Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)

1890-01-12 / 2. szám

Második évfolyam. KÁRPiTALJ A. iozni szoktuk. Csakhogy nem a közönséges módon: jó, jobb, legjobb, hanem rokon kifejezésekkel. így pl. ezek rokon kifejezé­sek: szunnyad, szendereg, alszik, s az el­vont eszmének fokozat» fogaimét is adják, melyből következik, hogy Ön szerint a „Beregu szerkesztője az alvó erőket hívja fel lapja utján a tettre. Mi á szunnyadó­kat csak ébresztgetni szoktuk, s midőn fel­keltjük, a szellemi erőket buzdítjuk — és nem felhívjuk a munkára. A szók alkalma­zásában az eszmei viszonyokat is figyelembe kell venni és akkor, midőn bókot akar mondani, nem fog bolondot mondani. - .. Látja, én nem bújok ki a felelősség alól oly könnyű szerrel, mint Ön ezt olyan bölcsen teszi, midőn cikke végén igy kiált fel: „ha szerkesztési gyarlóságait és czikkei- nek silány magyarságát részletesen nem is fogom tárgyalni4'. ~r- Félt Ön a részle­tességtől, azért huzza félre magát jó előre, hogy ne kelljen ígéretével beszámolnia. Ez a piondat is: „nem is fogom tárgyalni4 helyesebben lett volna igy: ha — — nem fogom is tárgyalni, mert a tagadás nem az j’s-re, hanem a cselekvést jelentő szóra van irányítva. „—- — ha még továbbra is u megkezdett irányban halad“. Magyar ember nem szokta azt kérdezni, hogy med- digre? — hanem meddig? erre pedig a felelet, tovább is halad, nem: továbbra is halad. Ezekből — azt hiszem — eléggé ki­tetszik Kozma Lá; zló tudománya, jó aka­rata, eléggé világos irodalmi magas színvo­nalon, álló ismerete s „a szép érvénye . eirnü cikk írója elég találóan jellemezte, hogy nálunk ,,a ki az ábc-ét tanítja, több­nek képzeli magát egy egyetemi tanárnál, — És ezekből világossá lett, az is, hogy mit tartok és mit tarthatok En a felvidéki levelező bőrébe bujt Kozma Lászlóról, a Munkács“ szerkesztőjéről. Hátra van még, hogy erkölcsi oldalá­ról mutassam be Kozma Lászlót, a felvidéki hőst, a t. olv. közönségnek. szédben meghurcolta a radikális pártot. Ez volt az első meghasonlás indító oka. Ekkor alapították a mérsékeltek a „Branik“ czimü lapot, melynek szerkesztésével Dimitrijevi- cset bízták meg, a radikálisok meg a „Zasztava“ körül csoportusultak s Tomity kiadta benne programmjukat, amiért elzárva is volt három hónapig. Ezután tovább ér­lelődtek a súrlódások, sőt egy ízben Tomity Dimitrijevicset párbajra is hívta: de ez nem történt meg, mivel nem volt reá ele­gendő ok. A párbaj meg nem történte óta Tomity még nagyobb mértékben forralta bosszútervét, mig végre látván Dimitrijevi- eset magán sétáját végezni, kezébe ragadt egy két oldalán élesre fent kést, utána rohant; de csak az indóház termében érte utói, hol D. sörözni ült le. Itt aztán „Te gazember, tehát nem akarsz?“ szavakkal ‘megtámadta. Ekkor D. felkelt, Tomity cíak ezt várta, mert egész váratlanul a két élű kést markolatig mártolta I). bal mel­lébe; azután a Duna felé ’fntott, de két rendőr utolérte és nagy küzdelem után lefülelte s a törvénynek adta át, Dimitri- Pjev.cs 10 perez múlva kiadta lelkét. Tomi- tynál h ízkutatást tartottak és több kompro­mittáló iratot találtak nála. Dimitrijevicset egész Újvidék felette sajnálja, mert igen f becsületes embernek ismerték. A halottat jó anyagi viszonyok között maradt Özvegye és kis gyermeke siratja. Tomity ellen az egész lakosság nagyon fel van zúdulva; lapját már eddig is többen, mint százan visszautasították s általános megvetésök tárgyát képezi, mint olyan, ki a szerbekre nagy szégyent hozott. A kihallgatásnál a gyilkos egész higgadtan elmondta, hogy két élű kését még a múlt kedden élesítette ki s azóta folyton kereste az alkalmat, hogy ellenségét leteritse. Tettét nem bánja s ezt előre megfontolt szándékkal követte el. Tomity feleségét, Miletics Miliczát. a gyilkosság nem lepte meg s úgy látszik, hogy ö is tudott férje gyilkos terveiről; de az öreg Miletics Szvetozár, a gyilkos apósa, nagyon ér..