Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)

1890-04-27 / 17. szám

Második évfolyam. KÁRPÁTALJA. 189Ö. ápr. hd 27. őriztette volna, hetenként haj tó vadászától rendezett, pedig vadászati joga sem voh erre egyedül, és az erdőből az erdő őrzőit kirendelte hajtásra; tehát a város fizetett szolgáit a saját céljaira, saját kedvteléseire használta fel; — az állam szolgálátába lép­vén által, hűségét azzal mutatta ki az állam­törvényei, és pedig saját felügyeleti körébe tartozó törvényei iránt, hogy tilos időben is hajtó vadászatot rendezgetett, s igy még több kárával történt a városnak, ha kiment az erdőre, mintha itthon maradt. 3. Ugyancsak a pisztraházi sarkon egy tövises, rekettyés területet be akarvan erdősíteni a város, mely összesen 18 kát. holdat és 400 négyszög ölet leszen, bérbe adta egyelőre leányíalvi lakosoknak három évre, évenként fizetendő 193 frté.it. Tartoz­nak ez idő alatt teljesen kiirtani és három év lejártával jól kiművelt állapotban bocsátani vissza a város további használatába. A ki­irtott . cserjéből és gyökerekből semmit a helyszinéről elvinni nem szabad, hanem min­den féle tüzelhető anyagot ott a helyszínén tartoznak megégetni. 4. Végre bérbe adta a tanács a Füzesen levő Bornemisza féle eddig kaszálónak hasz­nált 7 hold és 1236 négyszög öl területet éven- kint fizetendő 201 írtért — három évre. Bérlők a két első évben kapás növényt, a harmadikban pedig kalászost tartoznak belé vetni, hogy akkor a város lucerna maggal bevetvén, ismét kaszálónak használhassa. Mindezek azt mutatják, hogy Munkács város gazdasági forrásai még nincsenek kellőleg kihasználva. Utána nézés, körülte­kintés, nem more patrió élés, még sok ki­használható dolgot fog felszínre hozni. Ha már ilyenekről beszélünk, meg­említjük, hogy ott szúrja a szemet, mint jelenleg használatlan föld, a régi dögtér is. Minthogy e célra más hely jelöltetett ki, valamire fel lehetne használni, ha egyébre nem, gödrös helyeit kenderáztatónak, a lapos tért pedig kaszálónak. 5. A városok, különösen a kereskedő vá­rosok jólfelfogott érdeke azt kívánja, hogy a vidékről minden felől jó országutak ve- zeseuek hozzá, hogy a községek, melyeknek piacát teszik, lehető legkönnyebben férkez­hessenek hozzá bármely időben. Városunk e vidéknek valódi csórftó- pontja, öt nagyobb országút vezet belé különböző irányokból s két kisebb vidéki ut. E két utóbbi nagyon el van hanyagolva, az őszi és tavaszi sáros időszakokban, kiket a kényszerű helyzet erre vezet, valósággal Ázsia sivatagjain képzelhetnék magukat, ha előttök, vagy megettök nem zakatolna a vassíneken szaladó vonat. Ámbár egyiket sem kellene elhanya­golnunk, mindazáltal ez alkalommal csak a Makarja—Bártháza felé vezető nagyhegyi útra hívjuk fel az elöljáróság figyelmét. Ez ut rosszasága és ki nem épitése miatt el­vesztette a város piaczárói nagy részben Beregujfalu vidékét s nem hallunk, nem látunk I semmi mozgalmat, hogy kiépítése céloztatnék. I A Rákos felől vezető utón a kormány I jó akarata megment bennünket a nagy adó- 1 tói, mellyel a hidvám terhe nehezült reánk, rajtunk múlik, hogy nem zaklatjuk, nem sür­getjük a másik vidéknek is a közlekedés megkönnyítését. Eltekintve a kereskedelmi viszonyoktól, ez útvonal a város határában mint mezei ut is a legfontosabb. Ennek vonalába esik a I várositéglavető, a kishegyi kőbánya, a város ] határában fekvő szőlőhegyeknek ez az egye- * dűli közlekedő útja. Erdeinkből a tüzelő fát legnagyobb részben erre vagyunk kényte- ; lenek szállítani, csordáink ez utón mennek ] ki és be napjában kétszer, s mégis senkinek f eszébe nem jut ez utat rendbe hozatni. ( Megtörtént, hogy a város végéig né- c hány szekér kavics szállíttatott ki a múltak- j ban, de kellő alap nélkül soha jó utat nem r fogunk ott feltarthatni,- hol annyi és terhes z szekerek