Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)

1890-06-29 / 26. szám

Második évfolyam. K Ä B. P A T A L J Ä. tetején. Valószínű tehát, hogy magától nem gyűladt hi. Az okozott kár meghaladja a hét ezer frtot. Éjfélkor is jeleztek tüzet. Itt meg a I Csonka Sándor-féle paprikamalom égett le j egé.-z a föld színéig. Annál gyanusabb a) dolog, mivel a t.üz kitörése elölt már két nappal nem dolgoztak benne. A gyújtoga­tással az őrt vádolják, ki akkor részegen pipált az épület falai között. Az itt okozott, kár körülbelül kétezer frt. Mindkét ügyet áttette a rendőrség a fenyitő törvényszékhez. (Folyt köv.) Prille Kornélia. A művészetnek nincs hazája. A szép mindenütt szép, bárhol tűnjék is föl; ki élvezni tudja, annak mindenütt emelőleg hat a lelkére. A művészeti szépet az érzéketlen, hideg anyagnak szellemitése, megelevenitése tárja elénk. A művészek lelke a magasban jár, csók­jaikkal életet lehelnek az anyagba, megnépesitik a sivárságot. A művész istenképére teremtett lény szintügy, mint bármely más halaűdó, de a mmsák magasabb ihlettséggel ruház­ták fel, hogy emberileg széppé tegye az életet, s a lelket földön túli világba emelje. A szép élvezetéhez is mint min­denhez szokni kell az embereknek. Kezdetben olyanok vagyunk minden térén, mint a kis gyermekek, örülünk a látványosságnak, de a dolog bel­becsét nem ítéljük meg. Városunk közönsége a szépmü- vészetek megítélésének és élvezetének nem közönséges magaslatán áll, habár itt-ott türelmetlenné, vagy talán túl követelővé válik is. Rövid néhány nap alatt Nagy Paula szinigazgató társaságában már a harmadik művészi nagyságot látjuk falaink között. Előbb E. Kovács Gyulát, azután Feleki Miklóst láttuk Thalia templo­mában, — mondhatjuk, az érzékéetlen- ség hideg közönyével körülvéve, mintha a szépmüvészet iránti érzék kihalt volna belőlünk. Most Prille Kornélia jött ismét hozzánk, ki iránt a nő közönségben lobbant fel a szunnyadó müérzék lángja s olyan fogadtatásban részesí­tette, mely a művésznőhöz és Mun­kács hölgyeihez egyaránt méltóvá lett. A pálya udvarba mintegy 20-*-25 kocsin mentek elé e hó 25-én az ér­kező esti vonathoz s úgy szállították be a városba. A fogadók közt volt Karlószky M. Ida, az ismert iró nő, s az előkelő hölgyek közül igen szép számmal, kik egy szép virág csokrot nyújtottak át a művésznőnek. Első játékát 28-án mutatta be „a 47-ikk“- ben, zsúfolt ház előtt, Könnyed játéká­val elfogada a néző közönséget. Első megjelenésével midőn felhangzott a taps és több virágcsokorral tüntették ki, Elő­adása élénk, hangján, indulatain ural­kodik, mozgása, mégtarttása meghazud­tolja korát, kangja csengő, sokszor az olvadásig lágy; majd szilaj kitörésekbe ment át a szerelmi örülés rohamában, Az érkezés és játék a közbe eső napot arra használta fel, hogy nehány régi ked­ves emlékét megtekintse, melyekkel még kis lányka korában ismerkedett meg, midőn e város lakosa volt egy pár évig, hol iskolai tanulmányát vé­gezte be, mely idő alatt Döbrenteinel j lakott, a most Lehóczki Tivadar által I bírt házban. E ház mintha a szel-1 lemek tanyája volt volna, a benne lakók jelenlegi gazdájával együtt mind a művészet magaslatára emelkedtek. Péntek este a nőközönség egy szükkörü, de érzelemben gazdag ban- q u e 11 e t rendezett, melyen 40—50 személy vett részt férfiak és nők ve­gyesen, Részt vettek benne a tiszti karból is többen s a kedélyes vacsora bizony jól benyúlt az éjszakába, midón i férfiak és nők együtt távoztak el. A művésznőt, Csomár István köszöntötte I fel két Ízben, előbb mint művésznőt,' azután mint e város régi .lakóját, hon­nan tulajdonképeni művészi pályájára ki­indult.