Nyírségi Magyar Nép, 1948. október (5. évfolyam, 226-252. szám)
1948-10-08 / 232. szám
1948. október 8, péntek. nyírségi magyar nép 3 «Mal Már csak 3 napig tart a nyíregyházi kiállítás Al,„Äir ___..1 á_l — _8 Mezőgazdasági, növénytermesztési, gyümölcs, földmivesszövetkezeti. nagyipari, kisipari, háziipari, UKVetienUl iCKiniSC m6§I kereskedelmi, kulturális és képzőművészeti kiállítás. Utazási kedvezmény úgy a Máv-on, mint a Nyiregyházavidéki Kis vasutakon, Hogy újra élüzem lehessünk... Javítják a versenyszeremet, tanulnak a nyirbogdónyi pefróleumgyárban A vasútállomás mellett van a nyírbogdányi petróleum- gyár. A nyíregyháza—záhonyi vasútvonalon utazóiknak szemgyönyörködtető látványt nyújtott augusztus hónapban a gyár kapujára akasztott ötágú csillag, a Szakszervezeti Tanács „Élüzem“ jelvénye. Élüzem lett Nyírbogdány, első az Pihentünk a ország ásványolajfeldolgozó' üzemei közt. Kiváló teljesítményükkel megérdemelten szerezték meg e kitüntetést. Aztán jött az augusztusi és szeptemberi verseny kiértékelése és az Élüzem jelvény más gyárra került. Nyírbogdány harmadik, majd negyedik lett. bab órainkon Lénárt József, az üzem egyetlen élmunkása szeretettel kezeli gépeit. Épp most csapolják le a petróleumgyártás melléktermékét, az aszfaltot. Hosszú csövön folyik a 150 fokos meleg, sűrű lé és a cső végén fahordókba vezetik. — Novák bácsi, az egyik hordónak kiesett $az alja — mutat Lénárt elvtárs a földön csillogó fekete masszára. — Ejnye, de röstelem. Nem fordult elő már jótrégen. — És tölti tovább kis részletekben az aszfaltot, vigyáz rá, hogy a rossz hordóba több ne menjen. Részletenként kell meg- tötleni, várni kell, hogy kissé lehűljön. — Mi az oka, Lénárt elvtárs, hogy nem lett élüzem Nyírbogdány? — kérdezem. —Bevallom őszintén, rajtunk, munkásokon múlt. — Augusztus óta pihentünk habárainkon. Azt gondoltuk, hogy most már senkisem veheti el tőlünk az elsőséget. A veresn\ (szeljem meglazult. — Egyre gyakoribb volt a késés, kisebb lett az egyének teljesítménye. Elbizakqdtunk. Tanulunk — Minden vágyunk az, hogy ’ újra élüzem lehessünk. Nem várjuk már ölhetett kezekkel, hogy gyárunk kapujára hulljon az „Élüzem“ jelvény. Dolgozunk érte. Komolyabban vesszük a munkát. Most vegyipari továbbképző szaktanfolyamot tartunk, hogy munkásaink szaktudásukat gyarapít- hassák. De tudjuk azt is, hogy a versenyszellem megjavításához politikai nevelés is szükséges. A Magyar Dolgozók Pártjának őszi oktatás! idényében mi is tanulunk. Felajánlás a Célunk az önköltség tovább! csökkentése — mondja Bíró elvtárs, az üzem munkásigazgatója. — Felismertük, hogy ezen a téren eredményeket érhetünk el, ha a gőz előállítákonqresr zusra sának árát csökkentjük, öthónapos versenytér vünkben is szerepel ez a tétel. 