Magyar Nép, 1946. szeptember (3. évfolyam, 155-179. szám)
1946-09-24 / 174. szám
1946. szep’ember 24. MAGYAR NÉP 3. oldal. Bezárt üzemek kiáltanak az iparügyi miniszter úrhoz Miniszter Ur! Számos sajtóközleményben és több beadványban fordult Szabolcsvármegye népe Önhöz, hogy enyhítsen azon a nyomorúságon, amelyet az áramhiány okoz a vátos és a vármngye ipari életének. Malmok, olajütök, gyárak, üzemek, orvosi rendelők, nyomdák állnak, vagy korlátozzák tevékenységüket az aramhiány miatt. A nagyszámú megyei kisiparosság egy két gépe is áll. Nem tudjuk, kinek az érdeke az, hogy ma, amikor a magánháztartások bőségesen juthatnak szénhez, még mindig nem kap elég szenet a nyíregyházi villanytelep. Pedig Nyíregyházára az iparügyi minisztérium külön iparügyi biztost küldött, aki ugyancsak nem tudta megoldani ezt a kérdést. Miniszter Ur! A munkanélküliség napról napra növekszik és a megyében egyáltalán nem folyik a szükséges iramban az újjáépítés. Az üzemek állnak. Szabolcsvármegye népe azonnali vizsgálatot követel és a legszükségesebb intézkedést. A vármegyének az volna az érdeke, hogy végre meginduljon a megye területén az iparosodás, azonban nem, hogy ez következne be, de az eddig meglévő iparok is bezárják kapuikat és a inegye iparilag einéptelenedik. Nem hisszük, hogy eze c a jelen ségek egyszerű közömbösségből, hogy hozzánemértésbő! fakadt vagy talán a tervszerütlenség okozza, hanem az az érzésünk, hogy itt tervszerű törekvésről van szó, a a megye ipari életének megbénítására. Nem akarunk vádolni senkit. Azonban furcsának találjuk, hogy ha az infláció alatt nem is, de a jó pénz idején sem szorgalmazza a tröszt a nyíregyházi telepének az áramszolgáltatását, mikor ismeretes az ilyen nagyvállalatoknak a törekvése az elérendő haszon után. Ezzel szemben közöny és részvétlenség veszi körül az illetékesek részéről ezt a problémát, amely pe dig a 45J.00Q lakosú nagy vármegyének központi és döntő fontosságú problémája. Hegy ez megtörtént annak tulaj donitjuk, hogy a miniszter urat nem informálják ebben a kérdésben megfelelően. Reméljük, hogy felhívásunk nyomán a miniszter ur megteszi a kellő intézkedést és véget vet ennek a tarthatatlan állapotnak. A vármegye este 7 órától 11-ig kap áramot, amelyet természetesen már leginkább csak világításra használhatunk. Ebből a rövid áramszo! gáltatásból sem a kisipar, sem a középipar, sem a malmok nem tud nak hasznot meriteni, Úgy a vármegye népe, mint a vármegye kisiparosai nevében, mint a mezőgazdasági lakosságot leginkább érdeklő malmok, olajütők, gép javitó üzemek, orvo3,; rendelők és egyéb üzemek nevében kérjük a legsürgősebb intézkedést. PÁLFY ERNŐ a Nemzeti Bizottság elnöke. A vén öreg fák lombjai alatt, a — még mindig betemetetlen — bombatöícsérekkel tarkított ligetben és a nemrég helyreállított — néhol még kormosfalu állomás előtt tarka embertömeg várta a délutáni vonatok indulását. Nehéz unládák, hatalmas csomagok, demizsonok és kosarak között trónoltak ezerráncu szoknyáikban, tarka fejkendőikkel a falusi nénikék, komolyan sétálták hol bajuszukat, hol a szotyogó pi paszárat rágcsálva az öreg gazdák és viháncolva, ugrándozva bujkálva a csomagok között játszadoztak a gyermekek. A csillogó acélsinpárokon lomha teherkocsik és fényes acélszörnyetegek várták hogy egy kéz elindítsa őket és röpítsék utasaikat a messze- i ségbe. A zajos állomást körülvevő csöndes utcákból egyszercsak mintegy varázs- szóra kékesszürke egyenruhák és tányérsapkák tűntek elő. Fegyveres rendőrök siettek az állomás- épület