Magyar Nép, 1945. december (2. évfolyam, 145-154. szám)
1945-12-22 / 154. szám
2. oldal M AG¥ak jn £ jr Ahol a reakciót ápolják Ezt szószerint vegyed kedves olvasóra, mert tényleg ápoljak nem állítjuk azt, hogy a reakciós szellemet, de egyesek a kórházban talán még azt is, — azonban most nem erről van szó, hanem a reakciós betegekről, akik a kórházban üdülnek. A nyíregyházi Erzsébet kórházban nagyon súlyosak az állapotok, mert a kórház óriási ellátási gondokkal, tüzelőanyag hiánnyal küzd és a kórház személyzetének zöme nagyon szép példáját adja a hősies erőfeszítésnek. Vannak azonban néhányan, akik ott is más véleményen vannak és akik nemcsak, hogy ellenkező véleményt táplálnak a demokráciával szemben, hanem menteni igyekeznek azokat, akiket demokratikus rendünk felelősségre vont múltbeli cselekményeikért. A kórházban kevés a férőhely, zsúfoltak az osztályok, emiatt igen nehéz a kórházba bekerülni, alaposan megnézik a jelentkezőket és azok számára szorítanak helyet, akiknek az állapota súlyos. A kórház ellátása gyenge. A délben főzött egy tál étel marad estére is és vacsorára a betegek ugyanabból kapnak. A kórtermek hidegek, általában látszik minden osztályon, hogy a kórház tüzelőanyaggal nincsen ellátva. Igen sokszor a betegek hoznak egy-két zsák tüzelőanyagot, hogy enyhítsék a kórterem dermesztő hidegét. Egyes betegek hozzátartozói a látogatások alkalmával csomagokban tüzelőt hoznak. Itt bizony komoly segítségre volna szükség. Éppen ezért felháborodtunk azon, hogy egyes osztályokon milyen hang lett úrrá és hogy milyen szanatóriumi állapotokat találtak, illetőleg teremtettek meg a foglyok, vagy internáltak a kórházban a maguk számára. Az egyik osztályon női kórteremben éldegél „a nagyságos asszony*, aki főnöknő szerepben tetszeleg magának, utasításokat ad ki, rendelkezik és általában learatja a betegek tiszteletét. Csak úgy ismerik őt, hogy „a nagyságos asz- 8zony“ — és mit gondolnak kedves olvasóink, mit csinál ez az érdemdús hölgy, akit az internáló táborból utalt át a rendőrség kórházi ápolásra? Eláruljuk, politikai propagandát űz, szidja a demokráciát, szidja a megszálló haderőt, szidja persze elsősorban a kommunistákat, szidja a rendőrséget, szid mindenkit és természetesen magát tartja a legjobb, leghazafiasabb és ne tessék csodálkozni, legdemokratábbnak is. De ez a hölgy nem él elhagyottan, egyedül a kórházban, mert egy másik osztályon ott van a férje is, aki onnan hordja neki mint éhes fiókának a madár a táplálékot. O hord neki kosztot és ő gondoskodik apró kényelméről is, de a „nagyságos asszony* férje sem él valami zordon körülmények közölt, dehogy, külön szobában éldegélnek együtt foglyok, vagy internáltak, kedélyes együttesben, kisebb (4—5 ágyas) szobában. Itt vígan lobog a (űz a kályhában, vidám cigaretta füstfelhőbe burkolóznak, olvassák az uj- ságakat, kártyáznak vagy társalognak, miközben szervezetük lassan küzd a „súlyos Kórral“, mint például: a reuma, vagy gyo- raorsav, vagy „kedélybetegség“ vagy más súlyos betegségek, amelyek levették a lábáról ezeket az embereket, akik pedig a múltban annyit fáradoztak azon, hogy hűséges fiainak látszanak a Horthy-rezsim- nek, vagy az országvesztő Szálasinak. Kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy egy kissé túlzott értelmezése ez a demokráciának, erősen túlteng a „humanizmus*, amikor mindez megtörténhetik. De a sokat szenvedő magyar nép méltán megköveteli, hogy kivizsgállassék az, hogy kiket terhel ezért a felelősség, hogy a rendőrségen történt-e mulasztás, kijátszása a demokráciának, vagy kórházban vannak-e olyanok, akik együtt éreznek ezekkel „az ápoltakkal“, ezt nem tudjuk, ezt egy vizsgálatnak kell megalapítani. De hogy megtörténhessen, hogy a mai nehéz viszonyok között, amikor minden egyes dolgozó magyar ember szinte körömmel küzd a létért, a megmaradásért, hogy átvészelje a ma nehézségeit, amikor fűtetlen kórtermekben fázlódnak a betegek, amikor krumpli, vagy bablevesen és naponta egy szeletke