Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)
1890-06-22 / 25. szám
Második évfolyam. 25-ik szám Munkács, 1890. junius 22. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.. Előfizetési árak: Egész évre . S frt. ® Negyedévre 1 frt 25 kr. Fél évre 2 frt 50 kr. @ Egyes szám ára 10 kr. Kiadóhivatal: FARKAS KÁLMÁN könyvnyomdája Munkácson, hová az előfizetések-, hirdetmények és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendok. _________________' l*©l©l@gs ©3@sSe@©®fe® g E lap megjelen minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Hirdetési árszabály: ® Munkácson, Vár-utcza 564. szám alatt, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Ilérinentet'.en levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hivatalos hirdetési díjak egyszeri közlésért: 50 szóigg 80 kr., 100 szóig 1 frt 30 kr., 200 szóig 2 frt 20 kr.,@ azonfelül minden szó 1 kr. — Üzleti és többszőrig) megjelenő hi - detések jutányos áron közöltetnek. o;^®S^xg^)<g^g)<g®s^xg^)(g^xS^5<S^>@XS^XS^XS^>®®(SX@<SÍ®®®®X§XS^)@í@@^xaxSXSXS®<S®®Cg)@^)@^)<SXS»g®@í@®@|Sj A béke áldásai. I A civilizált Európa minden országit ara törekszik, hogy lakosai békében éljenek egymással bent és békében a szomszédokkal. Ha egy hivatalos testület összeül valahol, a melynek jogkörében áll, hogy országos dolgokkal foglalkozzék, nagyot lélegzve, a megőrzött béke hála sóhajtásai kelnek szárnyra körükből legelsőben is. A múlt és jövő kapcsait ennek hangoztatása teszi. E vén világrész minden szögletében ezzel foglalkoznak, erre gondolnak s biztosításán törik fejőket ágy az arra hivatottak, mint azok is, kiknek szava mit sem nyom a latban. E többszörös szerkezetű monarchia is, mely annyi sok részből áll, az együtt tanácskozó delegátusok körében a békét hangoztatja. Felséges királyunk biztntő szavakkal nyugtatja meg a nemzetet, hogy nyugodtan, élvezheti a béke áldásait, munkálhatják a nemzetek saját javukat. Es mégis miudannyiszor a fegyveres erő növelése, a hadsereg fejlesztése teszi főgondját az összegyűlt delegatus uraknak, mintha Damokles -kardjaként függne -a veszély- fejünk felett. A hadügy fejlesztésére felvett költség-előirányzatból nincs bátorsága senkinek csak egy fillért is megtagadni, mert hiszen ezt teszik minden országban körülöttünk. Akár melyik szomszédállam ügyeit kisérjük figyelemmel, mindenikben a hadi létszám emelése, a fegyverek átalakítása, vagy a katonaságnak ujta- lálmányu fegyverekkel ellátása, füstnélküli puskapor előállítása terheli az államférfiak vállait s ősziti fejőket. Ma-holnap ott leszünk, hogy földrészünkön alig lesz férfi, a ki katona kötelezettség alatt nem lenne, melytől már most sem vagyunk nagyon távol, miután a népfölkelósi törvény szükségeseién alig hagy ki munkabíró férfiút a kötelezettség alól, mely ellen-magában véve-semmi kifogásunk nem lehet, mert a nemzet igy nem puhul el; s aztán a legnehezebb nemzeti kötelességet is viselje mindenki. Azt mondják, a magyar jó katona; ezt igazolja a történelem, elismerik a szomszéd államok is, kikkel egy kormáskor meg mérkőzött. Igazolta az 1848—9-iki önvédelmi háborúban kifejtett erő is, melyre egészen készület- lenül kéuyszeriték a körülmények. De mennyivel jobb katona lesz belőle, ha a katonai taktika- minden részleteivel megismerkedik jó előre, ha a fegyver gyakorlatokat megszokja, a katona-élet előnyeiivel és hátrányaival megbarátkozik már a béke idején. Azért a felemelt létszám ellen e tekintetből nincs kifogásunk, csak aztán meg