Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)
1890-04-13 / 15. szám
Második évfolyam. 15-ik szám. Munkács, 1890. ápril 13. KÁRPÁTALJA POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. I Előfizetési árak: 6 frt. S|) Negyedévi-e 1 frt 25 kr. Egyes szám ára 10 kr. j§ E lap megjelen minden vasárnap. ® , ® Egész evre a Fél évre 2 frt 50 kr. Kiadóhivatal: FARKAS KÁLMÁN könyvnyomdája Munkácson, hová az előfizetések-, hirdetmények és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Nyilttér petit sora 35 kr. Szerkesztési iroda: Munkácson, Yár-utcza 564. szám alatt, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetési árszabály: [Hivatalos hirdetési díjak egyszeri közlésért: 50 *zóigj| SO kr., 100 szóig 1 frt 30 kr., 200 szóig 2 frt SS kr. azonfelül minden szó 1 kr. — Üzleti ét többször^ megjelenő hirdetések jutányos áron közöltéinek. s*©leies sa©ric©SB«3s ©©©MÁH, SST'rÁSf. Nyiltlevél az uj polgármesterhez. | Üdvözöljük a megválasztott polgármestert, minden jót kívánunk neki és várunk tőle! Megválasztásával érvényesült azon szép méltányossági elv, hogy az önkormányzatban is tekintetbe veszi a többség a fokonkinti előmozdítást, ba az egyén érdemes reá. Hivataloskodásának előre meghatározott ideje rövid ugyan, de ez alatti teendőinek lajstroma hosszú nagyon. Még sohasem gyülemlett meg annyira a teendők sokasága, fontossága. Teljesíteni mindezt csak erőfeszítéssel és nagy mozgalommal lészen lehetséges. Mindenek előtt megkell nyerni az ellenpárt bizodalmát, igy a félreértésekét és súrlódásokat kikerülvén, működése akadálytalan lészen. Gyanúsításra, bizalmatlankodásra mindig az szolgáltat okot, ha a főtisztviselő egy klikk, vagy egy-két befolyásosabb, habár legbecsületeseh szándékú ember által is engedi magát vezettetni. Határozott, következetes és jól meggondolt nézettel kell bírnia, és mindenki véleményét meg kell hallgatnia, makacs ragaszkodása a saját nézetéhez, mások okaival megcáfolt elővéleményéhez nem vezet célra, melyet hamarosan nyilvánítani nem is kell, mert az ingadozás azonnal feltűnik és a bizalmatlanság kezdődik. Kézben a törvény és szabályrendelettel nemis oly nagy nehézséggel jár a határozott nézet alkotás. Megközelithetetlennek, megtalálhatat- lannak, de mindig feltalálhatónak és feltalálónak kell lennie. A mi a bizalmat leghamarább felkölti az: ha első és utolsó a hivatalban, alárendeltjeinek ez nyújtja a legjobb példát buzgalomra, kik iránt szeretetteljes, következetes, de méltányos szigorúságot kell mindig tanusi- I tania és pedig kivétel nélkül. Tisztviselőkkel szemben szóvali meg rovások célra nem vezetnek. írásban kell minden hibát, hanyagságot, helytelenséget észrevenni és tudtul adni, mert ez nem nyomtalanul s igy hatállyal esik. Helytelenséget észre venni csak úgy lehet, _ ha a főtisztviselő mindenütt megfordul és mindent lát, habár nem mindenütt láttatik is. Észre kell vennie : a hivatali léhaságot, a munka nélkül eltöltött órákat, hivatali kaszinózást, zugiráskodást, mellékkereseteket, eltávozásokat, kimaradásokat, különösen az eredménytelenséget, munka elhúzást, gondatlanságot, melylyel valaki hivatalát viszi olyformán, hogy a közönség megbot- ránkozhatik rajta; mert ez tevékenységet, eredményt kíván látni, nem elégszik meg a hivatali órák kitartásával, sem a nagyképűsködéssel, a színfal szakgatással, legke- vésbbé a rá nem érés kifogásával. Sok és munkaképes hivatalnoka van a városnak, — habár rosszul is fizetve — ezekkel sokat és mindent jól lehet végeztetni; érdemesekké kell a polgármesternek tenni tudni őket arra, hogy fizetésük felemeltessék a jövő választásnál, erre azonban kézzelfogható nagy eredmények kivántatnak, Nem szabad észre nem vennie némely hivatalnoknak egyes lakosokkal tanúsítható gorombáskosodását, pöffeszkedését illetlen magaviseletét, szájaskodását, de számukra is elégtételt kell szerezni, ha megbáritat- nának, alaptalanul bepanaszoltatnának, rá- galmaztatnán