felé. A békésen várakozó tömeg izgatottan fészkelődni kezdett. Hiszen -a legtisztább lelkiismeretű ember is enyhe izgalmat érez akkor, amikor a törvény őrét látja közelegni, „Razzia“ — hangzott el egy kiáltás és ez a szó vészes visszhangként mo- ■ rajlott végig; a tömegen. Voltai;, akik ijedten kapták magukhoz a csomagjaikat és igyekeztek minél kisebbre, szinte láthatatlanná zsugo rodni össze. Voltak, akik tiszta lel kiismerettel, nyugodtan várták a fejleményeket. A rendőrség emberei elállták a bejáratokat és e>;y erélyes vezényszó csattant: „Tessék sorbaállni!“ A tömeg először egyenként, majd mindent elsöpörni igyekvő áradatként tolakodott a bejarat felé. Egy- szercsak hatalmas dübörgéssel egy fényes, szuszogó acélkolosszus ál- lőtt meg reszketve az egyik sínpáron. Vasutas kiáltása hallattszott : „Tessék beszállni“. A tömegen mintha elektromos áram futott volna keresztül, min den ki egyszerre beszélt, lökdösődött és tolakodott a bejárat felé. A ren dőrnyomozók izzadságtói csöpögő homlokkal és villámgyors mozdulatokkal bontották ki a hatalmas csomagokat, vizsgálták át a sok titkot rejtegető nagy uiibőröndökeí és irányították a tömeget. A pályaudvar egyik sarkában kezüket tördelő asszonyok, idegesen topogó férfiak állottak kibontott csomagjaik mel lett. Ezeket félreállitották. A másik csoport hatalmas léptekkel rohant a már indulni készülő szerelvény felé cipelve hevenyészve összecsomagolt holmiját, de boldogan, hogy már túlesett a nehezén. A vonatban azonban újabb meglepetés érte őket. Mert itt ismét „hekusok“ nyújtogatták nyakukat a csomag;artók felé. Hungos&n, méltatlankodva tiltakoztak az újabb vizsgalat ellen. Csak akkor nyugodtak meg teljesen, amikor megremegett alattuk a kocsi padlózata és a szerelvény prüszkölve elindult A fálreállitottak lemondóan, csüggedten néztek a nélkülük elrobogó voat és a reájuk váró b zonytalan jövő felé. Szomorúan emelték fel csomagjaikat és indultak a rendőrkapitányság felé „Hja kérem, így van az, hogyha nem tartja bs a törvényt az ember* —- mondja az egyik bün• • • bánó asszony. A másik rész méltatlankodva adja az ártatlant, mint aki semmiről sem tud semmit. Pedig a hátán ott lötyögött a 15 Ii teres olajoskanna és ott lógott a zsírral, szalonnával és disznóhussal megtöltött hátizsák. A nyiregyházi gazdasági rendérNyíregyházi és szabolcsi hadifoglyok üzennek A Szovjetunióból hazatért hadi- , foglyok a következőkről hoztak üze- l netet: Littva János Paszabra, Gál Ignác Nyírfa-tér 9 szám alá és Bors Tiber Szöllő-utca 4S. szám aiá Nyíregyházára, dr. Guttmann László Nyíregyházára és Takács Mihály Nyir- mártonfalvára üzennek hozzátartozóinak, hogy mindannyian jól van nak és leveleket várnak. Hoffmann János Nyirábrányba- Morikovszky László és Szarvas László Nyíregyházára. Cakó Albert Nyirmibálydira, Botrányi Károly Vég utca 7., Borszeszeíky Károly Rózsa-utca 47 , Biró Farkas Debreceni-utca 88. szám alá Nyiregy házára, Kocsák István Ramocsahá- zára. Pápai Dezső Rohodra, Fekete István Nyirbogdányba, Kovács István Rakamazra, Grünfeld Sándor, Pócsa György, Balogh Sándor és Törő János Nyíregyházára, Sárosi János cipész Bujra, Weisz Miksa Nyíregyházára, Homuckó Tibor locskai-utca 47. szám alá, Szűcs Sándor z!s. a postahivatalba, Ősz András a Virág utcára, Nagy kárpitosmester a Debreceni-utca 60. szára alá Nyíregyházára, Molnár Ferenc Ujfehértóra, Szikora István és Nagy Miklós Nyíregyházára, Teczkó Istáán Nagykálióba, D. Galla Balázs Büdszentmihályra, Huszti István Nvirvasváriba, Kulin Gábor