járnak. Azért ez alkalommal fel­hívjuk az elöljáróság figyelmét, hogy vonja r be ez utat gondozása körébe és igyekezzék a a módot megtalálni arra is, hogy a szomszéd I ti községek felé kiépíttessék legalább Bereg- | újfaluig. é .........f. He ti krónika n jP I I • • 1 ■ G A képviselőház e hó 16-ki ülésén a ^ naszód-vidéki birtok viszonyok rendezéséről 1 szóló törvényjavaslatot tárgyalta folytatója- n gosan. Több képviselő szólalt fel ellené, kik közül Csatár Zsigmond a szerződést meg- S sémmisitendőnek véli; Beöthy Ákos közjó- J gilag is sérelmesnek találja és semmi eset- ! m re sem imá alá; de ha a képviselőház el- ti fogadná, úgy fogadja azt el, hogy prece- hí denst ne képezzen annál inkább, mivel a m kormány sohasem adhat el államjavakat. c= Mocsáry Lajos e káros helyzet megteremté- rt tését az abszolút kormánynak tudja be s el felhozza azon törvénytelenséget is, hogy la vannak uradalmak, melyek a bécsi Theré- sá dónum és a kalksburgi jezsuita kollégium na A mosógép és a tisztviselők congresszusa. A tisztviselők legutóbbi congresszusának egyik tárgyát képezte az a kérdés : Mily eszközökkel lehetne a hiva­talnokoknak lehetővé tenni azt, hogy az életnek mindinkább felmerülő követelmé­nyeinek megfelelhessenek, anélkül, hogy a legfontosabb életszükségletekből túlságos sokat elvonni kellene ? E kérdés megoldá­sára nehány többé kevésbbé gyakorlati javaslat történt, melyek közül nehányat mint „figyelemre méltót“ elfogadtak. Álta­lános érdeklődést keltett azonban Engel­hardt vasúti tisztviselőnek következő előadása: „E kérdés, melyről itt tanácsko­zunk már régóta foglalkoztatott. Több íz­ben gondolkoztam ennek megoldása fölött és szerény háztartásomnak csekély költség- előirányzatában gyakran tettem törléseket,, csak egy tételt nem mertem bántani, habár az jövedelmemnek nem csekély részét vette igénybe. Ez a „m o s á s“ tétele, mert nőm különös büszkeségét leli fehérnémü-szekré­nyében ; de magam is sziveson lemondok. egyről-másról, de fehérnémünknél mitsem szeretnék magunktól megtagadni. Egy sze­rencsés véletlen végre megmutatta az utat, hogy miként lehet e tétéinél tetemes meg­takarítást eszközölni annélkül, hogy kedvenc gyengeségünkből engedni kellene. Sőt mond­hatom, hogy azt most még nagyobb mérték­ben elégíthetjük ki és a mellett tetemes ösz- szeget takarítunk meg, melyet más célra for­díthatunk. Mintegy 2 évvel ezelőtt egy bará­tomat látogattam meg, mely alkalommal ne­jét egy egyszerű és csinos kiállitásu géppel való foglalkozás közben találtam. Kérdé­semre, de a gépen alkalmalmazott táblácska által is megtudtam, hogy az egy Herczog, Sándor hazánkfiának Bécsben Graben Brau­ner strasse 6. sz. alatti raktárából való mosó- és facsaró-gép (Strakosch és Bmer szabadalma). E gépek a korában felőlük a lapokban olvasott nyilatkozatok által már ré­gen felkeltették érdeklődésemet, de mindig kételkedtem, hogy egy gép képes volna a mosás fárasztó munkáját a fehérnémü ron­gálása nélkül végezni. De barátom neje any- nyira dicsérte a gépet, és mivel magam is me;ggyözödtem a gépnek valóban kitőnő mun­kájáról, tudva továbbá, hogy barátom neje fölötte takarékos és praktikus asszony, azonnal elhatároztam egy ily gép beszer­zését. E célból érintkezésbe léptem az előbb említett céggel, mely a legnagyobb előzékenységgel azonnal beküldte képes ^jegyzékét. Nagyon kellemesen érintett a cég ama kijelentése, mely szerint tisztvise­lők, tanítók, katonaság, csapattestek, inté­zetek, kórházak stb. számára e gépeket fölötte előnyös részletfizetésre is szállítja ugyanoly árban, mint készpénzfizetésnél. Ez_ a reám nézve fölötte kellemes előny egy teljes készletnek azonnali megrendelésére indított, mely egy mosó-, egy facsaró- és egy mángorló gépből állott. Meg kell val­lanom, hogy ily hasznos tárgyat még soha sem szereztem be ily