Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)
1890-11-16 / 46. szám
Második évfolyam. a tisztek, melyre a miniszter válaszolván, a <sendőrségi költségelőirányzat költségei elfogadtattak. Az útlevél kiállításról szóló tételnél ismét Irányi szólalt fel, azt kérdezvén, ‘hogv az Amerikába kivándorlás emelkedik-e, vagy apadóban van, s miután a ; felvidéken’ szerzett tapasztalatai szerbit sokan tekintélyes pénzösszegeket küldöznek haza családjaiknak, de a személyes szabadság jogánál fogva is, az útlevél kiállításának eddigi szigorítását enyhíteni óhajtaná, A miniszter-elnök jelzi, hogy1 a beküldött 'jelentésekből ítélve, a kivándorlás apadóban vau. A kivándorlókra pedig azt jegyzé még, hogy ha azok ugyanazt | munkát, ugyanazt a mértékletes életet folytatnák itt,mint a milyenre ott vállalkoznak, épen olyan eredményt érhetnének el. Ezek után a belügyi tárca költségei elfogadtattak minden ellenvetés nélkül. Végre Csáki Albin gr. válaszolt Madarász Józsefnek a besztercei ágostai főgimnázium ügyében tett kérdéseire, melyszeriut ott a magyar nyelv nem | ielégitőleg s a történelem nemzetellenes irányban tanittatik. A miniszter jelentése, hogy intézkedett a mondott dolgokra nézve, tudomásul vétetett. A nov. 10-iki ülésben a költségvetés tárgyalásának megkezdése előtt elnök több vái megye kérvényét mutatá be, melyekben a marhasó behozatalát és a só árának leszállítását kérelmezők; azután ismét 38 községnek kérvényét, melyek az 1868. t. e. 53 §-ának megváltoztatását kérik. A vallás és közoktatási miniszter a közoktatás állapotáról szóló 19, évi jelentésének második füzetét terjesztette be. Napirenden volt a pénzügyminiszteri tárca költségvetése, mely igen csendesen folyt le s az előirányzat megszavaztatott. Első felszólaló volt Gál Jenő a szeszadónál, melyet hosszasabban fejtegetvén, azt hozza le belőle, hogy a szeszadó reform, közgazdaságilag a nemzetnek' hátrányára vált, bár pénzügyi szempontból a célnak'ínegfe'elt. Átalában az eredmény az, hogy az ország nagy részében sokkal drágább és roszabh italokat mérnek, mint azelőtt ék amint a versény biztosítása mellett mérni lehetséges volna. Veres József a harmadosztályú kereseti adó aránytalan és igazságtalan kivetése miatt emelt szót, kifogásolja az adókivetését, melynek rendszerén változtatni kellene. Az ingatlan birtok túlságosan van megterhelve, pedig keveset jövedelmez, azért pusztul és gazdat cserél, inig az önálló tőke gyarapszik, az adó alól kibúrik s jól jövedel mez, kéri a min sztert, hogy az adózó népet közegeinek zaklatása és törvénytelen eljárása ellen megvédeni igyekezzék. Andreánszky Gábor a kisebb fizetéssel --ellá’ot't hivatalnokok sorsának javítására hívja fel 1 miniszter ügyeimét. Ezután a pénzügyminiszter válaszolt ; orra az e őtte szólóknak, eloszlatván aggodalmaikat minden téren. A szesz monopóliumra aztjegy/.é meg, hogy közgazdaságilagma úgy áll a dolog, hogy legalább biztosítva van a bukás ellen, melyhez a túltermelés által már igen közel volt. A felvetett kérdések mindenikében igyekszik igazságosan eljárni s a hol lehet orvosolni is a bajt. Vadnay Andor a sok pénzügyi fogalmazói állás rendszeruéseellen .szólalt fel. Szeuiczey Ödön az adó kivetés és beszedés körül történő visszaéléseket rója meg s állítását egy rakás adó könyvvel igazolja, melyeket azonnal át is akar adni a