Magyar Nép, 1946. szeptember (3. évfolyam, 155-179. szám)

1946-09-24 / 174. szám

1946. szep’ember 24. MAGYAR NÉP 3. oldal. Bezárt üzemek kiáltanak az iparügyi miniszter úrhoz Miniszter Ur! Számos sajtóköz­leményben és több beadványban fordult Szabolcsvármegye népe Önhöz, hogy enyhítsen azon a nyomorúságon, amelyet az áramhi­ány okoz a vátos és a vármngye ipari életének. Malmok, olajütök, gyárak, üze­mek, orvosi rendelők, nyomdák áll­nak, vagy korlátozzák tevékenységü­ket az aramhiány miatt. A nagy­számú megyei kisiparosság egy két gépe is áll. Nem tudjuk, kinek az érdeke az, hogy ma, amikor a magánháztartá­sok bőségesen juthatnak szénhez, még mindig nem kap elég szenet a nyíregyházi villanytelep. Pedig Nyíregyházára az iparügyi minisztérium külön iparügyi biztost küldött, aki ugyancsak nem tudta megoldani ezt a kérdést. Miniszter Ur! A munkanélküliség napról napra növekszik és a me­gyében egyáltalán nem folyik a szükséges iramban az újjáépítés. Az üzemek állnak. Szabolcsvármegye népe azonnali vizsgálatot követel és a legszükségesebb intézkedést. A vármegyének az volna az ér­deke, hogy végre meginduljon a megye területén az iparosodás, azonban nem, hogy ez következne be, de az eddig meglévő iparok is bezárják kapuikat és a inegye ipari­lag einéptelenedik. Nem hisszük, hogy eze c a jelen ségek egyszerű közömbösségből, hogy hozzánemértésbő! fakadt vagy talán a tervszerütlenség okozza, hanem az az érzésünk, hogy itt tervszerű törekvésről van szó, a a megye ipari életének megbénítá­sára. Nem akarunk vádolni senkit. Azonban furcsának találjuk, hogy ha az infláció alatt nem is, de a jó pénz idején sem szorgalmazza a tröszt a nyíregyházi telepének az áramszolgáltatását, mikor ismeretes az ilyen nagyvállalatoknak a törek­vése az elérendő haszon után. Ezzel szemben közöny és rész­vétlenség veszi körül az illetékesek részéről ezt a problémát, amely pe dig a 45J.00Q lakosú nagy várme­gyének központi és döntő fontosságú problémája. Hegy ez megtörtént annak tulaj donitjuk, hogy a miniszter urat nem informálják ebben a kérdésben meg­felelően. Reméljük, hogy felhívásunk nyomán a miniszter ur megteszi a kellő intézkedést és véget vet ennek a tarthatatlan állapotnak. A vármegye este 7 órától 11-ig kap áramot, amelyet természetesen már leginkább csak világításra hasz­nálhatunk. Ebből a rövid áramszo! gáltatásból sem a kisipar, sem a középipar, sem a malmok nem tud nak hasznot meriteni, Úgy a vármegye népe, mint a vármegye kisiparosai nevében, mint a mezőgazdasági lakosságot legin­kább érdeklő malmok, olajütők, gép javitó üzemek, orvo3,; rendelők és egyéb üzemek nevében kérjük a legsürgősebb intézkedést. PÁLFY ERNŐ a Nemzeti Bizottság elnöke. A vén öreg fák lombjai alatt, a — még mindig betemetetlen — bombatöícsérekkel tarkított ligetben és a nemrég helyreállított — néhol még kormosfalu állomás előtt tarka embertömeg várta a délutáni vona­tok indulását. Nehéz unládák, ha­talmas csomagok, demizsonok és kosarak között trónoltak ezerráncu szoknyáikban, tarka fejkendőikkel a falusi nénikék, komolyan sétálták hol bajuszukat, hol a szotyogó pi paszárat rágcsálva az öreg gazdák és viháncolva, ugrándozva bujkálva a csomagok között játszadoztak a gyermekek. A csillogó acélsinpárokon lomha teherkocsik és fényes acélszörnye­tegek várták hogy egy kéz elindítsa őket és röpítsék utasaikat a messze- i ségbe. A zajos állomást körülvevő csön­des utcákból egyszercsak mintegy varázs- szóra kékesszürke egyenruhák és tányérsapkák tűntek elő. Fegy­veres rendőrök siettek az állomás- épület felé. A