ne akadjon az ipar, a kereskedés, a föld- mivelés, szóval az állam egészséges fejlődése, mely azután a. nemzeti tönkre jutást idézhetné elő. A katonáskodás minden államnak óriási pénzébe kerül, annak terhét, súlyát épen úgy nyögik más államok is, mint a magyar állam lakosai. Más államok a fizetéssel annyira előnyben vannak, hogy a katonai befektetéseknek nemcsak hátrányaiban, de előnyeiben is magok részesülnek, így mindenféle felszerelések-, erőditési s más egyéb építkezések-, katonai nevelő intézetekből az államokra visszatérülő kiadásokat maga a terhet viselő állam polgársága rakja ismét zsebre, A magyar ál lamnak bár 23 év óta járul a megállapított arány szerint a közös kiadások fedezetéhez, még egyetlen egy vára sem épült, katonai nevelő intézeté nem létesittetett, a felszerelések még eddig legnagyobb részt idegen gyárakból eszközöltettek, pedig a magyar állam királyához ép oly híven ragaszkodik, mint akármelyik osztrák tartomány s tetteivel be is bizonyította ezt mindenkor. Ezek tekintetében tebát mi hátrányban vagyunk a katonai terhek viselésében más államok mellett, de mindez még- nem aggasztana bennünket, ha tudnék, hogy mikor mondatik már ki azon szó, hogy hadi költségeink emelése többé nem kívántatik, mert valóban a béke áldásait igen drága áron vásároljuk meg évröl-évre s azért mégis folyton félnünk kell annak megzavarásától. a. benyújtott előterjesztés és a f. hó 17-én 3377. sz. a beterjesztett kérelem, illetve a célba vett építkezési kérdés el nem intézte thetik.“ Városi dolgok. Városunkban mint egyházközség leg- I nagyobb és legvagyonosabb a zsidó hitköz- I $ég. Leégett templomának felipétsére vonat- I kozólag már többször tettünk említést e lap hasábjain. Felhívtuk a hitközség figyelmét, hogy habár megerőltetéssel is, ágy a kornak megfelelő stilszerü, mint a város díszítésére szolgáló épületet emeltessen. A régi állásszerü, minden ízlést nélkülöző falakra nehéz lesz oly épületet tenni, mely megfelelj on mindeu tekintetben a kivána- lommnak. Kívánatos lenne, hogy az utcától legalább I —6 meterrel tétessék belebb, aztán parkkal vétetnék körül, hogy a templomból kiözönlő sokaság ne találja magát egyenesen az utca közepén; továbbá, hogy a váró közönség ne az utcát lepje el minden ünnep napon úgy, hogy a közlekedés azon a tájon teljesen akadályozva van. De nem fog előnyére válni az ájtatos közönségnek sem, ha, mint tervezve van, egyenesen az utcáról lesz a templomnak két bejárata a férfi közönség részére, mert minden zaj, swkér zörgés s más egyéb utcai mozgalom zívarni fogja az isteni tiszteletet. Az utcára nyíló bejáratot csak akkor lehetne helye,sen ’iífervezni ha azon tér tágasabb lenne, de épen a templom mellett szükül meg a legforgalmasabb közlekedési vonal. Hát az a sok ringy-rongy, csipri-csupri épület, mely eddig a templom mellékét, udvarát díszítette, remélljük, nem fog tovább is ott díszelegni. A hitközség nem egy-két tizedre, de századokra épit most a városnak egy kiváló terén, azért azt óhajtanék, hogy ne hamarkodja el a dolgot s az értelmesebb, a jobb izlésü egyháztagoktól megvárjuk, bőgj nem fogják e célt szemök elől téveszteni és nem engednek azoknak, a kik minden áron csak építeni akarnak. A városi tánács is sokat foglalkozott már e kérdéssel, de nem vettük észre, hogy stilszerü építkezésre terelte volna a figyelmet, leginkább rendőri, közegészségi és tisztasági szempontok vezették eljárását. Legutóbbi határozata is i/yen irányban mozog, pedig a mondottokra is kiterjeszthette volna figyelmét. A határozat igy hangzik: „A I mennyiben aviz levezetésre szolgáló csatorna, I kémény és az alkalmazandó 2-ik lépcső kijáró tervezete be nem mutattatott, mig ez meg nem történik, a folyó hó 9 én 3218. sz. Másik kérdés, mellyel a tanács foglalkozott, a városi füzes átalakitására vonatkozó eljárás. Az uszoda építésével múlhatatlanul élőtérbe lépett a régen mozgatott ügy, de sarkaiból sehogysem volt kimozdít ható. Ezrekről, tízezrekről álmodoztak sokan és ezért meg sem kezdetett az átalakítás s ime most 60—70 írttal már látható és meglepő eredmény éretett el. Nem volt városurknak eddig a közelben egyetlen egy tere, hová a naphosszant szobában foglalkozó hivatalnokok és iparos egyének kimozdulhattak volna. Az újfürdőkért nem felelt meg a kívánalomnak, melynek elég bizonysága. hogy a közönség nem vonzódott hozzá, sőt meglehetősen kerülte, mintha valami nehéz, nyomasztó levegője volt volna. Legközelebb az uszoda igazgatósága kereste meg a tanácsot, hogy a füzest engedje át a közönség használatára az ö felügyelete alatt s engedje meg, hogy ott egy kantin szerű épület emeltethessék a célból, hogy a kiránduló közönség ételt s italt kaphasson benne, felajánlván azért évenkint fizetendő egy darab tíz frankos aranyat, mely kérelemre a tanács a következő határozatot bocsátotta ki: „Az évi bérül felajánlott 10 frankos arany beszolgáltatása mellett, mely a város pénztárába ezennel bevételi illetőségül utalvány oztatik, ez év folyamára engedély adatik arra, hogy az uszoda, közelében a város tulajdonát képező és a közelebb rendezett Latorca parti füzes területén egy kantin szerű, — de a város által előbb felülvizsgált terv alapján — oly épületet létesíthessen, melyben egy italmérési jogosultsággal biró egyén, mint a társaság megbízottja, a közönséget a mostani idény alatt étel és ital neművel elláthassa. A magyar királyi honvédelmi minisztertől 22760. XVIII. szám a. Beregvármegye közönségéhez az építendő honvéd laktanya ügyében a következő leirat érkezett: „Folyó évi 4423 KI. számú előterjesztése következtében az összes köziemé- nyék visszaküldése mellett értesítem a vármegye közönségét, hogy, a Munkácsra építendő honvéd laktanya ügyében a városi képviselő testületnek f. évi 251. sz. a. hozott s a megye törvénvh&tó- sági közgyűlése által jóváhagyott TARCA Iskolások majálisa* Meg emberelte magát épen akkor, midőn legnagyobb szükség volt reá, ez a szeszélyes júniusi időjárás, szépen kiderült f. hó 10-en, a mikor a helybeli állami iskola. növendékei nyári mulatságukat tartották a kishegyi katonai lövöldében. Az öröm- csalhatatlan kifejezésével indult a kisded sereg nemzeti zászló és zeneszó kíséretében .a mondott nap reggelén az all ami iskola helyiségéből a várvavárt mulatság színhelyére s mintegy fél 1-0 óra volt, midőn az, árnyas lombok alatt már nyüzsögni kezdett a kisded raj pajzán vidorsággal. Csak hamar felhangzott a dal, megkezdődött a társas játék, hogy kedves szórakozásszülte fáradalom után annál izesebb legyen áz ebéd, mely déli 12 óra tájt pompás paprikás gulyáshus, túró, sajt és egy-egy pohár .sör alakjában oly hivogatóan vart a kicsinyekre. Elkölt az ebéd is csakhamar. Az ezutáni órák ismét a szorrkozásnak tartattak fent; hanem ezúttal szabadon válogathattak a gyermekek a kedvtöltésben. Felhasználták a délutáni perceket is emberül. • *) Muttazámunkból kiszorult. Szerk. Lett nagy virág- és eper szedés; bekalan- ' dozták a közeli helyeket, | olyan jól