pénzügyminiszternek, hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon. Vállyi Árpád a pénzügyi adminisztrátió drágasága elleu kel ki, mind a mellett, hogy az azt teljesítő közegek roszul vannak fizetve; továbbá azon körülményre hívja fel a pénzügyminiszter figyelmét, hogy nálunk az adózók soha sem biztosak az iránt, hogy az egyszer' lerótt tartozást nem fogják- e újra követelni s igy folyton védekezési állásban kénytelenek magokat tartani a kincstárral szemben. Csatár Z-igmond a szesz adó ellen beszel, sürgeti a megállapított regale kL fizetéseket s kárhoziaija az adobehajtók eljárását, kik 4-5 fitért több száz frtot ém vagyont elárvereznek Vekerle pénzügy miniszter a felhozott nehézségeket kellő részletes éggel megvilágítván, Hismeri mind a" felhozott szabálytalanságokat s kimutatja azon módokat, melyekkel ezen bajokat orvosolhatni véli, melyek a felszólalókat megnyugtatván, a költséget a ház megszavazta. — , Az adóhaivtalok költségvetésénél Leskó István szólalt lel az alsóbb rendű papok kon- grua fizetése miatt, kiknek az adóhivatal csak három hónaponként fizeti -járandóságaikat, inig az álkunhivatalnokoknak havonként és előre, fcla pedig e papság, adójával hátralékban van, kamatostul együtt behajtják rajtok Haaz állam az adó után kamatot vesz, miért nem fizet a k»n- grua után is. A pénzügyminiszter kijelenti' azonnal, hogy határozott Ígéretet a felvetett ügyre nézve nem tehet, mert a követelés különböző természetű lévén, mindeuik a feuálló törvények szerint itéleudő meg. Czirer Ákos az . egyenes adóknál kárhoztatja azt, hogy a községi bírák személyesen tartoznak minden hóban beszállítani a beszedett adót, mely sok költségbe ' és fáradságba kerül, holott ezt pórtóinemesen postán eszközölhetnék. A miniszter válaszában kifejti, hogy ennek célja az lenne, hogy a be- , jzedett adók helyes elszámolása ellenőriztessék, mely azonban jelenleg nem történhetik meg, éhnél fogva intézkedni fog a portóineutes postai K ARPATALJA 1890 november 16. heküldhet.és iránt, az ellenőrzést pedig a közigazgatási törvényben fogja szabályozniLevelezés2. Hegyalja, nov. Tekintetes Szerkesztő úr! Azóta, hogy az angol Stanley utazásának leírását 'A legsötétebb Afrikában« -— elolvastam, rendkívül felébredt bennem az utazhatnámság vágya, Szeretnék utánzója lenni a hires embernek. De hát egy igen nagy hibám van; nem voltam katona. Félek az emberevőktől, — 1 törpék és manjemak mérgezett nyilaitól, irtózom a viperák és »krokogyélusoktól« — tigris,- elefánttól előre borsódzik a hátam ; meg aztán attól is tartok, hogy, ha oda rekednék, nem akadna m ag y a r Stanley, aki haza hozzon, oda veszne a drága irhám. Hát kérem, ezek mind figyelembe veendő okok. Azért én lemondtam ebbeli vágyamról, nálamnál bátrabb egyénekre bizván ezt a sportot, jó magam pedig olyan helyet választottam, a hol a hajam szála se görbülhet meg, -— felrán- dultam tehát Munkácsra touriszta szerepre. Sötét volt, midőn megérkeztem. Az állomásnál legalább is tiz fiakkeres rohant elimbe. A legügyesebb elvette úti táskámat, én követtem őt s beültem a kocsiba és az Aranycsillagba hajtattam. — Mikor kiszállni akartam, hát uram fia, nem lehetett |Éj Odaragadtam az üléshez ; kulimáz, vagy terpentin volt az ülésen, — a hajam szála igaz nem görbült meg —I hanem ujdonat uj nadrágom tönkre ment. Nem a fiakkerest, de a munkácsi rendőrséget szidtam. Másnap abban az átkozott erős időben