ak. A pénztár évnegyedes vizsgálata a feldolgozatlan ügydarabok száma és perek állapotáról, különösen pedig az egész év eseményeiről évi, valamint fontosabb ügyekről szóló azonnali jelentéseket vár a képviselő- testület és úgyszólván sohasem kap. Lehet-e csodálkozni azután, ha bizalmatlanság, nyugtalanság áll be és az mondatik, nem dolgoznak. Világosan akar látni a város közönsége minden dologban, de világosság nem gyuj- tatik. Személyes panaszok, apró kérelnezések, sürgetések és informatiókkal eltelik az egész istenadta nap a folyó munka hátrányára. Hetenkint egy délután — kifüggesztéssel hirdetve — elégséges ezen kihallgatásokra, és lesz idő a folyó munkára. Az administrate gyeplője a sürgetési napló. A polgármesternek titkára van. Ennek tevékenysége nem használtatik ki ele- gendőleg az elnöki teendőknél, pedig azért rendeltetett melléje, hogy vezesse az elnöki igtatót, melybe az írásbeli rendreutasítások is igtatandók, ügyeljen az évi jelentésbe tartozó események naplója vezetésére, tartsa folytonosan nyilván a scontrót és sürgetési naplót, fogalmazza az elnöki darabokat és írja le, azonfelül pedig az ügydarabokat expediálja el, és ez alkalommal ügyeljen a hátralékosokra. Jól ellen őrzött titkár annyi, mint jó kezelés, mert a polgármester fő teendője nem az irka-firka, nem a kedélyes psevegés a kérelmezők hadával, vagy a látogató jóbarátokkal és benfentesekkel, vagy cifra fogalmazások hosszadalmas benülő munkája, tanácskozások, árverezések megtartása, szakbizottságokbani részvétel stb. lényegtelen dolgok; hanem a szigorú ellenőrzés, zaklatás, előre gondolkodás, előkészítés, hivatalosztályok vizsgálása, erdő, mező gazdaság gyakori látogátása, leltárak ellenőrzésé, termények számon tartása, határidők szigorú megtartása, közegzséségi és ren-dőri hiányok, mulasztások észrevevése, azonnali pótlása, illetőleg javítása; ezeknél tűnik ki a főtisztviselő buzgalma, itt arathatja a közönség elismerését, itt tehet legtöbb jót, de egyszersmind e téren való mulasztás, vagy hanyagság a leghamarabb és legjobban szembeötlő a közönség előtt. Valóban a polgármesternek a másra bizható és bízandó közegészségügyi hatóságon kívül nincs egyéb határozott munka köre, mint a felügyelet, ellenőrzés, sürgetés és elnökösödések; — ennélfogva, ha hiba, mulasztás, léhaság, kár, hátramaradás, ész- leltetik, csak ő az oka, — csak ő a felelős; és ezentúl igy fogjuk fel állását, és aszerint fogunk vele szembe szállani. Azt várjuk mi biztosra Öntől polgár- mester ur, hogy igazolni fogja megválasztásánál tanúsított ragaszkodásunkat és bizalmunkat. Munkács, 1890 évi ápi’il 10-én. Cserszky Antal. Városi ügyek. Nevezetes választó közgyűlés tartatott f. hó 10-én dél után három órakor. Az alispán által a polgármesteri, gazdái és föerdészi állomások betöltése jeleztetett előlegesen, de minthogy a képviselőtestület a gazdai állás betöltésére nézve már intézkedett s ezen intézkedésről a választó gyűlést vezető alispán is értesítve lett, e tárgy a gyűlés megnyitása után a napirendről azonnal levétetett. Ezután a közgyűlést arra hívta fel az alispán, hogy a választások ellenőrzésére válasszon négy bizalmi férfit s ilyekül Borzsai Gyula, Csomár István, Sárkány Gábor, Ho- lovka Mihály jelöltettek ki a közgyűlés által; majd a kijelölő bizottságba Lehóczky Tivadar és Meisels János, az alispán részéről Jászay Antal és I Nedeczey János; végre a szavazatTÁRCA Ozsonna. — Borcza! aztán a reggeli tejet nem szabad összevegyiteni az estelivel, mert csupa kotyvalék lesz belőle. A kávéfőzésnél vigyázz, nem értem, hogy lehet azt meg nem tanulni, hát a doktoréknál soh’se főztél kávét ? Ha csak mindenütt magam nem vagyok, nem megy semmi. A szulezot a gyümölcs előtt kell behozni, aztán okosan vedd ki a formából, ne piruljak miattatok, egy ilyen háznál rendnek kell lenni. A Mari majd elmegy a ezukrászhoz, de rágd a szájába, hogy krémest hozzon, ha olyan bélés