Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)
1890-06-01 / 22. szám
H-dik évfolyam. 1890. junius í. KÁRPÁTALJA. dáknál, kocsíutakra 18 cent, beton rétegre 5 centim, asphalt réteg; lehet végre közönséges téglából, vagy fakockákból. Ezeknek, legalább a fontosabbaknak ára négszög méterenkint: lerakással és alapozással s fuvarral együtt a Latorcza kőé 86 kr. a barna iglenczi trachité 1 frt 45 kr. szegélykövekkel együtt sárga fővénykőből ; — az iivegesitett kongó téglából szegélvkönélkiil 1 frt 80 kr. aszfallcoulée 5—6 frt. Kerámit 6—7 frt, beton cement 3—4, másunnan vasúton hozandó trachyt 6—7 frt. A lejt- mérés folyómeterenkint .15 kr. A mig tehát 1000 négyszög méter (2 méter szélességben tehát 500 folyóméter) Látoi’czakő járda minden költséggel kerül: 860 frtba, iglenczi trachytból 1450 írtba addig az iivegesitett kongó 1800—2000 frtba, az aszfalt couleé 2 cm. vastagságú rétegben I négyszög méterjét csak 5 frtba véve, kerül 50ü0 frtba, azaz ugj^anazon áron trachytból, mint amilyen a főutcán van csaknem 1700. folyó m. járdát lehet készíteni, mig aszfaltból csak 500 f. métert. Latorca kőből pedig 3000 f. métert. Vegyük fel, hogy főbb utcáinkban kétoldalt, tehát csak egy-kél főutcában p. o. 5000 f. m. tért akarnának aszfalttal jár- dázni be, — ez kerülne 30,000 frtba; mig ugyanazon 3000 f. m. trachyttal kerülne 8700 frtba. Latorca kőből 5160 frtba; ezen nagy árkülönbözeten felül még lejtmére- zési költséget, nehezen és mindig máshonnan hozandó mesterrel megejtendő tatarozást, a helybeli jó termék eíbanyagolá-J sával, anyag és munkadij kiszivárogtatásával idegeneknek adnánk keresetet, miért? mindezt csak azért: hogy finom cipellőben simábban sétálhassunk és nyakig merüljünk adósságba! A folyókák szintén nagyköltsége itt még számítva nincs. A másik költségvetés vonatkozik a föld alatti csatornázásra. Minden udvarból kellene egy levezető csatornát készíteni minden háztulajdonosnak, esetleg, hogy a fői levezető csatornába nyomulhasson minden elvezetendő annyagnélhol mélyet és költségest. Azután minden utcában kellene egy főcsatornát készíttetni és végre minden csatornát egy irányba, a Pálhegy felé irányítani egy fő felfogó csatornába, ezt mind befedni, kifalazni, kialapozni és pedig betonnal, vízhatlan mésszel és tégla falakkal, bolthajtással, itt-ott bűzt árasztó ablakokkal és a mi nélkülözhetvén, vizvezetéssel. Vizvezetés nélkül földalatti cloákák nem készíttethetnek ésszerűen. Tartózkodom a költségnek számokban való kifejezésétől, de mindenki beláthatja, hogy 100,000-ket mi ily nagyszerű, kívánatos, hasznos dologra ez idő szerint, — meglehet tán a jövő mille- niumban — sem fordíthatunk, — kivévén, ha városunk lakóinak száma megtízszereződnék és 2—3 emeletes házak sűrűn egymásmellé épülnének a mostani kunyhók helyett. Munkács, 1890. május 21. Cserszky Antal. Heti krónika. A képviselőház május 17-ki ülésén a a szokásos bejelentések után a honossági törvény módosításáról szóló javaslat tárgyalását folytatták. A vita igen emelkedett hangulatú volt, és sokkal több szónok szólalt fel és iratkozott be a még szólni akarók közé, mint a hogy azt egyelőre gondoltuk. Thaly Kálmán a javaslatot általános objektiv és subjektiv okokból támogatja, párhuzamot von Ráfeócy Ferenc és Kossuth •Lajos között. Beszédében mindenütt a hazafias és jeles történész-búvár tűnik ki, ki ellenállhatatlan erővel törte meg azon mély csendet, melybe egyes apatetikus képviselők merültek úgy, hogy valamennyiök figyelmét teljes mérvben lekötötte. Teljes sikert aratott s alig győzte a képviselők üdvözleteit fogadni és viszonozni. Beszéde Szapáry miniszterelnököt is szólásra