzemképtelen traktor is van Szabolcsban. Ezé-> két a traktorokat, mint a vármegye traktorellenőre mond- ta, csak darálásra, cséplőgé- * pék meghajtására lehet hasz- * nálni, vontatásra azonban már - nem alkalmasak. Régitípusú 1* traktorok, alkatrészeik be- - szerzése nehéz és rendkívül * drága és ez az oka annak, * hogy nem javíttatják ki tulaj- <■ donosaik. A vármegye traktorainak'" üzemanyagellátása zavartalanját _____________.___ 1áVersenyfelhívás A Magyar Dolgozók Pártja nyirbogdányi járási bizottsága 1948. szeptember 30-án megtartott járási bizottsági ülésének határozata szerint az október hónapban meginduló „Szabad Nép“ agitáció keretében versenyre hívjuk ki Szabolcs vármegye valamennyi járását. Jelenleg járásunkban 27 előfizető van. A 27 előfizető számát a verseny keretében 400-ra akarjuk felemelni. Élen gedhetetlennek tartjuk, hogy a párt funkcionáriusai, tagjaink Pártunk központi lapját olvassák s így pártunk politikai irányvonalaival tisztában legyenek. a :ö- ?ét Ma, amikor a politikába^ ösztönös megérzésnek, öszt}’®" nős politizálásnak helye nin döntő fontosságú, hogy tag ink pártunk politikájáig irányelveiről központi lapJ utján tudomást szerezzeneÉbea ideológiai tudásukat fejlessivjet Reméljük, hogy a kérdés dörP- tő fontosságát átérezzük, ver“ senyfelhivásunkhoz valamenj;a nyi járási bizottság csatlak^8 zik. A vármegyében a legjola*" eredményt elért járás részPett egy kis zászlót ajánlunk Magyar Dolgozók Páriatj nyirbogdányi járá^é bizottsága. az így ___________ rezteti ágát és re még Ötezer forint értékű ezüstnemu! loptak el egy nyíregyházi vendéglőst Hankovszki Lászlóné nyír egyházi vendéglős bejelentette a rendőrségen, hogy valaki ellopta 5000 forint értékű ezüst étkészletét, amelyet a vendéglő konyhájában tartott. A rendőrség megindította a nyomozást és őrizetbevett egy Fosztogatták a vasúti küldeményeket A MÁV nyíregyházi állomás főnöksége feljelentést tett Vin- cze József, Bodnár Jánosa Déri József és Fülöp János nyíregyházi lakosok ellen azért, mert nevezettek megdézsmáladt hl ták a MOSzK által feladót1!*^ Dombrádról a budapesti na.;nf- vásártelepre irányított va.erf, küldeményeket. A kocsira mányból több mázsa hagyni^ burgonyát és kendert vittek r]Az ibrányi MNDSz. sz iskolás gyermekekért A Magyar Nők Demokratikus Szövetségének ibrányi cső portja .szeptember 26-án nagysikerű teadélutánt rendezett a szegénysorsu iskolás gyermekek tankönyvvel való' megsegítésére. A teadélután tiszta jövedelmét 500 forintot átadták az áll. iskola igazgatójának, hogy abból a szegónysor- su gyermekek részére tankönyvet szerezzen be. bábszínházelőadás. Az e!j adást a Bethlen utcai II. s’ általános iskola dísztermébe’, tartják meg. Bemutatásra kő rül Petőfi Sándor „János v" téz“-e. — FELHÍVÁS. Felkér jü az Összmunkások Dalkörének minden egyes tagját, hogy nr vasárnap reggel nyolc órára szokott próbahelyen feltétlT megjelenni szíveskedjenek. Ti ‘ zetőség. UKULELE LADYS A HANKOVSZKY ÉTTEREMBEL vendégszerepeinek 4 Kíséri Gubás Nagy Kálmán cigányzenekara. Nyitva reggelig! Pontos kiszolgálás fiatal nőt, aki alaposan ge & nusitható a lopás elkövetée 8 vei. A gyanúsított még m vallotta be a lopást. A lak— sán megtartandó házkutat: fogja eldönteni, hogy tovább3 ^ is őrizetben tartják-e. a Á>lt ie. Bábszínház a Bethlen-utcai *• k. általános iskolában Minden bizonnyal a nyíregyházi igyeimekeereg nagy érdeklődésére tarthat számot a ma délután 3 órakor tartandó
