Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)

1890-06-15 / 24. szám

Második évfalyam.

KÁRPÁTALJA.

zottsághoz útasittatott, mely áll Nedeczey János, Dr. Nuszer Lajos, Fankovich Sándor és Sárkány Gáborból. Egy ízben elintézett- nek látszott már a kérdés azzal, bogy gróf Schönbom által egy telek, mely kerti helyiségül használtatik ez ideig, felajáltatott a városnak építkezési helyiségül, sőt erről ez időszerínt már az ajándékozó levél is kiállíttatott s a beregszászi kir. törvényszék, mint hitbizományi hatóság által is jóváhagyatott I mint ilyen a városnak átadatott.

Sajnos azonban, hogy a tér oly szűk nek bizonyult, hogy a városi képviselőtestület az oda építkezéshez nem járulhatott, mert az egesz térség mindössze 606 négyzet öl, melyből a már elkészített terv szerint beépítendő lenne 553 négyzet meter alapterület, 70—80 négyzet m. fel megy a tornácokra, 60—68 négyzet m. elesik belőle az utca szélesítésre, melyek összesen körülbelül 359 négyzet ölet tesznek ki, maradna tehát udvarnak és kertnek még 220 négyzet öl. Erre kell még épiteni az építési bizottság javaslata, meg a szükség folytán is favágó és fatartó helyet, melyek után sem udvar, sem kert nem marad fel, tehát még annyi nyílt tere sem marad, melyre óraközökben egy kis szabad levegőre kimehessenek. Pedig a leány iskola úgy lenne igazán helyén, ha oly kert is volna, mellette, melyben a konyha kertészetet valósággal a gyakorlatból és nem csak a könyvekből tanulhatnák. Mindezért a képviselőtestület nem rendelhette el az építkezést. A bemutatott és a bizottság által elfogadásra ajánlott terv költségvetése, még az említett mellék épületen kívül 20.364 írttal van előirányozva, de valósággal meghaladná a felszereléssel a 24 ezer frtot, s még sem lenne kellőleg elhelyezve a lányiskola, s inég hozzávéve azt, hogy a görög kath. parochiá- hoz tartozó istálló épen az ablaka alá esnék, a képviselőtestület eljárása igen helyes volt.

Második tárgya volt a gyűlésnek a Taub Lipottal megejtett földcserének végle-l ges helyben hagyása. Ugyanis a városnak egy darab földje volt a Felső mezőben Taub L. tagja szomszédjában, melyért Taub más helyen ugyan olyan területű földet ajánlott fel, mely épen a városi téglavető szomszéd-l ságában, a Eis-Nyárasban fekszik. A határozat a törvény szerint személyes szavazattal ejtetvén meg. 17 szavazott a csere mellett, egy ellene, kettő nem ismervén kellőleg a tárgyat—már két év óta tárgyaltatik — nem szavazott.

Harmadik tárgy volt a városi gazdaállomásnak betöltésére vonatkozó megyei határozat. Tömöri Ignác és társai felebbezése folytán a képviselőtestület azon határozata, hogy ez állomás ideiglenesen mással helyet- tesittessék, feloldatott és útasittatott a szabályszerű eljárásra; ennek folytán határoztatok, hogy az alispán kéressék fel a választási határidő kitűzésére, hogy a képviselőtestület a választást megejthesse,

Negyedik tárgy volt a gimnázium fejlesztése tárgyában leérkezett — általunk már egész terjedelmében közölt — miniszteri leirat, melyre vonatkozólag azon határozat hozatott, hogy a miniszteri leiratban jelzett építkezési és más egyéb kívánalmak már a megyei törvényhatóság jóváhagyása alá terjesztetvén, ez úttal újabb felterjesztés szüksége nem forog fent. Arra azonban hogy az V-ik oőztály az 1890-91-ik tanévre megnyittathassék, a szükséges intézkedéseket már most meg kell tenni, melynek keresztül vitelével a tanács bízatott meg hogy a tanári testülettel együttesen végezze el a teendőket s tegye meg a szükséges lépéseket arra, hogy semmi akadály fenn ne forogjon. Ezzel tehát gimnáziumunk kiegészítése megkezdetik s jövő tanévben már az V-ik osztályt helyben végezhetik ' az intézet növendékei.