zls. Nyírkárászra, Botbély György és Berényi István tanitók Nyirmár- tonfabára, N. Nagy Imre Büdszentmihályra, Erdei János Kálmánházá- ra. Fülöp Károly Nyirencsencsre, Déceg Péter Rakamazra, Gulyás Pál és Bakos Lajos Nyíregyházára üzennek, hogy jól vannak és nemsokára hazajönnek. Haiáiragázoií egv aíszsayt a vonat A debreceni személyvonat tegnap az esti órákban halálragázolt egy ismeretlen, 50 év körüli asz szonyt. A vonat kerekei súlyos sérüléseket okoztak a szerencsétlen asszony fején, úgy hogy haldokolva szállították a sebészeti klinikára. A sebészek kése már nem tudta megmenteni az éleinek és kihallgatása előtt meghalt. Az orvosi szakvélemény és a nyomozás megállapítása szerint az ismeretlen asszony valószínűleg süket lehetett és ezért nem hallotta a vonat füttyjelzéseit és dübörgését. Személyazonosságának megállapítása iránt megindult a nyomozás. ség razziát tartott a nyiregyházi állomáson. A razzia során 4 _ 500 embert vizsgáltak át és 23 letartóztatás történt. Nagymennyiségű olajat, disznózsírt, szalonnát, vajat és más engedély nélkül szállított élelmiszert koboztak el, amelyeket átadtak a közellátási hivatalnak szét osztás végeit. A letartóztatottak fölött a legrövidebb idő alatt Ítélkezik az uzsora- biróság. Ezt nem vártuk Keleti fogságból, háromévi távoliét után hazatértünk. Az állomáson szegénység és a fasiszta fenevadak őrült pusztítása várt minket. Tudtuk, hogy azt a romhalmazt nekünk kell felépíteni, az uj demokratikus ország szabad polgárainak. Munkát kérünk,'.hogy építhessünk és megélhessünk ! Sajnos, munkát kapni, szegény nincstelen embernek majdnem lehetetlen A régi korrupt rendszer még mindig sok helyen görcsösen tartja magát és irtózik mindentől, ami szociális igazság és rend. Ragadjunk ki az általunk ismert esetek közzül egyet, a Községi Eielmiszerüzem nyiregyházi kirendeltségét. Itt állandóan 10— 15 emaer kell burgony akisérőnek, aki Pestre kiséri az árut. A díjazás 35 forint és útiköltség. Az ut rendszerint 3---5 napig tart és igy egy S4 órás munkanapra 7—12 forint jut, aszerint, kinek mennyit kell álldogálni és várni az átvételre. A kirendeltség irodája tele van emberekkel, mind munkát várt. Az általános benyomás az, hogy valamilyen vasutasklubban vagyunk, Mindenki a másik nyugdijának nagyságáról, a különböző természetbeni juttatásról beszél. — Megkérdezzük a mellettünk ülőt, hogy kik ezek a munkakeresők. Mind a legtöbb nyugdíjas, mind családnélkülit vagyonnal (ház, ingatlan) rendelkező öregember. Végre megtudjuk azt is, ki a ki- rendeltség vezetőjeBemegyünk a különszobába, iratokkal igazoljuk kilétünket és mi is munkát kérünk. Ennek immár három hete, munkát még nem kaptunk, mert munkát csak a nyugdíjasok kaphatnak, akik kollégájuk révén, aki szintén nyugdíjas mozdonyvezető és az a szerencséje is megvan, hogy testvérbátyja a kirendeltség vezetőjének, állandóan foglalkoztatva vannak. így néz tehát ki a fenti üzem 1946, év végén. Mi nincstelen, minden keresetnélküli hadifoglyok akik már akkor érdemeket szereztünk a magyar demokráciának, amikor itt még Szálasi pribékek adták az utolsó sirbataszitó rúgást annyit szenvedett népünknek. Mi nem kaphatunk munkát, de azok, akinek megélhetésük biztosítva van és megkapják az államtól a havi nyugdijat s talán az uj magyar népi demokrácia felépítésében is inkább kerékkötők, mint előmozdítók, most megelégedve beszélnek a munkanélküliségről, mint a meleg szobában ülők beszélnek a hideg télben kint didergőkről, Két volt kadifogoly. A gőz- és kádfürdő egész nap nyitva!