kenyéren „lábadozik* a beteg, akkor helyet adni olyanoknak, akik búvóhelynek használják fel a kórházat, egyenesen árulást jelent a demokráciával és a magyar nemzettel szemben, mert szögezzük le végre azt a kérdést: minden magyar ember gyűlölettel kell, hogy gondoljon azokra, akik tönkre tették az országot, kirabolták és elhurcolták javait, tengernyi könnyet és fájdalmat okozva sok százezernyi családnak és akik j okozói voltak tetteikkel a mai nyomornak, ■ akiknek köszönhetjük ma a nélkülözést, az Ínséget, a fűtetlen szobákat, az inflációt, a ruhátlanságot és minden szenvedésünket. S minden jóérzésű becsületes gondolkodású magyar embernek utálattal kell elfordulnia azoktól, akik ebben segítséget* nyújtottak, tehát nem bujtatni, nem sajnálni, nem támogatni kell ezeket, hanem ellenkezőleg, a hatóságokat kell támogatni ezek elleni harcunkban. Ezt követeli az igazságosság, a hazaszeretet és az igazi nemzeti öntudat. Pálfy Brno A közönség ügyeljen arra, Rogy megfelelő címleteüen megfelelő őélyeg legyen! A Magyar Nemzeti Bank figyelmeztetése MTI. jelenti: A Magyar Nemzeti Bank az 1.000, 10 000 és 100.000 pengős címletű bankjegyek felülbélyegzésével kapcsolatban, nyomatékosan felhívja a közönség figyelmét a következőkre: 1. A bélyeg felragasztásához különleges raga&ztószer szükséges, amely a bankokban és postahivatalokban áll a közönség rendelkezésére. Mindenképen el kell kerülni a bélyegek nyalását, mert az ilyen módon felragasztott bélyeg a bankjegyről könnyen le esketik. 2. A bélyegek fclragasztásánál nagy figyelmet kell fordítani a felragasztandó bélyegek színére. Az 1000 pengős címletekre halványpiros, a 10 000 pengősökre kékes- barna, a 100,000 pengős bankjegyekre zöld bélyegeket keli ragasztani. A közönség ügyeljen arra, hogy a megfelelő címleteken megfelelő bélyeg legyen. Számítani lehet ugyanis arra, hogy lelkiismeretlen emberek visszaélve a közönség jóhiszeműségével alacsonyabb értékű bélyeget ragasztanak a nagyobb címletekre, amivel anyagi károsadást idéznek elő annak, aki nem megfelelő bélyeggel ellátott bankjegyet fogad cl. 3. A bankjegyekre felragasztandó bélyegeket 1946. január 5 ig lehet megvásárolni. A felülnembélyegzett 1000, 10000 és 100000 pengős bankjegyek január hó elsejéig névértékűk egynegyedrésre erejéig törvényes fizetési eszközök. Jsnuár elsején a felülnembélyegzett 1000, 10Ó00 és 100.000 pengős baakje- gyek megszűnnek fizetési eszköz lenni, azonban névértékűk egynegyede erejéig a bélyegjegyek elárusítója január hó 5 ikének déli 12 órájáig fizetésül el fogadni köteles. Január 5 én déli 12 óra után a felülnembélyegzett 1000, 10 000 és 100.000 pengős bankjegyeket semmiféle fizetésre felhasználni nemiehet. Ufépfi betleheme» Játékot és bábszínházát. rendez d' Demoratikus Nőszövetség A jótékonyságnak nagy nyomorúságok idején csak akkor van igazán értelme, hogyha az nem válik egy fellobbanó, egyszeri tevékenységgé, hanem állandó gonddal és szeretettel figyeli az élet minden szükségletét, hogy ott és akkor segítsen, ahol és amikor a társadalom a legjobban rászorul. Az igazi jótékonyságnak tehát állandóan tudó és működő erőnek kell lennie, mert csak így lehet a társadalomnak komoly segítsége, csak így van értelme. Ezt érezte meg a Demokratikus Nőszövetség, amikor a nagy karácsonyi gyűjtések fáradalmait ki sem pihenve, az élet hiányait siet pótolni. Meglátta, hogy a szegénysorsú iskolás gyermekek képtelenek maguknak füzetet venni. Füzet és ceruza nélkül pedig nem lehet tanulni. Új munkába kezd tehát a Nő- szövelség, hogy mire a tanítás ismét megkezdődik, füzetet és ceruzát adhasson a szegénysorsú gyermekek kezébe. Dec. 23-án, vasárnap d. u. 3 órai kezdettel, népi betlehemes játékot rendez. A szép műscrros délutánon Juhász Ferenc igazgató mondja a megnyitó beszédet. — Ünnep másodnapjin pedig a gyermekek szőnkoztatár sáról gondoskodik a Demokratikus Nőszövetség. Ünnep másodnapján, 26-án, d. u. 2 órakor bábszínház' keretében népi mesejátékok kerülnek színre, Kokas Berta