Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)

1890-11-16 / 46. szám

Második évfolyam.

1890. november 16.

KARPATALJA

tartsák. A hatalom kényszerítő nyomása a meggyőződéseket nem változtatja meg, legfölebb zárkózottá teszi a sziveket. A békétlenséggel csak ellenségeinknek szerzünk örömet s talán gúnyt és szánakozást magunk iránt, miként szánakozva tekintünk vissza a lefolyt századokra, melyekben annyi keserűséget szereztek az emberek egymásnak s az eredmény mégis más irányban ütött ki.

Sokkal nagyobb szükségünk van egymás támogatására, mint egymás támadására. A nagyon is felszínre hozott elkeresztelésekben tehát az lesz az igazságos szó; ha mindenkinek egy forma jog biztosittatik és a jogok tiszteletben tartása minden részről meg tartatni rendeltetik.

Városi dolgok.

HIVATALOS RÉSZ.

6477: sz.

Hirdetmény.

Munkács város 1888. évi pénztári zárszámadása a pénzügyi szakosztály véleményével együtt a városi jegyzői hivatalban 15. napig közszemle alatt áll, mely is a hivatalos órák alatt megtekinthető, és arra vonatkozólag írásban észrevételek is tehetők. —

Munkács, 1890. november 10-én.

Cseh Lajos.

polgármester.

5569/1890.

Kőbánya bérbeadás.

Munkács város tulajdonához tartozó s a naoyligeti erdő útvonalon fekvő mi- velés alatti úgynevezett »Kishegyi tra- chit kőbánya» melynek termékét csiszolni is lehet, emlék kövekre és közönséges falépitésre alkalmas, négyzetté faragható, s általában müczélokra kitűnő kővel bővelkedik az ott létező épülettel együtt a szerződés lejárta folytán a f. é. november 20-án d. e."10. órakor Munkácson, a városház termében, zárt ajánlattal egybekötött nyilvános árverésen haszonbérbe fog kiadatni, kikiáltási ár 300 frt. bánompénz. 50. frt.

A részletes feltételek a városi jegyzői hivatalban tudakolandók.

Munkácson, 1890. november 9-én

Cseh Lajos.

polgármester.

Egyről—másról

Csak egyetértés művelhet nagy dolgokat, a visszavonásban az erősek is megsemmisülnek. A munkácsi Társas kör régóta foglalkozik azon eszmével, hogy magának egy megfelelő hajlékot épit, de az eszme csak eszme maradt mind ekkoráig. Egy ízben Fankovich Sándor elnöklete alatt már igen erős áramlat indult meg a tagok között, s bizottságok működtek benne, hogy a cél valósuljon, azonban a közgyűlésben megfeneklett az egész dolog és alszik mind mai napig. A latorcaparti Komjáthy /féle házra már az alku is megvolt, de- némelyek skrupulozitásai miatt dugába dőlt a vétel és azóta lett csendesség és nyugodalom.

Ha talán kipihente volna magát a fáradalom után, jó lenne téleleveniteni a dolgot s megindítani az eszme áradatot újra, mert, ha a felszínen tartjuk folytonosan, talán mégis csak kilyukad valahova.

Arra gondolnunk sem lehet, hogy a Társaskör annyi vagyont gyűjtsön össze, hogy készpénzzel álljon elő s válogasson a tetszése szerinti helyekben, de azt megcselekheti, hogy kis tőkéjéhez kölcsönt vegyen fel s azzal segítse ki magát, melyet a tagsági dijakból bátran törleszthet. A társaskör jelenlegi viszonyai közt bátran megbir tiz-tizenöt ezer kölcsönt, melyből kényelmes, a célnak megfelelő és ízléses házat is építhet magának.

Mi azon régen táplált óhajunkat csatoljuk ehez, hogy a „Társaskör“ épületéhez kellene csatoltatni az állandó színháznak is, tehát ennek alapját is ott kellene felhasználni, melyek együtt igen alkalmasan megférhetnének.

