Magyar Nép, 1945. augusztus (2. évfolyam, 93-106. szám)
1945-08-21 / 101. szám
1945. augusztus 21 MAGYAR NÉP Meddig ülnek még a reakciós tisztviselők a nyíregyházi Pénasügfyigfazg'ató^ág'osi ? Nyíregyházán sokszor hallottuk már a politikai pártok szónokaitól, hogy számoljunk le Szabolcs megyében a reakcióval. Eddig úgy látszik, a szónokok felhívásai üres szólamok maradtak. A reakció megbújva szabotál, megfélemlíti és ki- játsza a dolgozókat és a demokratikus kormányzat rendeletéit. Hol is hát az a megfoghatatlan szabolcsi reakció? íme egy példa: A Magyar Kormánynak a nagybirtokrendszer megszüntetésére kiadott rendelete világosan kimondja, hogy a megváltásra kerülő földbirtokon lévő szeszgyárak is megváltás alá kerülnek s mint ilyenek a földigénylőkből alakult szövetkezetek tulajdonába mennek át. Ez országszerte meg is történt, azonban a nyíregyházi Pénzügyigazgatóságot a demokratikus kormányzat rendeletéi nem érdeklik. A nép érdekében hozott kormányrendeletet {elrúgva, hogy a népet jogos igényétől mg fosszák, olyan rendelkezést hozott ki néhány hónappal ezelőtt, hogy a „szeszgyárat szeptember 1-ig tarthatja üzemben, aki a termelést megkezdte.“ így természetes, a szeszgyárak Szabolcs megyében nagyon sok helyen még mindig egyeseknek gyártják a milliókat, míg a szegény dolgozó nép tömegei csak kívülről statisztálnak. A pénzügyigazgatóság fentebb megírt eljárása annál is inkább figyelemre méltó, mivel néhány hónappal előbb, mielőtt a Pénzügyigazgatóság fentebb közölt rendelete megjelent volna, az egyik szesz- gyártulajdonos 100.000 P-vel akarta megvesztegetni a Megyei Földbirtokrendező Tanácshoz beosztott Földhivatal ügyvezető helyettesét, hasonló célzatú engedély kiadása érdekében. Ami akkor a 100.000 P-vel nem sikerült a Megyei Tanácsnál, úgylátszik másoknak, más utakon sikerült a nyíregyházi Pénzügyigazgatóságnál. — Legalább is az eredmény ugyanaz lett, ami lett volna a Megyei Tanácsnál 100.000 pengő árán. Törvényellenesen így rekesztik ki Szabolcsban a reakciósok a népet a demokrácia asztala mellől. A nép pedig dolgozik, küzd és szenved, míg néhány hazárd fickónak milliók vándorolnak a zsebébe. Nem lehet napirendre térni az ügy felett, mint afelett sem, hogy a 100.000 P-ős megvesztegetési ügy folytatásáról sem tudunk semmit. Ma Szabolcs megyében az általános közfelfogás az, hogy nem változott semmi s a dolgozók hiába keresik igazukat, ezirányú kísérletezésük reménytelen próbálkozás marad. S valóban, joggal kérdezhetjük, hogy meddig ülnek még a reakciós tisztviselők a nyíregyházi Pénzügyigazgatóságon is, akiknek az intézkedései következtében megrendül a népben a hit a demokratikus kormányzat iránt? Vonják felelősségre azokat, akik miatt néhány hónapon keresztül a nép szájától vonódott el a falat; egy-két profitéhes pénzember javára! Legyenek figyelemmel a politikai pártok a közhivatalnokck hasonló ténykedéseinél a demokrácia ellen irányuló szempontokra is, s ne csak egyszerű szabálytalanságot, vagy járatlanságot, vagy helytelen eljárást lássanak fennforogni hasonló esetekben, hanem fedezzék fel mögötte a nép, a demokrácia ellen irányuló mesterkedést is, mert csak így védekezhetünk hathatósan a reakció ellen, mely iskolázottan s a legnagyobb raffinériával, saját hatáskörében úgy forgatja ki a demokratikus kormányzat rendelkezéseit, hogy azok a gyakorlatban anti- demokratikusakká válnak. A dolgozók pedig elkeseredetten mondják egymásnak, hogy „Szabolcsban minden a régi“, a demokrácia számukra nem hozott szabadságot, a mezőgazdasági üzemek másnak zakatolnak, a miilókat néhány korrupt alak vágja zsebre, míg a népé