Ötödik tárgy volt a katonai kórház építése ügyében kelt alispáni felhívás és egyszersmind miniszteri leirat. tűz is olyan dolog, mint sok más. Régen vajúdik, alkudoztunk iránta, a mig lehetett, de most már ki nem térhetünk előle. Hivatkoztunk eddig a megyei segélyre, megyei részvételre, de utoljára a miniszter ránk olvasta a törvényt és nincs más mód, mint meghajolni előtte. A képviselőtestület tehát az építkezést kimondotta.

Hatodik tárgy volt Dr Meisels Vilmos kórházi alorvosnak és Karmazin Mihálynak kérelme, hogy a polgárok sorába felvétessenek. Mindakettő kérelmének 12 frt lefizetés mellett hely adatott.

Utólagosan, de a szabályszerű idő alatt érkezett még be és tárgyaltatott a vagyon kezelési szabályrendelet elkészítését megsürgető irat, mely a jogi szakosztályhoz útasittatott azon hozzáadással, hogy a kérdéses szabályrendeletet, miután az már régen elkészíttetett, véleményes módosításával a képviselőtestületnek mielőbb adja be.

Végül kijelentette a polgármester, hogy a püspöki kertnek megvételére vonatkozó határozata a városnak a megyéről jóváhagyólag *e érkezett és hogy a gyámpénztári mérleg (elkészíttetvén, az e számvevő által felülvizsgáltatott s a pénzügyi szakosztálynak kiadatott oly célból, hogyjelentésétajövő közgyűlésre adja be, melynek tárgyai közé a törvény értelmében előzetesen felvétetik.

Heti krónika.

A képviselőház utolsó érdemleges gyűlése junius hó 4-én volt, melyen az előző napokon letárgyalt törvényjavaslatokat harmadik olvasásban is elfogadták. Sző- nyegre került a képviselőház hiányos fűtési és szellőztetési rendszerének megváltoztatása. Erről a gazdasági bizottság előadója Isaák Dezső adta be a jelentést, mely majdnem viharos jeleneteket idézett elő a vitában résztvett Herman Ottó, Bolgár Ferenc, Almásy Sándor és a ház elnöke között. Az ülég végén Meszlényi Lajos interpellálta a földművelési minisztert a bőrgyártás és a borhamisitás ellen hozandó rendszabályok tárgyában. Végül az elnöknek felhatalmazást adtak a főrendi háztól jövő üzenetek átvétele végett ülés összehívására.

A képviselőház e hó 10-én mégegyszer összejött, de csak azért, hogy kivegye szünidejét, mely október 1 ig fog tartani. Elnök az ülést megnyitván, bemutatta a főrendiház által elfogadott törvényjavaslatokat, mely után Kaas Ivor báró szólalt fel aziránt^ hogy a miniszterelnök nem válaszolt az általa a Baltik megválasztatására vonatkozólag beadott interpellációra, miért hatalmas ! vita keletkezett közte és a miniszterelnök között. A vége az lett, hogy a miniszterelnök válaszát tudomásul veszi, de csak azért, mert nem tudja, minő irányt akar követni a kormány jövőben; a ház azonban a választ minden megjegyzés nélkül vette tudomásul. Ezt követte azon legfelsőbb királyi kéziratnak Eszterházy Kálmán gróf jegyző által történt felolvasása, melylyel a jelen országgyűlés ülései e hó 10-től a folyó évi október hó 1-ig elnapoltaknak nyilváníttatnak. Péchy Tamás elnök a legközelebbi ülést október 1-nek délelőtti ll órájára tűzvén ki, megköszöni a ház eddigi bizalmát s nem mulasztá el azt továbbra is kérni magának, a tagok zajos felkiáltásai és éljenzése között a házat eloszlatta.

A legfelsőbb királyi kézirat a képviselőházból a főrendiházhoz küldetett át, hol hasonló ünnepélyességgel felolvastatván, az elnök szép búcsú szavak kíséretében október 1-ig a főrendiházat is feloszlatta.

Honatyáink szétoszoltak, tehát, kísérje őket szeretteik körébe a mi jó kivánatunk is ! mi pedig távollétökben leginkább a delegációkkal fogunk foglalkozni egy ideig.