könyüséggel; mert a megtakarítás, melyet nőm e gépek által síért oly nagy volt.nogy az teljesen elég volt a • Herczoggal kikötött havi részletek pontos törlesztésére. E 'mellett sokkal szebb és | rífogástalanabb fehérneműnk van mint aze­lőtt, mikor minden a mosónő szeszélyétől :s szorgalmától függött. A fehérnemű kiméi­re van, a nőmnek az az előnye, hogy nincs , izüksége sem mosókonyára, sem mosónőre, ;ot fentartására fordittatnak. A naszódi ügyi olt nézve azt tartja, hogy az állam milliókk: Sit fog megkárosodni, de 2—3 millió miatt itt 18 év óta fennálló birtokviszonyokat sen re miféle komány sem akarhatja felforgatni, p- igy a javaslatot a kényszerhelyzet nyomás in- alatt elfogadja. Wekerle Sándor pénzügj be miniszter bizonyítja, hogy a kormányt is i szerződés jóváhagyásának kérelmére a cé ob tzerüség okai vezették. Kéri az Orbán Bí az lázs javaslatának mellőzését s a Csatár intei pelációjára azt válaszolja, hogy a naszódv on déki regále jövedelemügye még nincs beft in jezve s igy egész bizonynyal nem tudhatja it. csak körülbelül mondhatja, hogy az megki oe zeliti a 306,000 irtot. Apponyi Albert szerit m a szerződés ezelőtt 18 évvel helytelenül kö1 z- tetett és még helytelenebből lépett életbe, d ív ezáltal tényleges viszonyok keletkeztél ti melyeket nagy zavarok nélkül megbontat i- nem lehetne. Ezért a javaslatot elfogadja a bár alapját nem helyesli. Szilágyi Dezs L- lényegileg Apponyival egyetért, de tévedés n nek mondja azt, hogy Beöthy a jelen kor mányt teszi felelőssé a 18 év előtt kötőt n szerződésért. Most ez ügy tárgyalása más I napra halasztatván. Meszlényi Lajos egy tál L- praesett beszéd kiséretébenaz ö felsége sze | mélyre körüli miniszterhez interpellációt in a tézett a Schossberger Zsigmond báróságí é ügyében melyben tudni kívánja, vájjon mini ,1 érdemek alapján nyerte az illető a báró ságot. Beszédében kigunyolta a nemesi ci s mereket és rendjeleket osztogató szabad í elvű s demokrota kormányt. Az interpellá­- ció az ő felsége személye körüli miniszternél- kiadatott. Végül Müunich Aurél a véderí bizottság részéről benyújtja a Ludovika Aka­- demia kibővítésére vonatkozó törvényjavas- t latokat illető jelentéseket, ehlök az ülést | berekeszté. . , Az ápríl 17-ki ülésen folytatták -s egy­5 úttal befejezték a naszódvidéki törvényja- i vaslat tárgyalását. Több jeles vitatkozó kö­zöl Kun Miklóst kell kiemelnünk, ki beszé­- dével az elsőrendű szónokok közé emelke r dett. Kifejtette, hogy Kerkápoly Károly, • midőn a szőnyegen lévő szerződést 1872-ben : megkötötte, határozottan törvényellenessé­get követett el, mivel ehez á törvényhozás előleges beleegyezését kikérni elmulasz­totta s csak ő felsége jóváhagyását kérte i ki, ami egyáltalán nem alkotmányos eljá- . rás, Szilágyi Dezső és Gaál Jenő felszóla- i lásai után a ház a javos’atot nagy többség- j gél elfogadta. A részletes tárgyalásnál Apponyi azt indítványozta, mondaná ki a , törvényhozás, hogy e szerződés elfogadása , nem érintheti a törvényhozásnak az állami ingatlanok fölött való rendelkezési jógát. Ez indítvány soknak hozzájárulását megnyerte; de Szilágyi erősen vitatta, hogy arra nincs szükség s anyira önérzékeskedett, hogy Helfy Ignácz azt veté ellene, hogy . egyben osztozik a régi kormánynyal, abban t. i. hogy mindent viszautasit, mi az ellenzék I részéről ajánltatik a helyett, hogy mondaná, I nem látom ugyan szükségét, de ha ez mások megnyugvására szolgál, elfogadom. A ház I többsége nem fogadta el az Apponyi aján­latát. Ezután Emich Gusztáv előadó, Gaál Jenő és gr. Bethlen András miniszter fel­szólalásai után elfogadták még a naszód­vidéki erdők kezeléséről szóló jsvaslatot? Végül Szilágyi Dezső igazságügy miuiszter benyújtotta a királyi táblák decentralizáció­járól szóló törvéuyj avaslatot, melyet a pénzügyi és igazságügyi bizottságoknak" adtak