— Meg kell még említenünk, hogy a munkácsi zenekar ez estén kitiinőlear viselte magát, kifogástalanul játszott. Az igazi barátságos estély után, — hol a társaság ügy egybe olvadt, mintha egy család tagjai lettek volna, — melyet Buzáth Károly né ügyes és tapintatos keze rendezett, mindnyájan jóhangulattal távoztak el, alkudozva, keresve a szombat esti előadásra még eSJ~eSJ eltévedt jegyet. Nemzeti színészet Az elmúlt hét csaknem egészen a Fe­lekié volt. Hat napot időzött nálunk a nem­zeti színháznak jeles művésze s ez idő alatt négyszer lépett fel, mint vendégszereplő a színpadon. Föl vagyunk mentve művészeté­ről kritikát Írni, hiszen ő már kinőtt alóla, és sokkal hivat ottabb toll magasztalta őt, kitudja hányszor művészi pályáján, mig elérte a jól megérdemelt nyugalom idejét. Mi jól eső megelégedéssel vettünk búcsút Felekitől s alig fogjuk valaha feledni azt a nehány estét, mik alatt a szó teljes értel­mében meghódított benünnket játékának csak nem utólérhetlen elegánciájával. Szombaton „A Fehérek, vagy az Írek harca az angolokkal“ cimü drámában Sir Patikot, vasárnap a „Lelencz-ben Bertókot, Hétfőn „Kis madárkákban" Francois posztó­gyárost- s végre szerdán, a midőn utolsó fellépteül az „Idegennőt választá jutalomjáté- kaul Claksort személyesítő minden alkalom mai kitűnő alakítással s csaknem minden meg­jelenése után hatalmas tapsra ragadva a közön­séget. Utolsó fellépte alkalmából gyönyörű csokrot is kapott a művész, mely mindjárt szín­padra léptekor nyujtatott neki át zajos taps­vihartól kisérve. Feleki ur mellett meg kel emlékeznünk színész társaságunk nehányá- ról is. Az első helyen B. Ács Irma asszonyt illeti a dicséret, a ki valóban elég képzett-1 séggel bir arra, hogy nagyobb színpadon is közmegelégedéssel szerepeljen. Demény Vik­tória, Rajz, Bessenyei. Nagy Paula szintén a megszokott könyüséggel játszottak. Nagyon nehezünkre esik megemlékezni egy körül­ményről, hanem hiába! érje bármilyen sú­lyos megrovás a szegény tudósitót, a szá­raz igazsággal he kell számolnia, különben jogtalan fegyverré válnék a toll kezében, melyet egyesek, dolgok, vagy körülmények hibáinak takargatására használ. Feleki ur, valóban nem a legkedvesebb emlékekkel hagyta el e várost. Itteni szereplése alatt egyetlen egyszer volt alkalma telt ház előtt játszani,, szerdán este, a midőn szép számban jelent meg a város intelligens kö­zönsége, Az előző esték alatt csak úgy kon­gót a nézőtér az ürességtől; hétfőn este alig voltunk 45-en a színházban, a mely körül­mény egy 10 ezer lakossal biró városiba nézve, nem akarjuk kimondani — meny­nyire elégséges ok, hogy a jövőben hasonló élvezettől megfosztassék. mint olyan, ki a művészet értékét némi képes eléggé méltá­nyolni. Csütörtök este. f. hó 26-án „Éjjel az erdőn“ cimü népszínművét adták színészeink zóna jegyek kibocsájtásával. Az újdonság igen jó hatásai volt a meglehetősen telt házra. A darabban eleven és természetes buzog mindvégig s