E hó 4-én úgy a magyar, mint az osztrák delegáció megtartotta első alakuló ülését. A magyar delegációt Zichy Ferenc gr. korelnök nyitotta meg, a ki felhívta az összegyülteket a megalakulásra, meg is történt ugyanolyan rendben és alakban, mint azt a múlt heti számunkban jeleztük. Ezután Tisza Lajos gr. mint elnök megköszöni a beléhelyezett bizalmat és kiemeli, hogy a a jelenlegi helyzet fentartására való törekvésben nincs meg mindenütt a teljes jóhiszeműség ; miért is a közös kormány előterjesztései nem csupán a takarékosság szempontjából lesznek megbirálandók. Ezzel a delegáció ülésszakát megnyitóttnak nyilvánítja s egyúttal bejelenti, hogy a király a magyar delegációt Szombaton, az az junius 7-én d. u. 1 órakor fogja fogadni. Utána mindjárt gr. Kálnoky külügyminiszter mutatta be a közös kormány előterjesztéseit, melyekből megtudjuk, hogy a közös költség- vetés előirányzata 1891-ré a következő :

1. Rendes és rendkívüli közösügyi szükséglet . 135,623,237 frt

2. Bosznia és Hercegovina megszállási költsége: 4,465,000 frt

3. Póthitéi l890-re . . 1,389,000 frt

Összesen: 141,478,237 frt

Ebből a 30—70 százalék arányában való osztás szerint a magyar korona országainak terhére 44.427,518 fit esik. Az ülés végén megejtetett még a pótválasztás, így az élelmezési albizottságba: Bolgár Ferenc, Hegedűs Sándor, Lukács Antal, Rakovszky István, Szalay Ödön és Wahr- mann Mór; az elhelyezési albizottságba pedig: Hollán Ernő, Münnich Aurél, Pulsz- ky Ágost és Rakovszky István választattak be. Ugyané napon tartotta meg alakuló ülését az osztrák delegáció is, melyen szintén a választásokat ejtették meg. Elnökké Cartorisky György herceg választatott meg 41 szavazattal. Politikai nyilatkozatokat különben e napon sem az egyik, sem a másik delegátióban nem tettek.

Junius 7-én fogadta király ő felsége mind a két delegáció tagjait. Először az osztrákot, mint osztrák császír, azután a a magyart, mint magyar király. Az uralkodónak a delegációkhoz intézett beszéde puszta regisztrálás minden lendület nélkül; némi hangulat csak ott volt észrevehető, hol a szövetségesekkel való erőteljes összetartás, a népek jólétére és gyarapodására , törekvő szándék immár biztos kezessége — I s a véderőnek szakadatlan tovább fejlesztéséről volt szó. A fogadásnál az uralkodó tábornoki egyenruhát viselt, A magyar de✓

legáció tagjai többnyire diszmagyar öltözetben jelentek meg, egy—két frakk is volt látható a horvátokou, s mindezek közé számos papi diszöltözet vegyült. A mi delegációnk fogadásánál a beszéd elmondása után király ő felsége leszállván a trónról, legelőször is gróf Tisza Lajos elnököt szólította meg, azutan hosszasabban Samas- sa egri érsekkel beszélgetett. Megszólította továbbá Szapáry Géza főudvarmestert, Széli Kálmánt, gróf Zichy Ferencet, Fáik Miksát, gróf Pallavicini Edét, Csernátony Lajost, Bolgár Ferencet és sok mást. Feltűnést keltett a királynak hosszabb és barátságos beszélgetése gróf Apponyi Albert- tel, kivel kizárólag a delegáció és a külpolitikai helyzetről társalgott, A fogadtatás fél kettő után végződött s a király nagy éljenezések között távozott a trónteremből.

A fogadtatást megelőzőleg a magyar delegáció déli 12 órakor nyilvános ülést tartott, melynek egyetlen tárgya ■ volt a delegáció napirendjének megállapítása. Itt elhatározták hogy a legközelebbi érdemleges gyűlés e hó 18-án lesz, ameddig az albizottságok is elkészülnek jelentéséikkel.