tanítónő rendezésében. Mindkét előadás számhelge a Nőszövetség Béla-u. 1. szám alatti otthona lesz. Az előadások jövedelmét a szegény- sorsú iskolás gyermekek füzetakciójára fordítják. A komoly cél és a nagy szeretet és lelkesedés, amely- lyel a nőszövetség tagjai az előadásokra készülnek, megérdemli, hogy mindnyájan ott legyünk. A Demokratikus Nőszövetség ez úton hívja meg előadásaira városunk közönségét. Vélaszslsunk kell a Nemzeti Parasztpárt beadványára adott városházai leiratra. Előre is leszögezzük, hegy a leirat lényegót tudomásul vessvüh. Tudomásul vesz- szük, hogy a város érdeke megköveteli a fogatok igénybevételét, ami ellen először tiltakoztunk, s azt is, hogy erre az ellátatlanok kielégítése kényszeríti a várost. Egy mosdat azonban, a válasz lényegétől elvonatkoztatva, feltétlenül választ követei, már csak azért is, mert a parasztság másunnan is ál landóan hallja, s szintén a köztudatba megy már át. Est mondja a leirat: „A földműveléssel foglalkozó lakosság csak december, január és február hónapokban lesz igénybe véve mig a városi lakosság 9 illetve 12 hónapon keresztül végzi az újjáépítés nehéz munkáját.* Beszéljünk tehát világosan: a parasztság tavasztól őszig tartó munkája ezek szerint nem szolgálja az újjáépítés nehéz munkáját, ezzel szemben azok is, akik egész évben semmit sem tettek, az újjáépítésért dolgoztak, csupán csak azért, mert városiak. Annak az általános, hamis hangulatnak a szentesítője ez a mondat, amely szerint a parasztság nem vesz részt az újjáépítésben, csak a saját hasznát nézi, elhúzódik a közérdek elől. Nem akarunk a romantika ködé1945 december 22 ben botladozni, de enélkül is nyugodtan megállapíthatjuk: a parasztság legalább annyira ki «rette részét a múnkábói, mint a városban lakók. A gazdaságok helyreállítása, az igaerő nélküli gazdálkodás, a íöldhöz- jutottak keserves munkája szerintünk Ugyanúgy és legalább olyan mértékben újjáépítés, mint mondjuk az állomás felépítése. Én biztos vagyok benne, hogy ezt minden városi elismeri, ha logikusan gondolkodik. Mi se kisebbítjük a városiak érdemeit. Azt tartjuk, hogy ma as egyetlen helyes álláspontja mindenkinek csak az lehet, ha a dolgozók között nem szít ellentétet. A parasztság és a városi dolgozók egymásra utaltsága soha annyira nem vált kézenfekvő scUkségesség, mint épen ma. Da épen eeen egymásra utaltság alien szólt a városház leirata, s épen Mt akarjuk megvédeni azoknak a parasztoknak ß nevében, akik úgy érzik, hogy az újjáépítésben is réssívettek munkájukkal eddig is, de akik tudják, hogy a városiak sem ellenségei a dolgozók együttműködésének. PÁL JÓZSEF Az ellopott sertések visszasétáltak gazdátokhoz Farkas Fereacné nyíregyházi Szia? ház utca 14 szám alatti lakos még dec. 3 án, feljelentést tett a rendőr- kapitányság bűnügyi osztályán, hogy ismeretlen tettesek az éjszakai órákban mindkét sertését elhajtották. A lopás ügyében megindult a vizsgálat, azonban eredményre nem vezetett. Tegsap reggel Farkas Fe~ rencné „disznóröfögésre* ébredt. Kinézett az ablakon és nagy örömmel látta, hogy a három hét előtt eltűnt két sertése kér bebocsájtásf. Az ellopott sertések maguktól visszajöttek régi gazdájukhoz. A valÓFizált pengé-betétek: elfogadása A bankjegydézsaaával kapcsolatosan dr. Lantos István pénzügyi államtitkár nyilatkozatában kijelentette, hogy a pénzügyi kormányzat napokon belül szabályosai fogja a való- rizált pengőbetétek elfogadását és ennek folytán bárki elhelyezheti bankokban pénzét, úgy, hogy a kivét során az esetleges pénzromlásnak megfelelő összeget kapja kézhez. A Magyar Kommunista Póri közleményei A nagysikerrel folyó szeminárium harmadik előadását szombaton d. u. 4 órakor tartja Pálfi Ernő. Minden érdeklődőt szívesen várunk. Vasárnap délután az ismeretterjesztő előadás 3 órakor lesz megtartva. Pártonkivüli érdeklődőket is szívesen látunk. Vasárnap délután a 4 órára tervezett ifjúsági kuttúrdélután fél 5 órakor fog kezdődni. Kérjük az ifjúság pontos megjelenését. s Vezetőség.