ismét csak a munka, melynek gyümölcseit nem élvezheti. Krassói Lóránt a Megyei Földbirtokrendező Tanács gazdasági szakértője, a Magyar Kommunista Párt tagja. »«SSäM« d ía&isszía sajtótermékeit 1804 Motel Könyv és 3 Möleg folyóirat wmimmmmmmmmimmmmmmmlmmmmsmmmmi Nőkérdés és demokrácia Irta: Dr. Eföss Jánosné. A nők jogáról a múltban is sokat vitáztak. S ma többet is, mint kell. Hiszen a demokrácia vitaszabadságot, úgynevezett diszkussziót kell, hogy jelentsen. Hanem valahogyan még ma is több a jelszó, mint a gondolat e kérdés körül. Pedig azt szeretnénk mindnyájan, demokráciahívek, hogyha nőink egysker már nemes gondolatokhoz méltó érzelmek cselekvő alanyaivá s nem jelszavak szenvedőivé, nem áldozatokká válnának. Hiszen az utóbbi eshetőség továbbra is csupán elnyomást, nem pedig emelkedést hozna a nőlélek számára. Márpedig ki lenne híve a demokráciában a női elnyomásnak? Nőtársaim is bizonyára szabadságot akarnak.* De vájjon szabadság lenne-é az, hogyha a természeti törvény csúfí- tása árán férfi életformába kény- szerítenék a nőket „jogszabállyal“ avagy államhatalmi törvénnyel, intézményesen. Mire jó a nő, mire nem alkalmas? — vitassák azok, akik akarják és akiknek jólesik ezt vitatni az erre elsősorban hivatott lélekkutatók helyett. Egyet azonban hivatott vagy hívatlan pszichológusok és pedagógusok nélkül is mindenki nagyon jól tud: családanyának, feleségnek csakis a nő alkalmas. Ezt az egyszerű igazságot tán még az úgynevezett feminista vezérek avagy vezérnők — mert ilyenek is vannak — sem tagadják, sőt tán még a leghir- hedtebb nőgyülölők sem. A fasizmus, emlékszünk, abban csúfolta meg a női szabadságot leginkább, hogy a nőt a háoorús erőszak szolgálatába állított „nemzeti (közösség“ vak engedelmességű eszközévé — ne mondjuk: szülőgéppé — degradálta. Vájjon nem lenne-e a nő számára lefokozás az is, ha most mindenáron férfit akarnánk belőle faragni. Hiszen hitvány, komisz korunk a férfit sem engedte férfiúvá formálódni. S bizony tudjuk, hogy minő baj lett ebből. Az embert elnyomó erőszak mindenható állama: a fasizmus a férfinek hősi életformát prédikált únos- úntalan, de inkább szadistává és Selyemfiúvá, semmint hőssé engedte válni. Nagyon aljas is volt e beteg „hősiesség“: férfiakban s nőkben egyaránt szomorúan szemléltük a korszakos embertelenséget. Azok a férfiak voltak a hősök, a héroszok, akik szembe mertek szállni a deformált világgal, egy embertelen emberiséggel. S e helytálló héroszok méltó munkatársainak, hű he- roináknak bizonyultak a nők, kik nem kívántak fasiszta náci némbe- rekké válni. Hát igen, föl kell a nőket szabadítani, hogy természetük s a képességük szerint szabad nőkké váljanak : ez is egyik feladata a demokráciának. De nem szabad új elnyomás igájába hajtani őket: ne tegyük kényszerré számukra a férfi életformát. Azok a nők, akik nők módján voltak eddig is szabadok, felvilágosultak, fölszabadult lelkek, mindig magasabbrendűek voltak a korcsult férfiaknál. Ne tegyük a korcs férfiakhoz hasonlókká a nőket, hanem szabaduljanak föl, ahogy A belügyminisztérium rendelkezése alapján a vármegyei és városi rendőrfőkapitányság napokon át tartó razzia során felgöngyölítette a fasiszta sajtótermékek frontját. A rendőrség eredményes munkájában tevékeny részt vettek a helybeli demokratikus pártok képviselői is. A razzia során átvizsgálták a könyvtárakat, könyvkereskedéseket és a magánházak könyvtárait is. A könyvrazzia Sajben András vármegyei rendőrfőkapitá ny és tisztikarának ellenőrzése mellett zajlott le és eredménye 1804 kötet könyv és 3 köteg folyóirat. Ezek mind i azok, melyeknek szerzői a fasiszta ’ rendszer alatt írásaikkal szolgálták i a múlt bűnös politikáját. Az elkob- ! zott könyveket egyelőre a várme- ! gyei rendőrfőkapitányságon raktározták. ISgje&Éláiiii&i» az mréí A háború véres és embertelen pusztításaitól Szabolcsvármegye népét sem kímélte meg és soha nem látott katasztrófába, a legnagyobb nélkülözésbe sodorta népünket. — Sajnos azok, akik ezt a katasztrófát előidézték és akiket ma felelősségre vonhatnánk, nagyrészt elmenekültek. —- A másik kis része demokrata ruhába szeretne felöltözni és ebben az álruhában áll be a reakció táborába. — Ott áll a dolgozó építőmunkás háta mögött éslázítja: „ ha a szakszervezet tagja leszel, nem kapsz tőlem munkát!“ Csápjai elérnek a kis parszthoz, az új birtokoshoz is. — Földjéből, a birtok mes- gyéjéből kihúzza a karót s azzal ijeszti: „hiába dolgozol, úgyis visz- szaveszik tőled a földet, de ha ezt nem is, a termésedet teljes egészében be kell szolgáltatni!“ — Ott ül még a közigazgatásban és a vezető állásokban. — A Nemzeti Bizottságokat úgy alakítja meg, hogy ott csak egy kis csoport jogai legyenek biztosítva. A baj csak az, hogy ez a kis csoport nem a dolgozók tömegéből kerül ki. Egyes urak még tovább merészkednek; nem riadnak vissza a nyílt lázítástól, izgatástól sem. — Ha valakit felelősségre vonnak a múlt gaztetteiért, odaállnak mellé s menteni próbálják azokat, akik el- hurcoltatták apáinkat, férjeinket, gyermekeinket, testvéreinket, hogy „Becsben megvédjék Magyarországot.“ Ebben a megyében még sokan nem ismerik kellőképen a dolgozók érdekvédelmi szervezetét, a szabad szakszervezeteket. A huszonötéves Horthy-rezsim egyetlen célja volt, hogy a munkásosztály "szemére sötét szemüveget rakjon abból a célból, hogy ne lássa, ne találja meg a békés dolgozó társadalomhoz vezető utat. Ez az út pedig csak egy lehet; összefogni, egy táborba tömörülni, az iparosnak, a parsztnak, az érte® miségnek, a falu és a város dolgozó népének. — Egyesülésben az erő, s ha közös célért, közös sorsban élők egyesülnek, nincs a világnak olyan ereje, amely ezeket a sorokat megbonthatná. A Vöröshadsereg meghozta számunkra a szabadságot. Ezzel a szabadsággal él a magyar dolgozók százezres tömege akkor, amikor a múlt szomorú tapasztalatai alapján felismerte az egyesülésben rejlő megbonthatatlan erőt s tömörült a szabad szakszervezetekbe. — A szak- szervezet egy gazdasági irányító szerv, amelynek célja az ország újjáépítése, a termelés mielőbbi megindítása s a termelt javak igazságos elosztása. Hogy ezt a feladatot sikerrel megvívja, könyörtelen harcot hirdet a reakció ellen. A munkások dolgozó ökléből acélkalapá- csot kovácsol s könyörtelenül lesújt mindazokra, akik mégegyszer a múlt feudális, reakciós rendszerét szeretnék visszavarázsolni. A szabad szakszervezetek munkásai ma már ébren vannak s tele torokkal kiabálják a reakció felé: Kár minden esztelen próbálkozásért. Ma már nem lehet bennünket alaptalan frázisokkal ijesztgetni, a munkások sora egységes, együtt halad a népi demokratikus Magyarország felépítéséért, a fizikai munkás az értelmiséggel s nincs olyan erő, amely mégegyszer éket verhetne közéjük azért, hogy a dolgozók verejtékes munkájából a nagytőke gazdagodjék. Gombos Aladár aeakszervezetek várna, titkára. 3 oldal kell: igazán. S legyenek szabadokká a férfiak is így végre. Mert mellesleg ők is nagyrészben csak elnyomottak voltak. Ne kívánjuk, hogy héroszok legyenek a nők, de engedjük őket szabadon heroinákká válni. S a férfiak legyenek méltók heroináikhoz: mert a közelmúltban többnyire csak korcsok „uralkodtak“ vagy inkább zsarnokoskodtak és rabszolgáskodtak közöttük.