ki elbírálás végett. Április 18-án a képviselőbáz egy rövid ülést tartott, melyen a naszód-vidéki birto­kok eladását jóváhagyó s ápril 17-én meg­szavazott törvényjavaslatot harmadszori fel-; olvasásban is elfogadták ; azután pedig min ­den vita nélkül megszavazták azon törvény-1 javaslatot is, mely az osztrák-magyar bank­nak felhatalmazást ad, hogy a közraktári zálogjegyekre kölcsönt adhasson. Ápril l9-én a képviselőház szintén epy | ! rövidke ülést tartott, melyen a Ludovica- akadémia és a honvédségi főruhatár kiépi I téséről szóló törvényjavaslatokat Münnich Aurél előadó, Nagy István, Horváth Ádám és Fejérváry miniszter felszólalási után el­fogadták. Az ülés végén Csáky kultászmi- J niszter megnyugtatósan válaszolt Linder Györgynek u. szent-endrei gör. kel. papvá­lasztás ügyében tett interpellációjára; Sze- derhényi Nándor pedig a földművelési mi­niszterhez intézett kérdést a fillokszera el­leni védekezésre használt szénkéreg szét­küldésének gyarlóságai miatt. A képviselőház e hó 21-ki ülésén a honatyák rövid tauácskozás után három törvényjavaslatot intéztek el, u. m. a be­hívó parancsnak engedetlenkedő katonák megbüntetése, a népoktatási - építkezési köl­csön és némely törvényhatóságok közti'te­rületcsere tárgyában. Némi vita csak az elsőnél volt. Ázután Orczy Béla báró Vá- j laszolt Mészlényinek a Schossberger báró­sága ügyében .tett interpellációrá. A válasz : nagyon gyenge volt, hiányzott belőle min­den érvelés és hiába keresnénk benne va­lami érdemet az uj báró ur előnyére. Nem is vette Meszlényi tudomásul, sőt humoros replikájával annyira kigunyolta a választ, hogy többször élénk derültséget idézett elő. A válasz, tudomásul" vétele fölött any- nyira megoszoltak a nézetek, hogy szava­zásra kerülvén a dolog, Orczy báró csak 27 szavazattöbbséget kapott. Az ülés vé­gén gróf Csáky Albin kultuszminiszter be­nyújtotta a görögnyelv ’ tanításáról szóló törvényjavaslatot. E javaslat szerint a gö­rög nyelv tanulása nem kötelező a gymná- ziumokban oly korlátozással azomban, hogy a kik a görög nyelvből érettségi vizsgálatot nem tettek, az egyetem hittudományi, bölcsé­szeti, történelmi és nyelvészeti szakára föl nem vehetők. A görög nyelv helyett, az eddig arra szánt iskolai órákban, hogy mit fog­nak tanítani, az a vallás és közoktatásügyi , miniszter elhatározására hizatik. Üdvözöl-. jük a kultuszminiszter urat a kezdeménye­zés terén, de nem tartjuk helyesnek és czélszerünek az ilyen módosítást, mert is­mét csak ott leszünk, ahol voltunk, hogy vagy görögül kell a tanulónak tanulnia, vagy pedig már III—IY-ed osztályú korá- < ban le kell arról mondania, hogy valaha még pap, phílosophus, történész, avagy } nyelvész-tanár is lehessen. Reméljük azon- ; han, hogy az elbíráló bizottság s az or­szággyűlés még némi csiszolást fognak esz- « közölni e javaslaton. 1 Április 22-én a képviselőház ismét csak rövidke ülést tartott, melyen néhány bejelentés és az eddig elfogadott törvény- . javaslatok harmadszori felolvasása után Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter Kaas Ivor bárónak a postautalványoknak a * fővárosban valő kézbesítése tárgyában hoz- [ záintézett interpellációjára válaszolt, mely ) választ a ház s maga az interpelláló is tudó- , másul vett. * . i Múlt heti számunkban említettük volt, hogy az ifjú német császár Oroszországv H ban is fog udvarias és alkalmasint politi- ' kai színezetű látogatást tenni. Nem tudni, , vájjon nem fogja-e e szándékát egy kissé megzavarni, illetőleg megváltoztatni azon . esemény, — mely a nem rég múlt napok 1 egyikén történt, Ugyanis báró Plessen né­met tengerészeti attaché megvesztegetés utján akarta megszerezni Kronstadt erődi- || tési terveit. A tengerész, kit a német atta­ché árulásra akart csábítani, elárulta a tervet és igy dugába ment az egész