végig jártam Munkácsnak összes utcáit, néztem, bámultam boszanködtam. Először is a nagy hidra mentem, azt a befejezéshez közel állónak találtam. Pompás hid, mondhatom, csak egy a hibája. — A gyalogjárdája igen keskenyre van csinálva. A tervező mérnök ur nem volt előre látó, megfeledkezett, hogy a hídon fiatal mátkapárok is. sétálni fognak, kikre bosszantó [dolog, ha nem egymás mellett — karonfogva — mehetnek. Láttam a Latorca áradását is. Szeszélyes folyó. Ugyancsak neki ment a város déli részének, nyaldosván azt, mintha elnyelni akarná a zsidó utcát. Megfigyeltem a renovált zsidótemplomot is, mely úgy néz ki, mint Noé bárkája. Kár hogy tornyot nem építenek reá. — A vár bástyájára mentem . ezután, onnan néztem a Kárpátok- öszbevegyülő csúcsait, dicsőítvén a.természet remek alkotásait, a nagyszerű hegykosszorut, mely áltál mintegy megkoronázva látszik Munkács városa. Valódi festői kép tárult itt szemeim elé, fekvése Munkácsnak a ritkaságok közé tartozik. Nem igy állunk ázonban az utcákkal. A zsidó utca, cigány utca, — itt minden kritikán alul van. Haladás alig, vagy egyátaiában nem konstatálható. Különösen a zsidó utcában valóban megbotránkoztató állapotok vannak. Piszkos aleg- nagyobb mértéiben. Büzhödt a levegője, száz meg száz féle miazmák rakódó helye ez az utca. Rendhez szokott férfi csakis erős Virginia szivarral mehet el benne. A nők pedig pláne -*-• csakis szivacscsal orruk alatt. Különben elájulnak. Hála a gondviselés bölcs intézkedésének, hogy évenkint dagályba hozza a Latorcát, mi által legalább egyidőre eltávolíttatnak a mindenféle nyavályat magukban rejtő zsidó piszkok. Főrendőrség ! Fujátok meg azt a »jerikói kütöt, hadd hallja meg és ébredjen fel a tunyaság álmában fetrengő választott nép. A közérdek^ közegésszég szempontjából ezt tenni erkölcsi kötelességtek, szóval és tettel. , Ne legyen írott malaszt mindég a törvény, azt hajtsátok végre. Akkor haladunk, akkor emelkedni fog Munkács, melyhez oly dicső és magasztos történelmi, múlt fűződik. Járdával kell ellátni a zsidó utcát, a hol lehet, befásitani. Felügyelni a törvény legnagyobb szigorával arra, hogy az építkezések a- képviselő testület által hozott szabályok szerint eszközöltessenek. Attól ne térjen senki el, még a zsidó se, mert anyagi helyzete ezt megengedi. Van pénze az ezzel járó költségek fedezésére. Meg kell neki magyarázni, hogy az üdvösséghez a rend és tisztaság is szükségeltetik. A czigány utca, no ez is gyarló. Valamivel ugyan több itt, mint ott a rend és tisztaság. Ide is járda kellene. Vagy miután az itt lakó nép, mostoha anyagi helyzete miatt, a járda költségeit alig viselhetné el,jó volna az.egész utcát poronddal betöltetni s felügyelni a nagyobb rend és tisztaság fentartására; különösen és elodázhatatlanul arra törekedni, hogy az uszoda mellett lévő »Genezáreth« tó lecsapoltassék, esetleg betöltessék. Mindezek dacára T. Szerkesztő ur, még se mondható az, hogy Munkács nem emelkedett, mert igen is emelkedett. Ott van az állami elemi iskola, oly inpozáns, hogy bármelyik nagy városnak is becsületére válnék. Nem külömben a Fanko- vich igazgató ur háza, a Beregszász és Vár utcában több szép épület szintén bizonyítékai a város haladásának. Valamint az. utcák befásitása, mely most is szép, de 10—15 év múlva ez is nagyban fogja emelni a város tekintélyét. Különösen szép ez á fasor a Vár-utcában. Mely fekvése és szélességénél fogva ma holnap a legszebb, legbarátságosabb utcák egyike lesz — Munkácson. 1 járdájával azonban nem igen dicsekedhetik Munkács. Több utcája gömbölyű kövekkel van burkolva,. rajta járni kellemetlen, valóságos tyúkszem boszantó ez a járda. Két hölgyet hallottam is panaszkodni a járda miatt. Az. egyik fiatal volt s azt mondja; képzelje Nina néni, ha a magas sarkú cipőben megyek ezen a járdán 1— mindégf bokáznom kell akarat- lanul, majd, hogy kificamodik a lábom. Ez semmi, mondáa másik. Én a minap né- ném névnapjára menet a zsidó utca mellett olyat zökkentem, hogy a nyelvembe haraptam. — Nem sajnáltam ez utóbbit, mert Anyós volt. Mindezen bajok orvoslását remény- teljesen várni lehet a jelenlegi főpolgármester úrtól, kiról általános a nézet, hogy szivén viseli a város ügyeit s igy tala- land módot, hogy a fen jelzett bajok mi előbb kellő elintézést nyerjenek. Kitüuő tisztelettel Tourista. Tau ügy. v. Az iskolába lépés első napját sok tanító arra használja, hogy a gyermeket, ezt az iz- gékony- mozgékouy kis terei tést rendre akrja szoktatni azzal, hogy csendesen ülni tanítja, mely nem egyéb, mint bámulatos tévédése az emberi léleknek. De hát mit is csinálj od a tanító azzal a kis teremtéssel, a ki- igazán- még egy percig senr tud nyugodtan ülni, holott a tanítás és tanulás csak a legnagyobb csendességben eszközölhető ? Minthogy a legtöbb iskola olyan, melyben egy tanítónak kell gondozni, vezetni a gyermekeket hatéves koruktól tizenkét éves korukig,tehát legalább is hat külömböző csoporttal kell foglalkoznia s igy valamennyi gyermekkel egyszerre nem muukálkodhatik, a kérdés csak úgy oldható meg, ha a kezdőket csak épen addig tartja az iskolatermébeu, mig azokat valóban taníthatja, azutáu eressze'ki a szabadba, vagy küldje haza. Igen ám, de haza nem szabad küldeni, mert a törvény legalább két órai iskolai időt szab délelőttre is, délutánra is. Aztán mit mondanak a szülék, mit mond az iskolai gondnokság, mit a tanfelügyelő, vagy esetleg az egyházi elöljáróság Ez nagy baj! Hát csaljuk a világot, mert az máskép lehetetlen, de a szó szoros értelmóbeu lehetetlen, hogy egy ember öthat ossztállyal foglalkozhassék egyszerre. És ha a tanító nem foglalkozik, vagy nem foglalTEMETÉS. végié O Ö ■ Volt, nincs! A halál szele vésfic lehelt az élet felett s a szív, mely neme sen dobogott, megszűnt verni, megszünl mozogni s az ember tehetetlen hullávz lett. Fájdalom, bú és gond nem emészti! többé a kebelt; az öröm húrjai nem pen dűlnek többé jókedvre s a remény ke csegtető délibábos alakjai eloszlanak ; megmérhetetlen világűrben. A sír kés kény szájával bezáródik a lét, csak a emlékezet üt tanyát a kis domb felett ha lakója, az alant pihenő néhai embei a szelemi élet terén oly nyomokat hs gyott hátra, melyet az idő fogai ner képesek elsinitani, ha hagyománya közt oly kincsek találtatnak, melyek I emberiség közös javát, közös boldog kozhiitik vele, ugyan mit fog az a kezelő gyermek csinálni az iskolában. ? — Mozogni, sugdosni s zavarni fogja a többiek loglalk ozását, .zavarni fogja a tanítót, kinek gyakian keli figyelmeztető, rendre intő szavát hallatni. Az a kis gyermek pedig megtanulja mindjárt az első napon, hogy az iskola nem egészen az, a minek ő gondolta, nem a tudomány vására a szó szoros értelmében. s elvesztette nimbuszát előtte. Hát nem valóságos ember kínzás az, mikor egy hatosztályu iskolában, melyben egy tanító működik a kezdő gyermek ott törődik, töpörödik reggeli nyolc órától tizenegy esetleg deli tizenkét óráig és dél után kettőtől hatig ? Ott, a hol a község számarányánál fogva oly szerencsés, hogy minden osztályra egy tanítót tarthat, a tanító az iskolába lépéssel azonnal kezdje meg a foglalkozást, mely a legelső órában nem állhat másból, mint abból, hogy a mint a gyermekeket a tanító beosztotta a pauba, izonnal figyelmeztető szót intéz hozájok s azt nondja nekik, álljatok a vezényszóra egyszerre, uajd, üljetek le egyszerre, megmutogatja a végtagokat es megnevezi . . . jobb kéz, emeljétek fel jobb kezeteket; azután bal kéz,. . . emeljétek fel balkezeteket; azutan a fejet és annak részéit s azonnal mutassa miudeuik Talán sok ember nem is hiszi el, hogy száz ilyen gyermek közt legkevesebb lesz huszonöt, ki a jobb keze helyett a bal kezet fogja fel emelni. — Ennyi az első órára teljesen elég s ha a tauito ezeket megtette, teljesi n meg lehet önmagával elégedve, mert vaunak olyan átkos esetek, mikor a gyermekeket szoktató ul c&ak beküldik az első órákon | tanterembe s mtan haza eresztik. A második órán a tanító kinyújtja a kezét, ibb és bal kezet külön-külön, majd egyszerre 1 előbbvizs ziute.-en és megmagyarázza, hogy liért mondjuk azt vizszinteaiiek Azután felöleli a kezét tüggélye.-en, azután ferdén jobbra s balra, s miuueu gyermek a mutatás után vele gvszerre emeli fel karját. Itt egy előre elké- zitett madzagon mutatja és magyarázza meg függélyes es ferde állást, miután karját már aindenik oly helyzetbe hozta, melyet többször :ell gyakorolnia, m'g minden gyermek megta- lulja és megszokja. Ezeknek a tanító az irás- lál kiváló hasznát lógja venni. — A harmadik, negyedik óra az előbbiek is nétlésével fog eltelni, ha a tanító céltudatosan akar osztályával előbbre haladni, mert ne gondolja senki,hogy már készen van a bevezetéssel. Az ötödik órára már palatáblát és ceruzát vitet I tanító I az óra egyik részében húzat egyszerre mindenik gyermekkel vizitányos, dőlt és függélyes vonalakat, természetesen megmutatja előbb, hogy a ceruzát, hogyan fogják és hogy tegyék magok elé a palatáblát. Az ötödik óra második felében, mert a kicsinyekre nézve ez már fárasztó, hangokat fog tanítani a tanító, mely a legnehezebbek egyike, de ha ezen túl esett, megvetette alapját a helyes írásnak és helyes olvasásnak. A hangtauitást először olyan egytagú szón kezdi, mely csak két hangból áll, pl. él ül, üt, ár, ér, sat. De ezeken addig túl nem megy, ha tíz órajába kerülne is, még minden gyermek nem tudja külön hangoztatni. Termé- szete-eu a tanító előbb maga mondja el előt- tök nyújtva, hogy a mennyire lehet a hangoztatásban elválassza egymástól a hangokat, hogy a gyermekek füle észrevegye a ínegkülöm- böztetést, és pedig úgy, hogy a könnyebb kimon dás végett mással hangoztatni szokott hangol mindég magokban hangozzanak s a hallás megszokja a külömböztetést. A hatodik óra első része vonalak irásá val telik el. Itt meg kell tanítani négyig számol ni is azzal, hogy vizirányos vonalat húz, melyet előbb a tanító húz meg' a táblán velői együtt, de egyenként. Ebből megtanulják i négy vonalat, melyiek közé azután Írni fognál és soha sem kell megengedni, hogy ezek nél kül, vagy ezeken kívül Írjanak, mert ezzel meg szokják a nem szabatos írást (folyt, köv.)