Végre a külügyi helyzetről is szerezhetünk magunknak némi tájékozást. Kálnoky gróf külügyminiszter azon nyilatkozatából, melyet e hó 9 én az osztrák delegáció ülésén tett az általános politikai helyzetről. Beszédének elején hangsúlyozta, hogy a külpolitika anyagi alapjai nem változtak. Viszonyunk a szövetséges hatalmakhoz még sohasem volt ennyire szilárd, ily világos és nyílt, mint jelenleg. Ez főleg a német császár erőteljes személyiségének köszönhető, akinek befolyása oly hatalmas, hogy azon még oly jelentőség teljes esemény, mint Bismarck bg. visszalépése és Caprivi hivatalba lépése sem volt képes változtatni. A Balkánországokhoz való viszonyunkat a következőleg körvonalozta: A Bulgáriához való viszony ugyanaz, mint a megelőző év- , ben. A fejedelem uralma egyre jobban szilárdul, s azt lehet mondani, hogy Bulgária a saját kezében tartja sorsát; s ha nem bocsátkozik politikába, hanem a gazdasági téren marad, akkor konsolidálása egyre haladni fog. Szerbiára vonatkozólag felhozza a szerb kormány azon biztosítását, hogy a hozzánk való barátságos viszony cseppet sem fog változni; bár elismeri, hogy a kölcsönösség a szerb politikábr n túlsúlyra emelkedő radikális áramlatok következtében némileg szenvedett. A szerb kormány tekintélyét nem találja eléggé erősnek, minek oka a sajtó azon szabadságában keresendő, melyet Szerbiában élveznek. Különben Szerbiát nem tartja eléggé önállónak és erősnek arra nézve, hogy egymaga idézhetne elő nagyobb bonyodalmakat. Románia kormányához a politikai viszony állandóan jó, csak gazdasági tekintetben tart a pan gás, mivel a kereskedelmi szerződés megújítása még most sem sikerült. Kívánatosnak mondja, hogy a Németországgal való kereskedelem politikai összeköttetésünk sérelme nélkül sikerüljön. Végül fÖlemlité még a Török- és Görögországgalfolyamat- ban levő szerződési tárgyalásokat is.

1890. juinus hó 15.

V ámdij-mentességek.

Az 1890.1. t.-cikknek a vámszedésre vonatkozó intézkedéseit alább egész terjedelmében közöljük. Községi, társadalmi életünknek legtöbbször egyik legnagyobb hiánya, bogy

bakkal hallgatják a zenét, boldogságbeli tultengésbe esnek, ha valamely Don Juan tánezba viszi őket.

Mekkora hála tenyészhetik ezeknek keblében jőszivü gavallérjaik iránt. Egész hetet folytonos munkában töltvén, micsoda paradicsomi fogalmakat kötnek ezek a Vasárnap délutánhoz?! A kedvesek karjain léjtve, zenét hallva, látva és láttatva, „ah ez nem földi élvezet.“ — Meg is érdemlik ezek a szegény virágok, kiknek azekonómiája oly szűkén szabta a gyönyöröket. Hiszen miben határozódik az ő egész pályájuk? . . . abban, hogy végig vegetálják az életet eszmélkedés és talán cél és irány nélkül. De jól esik a dolog a férfiúi nemen levő fiatalságnak is. Es nincs benne megróni való. Azt a tiszta kézelőt, mely oly fehér mint a miniszter papiros, csak be keil mutatni valahol, no meg a cipőt. Aztán illik megmozgatni lábaikat is a nyugalom napján, nehogy meg pókosodjanak. Aztán meg többet ér az egy heti keresetnél, ha az Anna ráveti a nyalka legényre azokat a mandula vágású szemeket, melyek úgy olvasztanak, mint a gyűjtő üveg. Azt mondja, hogy: ; • . •

Hej a legény olyan mint a jeges fa,

Ránéz a lány s leolvad a jég róla.

Egy-egy olyan fennebb említett cifra hajadon (?) körül majd egymást töri össze a legénység, mert hát olyan bolond a mostani gusztus, hogy kapva-kap a csecsés bazárbeli portékákon, (?) a mi az általunk hajdan énekelt keringőben emigyen van kifejezve:

Nem is csoda, hogy mind oda körébe gyűl a fürge raj: Chignonja oly lengőn omol, oh az a drága szőke haj 1

Oldalt a bokrok között kozák természetű uracsok ólálkodnak. Ezek a becsületes társadalom fylokszerái, tizenhárom- pröbás igazemberek, kiknek minden törekvésük oda irányul, hogy az erény utján botorkáló ártatlanság szemeit felnyissák s ezt az igazi élet örömökkel hintett ösvényre visszavezessék. A mely emberbarát igyekezet azonban sokszor hajó törést szenved a kérges marku ifjúság őrködése miatt s nem ritkán a sámfához, vasalóhoz, kalapácshoz szokott kezek az urfi keményített gallérját igen gorombán puhítják meg.