63 forint volt eddig a gőz ára köbméterenként. Ezt már sikerült előbb 50, majd 47 forintra leszorítanunk. — Elhatároztuk, hogy a Szaktanács kongresz- szusáig 40 forintra csökkentjük a gőz. árát. Nem el érthetetlen vágyálom ez. A tüzelés megjavításával, a fűtők jó kioktatásával meg tudjuk valósítani. Uj termelési ágak Több racionalizálási tervünket már meg is valósítottuk. Az adminisztráció átszervezésével, azzal, hogy nem Budapesten van a vállalatunk központja, havonta 237.000 forintot takarítunk meg. Eddig nem dolgoztuk fel a nehéz ,pa- rafinos olajpárlatot. Ma már ebből is motorolajat állítunk elő. Ezt a terméket eddig 24 forintért adtuk el mázsánként. , 50 forint lehet a további fel- j dolgozáshoz a költség és 256 forintos árban adjuk el a belő- • le készített olajat. Havonként 320.000 forintos értéknöveke dést jelent ez. öthónapos tervünk egyik pontja a kocsi- I kenőcsüzem felállítása. Ez I megtörténik a kitűzött decembervégi határidő előtt. Reméljük, hogy jó feljesít- . ményeink alapján visszaszerezzük az Élüzem címet és azt meg is tartjuk hosszai időre. (ks) Kovács István elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja országos szervezési osztályának vezetője szombaton, Sí én este 21 érakor előadást tart a rádióban, Budapest I. hullómhosz- szán a tag- és tagjelöltfelvételi zárlatról. Az előadás fontosságára való tekintettel párt- szervezeteink szervezzék meg a tömeges meghallgatást. Elloptak 15 a vasúti Nem mindennapi lopást fedeztek fel a mátészalkai vasútállomáson. Amikor a befutót: teherkocsikat megvizsgálták, észrevették, hogy egy Penyi- gérő] Karcagra irányított vagon ólomzára hiányzik. Amikor megmérték a kocsirakományt és összehasonlították a szállítólevelén feltüntetett felmázsa búzát kocsiból adási Súllyal, meglepve állapították meg, hogy a vagonból nem kevesebb, mint 15 mázsa búza hiányzik. A nyomozás nagy eréllyel folyik. A rendőrség végigvizsgálja a tehervonat útját a tettesek kilétének megállapítására. Állandó rettegésben (arietta szomszédnőjét és fel akarta Simon Hermina panyolai lakos a rendőrség védelmét kérte szomszédja, Piros Ernő ellen. Simon Hermina elmondta, hogy Piros állandó rettegésben tartja. Egy alkalommal éjszakának idején dörömbölni kezdett ajtaján és amikor nem engedte be, az erőszakos szomszéd gyufát gyűjtött és a nádas eresz alá tartotta azzal a céllal, hogy felgyújtja a házat. Simon Her- min erre megijedt és kinyitotta az ajtót. Piros Ernő rá- támadt két kézzel megmarkolKétmázsás szivattyú esett a lábára Molnár Béla pályamunkást baleset érte a szabolcsbákai MÁV állomáson. Egy kétmázsás szivattyút tettek fel négyen a mérlegre, amikor egyikük kezében megcsúszott a súlyos test és a földre esett, A nagy teher Molnár Béla lábára esett és több napra munkaképtelenné tett«. gyújtani házát ta a nő nyakát, hogy megfojtsa. Simon Hermina segítségért kiáltozott és erre szomszédja elszaladt. Három nap múlva ismét je- lentkezett a hívatlan látogató és akkor az ablakot törte b*. Piros Ernőt magánlaksértés miatt vonja felelősségre a nyíregyházi törvényszék. Élelmiszerben szakképzett fiatal kereskedósegédeliet felvesz a Közért Ajánlkozésokat életleirás* sal a KÖZÉRT igazgatósága címére kérjük. Budapest, IX., Soroksári-ut 58. A FÖLD KENYERE ■■■iiiiiinnii"imiii|i i min iTiwMMBi Kis szekeret húzott a sáros, pocsétás úton Gáborné. Jóska, a fia, ’pötöinnyi legényke hátul nekifeküdt a kocsinak, hogy tolja, de Inkább csak a latyakkal küzdött. Csizmája minduntalan megcsússzant a sáros földön. LAz égen vadludak húztak a falu felett, sárgára sápadt falevelek himbálództak a levegőben. 1 i i li©] A gyalogjáró pallódeszkáján Módos Balázs, a falu leggazdagabb embere jött velük szemben. Rangosán lépkedett, görbebottal a kezében. — Hová Ihiuzakodsz Mari? ~f állott meg az asszony mellett. Gáborné is megpihent egy kicsinyét néhányat szusz- szantani. • ; \ ! — Műtrágyát viszek haza a szövetkezetből — válaszolta. Az emberem szánt a határban, én meg apródon ként hazaszállítom. — Ne te ne! Mi a fene! Mán hogy műtrágyát. Osztán 1 minek az nektek? — lépdelt közelebb Módos. — Azt monodta Jóska, több lesz így a kenyér. A paraszt hümmögött, aztán megcsipkedte a gyerek arcát. —■ Szép fiókád van Mári. Gáborné elpirult a dicséretre a zavartan huzigálta a kendője csücskét. — Hál Istennek... nem is élünk rosszul, van mit enni. Módos Balázs rátekintett a kalapja alól, összeráncolta a homlokát. Sóhajtozva veregette meg botjával a csizmája szárát. — Igen — fújta ki magából a szót, mint egy erőszakolt sójhajt — van... de meddig ám? Ijjedt csodál kodás rebbent meg Mári szemében. — Hogy mondja, Módos gazda? Nem értem. Irta: SOLTÉSZ ISTV/Wi — Értem én — legyintett a kezével, majd egész közel lé- ipett az asszonyhoz. — Tudod mit viszel te haza? mutatóit a műtrágyás zsákokra. — Mondja már — sürgette izgatottan Gáborné. — Mérget! — csattant a hangja Módosnak és összehúzott szemekkel figyelte Marit. lAz meg csak eltátotta a száját, összecsapta a tenyerét ® még csak szólni sem tudott. A kulák rábólintott a kimondott szavára. — Mérget ám. Ismerem én ezt a huncutságot. Kieszi a gabonát gyökerestül. Becsaptak benneteket a szövetkezetben, arra jó csak a műtrágya, hogy pénzt csaljanak ki a néptől. — Jóságos ég! — sikoltott Mari, felocsúdva a rémületből — becsaptak minket, oda van a pénzünk. Könnyek szaladtak ki a szemén és sírva kiabálta tovább — megyek rögtön a rendőrségre, vagy akár a miniszterhez is, nem hagyom annyiban. Módos Balázs megragadta az asszony karját. — Megbolondultál, hiszen azok is összejátszanak a többivel. Inkább... — Mi van itt, Mári? — dőr- rent rájuk hirtelen valaki hátulról. Gábor volt, a Mári ura. A kulák riadtan fordult meg és elfebéredett. — Agyisten — lökte meg a kalapja szélét Gábor. — Agy... adjon — hebegte zavartan Módos. Szeretett volna eltűnni nagyhirtelen, de valahogy nem tudott szabadulni az ember szemétől. —Ja j, Jéfeka — azipäkort Mari — becsaptak bennünket, mérget adtak a szövetkezetben, # — Micsoda? Mérget? M mondta ezt neked? — kiáltott és rávillantotta haragos tekintetét Módosra. — Módos gazda. — Úgy — dobbant elé Gábor József — Maga! Hát aztán mit. gondol? Mán a feleségeméi piszkálja? Tudja, hogy nálam nem ér célt, az asszonyt akarja félrevezetni. Hirtelen felemelte az ©kiét. Módos kétségbeesetten rántotta össze magái —- Ne féljen, nem ütöm agyon. De, ha megegyezel* meghallom magát így beszélni, kizavarom a faluból. A feleségéhez fordult. — Mondtam ne higyj ezeknek a kulák gazembereknek. Minden szavuk hazugság. —- Aztán megszelídült a bangj» — na gyere lelkem. Megfogta a kocsi húzókáját, az asszony is belekapaszkodott és elindultak hazafelé. Vitték a földnek a kenyeret.