késztette, ki a többi között azt is bizonyítgatta, mintha Kossuth Lajos méltatlan lenne a magyar törvény- hozás különös figyelmére. Hentaller Lajos a javaslat védelmére kelt, Dobay Antal a magyar népnek Kossnth iránti érzelmeit ecsetelte, Madarász József pedig Dúrdayt leckéztette. Az ülés végén Szapáry és Szilágyi miniszterek válaszoltak Horváth Adámnak a kecskeméti eset ügyében tett interpellációjára, mely választ a kormány és a mérsékelt ellenzéki párt tudomásul vett. Május 22-én tovább folytatták a honossági vitát. Hiába iparkodtak minden szenvedély ességtől menlen a teljes higgadt ság medrében maradni; sehogysem akart az sikerülni; sőt a heveskedés majdnem olyan magas fokra emelkedett, akárcsak a véderő-vita alkalmával. A vitát Madarász Imre kezdette meg egy lendületes beszéddel. Perlaki Elek Kossuthban próbált gán- csoskodni. Lerontotta, illetőleg helyre hozta e méltatlanságot Hermann Ottó, ki legelőször is Szapáry legközelebbi beszédjére replikázott, azután a kormánypárt tagjai ellen hatásosan szónokolt s kimutatta, hogy I Kossuth kérdés nincs levéve a napirendről, ha le is szavazzák a törvényjavaslatot, mert a nemzet egyetemes óhajtásáról van szó. ITlána Tisza István igyekezett a Herman által elért nymbuszt lerontani, 1 pini- kus megjegyzéseivel annyira maga ellen ingerelte a függetlenségpártiakat, hogy e párt egyes tagjai heves és izgatott párbeszédet folytattak vele. A mi hatást elért, annak lerontásáról Veres József gondosko dott, ki e beszédével az elsőrendű szónokok közé emelkedett. Majdnem teljesen elfog ta már a házat a heveskedés és a szenvedélyesség, midőn Apponyi Albert gróf szólalt fel és szónoklatával rövid időre kivé tel nélkül mindnyájokat lekötötte. Kijelenti, hogy a ház többsége 79-ben is érett meg fontolás után szavazta meg a 31-ik szakaszt. Szerinte lehet egyes emberekért is törvényt alkotni; Kossuth még is érdemelné; csak az a kérdés, milyen törvényt; mert a honossági törvény nem proskripcionális törvény, milyen a Rákócy- féle volt. A honossági törvény oly enyhén szól, hogy csak egy pár sorban kell jelentkeznie s megtartja az illető honosságát; de Kossuth ezt normális lehetetlenségnek tartja s ez a gócpontja a fenforgó kérdésnek, mert ezzel el kellene ismernie a hazai közhatóságokat. Tehát vagy nekünk is meg kell tagadnunk a fennálló közhatóságokat, igy folytatja, s akkor nem hozhatunk e kérdésben külön törvényt Kossuthra nézve, vagy nem. tagad-I alatt újólag megkezdődtek a tanácskozások; a németek és a csehek pépig újra megkezdték a veszekedéseket és ki tudja, meddig fogják azokat folytatni? * # A delegációkat király ő felsége junius hó 7-én fogja Ünnepélyesen megnyitni, melyek aligha fognak tevább tartani junius hó végénél ; miután a katonai költségeket, már az előleges tanácskozásokban jól megrostálták, igy nincs rá kilátás, hogy azokból valamit törüljenek, Hanem annál érdekesebb, hogy a magyar delegáció kiváló tagjai kérdéseket szándékoznak intézni a külügyminiszterhez a bulgáriai állapotok es monárchiánknak Szerbiához való viszonyára vonatkozólag. # # A királyi táblák megosztásának előmunkálatai már folyamatban vannak. Mindenekelőtt a kir. táblák elnökei fognak kineveztetni, hogy a többi eljárásnál a kormány segítségére lehessenek. A jelenlegi tábla- birák megfognak kérdeztetni, vájjon melyik táblához kívánnának áttétetni ? Egyesek nyugdijaztatni is fognak, s ezeknek a névsorával már tisztában van a miniszter. Úgy halljuk, hogy több olyan táblabiró fog nyugdijaztatni, kik a képviselőház tagjai közül lettek kinevezve. Az uj kir. táblák működésüket minden valószínűség szerint csak a jövő év május 1-vel fogják