ékenyen vette, s ájulásból-áju- lásba esett. A „Zasztava“ a gyilkos lapja, pedig e cím alatt: „ Meg kellett-e ennek lenni?11 valóságos cinizmussal adja elő a katastróphát; mintha c'ak erénynek akarná tekinteni az elkövetett gyilkosságot. * Bittó Zsigmondot, a pozsonymegyfei sikkasztó!, e hó 4 én bizalmas utón történt útbaigazítás folytán Zimonyban elfogták. Azonnal megmotozták, de csak 2300 frt készpénzt találtak nála. A sikkasztást csakhamar beismerte, de eleinte nem akarta kivallani, hová fette a többi pénzt. Most ipár bevallotta, hogy a szőllőjében ásta el azon célból, hogy a fia majd utána küldi. Egy bizottság több munkással azonnal a helyszínére ment, s rövid ásás után csak­ugyan találtak egy bádog szelencét, melyben 44,300 frt volt gondosan elcsomagolva. A bizottság azonnal értesítette Pozsonymegye alispánját s felkérte őt a pénz átvételére. Eddig íehát már 51. ezer frt került meg az elsikkasztott összegből. Bittó azon vallomása folytán, hogy fiának is tudomása volt a sikkasztásról, a fiút is nyomban elfogták és átadták a bíróságnak. * t t •k Azon nevezetes hirt hozzák a távira­tok, hogy Vilmos német császár a belga kii'ály jubileumára Briisselbe megy1 s ott találkozni fog Carnot-val, a francia köztár­saság elnökével. E találkozásra vonatkozó­lag a boulangerista lapok minden közeledést Németországhoz árulásnak, jellemeznek. A „Netional“ azt mondja, hogy az ily talál­kozásról visszatérő Carnot elnököt. Páris rothadt almával dobálná meg; a „Repub- lique Francáisé“ pedig úgy védekedik, hogy a köztársaságnak nem szabad az el­vesztett tartományokat elfeledni és épen azért befelé türelmes politikát kell folytatni. * A skót missionarmsok mindent elkö- vettek, hogy Portugália és Anglia közt a háború elkerülhetetlen legyen. Johnston pacifikálta Karongast, s a portugálok meg­érkeztek Katungasba. A háború egész ko­molyan fenyeget, sőt az utóbbi napok alatt teljesen válságossá lett. A „Times“ jelen­tése szerint Anglia Portugáliának e hó 6-án ultimátumot küldött, melyben a diplo­máciai összeköttetés rögtöni megszakításával fenyeget, sőt annál tovább is megy, ha Portugália minden mentegetődzés nélkül és minden kétértelműség kizárásával meg nem ígéri, hogy az afrikai ügj’bsn Serpa Pinto eljárásáért elégtételt ad. A portugál mi­nisztertanács rögtön összeült és megbízta Gomes külügyminisztert, hogy haladéktala­nul válaszoljon a jegyzékre. * Spanyolországban teljes minisztervál­ság van. Valamennyi miniszter beadta le mondását, melyet Sagasta be is nyújtott már a regenskirálynénál, aki őt bízta meg ismét új kabinetalakitással. Sagasta a több ség különböző árnyalataiból kísérletté meg I értekezletre hivta össze Bécsbe és azonkívül megtoldotta még azt két német és két cseh miniszterrel is. A németek és a csehek közti hecc. már körülbelül 30 év óta tart, de végre is ő felsége, á császár, idős kora, Oro szország folytonos hadi készülődései és a Balkán félszigeti népek fészkelődései, mely utóbbiak rendesen a háború első fecskéi­nek tekinthetők, szükségessé teszik a két fél kiegyezését még azon esetre is, ka ők maguk nem lennének