Nyírségi Magyar Nép, 1948. június (5. évfolyam, 123-147. szám)
1948-06-08 / 129. szám
Újabb részletekre derült fény a pócspetri gyilkosság ügyében Ara 60 fillér 0 V. évfolyam, 129. szám. 9 g 1948. jtmias hó 8. Kedd yV^fMAGTAR Nép PÓCSPETRI címmel írt vezércikket a Szabad Nép június 6.-i számában Révai József fő- szerkesztő. A vezércikket kivonatosan az alábbiakban közöljük: Pócspetri szabolesmegyei kis falu, amelynek lakosai többségükben földhözragadt szegényparasztok. A falu ura: a katolikus plébános, akinek 160 holdas birtoka van. A pap és a vele egy húron pendiilő néhány zsí- rosparaszt, a malom tulajdonos, egy4:ét, a Horthy- •időkből megmaradt vitéz és volt katonatiszt: ez volt az a réteg, amely Pócspetrin vivta a harcot az egyházi iskolák államosítása ellen. line az eredmény: Pócspetrin június 3.-án zendülés tört ki, a plébános uszítására a nép megtámadta a községházát, a szolgálatot teljesítő néhány rendőrtől elragadták a fegyvert, egy rendőrt lelőttek. Mind- szenty vetése Pócspetrin kikelt. A népet okoljuk! Nem! A felbújtók az igazi bűnösök — akár Esztergomban, akár Pócspetrin székelnek — akik tudva, hogy mit cselekszenek, a demokrácia ellen uszítják a falu népét, kihasználva hiszékenységét. A pócspetri plébános a zendülés előtt megtartott szülői értekezleten azzal áltatta a népet, hogy ha az iskolák államosítása megtörténik, elpusztul az egyház is, ezért azt minden eszközzel meg kell akadályozni. „Ha nem így cselekedtek, — mondta — nemcsak kenyereteket veszítitek el, hanem az egyház kiközösít benneteket, és még a katolikus temetőben sem temetnek el.1’ Demagóg uszítás ez, hazug és útszéli, amely állításait a főpásztori körlevelekből meríti: nem Pócspetri, hanem Esztergom találmánya. A Pócspetrin megölt rendőr vére nemcsak a szabolcsi plébánost, hanem az esztergomi érseket is vádolja. Á fekete reakció szövetkezik itt a régi rend úri híveivel és közösen fogják be szekereikbe a falu népének kulturális és politikai elmaradottságát. A pócspetri «asszonyok a litániáról jövet törtek be a községházára és így tüntettek az iskolák államosítása ellen: „Hagyjátok meg az istenünket! Nem akarunk pogányok lenni ! Nem kell iskola! Nem akarunk kisasszonyok lenni! Elég nekünk, ha kapálni tudunk!“ így nyergeli meg a fekete reakció a sötétséget és a tudatlanságot. így hiteti el a szegény parasztasszonyokkal, hogy „pogányság“ és iskola egyet jelentenek, hogy „Krisztus királysága“« azt jelenti hogy bűn a kapálásnál többet tudni, hogy „meghagyni Istent" annyit jelent, mint meghagyni a népet a tudatlanságban. — Kell-e nagyobb egyház- és yallásellenesség annál az Esztergom nyomán indult pócspetri demagógiánál, amelyet a kenetes és képmutató plébánosi nyelvből, így fordít le a nép a maga nyelvére! A tragédia rendezői, a felbújtók és az igazi gyilkosok nem a nép, hanem a 160 holdas pap, Mindszenty katonája, a demokrácia köz- igazgatásba befurakodott, vitézi rokonsággal dicsekvő fasiszta, Horthy katonája, a spekuláns nagygazda, aki a zendülés és a gyilkosság után elbújtatja a papot, egyszóval mindazok, akiknek van okuk. mégpedig nyomós, anyagi okuk: visz- szasírni a régi rendszert és gyűlölni a demokráciát. A pócspetri eset is bizonyítja, hogy az egyházi iskolák államosítása elleni harc aktivizálja a régi rendszer mindenrendű és rangú hívét, hogy az egyház védelme csak homlokzat, a vallás védelme csak jelszó, amely mögött a demokrácia ellenségei, a T ép ellenségei húzódnak meg, felhasználva a nép egyes rétegeinek anyagi és szellemi nyomorúságát. A demokrácia sokáig türelmes volt még az uszító klérussal szemben is, de a pócspetri esetből le kell vonni a következtetéseket. Aki a demokrácia törvényei ellen vét, azt' a papi talár sem védi rneg attól, hogy lesújtson rá a köztársaság igazságszolgáltatása. — A köztársaság védelméről szóló törvénv ' érvényben van és kiterjed a papi uszítókrá is. A istatáriális bíráskodásról szóló rendelkezések érvényben vannak, és kiterjednek azokra is. akik az egyházi iskolák államosítása ürügyén zendüléseket szerveznek a demokrácia rendje ellen. Aki demokráciánk rendjére kezet emel, annak lakolnia kell! A református és a luterá- nus egyházak képviselőivel a kormány. megbízottainak sikerült leülniük a tárgyaló- asztalhoz. Csak a katolikus egyház magyarországi feje, Mindszenty József választja a megegyezést célzó tárgyalások helyett inkább a rép fellázítását, a belső béke helyett inkább a rend felborítását. A földreform mellett nem hajlandó kiállni, inkább a földreform ellenségeit gyűjti össze és lazítja fel, körülhordozva a véreskardot az országban az egyház védelmének ürügyén. Mindszenty háborút akar, nem békét! Az ő vetése kelt ki Pócspetri községben. Kinek használ vele! A dolgozó magyar népnek nem. Hát akkor kinek! A kérdésben benne van a válasz: a magvar dolgozó nép ellenségeinek. A magyar demokrácia nem a katolikus egyház ellen harcol, hanem a katolikus egyház reakciós, politizáló, demokráciaellenes, feudális, legitimista irányzata ellen, amelynek feje Mindszenty József. Nem Mindszenty József, a főpap, a bíboros, az esztergomi érsek ellen lépünk fel, hanem a zendülésre búj fogató, a régi rend bukott erőit mozgósító reakciós agitátor, a magvar nép ellenségéit szolgáló kalandor politikus ellen. A fekete reakció Pócspetrin a sötétségre és az értelmetlenségre támaszkodva zendülést szervezett és gyilkosságra vetemedett. Ez ellen a gazság ellen — most és a jövőben- — latba kell vetni a köztársaság erejét, karhatalmi és bírói szerveit. Neg kel] mutatni, hogy büntetlenül senki sem boríthatja fel a demokrácia rendjét. Az uszító és lázító fekete reakció ellen nem- csak. és nem elsősorban a demokratikus államrend .-szervezett erejére akarunk és fonunk támaszkodni. Ők a sötétségre és az értelmetlenségre, mi a világosságra és az értelemre támaszkodunk. Mi népünk békeaka- ratára, építő szándékaira, munkavánvára énítiük. ők’ a demokrácia küPő és belső ellenségeinek zür-zavart, belső békétlenséget támasztani kívánó órdaVoiT«« dőlt el máris a harc a demokrácia javára. Mi Kossuth Lajossal valljuk: a haza ügye, a demokrácia ügye és az állami iskolák ügye elválaszthatatlan ég egy. ^A magyar nép ebben i# Kossuthot követi és nem Mindszentyt. Takács Pál rendőr őrvezető Éli 21 évei MeghaSt 1948. június 3Barna fejfa támaszkodik a pócspetri római katolikus templom kerítéséhez a szemer gő esőben. Takács Gábor rendőrőrvezető fejfája, akit 21 éves korában kötelessége teljesítése közben a fekete reakció úszitása, ' népámitása miatt ért a halál. j A templom udvar«án Pócspetri asszonyai, leányai és férfiai állnak csöndben. A temponuijtó előtt két oldalt négy-négy fekete gyertya tartó, s a gyertyák lobogása közt aranyozott diszkoporsó, Takács Gábor rendőrőrvezető koporsója. A koporsó előtt rendőrbajtársak állnak disz- őrséget. Egyik kezében fekete selyemmel letakart párna, a Közbiztonsági Szolgálati Jel aranyfokozata, Takács Gábor kitüntetése a hősies kötelességteljesitésért. A kossoruk Az élők elhozzák koszorúikat, hogy tiszteletet adjanak a rend őrének, aki mindhalálig, és élete árán is hű volt a néphez. Somogyi Miklós, a MÉMOSz elnöke, a kormány nevében helyezte el a koszorút, „összeszorult a szivem“ —- mondta — „amikor ebbe a faluba bejöttem. Szegény, szerencsétlen magyarok másik magyart, a nép gyermekét ölték meg. Nem volt elég az évszázados viszálykodásból, nem volt elég abból, hogy uraink egymásra i uszítottak benniiket? Legyen : ez a koszorú és ez a halott \ örök mementó, hogy ezt az ! országot megtartjuk magunknak és kegyelettel gondolunk azokra, akik életük árán védelmezték a dolgozó magyar nép rendjét.“ Dr. Somlvódi Ferenc vm. főjegyző <n vármegye koszorúját helyezte el. „Igaz bajtárs halt meg“ — mondta — „«aki nemcs.ak Szabolcs megye halottja. hanem «az egész nemzet halottja, és példaképe a kötelességtel jesitésben.“ Gyenge Károly országgyűlési képviselő a Magyar Dolgozók Pártjának koszorúját helyezte el a koporsón. „Fiatalon estél áldozatul a rekació Ó T»TO Ó PTtIt Aíli^oXnnl- - — — P gadjuki a koporsód előtt, hogy még szorosabbra zárjuk sorainkat, hogy ebben az országban biztosítsuk a békét, nyugalmat és a felemelkedést.“ A Nemzeti Parasztpárrt után az UFOSz részéről Me- kánszky Andrásné szólt. „A népet küldték itten, hogy ölje meg a nép fiát. Hogy engedhettétek ezt, pócspetri anyák? Ne hallgassatok többé az usai tó szavakra, ne forduljon egymás ellen a dolgozó nép gyermeke. Búcsúzom tőled nép fia, aki a népért haltál meg.“ A gyászbeszéd Sorban egymás után helyezik el a koszorút az MNDSz, EPOSz és más társadalmi szer veztek részéről. Majd felhangzik az egyházi ének. Dr. Sebella Károly kisléfai lelkész végezte a gyászszertartást. „Ez az ifjú odaáldozta az életét azért, hogy az igazságnak, a szabadságnak az eszméje diadalt arasson a sötétség és a múlásra Ítélt igazságtalan rend felett. 1 bűnös régi rend alattomos összeesküvésének lett áldozata ez az élet. Meghalt a haladásért, az ig.azságért, de, az ő hite győzni fog, mert haszta- lan az ármánykodás .az igazság ellen. Ez a nép, Pócspetri népe pedig tanuljon e példából és lépjen ki már egyszer a szellemi rabságból, melyben ez esetben, mint sajnos sokszor, a sötétségnek éppen a vallás mögött, megbúvók voltak a zászlóvivői. Dicsőitünk téged, te ifj.an meghalt hős és dicsőítjük mindazokat, akik a haladás, a fejlődés útján mennek előre. Kérjük Istent, hogy hozzád hasonló hősök és ne alattomos orgyilkosok szülessenek Pócspetri földjén.“ Az utolsó tisztelet* adás Megkondulnak a harangok, a diszszázad puskával tiszteleg és a bajtársak beemelik a gépkocsiba a koporsót (rajtai a szolgálati sapka) és Takács Gábor rendőrőrvezető utoljára indul hazafelé, a biharme-