nem csoda, ha a nép színházban annak idején, olyan sok élvezetes estét töl­tött mellette a fővárosi közönség. Igazán óhajtandó volna, hogy a kedves darab egy kis változtatott szereposztással ismét szin- rehozatnék anyival is inkább, mert ez úttal a rendes színházlátogatóknak vajmi csekély töredéke láthatta azt. A szereplőkről dicsé- rőleg kell megemlékeznünk. De leginkább kitűntek: Demény Viktoria, a ki olyan ked­ves maivsággal játszotta Boriska szerepét,, hogy valóban rászolgált azokra az elismerő tapsokra a melyektől csak úgy rengett a terem egész este Pompásan mutatta be Rajz Ödön a nagyravágyó gazdag pa­rasztot, s mellette Csige, mint Gyurka, valamint Bessenyei mint Zátonyi Balázs, szin­tén eleven. alakok voltak mindvégig s igen sokszor keltettek zajos derültséget. A mai előadáson két uj énekest hallottunk: kikről e tekintetben is az ő előnyükre kell meg­emlékeznünk. Az egyik Darvainé. ki Málit személyesítő, a másik Rajcsányi, a ki Marcit játszotta. Mindkettő eléggé kellemes hang­anyaggal rendelkezik, a mely szorgalmas gyakorlat után bizonyára a mainál sokkal nagyobb sikereket is aratand; különben a közönség elég szép tüntetéssel fogadta most is azt a pár dalt, miket énekeltek. Csak bát­ran előre, minél többször, annál jobb! Fi­gyelmeztetjük Szép János karvezetőt, hogy a zenét kíséreteit alkalmaztassa a zenészek által az éneklő hangjának megfelelőleg; merjük állítani, hogy utóbb említett két éne­kes dalának csak a magasabb hangjait ha­llotta a nézőtér hátrább levő közönsége anyira erősen látszottak a barna legények. Nem a dal a zenéért, hanem a zenekiséret a dalért! Piamissimo tehát! — A szereplők többijéről is elismeréssel nyilatkozunk, egye­dül Herényinek maszkja ellen kell protes- talnunk, a ki e tekintetben inkább utánzóit eg.7 typikus üstfoltozó cigányt, mint falusi rektort. A magyar honi rektorok sem a haj­dan korban nem viseltek, sem ma nem szednek elő holmi cilindert, | bekormozott ábrázatt: 1 hol látott falusi kántort ? -— A régi jó világbeli rektorokcsak mulatságosok voltak, de nem nevetséges pajácok. Értesítés. A nagy méltóságú m. kir. vall. és közokt. miniszter ur folyó hó 21-én 27254. sz. a. kelt leiratában, melyet a kassai tankerületi főigazgató ur utján küldött le az itteni gi nmáziumi igaz­gatósághoz, — engedélyezte, részemre, hogy a „K á r p á t a 1 j a“ politikai lapot szerkeszthessem; melyet félreértések ki­kerülése tekintetéből t. olvasóimmal közleni ezennel kötelességemnek tartot­tam. Munkács, 1890. jun. 27. Csomár István. HÍREK. A fővárosi lapok e hó 25—26-ik számában Tisza Kálmán volt miniszterelnök­nek következe Nyilvános köszönet-ét közlik: Mióta a miniszterelnökségtől felséges urunk által saját kérelmemre oly rendkívül kegyes mó­don fölmentettem, igen nagy számban érkeztek hoz­zám egyesektől, egyesületektől, pártköröktől, közsé­gektől és a törvényhatóságok tetemes részétől a ro- konszenv, a jóindulat és az elismerés nyilatkozatai és érkeznek ilyenek még most is a törvényhatóságok egynémelyikétől, a melyekben közgyűlés csak ez idő­tájt tartatott. Vettem ilyet Horvátországból és a fiu­mei municipiuintól is. Mindegyiket külön megköszönni nem vagyok képes s talán nem is volna helyes ily módon a figyelmet ismételten csekély személyemre vonni akarni, a jóindulat pedig, a melyet ez iratok irányomban tanúsítanak, reménylenem engedi, hogy nem rójják fel nekem, ha mindnyájuk irányában egyszerre ezen nyivános köszönetemmel fejezzem ki mélyen érzett hálámat. Polgártársai bizalmának, elis­merésének kifejezése bizonynyal a legszebb jutalom arra nézve is, ki a hatalom polcán áll, de kétségtele­nül csak nyer becsben, ha akkor nyilvánul, mikor az illető lelépett arról, mert ekkor még a leglelkiisme­retlenebb rágalom sem mondhatja, hogy e nyilatkoza­tokat a hatalom iránti hizelgés, vagy valamely érdek sugallta. Uy felfogásból kiindulva, érzem én érdemem feletti nagyságát a nekem a multbani működésemért nyújtott jutalomnak és ez csak megerősít azon elha­tározásomban, hogy követve a hozzám intézett nagy­becsű nyilatkozatok legnagyobb részében foglalt fel­szólítást is, mig Isten erőt és egészséget ad, minden tehetségemet hazám, tehát királyom és nemzetem ja­vának előmozdítására fordítom. Az által, hogy meg­változott helyzetben bár, de hasonló buzgalommal teljesítem e szent kötelességet, óhajtom ón megkö­szönni azt, mit szavakban méltóan megköszönni nem tudok. Geszt, 1890. junius 23. Tisza Kálmán. Legeza István, nagy-mihályi járás- birósá'ji albiró, ki e vidékre való s vidékünkön számos rokon, jóbarát és ismerőssel dicsekedhetik, legközelebb törvényszéki birónak neveztetett ki az aranyos-maróthi törvényszékhez. Tiszta szívből örvendünk és gratulálunk a rég megérdemelt előléptetéshez. Elő fizetési felhívás, jegyzői irály tanra E könyv segédkönyvül van tervezve, jogi te­kintetben és bélyegtörvényileg is figyelem­mel szerkesztett mintegy 120 gyakorlati példával, melyből a községi és körjegyzők, segédjegyzők s vizsgára készülő jegyző­gyakornokok a helyes fogalmazásra nézve elméleti és gyakorlati útmutatást fognak nyerni. A kiállítással Ifj. Berger Sámuel nagyváradi jó nevű nyomda tulajdonost bíztam meg. A munka terjedelme 10 ívnyi lesz s finom papíron és csinos kiállításban a folyó 1890. évi augusztus hó 15-én fog megjelenni. Előfizetési ára 1 frt 20 kr. s 1 frt 25 krnak előleges beküldése mellett keresztkötés alatt bérmentve küldetik meg. Gyűjtőknek 10 példány után 1 tiszte­letpéldány jár. Az előfizetési pénzek és gyűjtő-ivek a folyó évi juiius hó 10-ig Nagyváradra Ifj. Bergel Sámuel nyomda tulajdonoshoz küldendők. Kelt Albison (Bi- harmegye), 1890. évi junius hó 1-én. Kovács Gábor, községi jegyző. Fényes ünnepélyt rendezett e hó 24-kén az itt állomásozó közös, hadse­reg tisztikara az általa birt helyiség­ben. Idehozatták az ezred zenekarát, mely húzta estétől kivilágos-kiviradtig. A custozzai csatanapját szokta a tisz­tikar minden évben megünnepelni e- napon, melyen a polgári közönségből is sokan szoktak részt venni. Ámbár városunkban a tisztikar legnagyobb része folyton jó viszonyban élt a pol­gársággal, de az összeolvadás még is liova-tovább mind őszintébb lesz. A kert­helyiség fényesen ki volt világítva min­den féle színű lámpionokkal, a hátsó részen egy szobor állott, melynek egyik oldalán kis nemzeti szinü zászló, má­sikon sárga-fekete lengett, előlapján a csata éve és napja volt feljegyezve. A szobor előtt Dr. ftmied nyug. orvos, a szenvedélyes tűzijáték rendező, meg­lepő fényt árasztott a környezetre} mely­közben mintegy magus a csata tör­ténetét beszélte el röviden. A kivilágí­tás után táncra perdült a pezsgő fia­talság s szűnni nem akarólag járta a hűvös nyári éjszakán át a mindenféle táncnemeket. A jó kedvnek csak a haj­nal pírja vetett véget, túl mosolyogván az emberi bohóságot, hogy az éjszaká­ból nappalt s a nappalból éjszakát csi­nál. Belügyi dolgok az uradalomban. Günther Ágoston kezdeményezése alap­ján Schönborn B. Ervin gróf az ura­dalmában levő összes állandó személy­zet irányában oly nevezetes és nemes tettet követett el, mely ritkítja párját mai időben. Kezdve a csürgazdától, kerülő és csőszöktől fiél az igazgatóig, mindenkinek' fizetését á szolgálat és az eddigi fizetések arányában felemelte, melynek folytán már folyó évi juiius hó elsejétől a fizetések a felemelés arányában teljesittetnek. Ezen fizetés emelés vagy 300 egyénre terjed ki, mely nemes szivüségéBt a jók elisme­rését és tisztjeinek háláját méltán meg­érdemli. A kinek eddig p. 1. eddig 700 frt pénzbeli fizetése volt, felemeltetett ezer írtra, ezen kívül a terményekbeni já­randóság a megelőző 6 évi középár- folyamon átszámoltatott készpénzre és ezentúl azt is készpénzben kapják ki, ugv azonban, hogy ha a termények piaci ára a felvett áraknál magasabbra rúgna, jogában áll ez illetőnek azon terményeket az uradalomtól a felszá­mított árban megvenni. Ezen intézke­déseken kívül Günther Ágoston eddigi jószág igazgató főigazgatóvá s Pap Józef urad. ügyvéd jogi igazgatóvá neveztettek ki. E hó 26-án fogad t: gr. Csáky Albin kultuszminiszter ő excellentája a közvetlen vezetése alatt álló vidéki középiskolák ta­náraiból alakult — törzsfizetésöknek a fő­városi hasonló intézetekben működő taná­rok törzsfizetésével való egyenlősítése tár­gyában benyújtandó kérvényeket átadó-kül­döttséget. A mozgalom pár hónappal ez­előtt indíttatott meg a győri főreáliskolai tanárkar kezdeményezése folytán. A moz­galom alapjául azon méltánytalan bánás mód szolgált, melyet minden vidéki tanár kell, hogy erezzen, ha figyelembe vesszük, hogy a vidéki tanárok képzettsége épen akkora, mint a budapestieké, a vidékiek munkája pedig minden bizonnyal jóval na- gyohb ; 2) hogy vidékről egy fővárosi kö­zépiskolához jutni sokkal nehezebb, mint egy tevének a tü fülén keresztülmenni. A méltányosság úgy hozza magával, hogy egyenlő munkát egyenlően fizessünk. Ha a kultuszminiszter úr tehát meghallgatja és teljesiti a vidéki tanárok azon kérelmét mely szerint fizetésök egyenlősittessék a, fővárosi hasonrangu tanárok fizetésével, ak­kor csak méltányosan jár el. Ügy értesü­lünk különben, hogy a kultuszminiszter ur igen kegyesen fogadta a küldöttséget és határozottan megígérte, hogy az ügy ked­vező elintézéséhez minden lehetőt meg fog tenni. 1890. junius 29. Irodalom. A „Pesti Hírlap" a magyar olvasó- közönség kedvenc lapja, azzal a hírrel lepi meg előfizetőit, hogy a jövő félév folya­mán rendkívüli diszszel kiállított naptárt fog nekik karácsonyi ajándékul küldenni; oly naptárt, melynek bő szépirodalmi részét legjelesebb íróink szolgáltatják a régi és az uj gárdából s mely tulajdonképen naptári részével is felül fogja múlni az eddig meg­jelent összes hasonló évkönyveket és bolti ára legalább 1 frt lesz, mig az előfizetők kivétel nélkül díjtalanul kapják meg. A másik nevezetes hir, melyet a „Pesti Hírlap"

Next

/
Oldalképek
Tartalom