esett a szivnek hallani az ártat/an öröm hangos nyilvánu/ásait! E közben eltelt pár óra s gyülekezni kezdett a vendég közönség is s négy órára a szebbnél-szebb toilettek farka változatosságának szemléletében elfáradt a legmerészebb sastekintet is! Impozáns publikum foglalta el a tért, hol pár órával előbb az apróság vidor lakomája volt. Ur, szegény, hivatalnok és iparos mind együtt valának, s a heterogen elem egy családban is irigylendő egyetértéssel fért meg egymás szomszédságában az eltitkol- hatatlan öröm kinyomatával az arcokon. És ez után vette kezdetét a valódi pezsgő élet! Alig hihető, hogy volt volna egyetlen egy ember is ott, a kinek- a gyönyör árjában úszva, más gondolata volt volna, mint az, hogy milyen dicső,- milyen magasztos az életnek egy-egy ritkán kínálkozó boldog órája! . . . A felteritett asztalok roskadoztak a lukullusi lakoma terhe alatt, mik mellett a nagy közönség helyet foglalt, hogy a gyönyörű est balzsalmos illatában elköít- s.e á finomabbnál-finomabb ízletes étkeket. Ez alatt szólott a zene, ürültek a nektárral telt kelyhek s enyélgett a kedv mindenütt! És nem volt hiány meglepetésben sem. Vacsora ideje alatt a tanítói kar fő-fő pyro technikusa, illetve „légésze“, vagy „légésze“ kit nem szükség n évi eg is megemlítenünk — megkezdó tudományos alapo.i nyugvó készültségének merész productióit. Saját készítette léggömböt bocsájtott fel, a mely himbálózva úszott a levegőben. Érdekes látvány volt ez I hatalmas taps-viharban tört ki az elismeréssel sohasem késő közönség. Másodszor is kísérletet tett gömbjével a művész ur, hanem 1 ezúttal sikertelenül azon egyszerű oknak miatta, mert a gömbtöltő spiritusz valaki által véletlenül nagyhegyinek nézetvén, bekebeleztetett s igy a felsőbb régiókban való csapongása egy újabb gömbnek meghiusitatott. Rósz nyelvek suttogják, hogy a léghajós ur maga volna oka annak, hogy a közönség nem gyönyörködhetett másodszor is művészetében, — s a valószínűség megerősödést nyer azon körülménynél fogva, hogy épen a művész ur igyekezett egész este alatt mind magasabbra, már pedig világos, hogy szesz nélkül ily kísérletekre nem válalkozhatott volna. No, de hagyjuk ezt a csúnya gyanúsítást, úgy is egyik legszeretetreméltóbb alakja maradt ő egész estén keresztül a férfi társaságnak. Nyolc óra tájt a gyermekek Őrömének vége szakadt. Tanítónőik vezetése mellet haza tértek ugyan azon renddel, mint ahogy a kedves helyre kirándulának. A mi ezután az ünnepség színhelyén lefolyt, valóban a legszakavatottabb toll hegyére volna érdemes, hogy örök időn keresztül megörökítve maradjon, A speciális italoknak ki tudja hány faja?-— leoldta utolsó kötelékét is a nyelvnek, -r-r a hevülő agy szórta az élcet; a tósztok árjának nem volt többé gátja s a meg-meg riadó éljenzésts zázszoros viszhangban adta vissza az erdő mély homálya. S ez a kimondhatatlanul kedves zür-zavar benyúlt egész a késő éjszakába, s midőn egyedül a nyájas hold s a csillagok milliói örködének a szendergő természet felett: az utolsó csapat, még mindig állota a sarat s csak az éjféli órák után gondolt otthonjára, szeretett övéire. Emlékezetes s jól sikerült majális ma marad ez mindörökre a munkácsiak, sőt a vidék jó része előtt is. Emlékezetes marad már csak azért is, mert ez a kedves mulatság szolgált biztatásul az intelligens közön- ség egy részének arra nézve, hogy ezentúl több ily családias színezetű társas összejövetelt rendezzen, Reméljük, hogy a szép eszme mielőbb testet is ölt. R. V.