békésen várakozó tömeg izga­tottan fészkelődni kezdett. Hiszen -a legtisztább lelkiismeretű ember is enyhe izgalmat érez akkor, amikor a törvény őrét látja közelegni, „Raz­zia“ — hangzott el egy kiáltás és ez a szó vészes visszhangként mo- ■ rajlott végig; a tömegen. Voltai;, akik ijedten kapták magukhoz a csomagjaikat és igyekeztek minél kisebbre, szinte láthatatlanná zsugo rodni össze. Voltak, akik tiszta lel kiismerettel, nyugodtan várták a fej­leményeket. A rendőrség emberei elállták a bejáratokat és e>;y erélyes vezény­szó csattant: „Tessék sorbaállni!“ A tömeg először egyenként, majd mindent elsöpörni igyekvő áradat­ként tolakodott a bejarat felé. Egy- szercsak hatalmas dübörgéssel egy fényes, szuszogó acélkolosszus ál- lőtt meg reszketve az egyik sín­páron. Vasutas kiáltása hallattszott : „Tessék beszállni“. A tömegen mintha elektromos áram futott volna keresztül, min den ki egyszerre beszélt, lökdösődött és tolakodott a bejárat felé. A ren dőrnyomozók izzadságtói csöpögő homlokkal és villámgyors mozdula­tokkal bontották ki a hatalmas cso­magokat, vizsgálták át a sok titkot rejtegető nagy uiibőröndökeí és irá­nyították a tömeget. A pályaudvar egyik sarkában kezüket tördelő asszonyok, idegesen topogó férfiak állottak kibontott csomagjaik mel lett. Ezeket félreállitották. A másik csoport hatalmas léptek­kel rohant a már indulni készülő szerelvény felé cipelve hevenyészve összecsomagolt holmiját, de boldo­gan, hogy már túlesett a nehezén. A vonatban azonban újabb meg­lepetés érte őket. Mert itt ismét „hekusok“ nyújtogatták nyakukat a csomag;artók felé. Hungos&n, mél­tatlankodva tiltakoztak az újabb vizsgalat ellen. Csak akkor nyu­godtak meg teljesen, amikor meg­remegett alattuk a kocsi padlózata és a szerelvény prüszkölve elindult A fálreállitottak lemondóan, csüg­gedten néztek a nélkülük elrobogó voat és a reájuk váró b zonytalan jövő felé. Szomorúan emelték fel csomag­jaikat és indultak a rendőrkapitány­ság felé „Hja kérem, így van az, hogyha nem tartja bs a törvényt az ember* —- mondja az egyik bün­• • • bánó asszony. A másik rész mél­tatlankodva adja az ártatlant, mint aki semmiről sem tud semmit. Pe­dig a hátán ott lötyögött a 15 Ii teres olajoskanna és ott lógott a zsírral, szalonnával és disznóhussal megtöltött hátizsák. A nyiregyházi gazdasági rendér­Nyíregyházi és szabolcsi hadifoglyok üzennek A Szovjetunióból hazatért hadi- , foglyok a következőkről hoztak üze- l netet: Littva János Paszabra, Gál Ignác Nyírfa-tér 9 szám alá és Bors Tiber Szöllő-utca 4S. szám aiá Nyíregy­házára, dr. Guttmann László Nyír­egyházára és Takács Mihály Nyir- mártonfalvára üzennek hozzátarto­zóinak, hogy mindannyian jól van nak és leveleket várnak. Hoffmann János Nyirábrányba- Morikovszky László és Szarvas László Nyíregyházára. Cakó Albert Nyirmibálydira, Botrányi Károly Vég utca 7., Borszeszeíky Károly Rózsa-utca 47 , Biró Farkas Deb­receni-utca 88. szám alá Nyiregy házára, Kocsák István Ramocsahá- zára. Pápai Dezső Rohodra, Fekete István Nyirbogdányba, Kovács Ist­ván Rakamazra, Grünfeld Sándor, Pócsa György, Balogh Sándor és Törő János Nyíregyházára, Sárosi János cipész Bujra, Weisz Miksa Nyíregyházára, Homuckó Tibor locskai-utca 47. szám alá, Szűcs Sándor z!s. a postahivatalba, Ősz András a Virág utcára, Nagy kár­pitosmester a Debreceni-utca 60. szára alá Nyíregyházára, Molnár Ferenc Ujfehértóra, Szikora István és Nagy Miklós Nyíregyházára, Teczkó Istáán Nagykálióba, D. Gal­la Balázs Büdszentmihályra, Huszti István Nvirvasváriba, Kulin Gábor zls. Nyírkárászra, Botbély György és Berényi István tanitók Nyirmár- tonfabára, N. Nagy Imre Büdszent­mihályra, Erdei János Kálmánházá- ra. Fülöp Károly Nyirencsencsre, Déceg Péter Rakamazra, Gulyás Pál és Bakos Lajos Nyíregyházára üzennek, hogy jól vannak és nem­sokára hazajönnek. Haiáiragázoií egv aíszsayt a vonat A debreceni személyvonat tegnap az esti órákban halálragázolt egy ismeretlen, 50 év körüli asz szonyt. A vonat kerekei súlyos sé­rüléseket okoztak a szerencsétlen asszony fején, úgy hogy haldokolva szállították a sebészeti klinikára. A sebészek kése már nem tudta megmenteni az éleinek és kihallga­tása előtt meghalt. Az orvosi szakvélemény és a nyomozás megállapítása szerint az ismeretlen asszony valószínűleg sü­ket lehetett és ezért nem hallotta a vonat füttyjelzéseit és dübörgését. Személyazonosságának megállapí­tása iránt megindult a nyomozás. ség razziát tartott a nyiregyházi ál­lomáson. A razzia során 4 _ 500 embert vizsgáltak át és 23 letartóz­tatás történt. Nagymennyiségű ola­jat, disznózsírt, szalonnát, vajat és más engedély nélkül szállított élel­miszert koboztak el, amelyeket át­adtak a közellátási hivatalnak szét osztás végeit. A letartóztatottak fölött a legrövi­debb idő alatt Ítélkezik az uzsora- biróság. Ezt nem vártuk Keleti fogságból, háromévi tá­voliét után hazatértünk. Az állo­máson szegénység és a fasiszta fenevadak őrült pusztítása várt minket. Tudtuk, hogy azt a rom­halmazt nekünk kell felépíteni, az uj demokratikus ország szabad polgárainak. Munkát kérünk,'.hogy építhessünk és megélhessünk ! Sajnos, munkát kapni, szegény nincstelen embernek majdnem le­hetetlen A régi korrupt rendszer még mindig sok helyen görcsösen tartja magát és irtózik mindentől, ami szociális igazság és rend. Ragadjunk ki az általunk is­mert esetek közzül egyet, a Köz­ségi Eielmiszerüzem nyiregyházi kirendeltségét. Itt állandóan 10— 15 emaer kell burgony akisérőnek, aki Pestre kiséri az árut. A díja­zás 35 forint és útiköltség. Az ut rendszerint 3---5 napig tart és igy egy S4 órás munkanapra 7—12 forint jut, aszerint, kinek mennyit kell álldogálni és várni az át­vételre. A kirendeltség irodája tele van emberekkel, mind munkát várt. Az általános benyomás az, hogy valamilyen vasutasklubban va­gyunk, Mindenki a másik nyugdi­jának nagyságáról, a különböző természetbeni juttatásról beszél. — Megkérdezzük a mellettünk ülőt, hogy kik ezek a munkakeresők. Mind a legtöbb nyugdíjas, mind családnélkülit vagyonnal (ház, ingatlan) rendelkező öregember. Végre megtudjuk azt is, ki a ki- rendeltség vezetője­Bemegyünk a különszobába, iratokkal igazoljuk kilétünket és mi is munkát kérünk. Ennek immár három hete, mun­kát még nem kaptunk, mert mun­kát csak a nyugdíjasok kaphat­nak, akik kollégájuk révén, aki szintén nyugdíjas mozdonyvezető és az a szerencséje is megvan, hogy testvérbátyja a kirendeltség vezetőjének, állandóan foglalkoz­tatva vannak. így néz tehát ki a fenti üzem 1946, év végén. Mi nincstelen, minden keresetnélküli hadifoglyok akik már akkor érdemeket sze­reztünk a magyar demokráciának, amikor itt még Szálasi pribékek adták az utolsó sirbataszitó rú­gást annyit szenvedett népünk­nek. Mi nem kaphatunk munkát, de azok, akinek megélhetésük biz­tosítva van és megkapják az ál­lamtól a havi nyugdijat s talán az uj magyar népi demokrácia felépítésében is inkább kerékkötők, mint előmozdítók, most megelé­gedve beszélnek a munkanélküli­ségről, mint a meleg szobában ülők beszélnek a hideg télben kint didergőkről, Két volt kadifogoly. A gőz- és kádfürdő egész nap nyitva!

Next

/
Oldalképek
Tartalom