Az épületben kellene lenni két társalgó szobának, két játszó szobának, egy olvasó teremnek, egy billiárd teremnek, egy könyvtár szobának, egy szoba és egy kamara a szolga részére, két szoba és egy konyha egy sörcsarnok részére

hozzá egy pincze, továbbá a „ színház terem és két bolt, színház idején az egyik társalgó szoba öltöző szobául használtatóéK, azért az építkezésnél is gondot kellene ez irányban reá fordítani. A színházterem más alkalm ikkor használható lenne felolvasásokra, hangversenyektartá- sára s más efélékre.Az egész helyiség pedig állana ló kissebb-nagyobb szobából. Elhelyezése legcélszerűbben a püspöki telekre volna tehető a gör. kath. templom és a gimnáziumi épület közé. Meglehet, hogy a két terv, t.i. a „Társaskör“ helyisége és az állandó színház épületének egyesítése által a költség nagyon magasra emelkednék, melyen úgy lehetne segíteni, hogy a magas kormánytól egy sorsjáték engedélyezése kéretnék, melyet a cél érdekében bizonyosan nem fog megtagadni.

* *

*

A fillokszera veszedelemnek első benyomásai, úgy látszik, megszűntek hatást gyakorolni városunkra. Az első félelem után, mely mindenkit elfogott, csendesség lett. A kertészeti szakosztály gyűlést tartott, melyben German Ferenc városi kertész szakszerű előadásával, ha nem vigasztaló, de megnyugtató biztatást adott, a^on kijelentésével, hogy, ha most a veszedelem küszöbén hozzá fogunk a védekezéshez, mely ez idő szerint részünkre nem állhat másból, mint ellentálló amerikai alanyokra oltott szőllő mivelésből, akkor, mielőtt a baj egész özönével nyakunkba szakadna, még elkészülhetünk annyira, hogy egy kis költség többlettel nemcsak megtarthatjuk szőllőinket, de magasb színvonalra emelhetjük, mint eddigelé volt.

A szakosztályi ülésben tudtunkkal az ha- tároztatott el, hogy a város képviselő tesületéhez tétessék jelentés ez ügy állásáról és keressék tel, hogy hatóságilag tegye meg azt az intézkedést minél előbb arra nézve, hogy a kecskeméti fillokszera mentes telepről az államtól legalább 120—150 ezer alanynak való amerikai szőllő- vesszőt kapjunk, melyet, ha nem az idén, de kora tavasszal egye végre berendezett szőllőte- lepen el lehessen ültetni, melyből a szükség szerint azután minden városi polgár kaphasson alanynak való sima és gyökeres vesszőket, sőt úgy intézkedjék a képviselőtestület kertészével, ki e tekintetben magas szakszerű értelemmel és kellő gyakorlattal is bir, hogy európai vesszőkkel beoltott alanyok is kaphatok legyenek rövid időn a városi telepen.

A telep helye is nagyjából megjelöltetett a szakosztályi ülésen, legalább kimondatott az, hogy hol találná legalkamatosabbnakaz elhelyezést és iskolázást, melynek megművelését illetőleg rigolirozását a határozat szerint már most kellett volna megkezdeni.

De úgy tetszik, hogy megrekedt valahol a határozat. Megszűrtük az idei termést, a jövő évi még messze van. Hogy mire kelünk majd tavasszal, ez most nem sürgős kérdés, Jiisz a szőllő is alszik télen által, aludjanak hát a mi gondolataink is. Nem láttuk a szakosztály jelentését a közgyűlés előtt, mely múlt héten tartatott s ezzel egy hónapot vesztettünk el teendőinkből. Ez még nem lenne nagy baj, hiszen úgyis jön ránk a tél, pihenőt tartunk a szóliő munkában, hanem mit gondol a szakosztály elnöke, ki maga igen praktikus kertész, hogy azt a 100—150 ezer vesszőt tavasz- szal csak úgy elfogjuk vetni, mint a tavaszgabonát ? vagy itt hagyjuk majd elromlani a földszinen mert bizony 10 —15 hold földnek felrigolirozása nem fog megtörténhetni 5—6 nap^ilatt, sőt még a hely sincs végleg megjelölve s elfogadva számára; mert a szakosztály véleménye még mindég csak vélemény mindaddig, inig a képviselőtestület nem határoz felette. —

A munkálat végrehajtása szinte most eszközölhető legkönnyebben, a mikor más mezei munka általában szünetel. Nem lenne tehát célszerűtlen, ha e végből rendkívüli köz? gyűlés hivatnék ös>ze, hiszen az egész városnak anyagi érdekével van összeköttetésben, melynél egy-egy fontosabb ügyet alig képzelhetünk; felkérjük tehát a hatóság fejér, hogy ne várja be a szakosztály jelentését, hanem a fent elmondottakra nézve minél előbb tegyen intézkedést. —

Heti krónika.

A költségvetés részletes tárgyalásával megélénkült az országgyűlés. A nov. 7-iki ülésben nem hiányzottak a magasabb, sőt élesebb felszólalások sem. Elsőben a királyi udvartartás költségei kerültek tárgyalás alá, melyek

4.650,000 írttal irányoztattak elő.

Első szónok volt Meszlényi Lajos, ki külön magyar királyi udvartartást nem lát sehol 23 év óta, pedig a magyar közjog föltétlenül meg követeli, hogy a magyar királynak külön udvartaása legyen és hogy azon állások és udvari méltóságok ne csak névleg, hanem tényleg is betöltessenek. A költséget pártjával együtt csak a jobb idők reményében szavazza meg. A miniszterelnök Magyar ország államiságának elismerését látja azon tényben, hogy az országgyűlés az udvartartás költségeit Ausztriától függetlenül, külön szavazza meg, melyből nem következik az, hogy úgy részleteiben, mint minden egyes személyére nézve elkülönített udvartartásnak kell lennie a fejedelemnek mindkét székhelyén. Ugrón Gábor szintén külön magyar királyi udvartartást kíván, melyet az 1867-iki XII. t. cikkely is világosan megszab. Kárhoztatja, hogy jogaink csak a törvényekben vannak meg, de a valóságban hiányzanak, melyből származtak a nemzetuek keserű ösz- szeütközesei századokon keresztül a korona-, val és harcai az alkotmányértés szabadságért. A magyar királyi udvartartás feltételezi azt, hogy a király személye körül olyan tanácsadók legyenek, kik a nemzettel mindig identikusok legyenek szellemben, iráyzatban, törekvésekben. Felemlítette azt is, hogy a mennyiben a trónörökös meghalt, a trónkövetkezés rendje szerint gondoskodni kell, hogy az uj trónörökösükként neveltessék és oly környezetbe vonassák, a mely biztosítékot nyújt arra, hogy azon alkotmányos érzület, mely jelenleg uralkodó királyunkban él, ő benne is tovább fog élni és a közdolgokról való felfogása s az alkotmányosságnak és a nemzet jogainak elismerése benne szinten akkora mértékben és oly arányokban meg lesz a munkaszeretettel együtt, mint dicsőségesen uralkodó királyunkban.

Helfy Ignácz szintén a magyar kir. udvartartás szükségességét hangsúlyozza. O és pártja nem az udvartartás költségei ellen szóltak és szólnak, hanem az ellen, hogy nitícs uii kir. udvartartás, mely sok különféle nemzetiségtől lakott hazánkban nagy olvasztó hatással lenne, mert a mely percben bármely, nemzetiséghez tartozó urak tudnák, hogy Budapesten székel az év nagy részében egy magyar királyi udvartartás, a mely udvartartásban összecsoportosul évenkintaz ország színe-java, ambitióból is oda vágyódnának, belemennének abba magyar tengerbe, a mely ott hullámzik a magyar trón körül és lassanként megbarátkoznának a mu gyár szellemmel, a magy. társadalommal, szokással és érzülettel. De közgazdasági szempontbói sem kicsinylendő a királyi udvartartás, mert oda sereglenek a nagyok, az idegen főurak és a pénzforrásnak igen Dagy forgalmát nyitják meg.

Vekerle Sándor pénzügyminiszter előtte szolokkal ellentéteden azt állítja, hogy a külön in. királyi udvartartás fölösleges, sőt lehetetlen olyan formában elgondolni is, mint azt az előtte felszólalók kívánják, minthogy ez igy közjogi viszonyaink kiegészítő részévé tétetuék, melynek természetes kifolyása lenne, hogy a külön udvartartással külöu udvari személyek, vennék ő felségét körül, kik esetleg ellenkező befolyást igyekeznének gyakorolni a királyra, s talán ellenkező éretnék el vele, mint, a mi céloztatik. Leghelyesebbnek találja, ha-a királyi udvartartás megmarad a király belügyó- nek. Most a felelős miniszierinm minden tagjának meg van adva azon jog, hogy a külső tisztesség formalitásának íentartása mellett bármikor érintkezhetik ő felségével s bármely napon jelentést tehet neki, ha szükségét látja, mig a két külön udvartartás mellett ez nehezen lenne elérhető. Hivatkozik 1848-ra, mikor a minisztereknek napokig kellett várakozniak az osztrák fővárosban s még sem beszélhettek vele.

Beöthy Ákos szintén a külön királyi udvartartás mellett emel szór, melyet szükségednek tart alkotmányos és közjogi szempontból egyaránt, épen ügy nemzeti és közgazda- sági szempontból is az ország érdekében levőnek tartja, hogy a királyi udvar minden nemzeti és kulturális mozgalomnak élén álljon és abban részt vegyen.

Horán zky Nándor a pénzügyminiszternek azon állttá ia ellen szolalt fel, hogy a magyar királyt udvartartás nem közjugi intézmény. Mert midőn a magyar király az ország fővárosában időzik s hivatalos lunktiókat végez, akkor idegeneknek ő felsége mellett nincs helyök, mivel itt mint magyar király működik. *— Pulszky Ágost a pénzügyminiszter álláspontját foglalja el és ezt védelmezi.

Kaas Ivor báró a külön magyar királyi udvartartás mellett szólalt fel, mert a budai vár palota nem azért a király háza, hogy az üresen álljon és benne királyi udvartartás ne legyen. Az ő eszménye a magyar nemzeti állam, melyet nem képzelhet magyar királyság nélkül. Ez államnak nem elég, hogy a felséges dynas- tiának öröklési joga törvénybe legyen iktatva, hanem annak megkell, hogy feleljen az uralkodó nemzeti politikája s az egész királyi intézménynek nemzeti vezetése. Mindezek pedig el nem képzelhetők magyar királyi udvartartás nélkül. Gosztonyi Sándor csak azt kérdezte, hogyan lehet összeegyeztetni az alkotmányos fogalmakkal, hogy a budai várpalota sem egészen a királyé, sem a nemzeté, mert a telekkönyvben cs. kir. Hofburgnak van telekköny- vezve.

Végre a miniszter elnök, Szapáry Gyula szólalt fel a kérdésben. Az 1867-iki t. cikkre hivatkozva nagy politikai jogot lát abban, hogy a magyar királyi udvartartás költségeit külön állapítja meg a törvényhozás, ezzel azt jelenti ki, hogy ehez más faktornak hozzászólása nincs. A mi nemcsak pénzügyi, de politikai szempontból is igen nagy jelentőségű. Kaas Ivorral szemben pedig állítja, hogy a magyar állam biztosítéka a magyar alkotmányban és a törvényben van meg; abban, hogy mikor a magyar király trónra lép, az alkotmányra az

e küt leteszi. Ez a leglényegesebb biztosíték. Az udvartartás költségeinek jelentősége nem abban áll, hogy mi költetik el a háztartás céljaira, hanem abban, hogy abból fedeztetik sok más kudus, mint a művészét támogatása, építkezések és nagymérvű jótékony adományok. Az udvari méltóságoknak semmi politikai hatáskörük sincs és nincsenek hivatva politikai kérdésekben tanácsot adni, felelősségre sem vonhatók, csak egyedül a miniszterek. Ezek után a királyi udvartartás költségei megszavaztattak.,—

Következett az országgyűlés költségeinek megszavazása, melynél Detrich Péter szólalt fel, ezen költségvetés keietébau akarván a képviselő választásokról s a választási törvényről beszélni. Az elnök által azonban figyelmeztetve lett, hogy erről a belügyi tárcánál lesz helyé a vitatkozásnak, azzal végzé beszédét, hogy nálánál drágább képviselője nincs a háznak, mert ő már 1872 óta számítása szerint négyszáz ezer forintjában van a kormány pártnak. Az ország-gyűlési költségek megszavazása után a közös ügyi kiadásokra került a sor, mely ellen Madarász József indítványt adott be, hogy a költségvetésbe ne vétessenek fel. Ennek rendes összege 23.873,975 frr. a rendkívüli kiadás 1. tétele 5.150,334. frt., 2. tétele 1.370,610. frt. Kun Miklós sérelmet lár abban, hugy az ur.v.ág-gvülésen kívüli adók szavaztassanak meg, melyet a deiegatio gyakorol, tehát csatlakozik Madarászhoz. Pulszky Ágost a de- legatiok eljárását védelmezi s a tételt megszavazza. A miniszter elnök rövid felszólalása u- tán a tétel megszavaztatott, valamint az 1849- ik évtől 1867 lg fenállott központi kormány közegeinek nyugdijai is megszavaztattak 53,045 frt. ban.

A miniszter elnökség kétségénél erősebb vita fejlődött ki. Ugrón Gábor felelevenítette a miniszterelnök német szövegű táviratát s az Ausztriával folytatott nem magyar nyelvű közlekedést. Felemlíti, hogy a Henczi szobrot, mely a miniszter elnöki palota előtt disztelen- kedik, a királyi., palota kibővítése alkalmával igen szépen el lehetne onnan távolítani s a budai katonai temetőben helyezni el. Tisza Lajos gr. személyes kérdésben emelt szót, Madarász József csatlakozik Ugronhoz. Kívánja, hogy a törvények, melyekre a király megesküdött, megtartassanak, melyek a magyar nyelv használatát rendelik el, — Csanády Sándor szokott kemény nyelven szólott, ezért az elnök figyelineztetéset vonta magára. A miniszter- eluök felszólalása után ez a tétel is megszavaztatott a kétszáz ezer forint rendelkezési a- lappal együtt.

A nov. 8-iki ülésben folytatták a költség- veié* részletés tárgyalását a belügyminisztérium részére előirányzottal. A hozzászólók sorát Apponyi Albert gr. kezdte meg, nem az előirányzatot bírálván, hanem csak alkalmat vett magának, hogy a belügyminisztertől megkérdezze, mikor kezdődik meg a közigazgatási reformoknak tárgyalása, melyeket nem lehet rövid idő alatt megvalósítani; ennek beterjesztésétől és irányától feltételezi pártjának magatartását a kormánnyal szemben. Erre Szapáry Gyula gr. azonnal megadta a választ, hogy a közigazgatási reformokra vonatkozó javaslatok január ho folyamán hihetőleg tárgyalás alá kerülnek. Irányi* Dániel azon nézetének ad kifejezést, hogy a közigazgatási viszonyok javításra szorulnak, ezt elismeri mindenki, de, ha a teljes államosítást akarja a kormány keresztül vinni, az ellen minden erővel küzdeni fog pártjával együtt és semmi alkotmányos küzdelemtől nem fognak visszarettenni. Ez utolsó gyenge szavak nagy dolgokat rejthetnek magukban, mert, ha majd száz képviselő a kibe- széléshez fog, a megkezdett ülésszakban nem érnek a dolog végére Grünvald Béla csak azt beszéli el, hogy a közigazgatás államosításának eszméjét ő és pártja pendítette meg és küzdött érte mai napig s végre a kormánypárt la elfogadta az ő nézetüket, melyért a dicsőség a közjogi ellenzéket illeti s tiltakozik annak eltulajdonítása ellen, melyért ő és pártja kemény támadásokat állottak ki Ugrón Gábor azt nyilatkoztatja ki, hogy a kormány a megyei élet terén semmit sem tett, mellyel azon javított volna, sőt a főispánok hatalmi körének kiszélesítésével rontotta a viszonyokat csak azért, hogy az állami közigazgatás minél köuy- nyebben behozható legyen, melynek akárki volt az országgyűlésbe becseinpészője és itt apoloja, nem keresi, de azt tudja, hogy Bach találta fel a nemzet elnyomására s mint ilyet ellenezni fogjá. Madarász József csatlakozik nozzá, egyúttal kéri a miuistert, hogy a választási törvények revízióját eszközölje ; a költséget nem szavazza meg, valamint nem az utána szóló Csatár Zsigmond és Szeudr.ey Gerzon sem, ki a községi visszaéléseket sorolta tel. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök nem keresi, lionuan és kiáltal ápoltatott az állami közigazgatás eszméje, hanem keresztül vitelének támogatására kéri a közjogi ellenzéket Irányival szemben, Ugrout erejének mérséklésére inti, mert elfogy és nem lesz akkor, mikor épen szüksége lesz rá.

Az országos csendőrség tételénél Irányi azon kérdést intézte a miniszterelnökhöz, milyen szervezete van a csendőrségnek, mikép oktattatnak és vezettetnek be teendőikbe a legénység és az altisztek, és hol kópeztetnek