Nyírségi Magyar Nép, 1948. október (5. évfolyam, 226-252. szám)
1948-10-20 / 242. szám
4 oldal nyírségi magyar nép. 1948. október 20, szerda Tanulni járnak a gazdák a kisvárdai no vény nemesi tő telepre — Hogy mennyiben változott a helyzetünk? Nem szólok én egy szót sem, kérem, csak nézzen körül elvtársam — ezr* zel íogadta az első kérdést Bálint János a kievárdamel- letti növénynemesítő állomásnak üzembizottsági elnöke. Fiatal parasztember, nem igen látszik meg rajta az idők vonulása, pedig 'tudna mesélni, több mint ezeregy éjt- szakán keresztül a múltról, a keserves cselé de őrs szenvedéseiről. Legyint egyet. Megragadja a lapátot, krumplit vermelnek el, földdel takarják, elbújtatják a fagy elől. — Elmúlt már elvíárs, soha . nem jön az vissza. Körülötte sok-sok földhalom emelkedik, szorgalmas emberek dolgoznak. Bálint elvtárs megtapogatja még utoljára a kúpot, aztán elindulunk körülnézni. Idejárnak a környék dolgozói tanulni — Niemo-ak nemesített, elsőrendű vetőmaggal látjuk el a környék dolgozó parasztjait, nem csak ezzel segítünk. A környék lakossága bejár idea gazdaságija széjjelnézni, tanulni. — Sok mindent termelnek ítt, elvtárs? Éppen most hajtják be az istállóba a teheneket. Gyönyörű szép fajtiszta állatok ezek. Banga József kosárral hozza ki a takarmányt. Belemar- kol és úgy mutatja. — Éd'espaszuly meg bükkönykeverék. Csakis silóval etetjük az állatokat. — Kalászosokat és krumplit, egyelőre. Hollandi burgonyát is termelünk, be is vált. — Az alkalmazottaknak iis van külön földdarabjuk? — Eddig úgy volt. Most készülünk arra, hogy közösen műveljük a gazdaságéval, sokkal észszerűbb úgy dolgozni, szebb eredményeket érünk el. Meg is látszik rajtuk. Banga József tehene az első díjat hozta el a nyíregyházi kiállításról. lAz alkalmazottaknak is van jószágállományuk. Arrébb az istállóitól távolabb cementmedencék állanak, most építik a melegházakat. — Mellette sorakoznak az alkalmazottak lakásai. Bőgi és nj házak Cseréptetős, vakító fehér- | falu épületek állanak egymás » mellett, zöldre festett ablakokkal, ajtókkal. Tágas tornác van mindegyik előtt, gömbölyű fehér oszlopokkal. Mellettük a .szomszédban ott díszte'lenkednek á régi cseléd- lakások. Zsupszalmát borzol a szél a tetőn, pókháló szövi be a tenyérnyi ablakokat s a falak is roskadoznak már. Nemsokára már nyoma sem lesz ennek a rossz emléknek. Minden házba villany van bevezetve, a ház alatt pincét ástak, a szobák padlósak, tiszták, hófehér függöny borítja az ablakot. — Emberek vagyunk már mi is elvtárs — 'tárja szét a karját boldogan Bálint János — vidáman, könnyen dolgozunk. Kicsi kis gyermekek szaladgálnak a házak előtt, a nagyobbacskák most jönnek haza az iskolából. Kacagva l'ő- bálják kezükben ’ a táskát, előttük is már egy boldogabb élet áll. (sz. n.) Kulturház lesz Nyíregyházán Régen vajúdó problémája a városnak, a kulturház. Közel hatvanezer lelket számol Nyíregyháza s ennek ellenére nincs egy hely, ahol nagyobb- szabásu kulturelőadásokat lehetne rendeznLEnnek a kérdésnek megoldására utazik fel a napokban Budapestre Kiss Zoltán elvtárs polgár- mester hogy, a kultuszminisztériumban megszerezze a kellő támogatást, A terv az, hogy a Korona szálló nagy- és kistermét rendezik be kulturház céljaira, székekkel, asztalokkal, szekrényekkel és légfűtéssel. Nagy és kis tanácsterem és olvasó szoba lesz. A költségek körülbelül 75 ezer forintra rúgnak. — A Nemzeti Parasztpárt nyíregyházi szervezete _ ma este 7órakor a párthelyiségben értekezletet tart, melyen minden tagunknak a megjelenése pártfegyelmileg kötelező. Városi titkárság. — A zenészek szakszervezetének tagjai csütörtökön d. u. 3 órakor tisztújító közgyűlést tartanak a Károlyi tér 7. sz. alatt. Vasárnap avatják a venctellöi tanulöotthont A nyári hónapokban munkasüdülö lesz a Dessewfffy grófok kastélya Vasárnap délelőtt ünnepélyes keretek közt avatják íei Vencsellő községben a De- asewffyek volt kastélyában a dadai felső járás 'tanulóotthonát. Egyelőre 12 gyermek részére biztosítanak az otthonban ellátást és meleg otthont, azonban a további szervezés során 20, majd több gyermek befogadására teszik alkalmassá. A bútorok, és egyéb fel- szerelési tárgyak már megérkeztek. Mint értesültünk, a vencsiel- lői tanulóotthonnal komoly és szép terveik vannak az illetékeseknek. A 'tanulöotthont befogadói kastély 15 holdas pompás parkban van, a Tisza partján. Úgy tervezik, hogy valamelyik fővárosi nagyüzem dolgozóinak felajánlják mun- kásüdülőnek az iskolai szünetben, a nyári hónapokban. Az üdülő üzemi dolgozók ellenszolgáltatásképpen tanulóműhelyeket létesítenek a tanulóotthonban, így a dadai járás iskolásgyermekei tanulás köziben gyakorlati üzemi munkát is végezhetnének. Saját bőrét vitte a vásárra az állatbőrök miatt Letartóztattak egy feketéző bőrkereskedőt A gazdasági rendőrségnek azt hozták tudomására, hogy Pirint András rakamazi nyersbőrgyűjtő feketézik a rábízott állatbclrökkel, és az áruról semminemű könyvelést nem vezet. A rendőrség nyomozói házkutatást tartoltak Pirint Andrásnál és meggyőződtek róla, hogy a bőrkereskedő csakugyan elmulasztotta a könyvek vezetését. Megállapították azt is, hogy hanyagul kezelte a bőröket s így azok pusztulásnak voltak kitéve és több közülük már eddig Is veszített értékéiből. Szilveszter- utcai lakásán 10 borjú, 12 marira és így sertés bőrét találták meg. A bőröket lefoglalták, a kereskedőt pedig őrizetbe vették. Pirint András néhány nap múlva bíróság elé kerül. Nem bírta kivárni, bogy meghaljon Tegnap reggel akasztott embert találtak a korai járókelők Nagy,kálidban, az Uj sor 803. számú ház udvarán. A holttestet levágták és beszóltak a lakásba. A ház lakói megdöb- ibenve ismerték fel az elhunytban idős édesapjukat, a 88 éves Boros Mihályt. Boros Mihályról megállapították, hogy, hosszabb idői óta betegeskedett. Úgy látszik, nem bírta kivárni, hogy meghaljon, felakasztotta magát. ) Az öngyilkos eltemetésére az j államügyészség engedélyt í adott. AZ IGAZSÁG OLDALÁN Irta: PRISTYÁK JÓZSEF Kerekes István, „Posta öcsém, a jegyző“ lassan ballagott hazafelé. Bakkancsos lá- Pa nagyokat cuppant a ragadós, agyagos sárban, a pocsolyáié hideg cseppjei fel-fel- csaptak a mókájáig. Vizes volt a nadrágja is. Nem törődött vele. Kalapjáról, a lehajtott kari ináról néha az orrára esö- pent a hideg esőié, öklével eldörgölte, aztán zsebredugott kézzel, görnyedt háttal ballagott tovább a széles úttá late úton. Amilyen jókedvvel jött ki Bőgő Mihá'léktól, olyan keserű most a szájaíze. A vidámságot mintha az eső mosta le volna róla. Pedfg nem. A hideg zápor, a nyakába csurgó, bokáját markolászó hideg lé kiszíta belőle a mámort, ami Bögőék háromemberes borával lopakodott belé. Kerekes Lst- ván kijózanodott. Jchbkezét úgy összeszorította kabátja zsebében, hogy egyszerre elzsibbadt. Ezzel a kézzel fogadta el Mihál jobbját, amikor megígérte, hogy szövetségese lesz. Pedig úgy ment oda, hogy most meg-_ mondja a magáét. És mégis...' — Aljas, gyáva ember vagyok — korholta magát. Hazaért. Bojszi, a puli hűségével trappolt gazdája elé az udvaron fénylő pocsolyák közt. — Nem tudta felfogni kulyaeszó- vel, mi történt gazdájával, mikor az üdvözlő füttyentés helyett jól a bordái közé törölte bakkancsát. Vinnyogva húzódott a vackára. Ilonka, a felesége már lefeküdt. A gyerekek már akkor aludtak, amikor elment. — oOo — Csak úgy kabátban leült az asztalhoz. Fájt a feje. Nem tudta, a bortól-e, vagy a gyorsan kavargó gondolatoktól. Igen, már tegnap meg akarta mondani... Ült, ült, a lámpa már hunyorgott előtte. Három éve választották meg jegyzőnek. Akkor költözött ide a családjával. Emlékszik, első nap, ahogy illendő, elment Kovács tisztelendőhöz, Szalmás tanító úrhoz, meg Bőgő Mihál főbíró uraméknál. Nem sokat tudtak róla, ő még annál kevesebbet róluk. Volt egy ellenlábasa akkor, a Gábori Józsi, vagy Sándor, nem tudja már; az tüdőgyulladást kapott a nagy kilincselésben, amikor támogatók után járt. Az akkori választás előtt is lesett az eső. így aztán őt megválasztotta a képviselőtestület, Gyorsan ment az egész. Bőgő Mihál emelt szót elsőnek, öt javallta. Aztán hozzájárultak. Kósőibb rájött, hogy kikkel lakik egy pitvarban. Néha, ha elment az asszonnyal a templomba, egyebet- sem hallott Kovács t-isztelendőtől, hogy így a demokrácia, meg úgy, mindig «szidta, hogy nem jó!l van ez, ahogy most van és mindennek a kommunisták az okai. Kerekes jegyének nem voltak nemes-ősei. Egyszerű földmíves volt az apja, aki egy keserves életet dolgozott végig, hogy iskoláztassa a fiát. Kerekes jegyző úgy tudta, hiába az ellenkezőjét hal« lotta Kovács tiszte iendőtől még a templomon kívül is, -hogy az a világ, ami most jött el, az a dolgozók jobb életének az alapja. Nlem is szívlelte az ilyen Kovács tisztelendő-féléket. Ha kisparasztok, meg újgazdák jöttek hozzá, boldogan beszélgetett velük, pontosan intézte ügyeiket. De aztán jött Bőgő uram, a főbíró.. Rádörrentiett. — Nem megy ez így Pesta öcsém! Nem tudod-e, hogy nekem köszönheted a jegyző- eéget?! Ezentúl úgy csinálod, ahogy én akarom, vagy le is út, fél is fit. Van még nékem összeköttetésem! Kerekes aztán félt. Féltette Ilonkát, meg a három gyereket. Nem tudta, mit csináljon. Aztán az idén a beszolgáltatásnál! Jött Bőgő. Előbb ordítozott, aztán mosolyogva jött be, majd vacsorára hívta. Nem mert nem elmenni. Ott aztán kibújt a szög a zsákból. Hogy valahogyan meg kellene oldani ezt a beszolgáltatást, mert nem jól van ez így, sok jött ki a nyolcvan holdra. Aksor aztán ő csapott az asztalra. — Nem! Én a szegénypa- rasz'tok jegyzője akarok lenni! Emlékszik, Bőgő akkor szúrós összehúzott szemmel, sápadtan nézett rá. Akkor otthagyta, ráverte az ajtót. Nem is beszélt vele, csak ma este. Azóta már bűzük valami a Bőgő körül. Azért hívta most őt is. De nem emlékszik már rá, niit mondott. Leitatta. De most józan! Ne befolyásolja őt tovább Bőgő! Nem fél tőle! Senkitől se akar függni! Az asztalra akart csapni, de az ökle megállt a levegőben: felébreszti az alvókat. — oOo — Egy hét múlva új főibírót választottak. Bőgőt letartóztatták, mert 10 mázsa eldugott búzát talállak náía a padláson. Kiderült az is, hogy két cséplőgépe a nyáron 100 mázsát csépelt feketén a szomszéd község kulákjainak. És még valami történt. Egy délben Kerekes István kabát nélkül érkezett haza. — Még kalap sem volt a fején. Papirt lobogtatott a kezében. Egy újságot-. — Ilon! Ilonka! Nézd! Olvasd! •Az újságban ott volt a hír: állami státusba veszik a jegyzőket. Hogy a Magyar Dolgozók Pártja — minit mindig — most is sikraszállt a kisemberek érdekei védelmében... hogy megszűnik most már a jegyzők kiszolgáltatott állapota... ’hogy nem kell egy faluban penészednie élete végéig, hogy nem helyhezkötöt-t rabszolga többé, hanem a magyar népi demokrácia meiglbe- /ctsíilt tisztviselője... Kerekes István nézte a feleségét, amint olvasott és felsóhajtott-. A sóhajban benne volt egy kérdés: mi lett volna, ha Bőgőt nem tartóztatják He. De a kérdésre mindjárt válaszolt is magában Kerekes István: úgysem 'teljesítettem volna az akaratát. Hisz eddig is csak féltem tőle, de mégsem volt úgy, ahogy ő akarta! Aztán ebéd nélküli elment vissza az irodáiba. Akivel találkozott útközben, Veres Miska bácsival, akinek a múltkor vetőmagot szerzett öt holdjára, Pénzes Andrissal, akinek segített, hogy megkapja a szántási hitelt, meg a többivel, aki ráköszönt siettében, mindet- szerette volna magához ölelni örömében, ,