hajlandók követelése­ikből engedni. A kiegyezés szinte lehetet­lennek látszik már elvi szempontból is, mert a követelések mindkét részről oly túl­zók, hogy azok változatlan elfogadása az összes Lajthán túli részt nagy rázkódással fenyegeti. A németek követelik, hogy Cseh­országban a németek a csehektö1 területi­leg, közigazgatásilag, bíráskodásban, közok­tatásban és a prágai országgyűlésnek nem­zeti kérdésekben nemzetiségi kúriák szerint való felosztásában elkülönittessenek. A c e- hek természetesen hallani sem akarnak e kivánalmak teljesítéséről; ők maguk pedig Csehország számára autonómiát követelnek s cseh nemzeti egységet szerelnének létre­hozni úgy, hogy Morvaországot és Sziléziát Csehországgal kapcsolnák össze; sőt a cseh közművelődésnek is nagyobb súbvencióval való elősegítését is kívánják. Követelik to­vábbá, hogy minden bíróságnál cseh és né­met nyelven egyaránt lehessen tárgyalni ; mire a németek azt vetik ellen, hogy ők nem tanulnak meg csehül, mig a csehek va­lamennyien tudnak németül és ez esetben minden hivatalt a csehek töltenének be. Va­lóban nagyon erősek a követelések mindkét részről, de azért nem lehetetlen megtalálni a kiegyezés felé vezető utat; hiszen mi köztünk és az osztrákok között is igen nagyok voltak az ellentétek és azért mégis létrejött, a kiegyezés. Létrejöhet tehát ott is, de mindeddig csekély eredménynyel biz­tatnak a tanácskozások, ha csak azt nem tekintjük jó jelnek, hogy az értekezlet tag­jai együtt ebédeltek Taaffénél, sőt a csá I szárnál is közös udvari ebédre voltak hiva- ] talosak, melyen ő felségének mindegyikhez volt pár szava, sőt többekkel hosszasabban is tárfalgott; de úgy halljuk, hogy itt is a németek voltak jobban kitüntetve. Ha aki- cgyezés békés úton nem sikerülne, akkor I Austriára valóban nehéz napok következné- I nek ; mely esetben Taáffe és kormánya“ po­litikai programmjának keresztülvitelét egé­szen más eszközökkel lenne kénytelen meg­kísérlem. Egyébiránt nem sokára úgyis meg­tudjuk a végeredményt. A kisdedóvás ügyről szóló törvény- javaslat már elkészült és sajtó alatt van. A kinyomafás után, mely rövid idő alatt befejeztetik, szaktanácskozmány elé ter­jesztetik. A kultuszminiszter már megálla­pította az „enquéte“ tagjainak névsorát is, mely még e hónapban ül össze és tárgya­lás alá veszi a törvényjavaslatot. Azon alkalomból, hogy a közoktatá i miniszter az állami tanitóképezdék tanárai­nak fizetését a középtanodai tanárok fizető- sével egyenlővé tette, azon kérelemmel for-a dúltak hozzá a felekezeti tanitóképezdék tanár-testületei, hogy ők is egyenlő javadal­mazásban részesüljenek az államképezdék tanáraival. A miniszter teljes mértékben méltányolta kérelmüket; de tekintettel a tanulmányi-alap kedvezőtlen pénzügyi helyzetére és e célra felhasználható más alap hiányában a kérelmet nem teljesítette. * A pénzügyminiszter a szegedi m. kir. jószágigazgatóságot megszüntette és a ke­zelése alatt állott uradalmak egy részét az aradi m. kir. jószágigazgatósághoz, másik részét a temesmegyei déli részekben fekvő ingatlanokkal újjáalakítandó jószágigazga­tósághoz osztotta be, melynek székhelye egyelőre Szeged marad. * A „Figaro“ értesülése szerint Kállay közös pénzügyminiszter az idén országos kiállítást fog rendezni Szerajevóban. * A zónarendszert Spanyolországban is életbeléptették már, de egyelőre csak 175 kilométernyi vonalhosszban. A távolságot a mienkhez hasonlóan több zónára osztották és háromféle menetdíjt állapítottak meg. Remélhető, hogy nemsokára az összes spa-' nyol va?.utakra nézve jónak fog bizonyulni a zónarendszer. % E hó 6-án Újvidéken Tomity Jása a : „Zasztava“ szerkesztője Dimitrijevits Mi- i hályt a „Branik“ szerkesztőjét az indóház 5 termében orvul leszúrta. A két szerkesztő l közti súrlódások már régibb keletűek s i még 1887-ben kezdődtek, midőn a Sz.