kísérlet. A ^ felsült német diplomata másnap Kopenhá- ^ gába illant el. íme igy szoktak tenni a nagyha- ( talmak ! szemben csókolóznak, a háttérben H pedig kész lenne egyik a másikát megfojtani. Láthatni tehát ebből, hogy a német nem bízik ■' az oroszban; de ez sem hagyja magát, hanem . az eddigihéz még százötvenezer embert akar £ összepontositani közvetlenül határaink men- tén, mely csapatok aztán ott is maradná- ’ nak a béke biztosítása (?) végett. A. fran­ciák és olaszok közti viszonyok sem akarnak ' javulni. Hiába udvariaskodik Crispi, ki min- den alkalmat megragad jobb hangulat kelté- 1 sére, a francia sehogysem akar bízni a két- szinü politikában. Vilmos német császár na­gyon neki adta magát a reformoknak. A mun- • kásmozgalmakat lelkesen protegálja, s mint 1 halljuk a német középiskolákat reformálni " akarja s a párviadalokat hadseregében ^ alkalmasint végleg elfogja tiltani. A szerb- K bolgár viszályban szünet állott be. Bulgá­riának újra Pániczával van dolga, ki szökést 1 kísérlett meg! de rajta kapatván, erősebb- őrizett alá helyeztetett s alkalmasint halál­- lal fog lakojni hazafiatlanságáért. * «• •X Politikai életünket s a képviselőhá­zat nagyveszteség érte, mivel annak egy mindenki által tisztelt s tetőtül talpig derék bajnoka, báró Orbán Balázs hunyt el e hó 20-án. Halála eléggé hirtelennek mondható, amennyiben alig pár nappal azelőtt még szó­nokolt az országházban. Orbán Balázs báró 1830. február 3-án született Udvarhelyszék j Lengyelfalva nevű falujában. Tanulmányai befejezése után több utazást tett s különö­sen keleti utazását le is irta egy hat köte­tes műben. Ezen kívül még több tendbeli müvet is irt, az akadémiának levelező tag­ija volt. Igen egyszerű életmódot folytatott annyira, hogy általában magyar Diogen es­nek nevezték el azon különbséggel, hogy mig amaz csak egy hordóval rendelkezett, azalatt Orbán filléreiből összekuporgatott s mintegy 50,000 frtot érő vagyonának egyré szét hihetőleg a magyar Elnkének hagyomá­nyozta. Béke legyen porai felett s adjon Isten minél több ily derék Diogenest édes magyar hazánknak. * ■ » •& Végre hosszabb vajúdás után előttünk fekszik Szilágyi igazságügymin. első nagyobb szabású reformja, a királyi táblák decent­ralizációjáról szóló törvényjavaslat. Királyi ítélőtáblát a következő 11 város fog kapni: Budapest, Debrecen, Győr, Kassa, Kolozs­vár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Pécs Pozsony, Szeged és Temesvár. A beregszászi' tehát a mi törvényszékünk a kassai kir! táblához fog tartozni. E' törvényjavaslatra is rámondhatjuk „nemo potest unicuique sa- tisfacere“. Sok város csalódott reményeiben de főleg Arad nyugtalankodik és sehogy-^ sem tetszik neki, hogy Nagyváradhoz csa­toltatok. A kir. táblák nem korrekt felosz­tása mellett az egyes területek aránytalan­sága bizonyít: mert mig Debrecen, Nagyvá­rad, Kolozsvár és Marosvásárhely majdnem egy csomóban vannak, azalatt Pécstöl- Győrig és Győrtől- Kassáig egy sincs. Az­tán sokan „filius ante patrem“-nek tartják, mert mit ér a sok felsőbb fórum, ha az . első fokú bíróságnak tovább is hátralékok- , kai fog kelleni küzdeni. A képviselőház igazságügyi bizotsága különben e hó 23-án már hozzá fogott a törvényjavaslat tárgya­lásához, melyet általánosságban elfogadtak és mindjárt át is tértek annak részletes tárgyalására, melynél Chorim Ferencz Arad mellet kardoskodott és Nagyvárad mel­lőzését kérte; Horváth Lajos a székhelyek és a területek aránytalán beosztása miatt igen talpraesetten értekezett, s ebben Szom­bathely és Beszterczebányának a kir. táblá­hoz való jogosultságát vitatta. Szilágyi, Bokros, Beksics, Győry Elek, és Haluska Péter alapos vitatkozási dacára a bizottság i törvényjavaslatban megállapított székhe- yeket fogadta el. HÍREK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom