Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)

1890-04-06 / 14. szám

Második évfolyam. kólóm a kézit, lábát a méltóságos urnák, nekem nem volt nyugtom sehol; ütöttek, vertek mindenütt: za­vartak egyik határiul a másikig . . . Nem volt bé- keségem sehol; rávitt a szegénység arra, mit elkö­vettem, Ezt nem mondták az urak, pedig ezt el kel­lett volna mondani, nem csak azt, a mit cselekedtem. Az őrök közrefogták Gyömbért és levitték a siralomházba. Hogyan és mint töltötte a napot és é- . jet, arról ezúttal nem beszelek; majd a tarca-cikkemben. Ezek után röviden elmondom az április hó 1-én reggeli nyolc órakor történt akasztást, A bitófát az előtte való éjjelen állították fel két kiszáradt rózsafa között Kózarek legényei. A ha­lálra Ítélt még erősen aludt, mikor a kivégzés pilla­nata közelgett. Az őrök felrázták mély álmából és felöltözve a kivégzés helyére vitték, a hol már a bí­rák, ügyvédek, orvosok, hírlapírók s egy század ka­tonaság voltak. Magay Lajos kir. törvényszéki birö még egyszer felolvasta az ítéletet és átadta az ügyésznek. Schmidt Imre ügyész a hóhérnak adta át. — Hóhér, végezze kötelességét! Es ekkor megszólalt Gyömbér, e földön utoljára — Tisztelt urak és bírák, bocsássanak meg és azok is, a kik ellen vétettem I . , . Többet nem beszélhetett, mert a hóhér legé­nyei megkötözték, Kozarek ráillesztette a hurkot nyakára, a zsámolyt elrántották Gyömbér lába alul és a kivégzett egyszer fölrántotta vállát és a nélkül hogy ajka szedeijessé vált volna, vagy pedig valami különös változást idézett volna elő az akasztás _ kis zenvedett. Kilenc perc múlva konstatálták a ha­lált, félóra múlva levették a bitóról és a földi igaz­ságszolgáltatásnak elég volt téve. . . . Vagy ki tudja? I Heveaay Jenő. Hivatalos rész. Mfighivás. Az üresedésben levő pol­gármesteri, főerdészi, gazdatiszti és netalán még üresedésbe jövő egyéb tiszviselői állá­sok szabályszerű betöltése tekintetéből a tisztújító szék határidejéül f. évi ápril 10-ki napjának d. utáni 3 órája tűzetvén ki, erre a városi képviselőtestület minden tag­ját tisztelettel meghívom. Munkács, 1890. márc. 31. Cseh Lajoís, h. polgárm. K A B. FATALJA.­1890. ápr. hó 6. Nyilatkozat. Lubi Géza £ ur, a „Kárpátalja“ 9-ik számában „Érdekes dolgok“ cí­mű újdonság által magát sértve érez­vén, Kulin Gyula és Dercsényi Fe- rencz urakat megbízta : hogy Csomár István úrtól, mint azon közlemény szerzőjétől elégtételt kérjenek. Március hő 28-án Csomár István ur nevében nevezett megbízottakkal értekezvén, — közös megállapodásunk szerint megbízónk a fenti közlemény­nek Lubi Géza árra vonatkozó részét lapjának 13-ik számában helyre is igazította, mely által mi az ügyet be­fejezettnek tartottuk. Azonban mai napon Lubi Géza urnák megbízottai ismét megjelentek és a nyilatkozatot kielégítőnek nem talál­ván, megbízónkat egy általuk szerkesz­tett nyilatkozat aláírására, avagy fegy­veres elégtétel adásra hívták fel. Mi azonban mindkettőt megtagadtuk; egy­részt mert a közös megállapodásnak meg­bízónk teljesen eleget tett, az ügyet tehát mindkettőjük nevében elintézettnek te­kintettük, — és éz okból az újabb pro- vokálásban felünk zaklatását láttuk: másrészt mert a Lubi ur megbízottai ál­tal előtérj esztétt nyilatkozatban oly dol­gok visszavonásának kísérletét láttuk, mik az inkriminált közleménynek tár­gyát nem is képezték. Kijelentettük te­hát, hogy ha az adott elégtétel közösen elfogadott módját nem találják elégséges­nek,bizzák az ügy végleges elintézését egy becsiiletbiróságra, melynek bíráskodá­sát elfogadjuk, de az általuk újab­ban kijelölt alapon velük további tár­gyalásba annál kevésbbé bocsátkoz­hatunk, mert Lubi Géza urat a köz­lemény által megsértve előzőleg sem találtuk. Munkácson 1890 évi ápril hó 5-éh Ferenczy Lajos, Fankovich Sándor. HÍREK megkezdte a húsvéti szünetet, természete­sen boldogünnepet kívánván a főrendeknek, kik viszonzásul megéljenezvén az elnököt, szétoszoltak. Érdekes per felvételére kéretett fel a napokban egy helybeli ügyvéd. Egy özvegy embernek fia elvette egy özvegy asszonynak leányát. Később az apának is kedve szottyant a házássághoz s elvette a a nászasszonyt és a hatvan éven felül levő férfi a mézes hetek élvezete alatt birtoká­nak felét írásbeli szerződéssel feleségére ruházta át, melynek megtörténte után az asszony úgy egyezkedett vejével és leányá­val, hogy az öreget ott hagyják, a reá ru­házott birtokot pedig eladóvá tették. Azon­ban az asszony elfelejtette a telekkönyvi átruházást kérni, elégnek gondolta, ha láda fiókjában őrzi az iratot; ügyvédet ke- resett tehát vejével együtt, hogy a mulasz­tást pótolja s vele együtt ugyan azon ügy­védhez állított be az öreg ember is, hogy az áttelekkönyvezést megakadályozza. Az asszony előadta a maga kívánságát a telek átruházására nézve, azután az öreg ember kérte az ügyvédet, hogy őt most kiakarják forgatni kis birtokából s magára hagyni Öreg korára, azért ezen átruházást akadá­lyozza meg. Melyiknek tett eleget az ügy­véd ? — — Mindakettönek! — És pedig igazságosan. Tessék kitalálni hogyan? . . . . Elgázolás m. hó 30-án d. után 4—5 óra közt Oroszvégben Sützberger Józsefnek Béni nevű másfél éves kis fiát vigyázat­lanságból Friedman Béni rákosi lakosnak ko­csisa elgázoltatta. A gyermeknek fején ment keresztül a búzával megterhelt sze­kér és rögtön szörnyet halt. Agyvelejét ka­pával szedték össze. A koesis Holczapfel György önként jelentkezett s letartóztat­ták vigyázatlanságból okozott embérölés miatt, de a "szülék ellen is megindították gondatlanság miatt az eljárást. A gyerme­ket a közkórházija szállították boncolás végett. A ki ösmeri az oroszvégi országút mentét, azon csodálkozik, hogy az ott szo­kásban levő gondatlan gyermek felügyelet mellett több szerencsétlenség nem történik. Az apró gyermekek végig ellepik az utat s gyakran épen a szekér előtt szaladgálnak keresztül csupa pajkoss^gból, vagy a szekér után szaladnak a nélkül, hogy a szülék erre legkisebb gondot fordítanának. Talán a példa hatni fog rájok. ElgázoláS. Borstein Bernátliné f. hó 4-én a gimn. előtt egy terhes szekér ál­tal elgázoltatatott, a kerekek lábszárán mentek keresztül, A rendőrség a köz­kórházba szállította s ott ápoltatik. Se­bei nem veszélyesek. Ugyancsak 4-én Bulexa András 3 éves fiúcskának ä zsidó utcában bal lábán keresztül meht a szekér, ez is a közkórházbán ápoltatik, de (nagy lábujját hihetőleg le kell vágni, mert zuzódást szenvedett. Véres verekedés fejlődött ki áp- ril 4-én a vasúti síneken több der- ceni, béji és szegedi vasúti munkás közt. Á verekedést értesülésünk sze­rint Tücsök János béji illetőségű egyén kezdette, ki fején könnyű sérülést ka- | pott, valamint Szabó Sándor és Bakos | János derceni lakosok; amaz könnyű, ez nehéz sérülést kapott fejére. * Folyó hó 4-én d. után 4—5 óraközt városunkban tűz ütött ki az izraelita templom mellett levő fürdőben, mely rommá lett több melléképülettel és egy pár házzal együtt. Legnagyobb kár tör­tént azonban a zsidótemplomban, mely szintén rommá lett, boltozatai tönkre mentek, teljesen beomlott, az egyik tűz­fal szintén, a másik omló félen van. A falak összerepedeztek s nem lehet közel menni hozzá. Belsejében vígan pattog a tűz meg Szombaton egész nap. is. A lépcsőzet, a padok, itt-ott egyes geren­dák javában égnek. Úgy hallottuk, hogy már Pénteken délben kezdődött a a gyuladás, de akkor eloltották. Sze­rencse, hogy szél nem volt, mert a fél­várost tehette volna tönkre. így is a láng oly messze vitte a kátrányos zsa­rátnokot, hogy á járásbirósági udvaron levő istálló is több helyen már égni kez­dett. A rendőrség figyelmét felhívjuk szigorú vizsgálatra. Névváltoztatás. Grünfeld József munkácsi illetőségű, jeieníeg tornallyai la­kos vezeték nevét „Gerö“-re változtatta. A Kerepecz patak szabályozása na­pirenden lévén, ez ügyben a képviselőtes­tület, hogy úgy az egyesek, mint a város érdekei is megoldást nyerjenek, egy bizott­ságot küldött ki, melybe Pap József urad. így véd, Bartók Ágoston, a m. éjsz.-keleti j rasut-társaság főmérnöke és Yárady Gyula városi ügyvéd választattak be, azon meg- ! egyzéssel, hogy a város érdekét minden ráhyban megóvni szíveskedjenek. A múlt számban hirdetett szőlő íladásra hívjuk fel a venni szándékozók fi­gyelmét ; ugyanis a papárvafi intézetnek Munkácshoz közel a Csernekhegyen levő mintegy 60—70 kapás szőlője, jó karban [evő köb or háza és pincéje eladóvá tétetett. A. borház mindenféle szüretelő eszközökkel el van látva s a venni szándékozók ápril 16-ikig tehetnek ajánlatot Roskovics Ignác intézeti igazgatónál Ungvártt. Megjegy­zendő, hogy az ajánlathoz 10%-i bánatpénz csatolandó. A szőlő szép fekvésű, terjedel­mes gyümölcsössel, melynek alja nyáron át kaszáló. Oroszvégnek a zsarnói kijárat felé eső legutolsó háza mellett tér fel hozzá az út, tehát közel van; épen a falu vége mellett. Választás és még valami. Márc. 30-án a délelőtti órákban választmányi gyűlés tartatott a Népbankban, a midőn is az első könyvelői állás betöltése volt napi­renden. A választásra 12 tag jelent meg s a 31 pályázó közül egy bizottság tanul­mány folytán kijelölt 4-et, ezek közül sza­vazásra bocsáttatván a dolog, Demjanovics Theodoz kapott 7, Reis Ármin 5 szavaza­tot-; azután segédkönyvelő választatván még, egyező akarattal W einberger József választatott meg. Végre több kis- sebb ügy elintézése után elnök elő­térj észté, hogy több évről kisebb összegek maradtak fel a jótékonycélra megszava­zott tételekből, kívánatosnak tartaná, hogy az intézet ezekből egy állandó és maradan­dó alapítványt tenne, melyet ez időszerint legcélszerűbb lenne egy tápíntézeti ala­pítványra fordítani. A választmány az in­dítványt egyhangúlag elfogadta oly képen, hogy jelenleg száz írttal megkezdi az ala­pítványt és azt saját kamatjával és éven­kénti kisebb-nagyobb összegekkel nevelni fogja addig, mig az ezer frtot el nem éri, s az alapitó levelet annak idejében egy ezer írtról fogja kiállítani, de a száz frtot már ezúttal tőkésiti. Nyugalomba helyezések. Polifka Alajos uradalmi fő vadászmester, Honig Alajos főerdész és Liederman József mér­nök az uradalmi igazgatóság által folyó év julius hó elejétől nyugalomba tétettek. A színészek márc. 30-án játszottak utoljára s innét Szántóra mentek. Leövey társulata már az elutazás előtt feloszlott s az utolsó héten nem volt igazgatója a tár­sulatnak. Leöveytől az országos színész egylet megvonta az igazgatói jogot, mivel a beszedett nyugdíj összegeket nem szol­gáltatta a nyugdíjalap pénztárába. Uj társulatot alakított Heltai Nándor s az ő vezetése, illetőleg igazgatósága alatt vonul­tak Szántóra, Nagy tűz pusztított Csütörtökön éj­jel Hársfalván. Leégett 16 ház melléképü­leteivel, ezeken kívül a gör. kath. templom és a papiak. A tűz a falu szászóka felőli oldalán ütött ki, mint állítják, gyújtogatás eredménye. Lgy paraszt ember háza gyűlt először ki s a szél által gerjesztve, csakha­mar végig nyargalt az útjában talált házsoron. Változások az uradalmi tisztségben. Coffin Ernő uradalmi tiszttartó bemegy a központi irodába mint titkár, helyébe A.-Ve- reckéről Tróján Károly jön le tiszttartónak. A.-Vereckére Krascsenics Béla tétetett át ispánnak, ki eddig a kponti irodában volt. Rácz István ideiglenesen alkalmazott uiérnöksegéd pedig végleg elbocsáttatott. Szomorú jelentéseket olvasunk a a filloxera vizsgálatáról. A „Bereg“ jelzi libei rovatában, hogy legközelebb Nagy- Bereg, Bene és Tarpa községek szőlőhe­gyein történt vizsgálat megállapította, hogy a filloxera az említett községek határaiban már pusztít, Többektől hallottuk, hogy azon esetre, ha a polgármesteri választással az első tanácsnoki állás üresedésbe jönne, — Cserszky Pétert léptetnék fel ez állásra, Megjelent a „Farsangi emlékek Írásban és képben“ cimü füzet Beregszász­ban. 18 kis 4-edrétü lapon. Ára nincs je­lezve, a tisztajövedelem a Beregm. magyar közm. egyesületnek van szánva. Uj biztosító társulat, mely felhívásait következő ajánlatokkal kül­dözte szét : „Magyar jég és viszont­biztosító részvény-társaság. (Iroda: Bu- pest, Gizellatér 7. sz. a., a triesti álta­lános biztosító-társaság házában.) Tel­jesen befizetett alaptőke 1,000.000 frt. Olcsó díjtételek mellett a következő előnyöket nyújtjuk : 1. Az aratási csép- lési és szüretelési költségeket csak tel­jes károknál vonjuk le. 2. Olyan ter­A főrendiház Vay Miklós báró el­nöklete alatt múlt 27-én tartott ülésén úgy általánosságban, mint részleteiben vál­tozatlanul elfogadták a főrendek, a képvi­selőházban utóbb elfogadott törvényjavasla­tokat és hozott határozatokat. E törvény- javaslatok és határozatok a következők : a hazai iparnak állami kedvezményekben való részesítése; a hazai pénzintézeteknek adható állami kedvezmények; a knltuszmin. póthitele; a kassa-oderbergi-, a magyar északkeleti és az I. magyar gácsországi vasutlársulatok kölcsönügye; a szegedi rak­part és több helyi-érdekű vasútról szóló törvényjavaslatok. Ezzel a főrendiház is nelőkkel, kik legalább 2000 frt éx- ékü kalászos növényt biztosítanak, zőlő és dohány kiyételóvel, minden- íemii terményre hat éves biztosítási izerződést kötünk, egy ingyen év en­gedélyezésével. Ezen mód szerint a biz- ositott fél javára 5 éven át az éven­ként fizetett díjösszeg 20 százalékát artalékba helyezzük és az igy össze­gyűjtött összeget a 6-ik év dija fede- lésére fordítjuk. Ha a biztosított fél a ;artalékba helyezett összegről lemond oiztositási szerződését egyszerű felmon- lás mellett bármely évben felbonthat- a; igy tehát nincsen évekre előre le­kötve s kezességet sem kell vállalnia, mert a társaság az esetleges vesztesé­get sajáljából fedezi. 3. A dijak váltó­val is fedezhetők. 4. Kalászos növények biztosításánál (repce kivételével) a biz­tosított összeg május hó 25-ig a megfe­lelő dij visszatéritése ellenében, lejebb- szállitbató, ellenben a megfelelő dxjösz- szeg utánfizetése mellett később is feljebb emelhető. 5. Gazdagsági egyletek tagjai­nak egyéves biztosításoknál a díjtáblá­zat tételeiből 5°/0-ot engedélyezünk; ugyancsak 5°/0-os engedményt adunk az I—VI. osztályba sorozott kalászos növények biztosítása után a díjtáblázat tételeiből oly feleknek, kik legalább 10,000 fii; értékű kalászos növényt biz­tosítanak. Az orsz. szinésziskola huszonöt éves jubileu­mára előadandó „Múlt és jövő“ czimü I fel- vonásos drámai prológ (irta Váradi Antal) meséje és tartalma. A prológot előadják a nemzeti színház művészei. A prolog meséje, mely ideális keret gyanánt foglalja körül az ünnep eszméjét, a következő: Sötét boltives sirteremben, Mátyás király sir-katafalkjára támaszkodva kezében lobogó szövétnekkel, melyet a ki­rályi sarcophág örök-lángjánál gyújtott meg, áll a nemzet Géniusza (Márkus Emilia.) Töprengve kérdi önmagától, vajh’ itt van-e már a perez, a melyben a négy századéven által álmodott, Hunyad dicső fiát, Mátyás királyt, újból felébreszthetné, hogy ős hazá­ban, uj kort mutathasson vágyó lelkének ?- Thália (Helvey Laura), ki a lelkesedés (G. Csillag Teréz) s a Tudás (Gyenes) kíséreté­ben keresi föl a nemzet Géniuszát, elérke­zettnek látja az időt, melyben a királyi szellemnek újra kelnie kell, mert ime száz éve már, hogy a magyar színészet, a nemzeti cultura e hatalmas tényezője, mely száz küzdelmes év napfényén és viharán edződött meg, fönnáll, s büszkén emelt fővel s öntu­datosan léphet a nagy király szelleme elé. Lelkesülés és Tudás egyként buzdítják a Géniuszt, ki megtöri a Hollós nagy király sírja zárát, kikéi hamvaiból, mert magyar szó hívta, s a meddig Mátyás hamvai felett magyar szó zeneg, s magyar nép büszke lépte rengeti meg haló porát, addig török­verő Hunyad fia, Mátyás, nem hat meg, csupán álmodik! A Géniusz hódolatteljesen fogadja Mátyást, s elmondja neki, mivé lön népe négy hosszú századéven át ? Mátyás tudja azt, hiszen magyar földben pihent, s azon átreszket a magyar nemzet öröme fájdalma, a porladó király hamvadt szivéig, sőt népével együtt érezett ott alant. Virág ha nyílt a honi föld felett, az a holt király mosolya volt, s ha föld rendűit zúgva : Mátyás haragja rengető meg azt, ki népe fájdalmát megtorolni ném tudá! Egyet azonban még sem ismert a nagykirály az immár századévet betöltött Tháliát. A színművészet szelleme, mint mondja, a látszat hatalmával gyakorol bűv-eröt. ügy, de a sir a látszat sírja is, a kripta kapuján csak a rideg valónak van lejárása, a szin varázsa ott len megtörik,- ezért nem ismerhette Mátyás Tháliát. Thália ékesszóló hévvel s ragyogó költői képekben mutatja be tisztét és önmagát, elmondván, mi hivatása van s mit tett a nemzet életében? Sorban mutatják be magukat, lényegüket kitünőleg jellemző, találóan rövid sorokban a Tragoecüa (Fáy Szeréna) a vígjáték (Cs. Alszeghy Irma) : a dráma (Horváth Zoltán) a bohózat (Nagy Ibolyka): az opera (Ábrányi- né, Wein Margit): s a népszínmű (Gabányi H.). Mátyás elragadtatva hallja s érti meg, csak azt kérdi aggodalmasan, ha támadt-e vájjon magyar, ki a külszin, látszat művé­szetének hódolva álarcot öltsön, megrikasson kaczagtasson, és eltűri azt, hogy általa s rajta kaczagjanak. A. nemzet Géniusza azt viszonozza, hogy bár hosszú küzdelem után támadt egy lelkes és bátor sereg: a régi gárda óriásai, a kik szerabeszálva előítélet­tel és szenvedéssel, megteremtették a magyar sziámii vészetet. Egresy, Tóth, Lendvai, Bart-

Next

/
Oldalképek
Tartalom