Mennyivel biztosabb s minden ragadozó állaltól ment a mulatságuk a kicsi lányoknak ott az utca sarkon! Ezek is táncolnak, körben járnak, kifordulnak, befordulnak, ajkukon zengnek azok a mondókák, miket sem tanítójuktól, sem szüleiktől nem tanultak, melyek sem krónikákban, sem kalendáriumban írva nincsenek s eredetüket nehezebb felfedezni, mint a Nílus forrását. Milyen kitartással, csattanásig pirult arccal, izzadt homlokkal s természetes kellemmel zengik jobbra-balra lejtve ezek a gyönyörű zálogai a jövőnek azokat a versikéket, melyeket bizony a tudományos akadémia sem tudne magyarázni:

„Mély kútba néztem,

Asszonyomat láttam Bíborban, bársonyban,

Gyímgyös koszorúban,

Zibit-zabot a lovának.

Szabad legugolni, ,

Nem szabad nevetni,

Aki mer mosolyogni Zálogot kell adni!“

Persze, hogy a komolyság nem lévén erős oldaluk az apró-cseprőségeknek, mosolygás történik imitt-amott s kész a zálo- golási ribillió. Mulassatok, ti boldogok! még pedig egy egész hétre valót, mert elmúlik ez a szépséges Vasárnap, s azután következik a tengeri kapálás, kalász szedés, liba őrzés s egyéb prózai foglalatosságai a hétköznapoknak. • .

Az olvasó körökben, meg a borházakban a váyos meglettebb, kékben járó tagjai töltik el a délutánt politizálás és borozás mellett, mert ez már régi idő óta igy szokás a magyar vidékeken, melyet nem átall megsokszorozni a miatti keservében, bogy úgy is felemelik az adót, mely zsarnoki eljárásait a kormánynak a polgárok vagyon biztonsága ellen mivel lehetne egyébbel megboszulni, mint hogy bort igyák az ember, de sokat! ? Annál fogva iszik, meglevőn arról győződve, hogy e földkerekségen sehol sem egzisztál az igazság, csak a borban. Ezt rendesen olyan fáradhatatlanul keresik sokan, hogy igy Vasárnap esténként többnyire úgy szokták a gallérjoknál fogva kisajátítani a borházból.

Hanem azt ők föl sem veszik. De lám, az asszony gondosabb náluknál, azt sem várja meg, hogy a nap lemenjen, már is haza menésre nógatja a társaságot. A félj híjába erősité előtte, s hiába énekli fenszóval, hogy:

„Addig iszom, mig a világ világ lesz,

Mig a földön egy csacsogó asszony lesz I“ stb.

Az asszony nem hiszi, sőt egész ért- hetőleg az istennyiláról rebeg nem közönséges dolgokat s abbeli méreggel garnirozott hitének ad veszedelmes taglejtések között kifejezést, hogy az apjoknak megint a fejébe ment a bor, mire a férj — mint bib- liás ember — azzal vágja ki magát, hogy az apostoloknak is fejükbe menvén az édes bor, egyszerre tizenkét nyelven beszélőnek vala. Addig folytatják igy a beszéd és értelem gyakorlatokat, hogy egyszer leereszkedik az est s annak barna sátra alatt azután minden nagyobb komprommissum nélkül haza vezeti őket valami könyörületes szamaritánus, a kinek több része is van az ő haza menetelében, mint neki magának.

Mikor a nap tüztányéra kezd lehuzódni a nyugoti láthatármögé s az árnyak lassan felkusznak a házak tetejére, akkor ritkul a közönség a kurta borházak s a fürdő-kertben is, aztán a hold szende világa mellett haza takarodik nagy része a fiatalságnak égő arcokkal. Mulattak egy hétre valót. Vasárnag tisztességére, maguk örömére.

A legónykék — elég oktalanul — rendesen folytatják a mulatozást, mert hát a Vasárnap délután nekik Hétfőn reggelig tart. És ezzel már megsértik azt a szépséges Vasárnapot, az Urnák napját. Éjjel pedig megsértik az álmodozó polgárok nyugalmát, mikor utcahosszant zeng a pallérozatlan hang:

„A kapuban úgy elfogott valami.

Azt az érzést ki sem tudom mondani!“ melyekre ilyenkor gondolom, hogy fogna el benneteket Ricsey!