megkezdeni. A görögnyelv tanításának megszorításáról szóló törvényjavaslat mindkét ház által elfogadtatott, de a második szakasz újra tárgyalásra fog kerülni. E szakasz ugyanis úgy szól, hogy a görög remekíróknak magyar fordításban való — a görögnyelv tanítását részben pótolni hivatott ismertetése kapcsolatosan a magyar irodalomtörténeti előadásokkal fog történni. A képviselőház e szövegezésből törölte e szót : „kapcsolatosan“; a főrendiház ellenben vissza- j helyezte. Ezért fog tehát e szakasz újból tárgyal- I tatni. ennek oka leginkább abban keresendő, hogy a belépti dij nagyon magasra volt szabva. juk meg, sakkor nem hozhatunk ilyen törvényt. Szép beszédét e szavakkal fejezi be; Minden érzelemnek csak akkor van jogosultsága míg, magasabb állami érdekeket nem sértenek. Amilyen erős odaadással védte egy évvel ezelőtt a magyar állam közjogát, ug) anúgy védi most az államfő iránt tartozó jogokat és köteles liszteletet.“ Az ülést Csatár Zsigmond szónoklata fejezte be, ki sok phrázis közt több egészséges megjegyzést is megeresztett. Ugyané napon ülésezett a főrendiház j is. Egész csomó törvényjavaslatot fogadtak el minden vita nélkül. Csak a görögnyelvi törvényjavaslat tárgyalásánál fejlődött hosz- szabb vita. Gyulai Pál, Hunfalvy Pál, és gróf Kun Géza harcoltak a görögnyelv megtartása mellett, s ők hárman voltak, kik a megejtett szavazásnál ülve maradtak. Vancsa érsek a görög katholiku.iok felekezeti szempontjából három módosításL is adott be a részletes tárgyaláshoz; de Csáky miniszter felszólalása után elvetették azokat. Majd Zichy Antal, Gyulai és Hún- ! falvyval polemizált, majd ismét a kultusz- miniszter cáfolgatta a göi ögnyelv-védők ér- I veit. A főrendiház különben úgy általánosságban, mint részleteiben változatlanul elfő gadta a törvényjavaslatot. A képviselőház május 23-ki ülésén a ] honossági vitát folytatták. Első szónok volt Ábrányi Emil, a ki a vitában eddig résztvettmajd mindene szónokkal foglalkozott. A többi közt volt Tisza István és Károlyi István gróf álláspontja benső elleumondá- sának kimutatása s Dárdai Sándornak pél- lengérre állítása. Végül Szapáry miniszterelnök ellen fordu’t. Beszédét főleg a függetlenségiek nagy tapsviharral fogadták; ! szenvedélyes szavak, harag, megvetés jelei | voltak láthatók arcaikon, sőt fenyegető I karok is emelkedtek főleg akkor, mikor a szónok Dárdayval foglalkozott, ki sehogy sem juthatott szóhoz, hogy igazolhassa magát. A heves jelenetek Madarász József beszéde alatt ismétlődtek, ki szintén Dárdayval foglalkozott. A c?end csak akkor állott helyre, midőn a jegyző Beöthy Ákost hívta fel szólásra. Beöthy szintén mérsékelt ellenzékei, mint Apponyi. de nemzeti j érzelmeiben ennek épen ellentétesé. Apponyi legközelebbi beszédével foglalkozott. A honossági törvényt nemcsak álta- | lános szempontból akarja, de egymagáért j Kossuthért is hozna kivételes törvényt. Nagy hatást ért el, melynek ellen súlyozása vé. j gett Szilágyi Dezső igazságügyi minisztqr szólalt fel, ki azonban líjat mitsem mondott. A honossági vita még jó soká fog eltartani és ha június 3-án csakugyan De fogják az országgyűlést rekeszteni, akkor az elnapolást elrendelő legfelsőbb királyi kézirat épen derekán fogja ketté vágni, , . * Emlékezni fognak t. olvasóink arrr, hogy a téli hónapokban a németek és a csehek között több napi tanácskozások folytak, melyeknek egyes pontját annak idején közöltük. Nem volt mát egyéb hátik, mint e kiegyezést a cseh tkrtománygyülés által elfogadtatni, amire most jött volna a sor. De ez idő alatt sokat változtak a körülmények. A kiegyezés jöttekor az új csehek protestáltak ellene; de ! kormány annyira merész volt, ho^y még manifestatió- jukat is elkoboztatta. Ma úgy áll a dolog hogy nem kevesebb, mint 1966. kérvény érkezett a tartomány- gyűléshez, mely a kiegyezés ellen szól. A kérvényezők között Prága városának képviselete is ott található, sőt Tonner, az ó cseh képviselők egyik legte- kintélyesebbike választóinak a kiegyezés elleni követeléseire megígérte, hogy vagy a kifogásolt pontok ellen szavaz, vagy leteszi mandátumot. Ily módon a kiegyezés bukottnak tekinthető. A korona elnöklete Az éjszakkeleti vasutat a magyar állam már aug. hóban veszi át, ennek folytán a magyar ál- I lamvasntak Debrecenben új űzletvezetőséget fognak | felállítani, melynek személyzetét nagyrészt a közpon- . ti igazgatóságtól fogják kirendelni. A kezelőszemélyzet kijelölése is már folyamatban van. * * * Május hó 25-én Rákos-Csabán nagy vasúti sze- rencsétTenség történt, a mit az idézett elő, hogy a 119 számú omnibusz vonat esti 10 óra 18 perckor R.- Csabán a 119- számú omnibuszvonatot utólérvén, abba beleütközött. Az utolsó 3 kocsi dirib-darabra tört. Az ut-asok közel 4-en meghaltak, egy súlyosan sérült meg és számosán könnyebb sebet kaptak. A meghaltak nevei : Pósa Károlyné, Mezey Miklós, Vanke Rudolf és Hugyecz Samu. A súlyosan sérült Várady József. A vizsgálat azonnal megiudittatván a hivatalos jelentés szerint a szerencsétlenséget az okozta, hogy a 149, sz. tehervonat mozdonyvezetője a védjelző tilos állását figyelembe nem vette és a fennálló szigorú szabályok ellenére az állomásba behaladt. Szegedi levél. (Remits lovelezöoktol.) Szeged, 1890. május 28. (Edison phonographja. — A marokkói sáskák. — A repülő emberek. — Egy kis leckéztetés.) A nagy feltűnést keltő találmányt, a „beszélő-gép“-et hozzánk is elhozta égy fiatal szőke lengyel úri ember. Már napokkal azelőtt óriási falragaszok hirdették gyermek-tejnyi betűkkel, hogy: (j jön!“ Csakugyan meg is jött a geni- ális gépezet. A város lakóit nem kis izgatottságba ejtette azon hir, hogy Bismarck herceg, a volt porosz miniszterelnök, valamint a „Zisteni Ilkau hallatni fogják hangjaikat. Az első napon ugyan nem igen látogatták, a mi bizony nem kis rémületbe hozta Dlogugenszkyt, a beszélő gép mutatóját, hanem azért nem lehet panaszuk az — újságíróknak. Az előzékeny lengyel felkért néhány látogatót, hogy örökittesse meg becses hangját a phonográphal és ekkor történtek a következő mulatságos jelenetek: Egy államkölcsönös háztulajdonos, aki már rég óta szeretné lerázni nyakáról a házat, de ezen terve csak szándék maradt, bekiáltott a tölcsér-alakú nyilasba: — Tisztőtt úr: vögye inog a házamat, mert máskép Isten ucscse ott hagyom ! Egy zsidógyűlőletérői ismeretes mérnök pedig bekiáltotta a gépbe Verhovay nótáját, nem gondolva meg azt, hogy plágiumot követ el: — Zikcene, zakcene! .... Egy szerelmes „újságíró tensúr“ pedig elővette kebléről a féltve őrzött arcképet és a kősziklát megindító sóhajtással szavalta: — Képeddel alszom el és avval ébredek, kimondhatatlan az, mit érted szenvedek! Ugyancsak két újságíró röktönözte a következő párbeszédet: Kedves Adám komám, úgy áll a dolog, hogy nem tudom hová tegyem a pénzemet! — Hát annyi van Tóni barátom? — Áem a’, hanem a zsebem mind — lyukas. Dankó Pista, a gyorsan hir-névre :ert tett cigány zene-költő egy egész ípdalt — saját szerzeményét húzta el, amit a gép, minden hiba nélkül, nyomban reprodukált. Egy építészeti felügyelő, kit a minapi választásoknál nem is kandidáltak, egy bús költeményt szavalt a gépezetbe. Dacára annak, hogy sokan voltak kiváncsiak a geniális találmányt látni s hallani, nagyon kevesen nézték meg; de Szegedet, ezt a nagy alföldi várost, sűrűn látogatja meg Isten különféle csapásokkal. Jirviz, ínség, tűz. jégeső egy. mást érték. Most ismét feltámadt a gaz. dák réme, a — sáska. Tavaly kezdett feltünedezni ez a szárnyas veszedelem. Minden kitalálható módon kezdték irtani a kis, de megszámlálhatatlan sokaságu, ellenséget, és úgy látszott, hogy még hírmondó sem maradt közülök. „ De csak látszott! Múlt héten egy mezőn járkáló' föld- mirelő, a földön házi légy nagyságú állatokat látott nyüzsögni. Egy párt sikerült neki elfogni, de ki írhatja le megdöbbenését, amidőn megismerte a vetést' tönkretevő — morokkói sáskákat! Jelentést tett a városi tánácsnak, aki intézkedett, hogy a fenyegető veszélynek elejét vegyék. Másnap már munkásokat vittek ki a mezőkre és azok egy egy forint napidij mellett ugyancsak buzgólicodtak. Harmadnap megjött a miniszteri biztos, magával hozva néhány „ciprusi-sövényt.“ Evvel természetesen könnyebben ment a munka és naponkint több milliót sikerült összefogdosni a kivonult öldöklőknek. Hogy azonban gyorsabban menjen az irtás, hölgyek vették közökbe a „dolgot" és nap- és eső-ernyőkkel hajszolták a sáskákat a sövény felé. Ernyőktől (gyorsan fel- és lecsukva) félnek a sáskák s mint u szegény ember az adó végrehajtótól, rohantak előre. . . . Hogy a közönség se maradjon hátra: nehány nap alatt körülbelül ezer különféle ernyő gyűlt össze és lett az irtoknak átadva. Midőn e sorokat írom, az irtás a miniszteri biztos és a szakértők vezénylete alatt, még erősen folyik; remélhetjük azonban, hogy e csapás minden utóhatás nélkül el fog fejünk felől húzódni, * Tóth Ferenc tanyai lakos hazafelé ment kocsijával, melyen Sántha Antal, Börcsök Antal, Tanács István és Kiss János kissé vig hangulatban ültek. Midőn a 313 számú őrházhoz közeledtek, Sántha odaszólt Tjótlmak: — Ferkó koma! gyün a gölzös, jó lössz mögállni ! De Tóthot sértette ezen figyelmeztetés és büszkén felelt vissza: . — Tudom én, mit toszok! Kend mög fogja be a lepénylesőjit, meri más- kép lévetöm a kocsirul. . . . Avval mérgesen a lovak közé csapott; hasztalan igyekeztek boros cimborái visszatartani a szintén boros gazdát, a lovnk feltartöztathatlanul rohantak a veszedelembe. Budai Ferenc pálya-őr ép akkor akarta az utat elzárni, de elkésett, mert Tóthnak kocsija akkor már a korláthoz ért és őt elütve az e percben arra haladó vonatba ütközött, A kocsit darabokra törte a vonat, az egyik lovat agyon csapva az árokba lökte, mig a másikat körülbelül 70 méternyire vonszolta tova, mondanom sem kell talán, hogy ezernyi darabra tépve. A kocsin ülők közül Kiss Jánosnak semmi baja nem történt, mivel előre leugrott a kocsiról. A legsúlyosabb sebet ! Bői csők Antal kapta, aki derekán, hátán, fején és vállán sérült meg. Sántha Antalnak a lején ejtett mély sebet az esés. Az ervosok szerint valószínűleg e két utóbbi, felgyógyulásuk esetén sem kapják visszajózan eszöket. Tanács Istvánon csak kisebb sérülés lett ejtve, A vonat a szerencsétlenség után röktön megállt és a rajta levő dr. Apáthy Gyula kir. alügyész leszállt és nyomban megejtette a vizsgálatot. Csakhamar megérkeztek Kocor János alkapitány, Szűcs József kapitányi jegyző Dr. Machold Miksa pályaorvos és Dr., Cserey Zsigmond kerületi orvos, kik jegyzőkönyvet vettek fel az esetről és intézkedtek, hogy a sebesülteket a kórházba szállíthassák. Tanács István másnap már elhagyta a kórházat, mig a többiek még ápolás alatt vannak. Meghívás. Folyó évi junius hó 8-án dicsőségesen uralkodó I. Ferencz József apostoli Királyunknak magyar király- lyá történt megkoronázása évfordulója alkalmából a helybeli államgymnásium ünnepet tilend. Ez ünnepélyre a tanulóifjúság szülei, gyámjai, a tanügybarátok