-Ta- másra összehívott általános népgyüléskor a szerbek két pártra u. m. a szabadelvű és j | radikális omladinista pártra oszoltak, f Tomity már akkor tört ki éktelen zsivaj- í ban a radikális párt élén; erre D. mint a i csajká i kerület képviselője egy jeles be- s a minisztérium alakitását, de addig minden siker nélkül. A válságnak komoly politikai7 jelentőségei, tulajdonítanak. Az orosz kormány a berlini szerződés aláíróihoz köriratott intézett, melyben a hatalmak figyelmét a bolgár kormány által kötött kölcsönre és a vasutaknak általa lett elzálogosítására hívja fel. Oroszország Bul­gária eljárásában a berlini szerződés 21-ik czikkelyének megsértését látja. A jegyzék a portának dec. 31-én adatott át, a kons- tántinápolyi diplomáciai körökben úgy ma­gyarázzák a jegyzéket, hogy Oroszország elhatározta, -hogy kilép eddigi rezervált ma­gatartásából Bulgáriával szemben ; azt azon­ban nem hiszik, hogy a cár az eddigi vi­szonyok között döntő lépésre szánná el magát Bulgária miatt. ­Munkács ,1890. január hó 12. Heti krónika. * * Újév napján az államférfiak rendszerint jelezni szokták a politika állását, melyből, ha nem is mindig, de a legtöbbször mint­egy következtetni lehet a politikának a béke, vagy a háború felé való hajlásúra, lgv az ezideiiíjévi beszédok után ítélve általános és tartós békére lehet kilátásunk. Politikai be­szédet csak Umberto olasz király és Car­not franczia köztársasági elnök mondottak. De mig Carnot csak igen röviden emlité reményeit a béke fentartása s a r.épek ha­ladásának folytonossága iránt, az olasz ki-| rály valóságos béke-programm hirdetője lett. Általában minden nemzet és minden nép > jóval nagyobb bizalommal néz az általános béke elé, mint ezelőtt csak három-négy hó­nappal is. A békét semmiféle közvetlen ve­szély nem fenyegeti s minden nép nagyon is hajlandónak látszik inkább a béke olaj- ágát venni kezébe, mint a fegyverkezések súlyos terhe alatt roskadozni. Még azon or-l szágokból is) minők: Szerbia, Bulgária ésl Románia, melyeket tűzfészkeknek szoktunk tekinteni, csendes szél fujdogál a beállott új esztendőben. Bulgária a fontos törvények egész so­rát teljes nyugalommal és egyetértő közre­működéssel tárgyalhatta le s népe teljes bi­zalommal tekint kormányára, mely az or­szág békés fejlődését egész erejéből elő­mozdítja. A szerb királyság nagy változá­sokon esett át az elmúlt évben s teljesen szabad kézzel é3 alaposan megváltozott kö­rülmények között kezdte meg önkormány­zatát, moly, vájjon meghozza-e a remélt előnyöket, a jövő titka.­A román királyság több minisztervál­ságot ért, dé már újra folyamatában van a természetes fejlődésnek és jelenleg nincs reá kilátás, hogy belügyi békéje megza­* vari üssék. A német császár nem mondott poli­tikai beszédet, az orosz czár pedig betegsé­gével volt elfoglalva. Szóval mindenütt és mindenünnen békés szellők lengedeznek s általános világbékére van kilátásunk, ha csak az orosz hébe-hóba megújuló háborús készülődéseitől meg nem ijedünk; c‘ak ná- lynk izgatottak még mindig a kedélyek a honossági törvény módosításának kilátásba helyezett visszavonása miatt. Különben úgy halijuk, hogy a miniszterelnök a honossági törvény módosítására vonatkozó javaslatot nzonnai be fogja terjeszteni, mihelyt azt az igazságügy miniszterrel egyetértőleg meg­állapította. . A Lajthán túli tartományok kormány zására nagyon lényegesnek tűnik fel, hogy végre valaháva létre jöjjön a németek és a csehek közti kiegyezés. Ez ügyet a korona vette kezébe, s megbízta Taaffe kormányelnö köt, hogy vigye azt keresztül.Taaffe tehát a leg- ejökelőbh nyolc? csehet és nyolez németet Braziliában cmk nam akarnak meg­szűnni az izgalmas jelenetek. A kormány- ellenes forradalmak még mindig tartanak s a mellett Rio de Janeiroban a nagy hőség következtében erősen pusztít, a sárgaláz. A brazíliai forradalmi kormány a nagy francia forradalom példájára a hónapok és napok neveit is megváltoztatta. A köztár­sasági keresztélésnél a hét napjai a kö­vetkező neveket kapták: Vasárnap—Huma- indi (az emberiség napja ;)Hétfő—Maridi (a feleség napja;) Kedd—Patridi (az atya napja); Szerda—Fibidi (a fiú napja); csü­törtök—Fratridi (a testvér napja); Péntek— Domidi (a ház napja); és Szombat—Matridi (az anya napja). A hónapokat a következő nevekkel látták el: Mózes, Homer, Aristo­teles, Archimedes, Caesar, Pál apostol, Nagy Károly, Dante, Guttenberg, Schakespeare, Descartes és Nagy Frigyes. |H| | Fokozott szkepticizmus. Az „Ugocsa“ 51. számú vezérczikke felett. Tenger dagályát rendszerint apály, mig ellenben a társadalmi izgalma- kát többször csak ideiglenes fegyver nyugvás követi. Szinleges a csendélet is, mely vármegyénk tiszti székeinek betöltése titán mutatkozik. Eolust le­győzte Neptunus. A. habtajtékkal fod­rozott hullámok elsimultak s szító szél hiányában az emberi szenvedélyek is lecsilapultak. A győzelem zászlói' a megvert ellen tört fegyvereivel lomr tárba dobattak. De ki tudná megjó­solni rövid időre-e, avagy az enyészet és rozsda fogainak lettek martalékul szánva ? S jól lehet az „Ugocsa“ 51. számú vezérczikkében általános lefegv- vérzést s békét hirdet s ugyanazt visz- haugozzák a megifjodott tisztikar ban­kettjén mondott pohár köszöntők is; mindazonáltal, a tisztujitás eredménye, szkepticizmusom czáfolata helyett, újabb tápot szolgáltatva, azt fokozatosabb mérvben növeli. Egyéni felfogásból folyó kétely kérdése, vájjon a Lónyav Sándor fő­ispán által benső jó akarattal hozott s egy jobb remény szivárványának ékes színeiben förösztött béke olajága fog-e virágot hajtani? Gyökértelen tört gályát hozott csak, mely törzsé­től erőszakosan elválasztva nélkülözi a benső táperőt azon fejlődésre, hogy virágot hozhasson s ha telünk meg- ezüstözte is ragyogó zuzmorájával, lomb­jának kora enyészet a végzete, melyet száraz avarként fog, úgy lehet, az első vihar maga előtt futva kergetni. A tisztujitás eredménye, várme­gyénk békéjét egyéni felfogásom sze­rint nem hozta létre. Ugyan ezt fejezi ki Gy. ... E. . . . toasztjában, midőn vármegyénk békéjét. Európa fegyverest békéjéhez hasonlitja: jóllehet köztud°" másít, hogy az csakis a gyújtó szikrá­ra vár, mely a környező államok kohói-., ban izzó lángot kitörésre lobbantsa. A tisztújitáesal leleplezett béke szobra, ha nem is hóból gyúrt, — de nem is márvány szobor, — hanem csakis vi­aszból formált bábu, melyet, ha telünk keményre fagyasztott is, feloldh&tó anyagjánál fogva biztosítékot nem nyújthat. Az állítólagos béke müve tehát nézetem szerint nem bevéffzett 'tény; mert azt épen a tisztújitás eredihénye tette meddővé az elégedetlen kisebbség bukása által, S lehet-e föltételezni, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom