Nyírségi Magyar Nép, 1948. szeptember (5. évfolyam, 200-225. szám)
1948-09-01 / 200. szám
f. öídal ÍNYIBSAGI Hl AGY AB NÉP 1948. SZEPTEMBER 1. Az uj tanév megnyitására készül az iskola, a pedagógus, a tanuló A szépen festett, kijavított Benczúr Gyula általános isko a előtt két kisfiú betűzi a kapura kifüggesztett , hirdetmény t. „Az iskolai beiratkozások városunk valamennyi iskolájában szeptember 1-én és 2 an reggel 8 órakor kezdődnek... Beiratkozási díjak az álta aims iskolákban 2 forint, balesetbiztosítási díj 2 forint, sportdíj 1 forint. A beiratkozási dijak fizetése alól a szegénységi bizonyítványt felmutatók mente- sültnek.'1 _ Na, holnap már kezdődik — mondja az egyik. Emlékezete felidézi a vidám kér- getődzéseket, a sárkányeresz- ifot, a nyár minden örömét, de szemében már új örömök fényei csillannak, az is szép lesz, ha az iskola udvarán ug rándoziiatnak, játszhatnak, na a tanítók magyarázatát hallgathatják, ha végignézhetik az erdetes kísérleteket, az oktatófilmeket. Az is jő lesz, ha a csikorgó télben kellemesen fűtött tantermek várják őket s nekik csak egy kötelességük ítész: a tanulás... A könyvesboltok egyre forgalmasabbá válnak. Általános iskolás apróságok, gimnazisták, kereskedelmis ták adják egymásnak a kilincset, ki füzeteket, ki ceruzát, ki rajztáblát vásárol’. Egynóhá- nyan tankönyvek után érdekűdnek. — Megjöttek, természetes, hogy megjöttek az új tankönyvek. Mindenkinek jut belőle, érkezett elég. — Egy magyar és egy tör ténelemkönyvet kérek — mondja egy hetedikes Beiapoz mind a két könyvbe, megnézi a képeket, úgy gyönyörködik bennük. Kinyitja a magyar könyvet a 8b. oldalon halkan olvasni kezdi Ady: Felszállóit a páva című versét. Nagyon büszke rá, hogy ők, he tedikesek már ilyen komoly verseket fognak tanulni. —- Az utolsó lapokon felfedezi az 4rŐk életrajzát. Ott van köztük József Attl a meg Maxim Gorkij is. Ezek jó írók — jegyzi meg komolyan — édesapám mondta. A két könyvet táskájába süllyeszti és kifizeti érte a 8.20-at. á t anfelfigyelóségen pedagógusok jönnek és pedagógusok mennek. Az új tanév megnyitása előtt mindenkinek akad még egy-két elintézni valója. Valaki telefonon érdeklődik, hogy áthelyezését el intézték-e -már. — Áthelyezéséhez hozzájárni a kultuszminisztérium — hangzik a felelet. — 67 szabolcsi tanító kérte áthelyezését — mondja a tan- felügyelő. Már valamennyinek rendben van az ügye. Eddig nem kérhették áthelyezésüket, az egyházak rendelkeztek velük. Tanyai és falusi tanítók, többgyermekes családapák kerülnek most a városba, közelebb a. 'kultúrához, köze ebb a magasabb iskolákhoz. A megyében egyébként minden rendben, 6.-án a tanulás min, denütt megkezdődhetik. A tanév ünnepélyes megnyitása szeptember 3.-án lesz A „Dolgozók az iskoláért“ mozgalom, nagyszabású munkája rnegye- szeí’íe befejezéshez közeledik. Az uto.só simításokat végzik már az iskolákon szerte a megyében. Munkások, dolgozó parasztok, haladó értelmiségiek munkaerejükkel, ingyen igával, megtakarított pénzükkel támogatták a mozgalmat, ezzel fe kifejezést adva annak, hogy a fő ddel, a gyárral együtt az iskolát is magukénak vallják. Az az ünnepély, a méllyé t pénteken délelőtt a bujtosi sporttelepen tartanak meg, amelyre fe lobogózott házak alatt vonul , fel az ezer és ezer nyíregyházi általános- , és középiskolás, amelyen '■ Pálíy Ernő e vtárs főispán átadja a rendbehozott iskolákat az ifjúságnak, csakugyan egy új tanévet fog megkezdeni, egy egész másat, mint az eddigiek voltak, rendbehozott, jól felszerelt, tíjszellemű iskolákban fogják pedagógusaink tanítani az ifjúságot. (ks) 8 szttiiini id vetéstoiv Dolgozók külüavonata indal Hajdúszoboszlóra szeptember 5-én A Közlekedésügyi Minisztérium megfelelő számú jelentkező esetén engedélyezte, hogy Nyíregyháza dolgozói szeptember 5-én rendkívül mérsékelt áru különvonattal Hajdúszoboszlóra üdülni mehessenek. Részvételi díj 10 forint, melyben a vasúti költség oda és vissza és a fürdőjegy ára is bennfogla.tátik. Jelentkezés a Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesület kezelésében lévő IBCJSz. Máv. Hív. Menetjegyirodában szeptember hó 2.án 14 óráig. Agyonütötte a villám Nyári zápor vonult el a napokban Újtikos felett villámlások, égzengések kíséretében A Borzík tanyán érte a vihar ifj. Kosina István ujtikosi lakost. Kosina István a szénakazalban keresett menedéket a vihar elől, a nála lévő vas- villával helyet akart magának csinálni a kazal tövében, de abban a pillanatban, amint a villát felemelte, a vilám belecsapott és a szerencsétlen fiatalembert agyonütötte. következő tervet állapították meg: luO.OOO kh. búza (tavaly 70.000) , 115.000 roz£ (tavaly 103.000) , 2400 őszi árpa, 100 repce, 600 újvetésű lucerna, 200 bíborhere, 5700 szö-zös- b-ükköny. Ezt a szántóföldek arányában osztották szét járások, községek szerint. Kötelező mindenkinek a termőiö cl je 75 százalékát ősszel leszálltam, lehetőleg traktorral, mivel az őszi mélyszántás kötött talajoknál csak úgy végezhető el jól. Bejelentette még, hogy a budapesti ckszi vásárra a szabolcsi újgazdák képviseletében a földmíveHésügyi miniszté - riirm Tóth István tUzalö-ki új- gazdát je'ölte ki, aki búzát, rozsot, árpát és tengerit fog kiállítani. Felöklelte a tehén Csap Andrásné kisvárdai lakost súlyos sérülésekkel szállították a kórházba, mert tehene felöklelte, amikor kivezette az istállóból, hogy megitassa. Tűz a nyírkárász! erdőben Nagy tűz ütött ki néhány nappal ezelőtt a nyirkarászi erdöbirtokosság tulajdonát képező erdőben. Ismeretlen okokból kigyulladt Dajka István erdőtir háza és a benne lévő bútorokkal, az egész évi élelmiszerrel együtt porrig éget, A községi tűzoltóság munkája már csas a környező erdő megmentésére korlátozódhatott. A tűz elharapódzá- sát sikerült is meggátolni. Apja lekéri Kiildie... Irta: SOLTÉSZ EST VAN A szomszéd dűlőre igyekezett, karján egy baltával. Apja küldte ki fáért a fasorba. Vontatott nehéz lépésekkel szelte át a tarlót. Fonnyadt már az is. A meredő gabonatövek elázva, elrothadva, lucskosodtak a burjánzó dudvák alatt. Nehéz, vizenyős, tüdőtiilő köd folyt el a földeken. Néha megtisztult egy kicsit, ha a szél végigszaladt a tájon. Ilyenkor megbillent néhány száraz ördögszekér görgőit egy pár métert. Jancsi nem szerette az ördögszekeret, ezt a kó- válygós, sziírós, meghalt növényt. Ösztönösen borzadt tőle. Az árok tul- sóoldalán parasztfiu szántott. Nehéz földszag áramlott a friss szántásból. Undorodva rázkódott meg Jancsi. Végignézett kopott ruháján, meg- uyütt kabátján és fájdalmat okozott neki, hogy foltok rútítjak el. Bakan- csára pillantott. Sáros rögök tapadnak rá. Végigszaladt gondolatban egész életén. Az apja földhözragadt cseléd az uraság földjén. Valahogy kínlódva sikerült a polgárit elvégezni. A tanító is segített, mert éleseszü volt és sokat várt tőle. Tovább nem tudptt tanulni. Itthon kellett dolgozni, segíteni apjának. Fölment az úrhoz is. Kidobta. Maradj az ami az apád volt. Nem nektek van az iskola — kiabált titánná. Pedig minden vágya a tanulás. Minden alkalmat megragad ,hogy olvasson. Hogy is mondta a költő? Lassan bukkangattak fel. a szavak, azután hirtelen eszébe jutott a versszak: „Mért hordozza szenvedésnek keresztjét az igaz ember, mikor lovon pöífeszkedik győzelmesen a gazember?...“ És ő most nagyon igaznak érezte magát egynek a fakó őszi világ gal, minden nyomorult emberrel. Körül hordozta fejét méltósággal, süppedt mellét teleszívta levegővel, nekifeszi- tette a ködnek, mintha sokan állnának körülötte és lesnék a száját, hogy mit fog most mondani. — Ha most összegyüjthetnélek benneteket, szegény emberek, építenék egy nagy, nagy. termpt, hívnék tudósokat, költőket, festődet. Kitárnám szélesre a kapukat, hogy mindenki bejöhessen. A legnyomorultabb koldus is, akár tetves, akár rongyos. Milyen gyönyörű lenne nézni, ha egy lábnélküli törzs, egy nyomorék koldus odavonszolná magát a képhez és nézné a szépséget! Jönnek a halott- lelkű barnaemberek, gyásszemekkel és rájuk örülne a tavaszi kép harsogó élete. Jönnek csüggedtek, félholtak, sebesek, piszkosak, látnák a szépséget, jóságot, ami nem az övék. Hát áriért kell a szép és jó életnek a gazdagokénak lenni? Miért nem lázadunk emberek? Én megyek és megtanítom őket látni — lobogott fel egy nagy kiálltásban Jancsi. Felugrott és nagy futóléptekkel szaladt hazafelé, minduntalan lázas forróság nyargalta át testét. Kivágta a kiskaput. Az apja éppen akkor lépett ki az istállóból. Sürübajuszu, sötétnézésü parasztember volt. Jancsi nagy lendülettel önkéntelenül az ápja felé tárta a karját. Az meg ránézett, kegyetlen, rettenetes nézéssel. A fiú megtorpant é leeresztette karját. Mintha álomból ébredt volna. \ (í,V( — Hun a fa? — kiálltott rá. Jancsi nem szóit. A paraszt elédöngött nehéz lépteivel. — Hun a fa, az istenit a fajtádnak, szólj hát. — Még nem vágtam csak... Nagyott lendült a paraszt karja és arcul verte a fiút. Az megtántorodott, aztán csak kifordult a kiskapun. Kinn a fasorban felkapta a baltát és nekiesett az első fának. Vad suhintásokkal csapKoaott, repült a forgács, recsegve dőlt az akác a földre. Nekilendült a következőnek. Verte, csapdosta egész estig, mint a bolond. Tűz égett a szemében, de közben a könnyei is csői glak Alkonyakor leeresztette karjait, megfogott két kinyüstölt akácot és vonszolni kezdte őket haza- leié. Otthon ledobta az udvaron, bement a konyhába, leült a tűz mellé. Az édesanyja ott szöszmütölt a tűz helynél. Fáradt, öregedő parasztasz- szonyka volt, nehezen cipelte ide-oda sovány megkínzott testét. Tejet mért a fazékból a fiának. Jancsi aztán kiment a tornácra, lianyatvágta magát a gyékénydikón. Némaság vette körül, csak néha lendült meg a szélben a veder, nekiverődött a szélben a kút kávájának. Belül remegett és ezt a remegést a benne sűrűsödő érzések, a dac, az elszántság, igazságsértés, utálat, csak- azértis kavargása okozta, melyek aztán egy pontban találkoztak, nem az apja iránt való megvetésben, mert tudta, hogy az csak nyomorult áldozata a kegyetlen társadalomnak, hanem a fennálló rend elleni gyűlöletben. Egyszercsak aztán elnyomta a fáradság. Aludt és álmodott. Almában nem látott mást csak csupa csúnya fonnyadt tarlót é száraz ördögszekeret. Felzugott a szél, nekilendült ezer vagy millió ördögszekér, rohanni kezdtek. Aztá meg szembe vágott egy még erősebb, hirtelen megfordultak, vágtattak visszafelé. Most hirtelen oldalról kapta el őket egy ezélroham. Táncolt, rohant, kavargón a sok ördögszekér. — Felriadt. Ömlött- róla a verejték. Szinte öntudatlanul, mintha nem volna magánál felkelt, halkan benyomta a konyhaajtót, belépett. Egy pillanatra elnyargaltak a felhők a hold elől és a fény beesett a konyhába. A sarokban ott szender- gett az anyja. Óvatosasn előrelopód- zott Jancsi. A gerendáról leemelte, leszedte könyveit. Valami megzörrent és az anyja felriadt. — Mi van? Mi az? — sutogta rémülten, aztán felismerte fiát. — Mit csinálsz Jancsikám? — felállt, odament hozzá és kérdő szemében ijedség rémüldözött. Jancsi megsimo- gatta a kezét. Semmi, semmi édesanyám ,csak tessék aludni. — Aztán hóna alá vette kis vagyonkáját, vállá- raterítette kabátját és csendben, ahogy jött, óvatosan kiment. Ahogy behúzta az ajtót, látta, hogy édesanyja még mindig ott áll a konyha közepén és tanácstalanul, rémült, félig Grós arccal bámult fia után. Az meg elindult, azt sem tudta merre, csak érezte, hogy így nem maradhat tovább. A köze muit napokban tartották meg az őszi vetési terv megbeszélését a vármegyhá- zán. Zágoni István a gazdasági felügyelőség hivatalvezetője beszélt. Többet é.: jobbat kell termelnünk — mondotta — és mindent el ke 1 követnünk, hogy a tavaly előfordult hibákat kiküszöböljük. Az őszi vetést idejében kell elvégeznünk. A vetőmag idejébenMesz kiutalva, nem úgy, mint tavaly. Nem számíthatunk arra, hogy decemberben ismét enyhe lesz az időjárás, Fokozott gondot kell fordítanunk a csá- vázásra. Kötelező a nedves csávázás, amikor a Moszk elegendő tézgálicot juttat a gazdák részére. A földművelésügyi minisztérium megfelelő bizottsága elkészítette az v oy szág őszi vetési tervét. Szabol csmegyére vonatkozóan a