nincs, másféle nem kell, hanem az asztalhoz be ne ereszd azt a butát, te szolgálj, a múltkor is villát dugott a fagylaltba, az ostoba. Aztán ez a konyha tiszta legyen; mit keres a sarokban az a törlőruha, azért mosatok én? Semmit se tudtok megbecsülni? Hát az a paradicsom? ott annak a helye ? már régen el kellet volna felejteni. Ennek a konyhának olyannak kéne lenni, mint a pohár, hiszen hárman vagytok, de ha magam nem négek minden után, hát .. .! Aztán az ezüstöt ozsonna után rögtön meg kell mosni s helyére tenni; az annak ä rendje —> béretekből fogom ki, ha elvész valami. Az ember nem győz nektek eleget beszélni; jaj, úgy fáj a vállam! . . . Ha le nem iroín is, mindenki tudja, hogy ezt a monológot Zúhoginé asszony ő" nagysága mondotta eh Hogy is ne tudnák, mikor olyan ismerős a hangja. Ismerős pedig egy részt azért, mert messzire elhal latszik, másrészt azért, mert szüntelenül hallatszik. Azt is kivesszük széles beszédéből, hogy ozsonna készül, a Nelliék, Minkáék vizitre jönnek ma délután, ez pedig ozsonna nélkül nem képzelhető. Az étkezési idő beoszI fása annyira helytelen mi nálunk, hogy I csak nem egész nappalunk evésből áll. Mig a nyugati ember eszik dejeunét, dinét, a soupert elüti egy kis theával, addig mi bu- jálkodunk, fürdünk az ételekben, lévén nálunk kanalas, villás reggeli, ebéd, ozsonna, vacsora vagy magyarul esteli. Főleg az ozsonnának vagyok én engesztelhetlen ellensége ; meglehet azért, mert sohasem kapok. Definiáljuk már most, hogy tulajdonképen micsoda is nálunk az az elmaradhat tatlan ozsonna, mely sokszor többe kerül, mint az ebéd. Nem egyéb az, mint elpusztíthatatlan melegágya a pletykának s gyakorlati intézmény az emberszólás nemes mesterségének elsajátítására, a hol jelen nem levő családok ügyei tárgyáltatnak, bizonyos és bizonytalan egyének bíráltainak, meg nem határozható dolgokban asszonyi határozatlansággal határozati javaslatok készíttetnek, frigyek felbontatnak, viszonyok köttetnek s mindenek felett az éléstár (vágy hát spájz) és a cukrászok polcain unatkozó semmiségek azonban annyira valamik, hogy Magyarországon égy év álatt az azok értékét megközelítő összeg elég lett volna Bosznia okkupácionális költségeinek fedezésére: Avagy nézd végig kegyes olvasó egy ozsonna lefolyását és ha rosszul ném le- szesz tőle, hát akkor bátran neki indulhatsz a tengeri utazásnak is. Jön Nelli — egy nyáfadt urhöígy — a mámájával. Zu- hoginé ő nagysága leányai elibük szaladnak s a folyasón olyan csókolódzást visznek véghez, hogy a jő érzésű ember lelkét émelygésbe hozzák. „Szervus, kedvesem ! ezer esztendeje, hogy nem láttalak, a (mult- héten) bizony rosszak vagytok, felénk sem jönnétek. Eliz kedden is várt benneteket, azt hitte, hogy a doktoméval ide j osztok, igazán sehol sem lehet látni titeket, színházba sem jártok, pedig olyan jól mulft-. tunk ott a színészek ügyetlenségein . . . halod, az valami nagyszerű, az operettében a katonatisztek kézzel, lábbal verik a taktust . . . igazán mulatságos, hahaha!!...“ Ezt mind egy szuszra, lélekzetvétel nélkül hadarja el Eulália kisasszony, Zúhoginé idősebb leánya, a kit az a faragatlan Borosa elbérmált Alleluja kisasszonynak. Ezalatt kendők, keztyük, napernyők le és elszedetnek a jövevényektől s igy leszerszá- mozva, ők is bele örülhetnek a társalgásba. Nelli mamája 60 esztendős gyakorlatról bizonyságot tevő ékesszólással hápogja el, hogy képzeljétek ezt meg azt, meg amazt és még sok számlálhatatlan dolgot, melleknek elképzelésébe a legjobban táplált poéta feje is belefáradna. Logika ugyan egy csep sincs beszédjében, hanem hát megmondta ázt már Deák Ferencz, hogy kártyában, meg asszonyoknál nem kell logikát keresni. — Nelli ezalatt kifogástalan elegantiával telepedik le a díványra, bágyadt szemeit fáradtan hordozza meg a falon függő képeken. Mintha a társalgás őt nem is érdekelné, világfájdalmas desperatióval mereng az elmúlt ak on, — melyek már nincse-- nek s a j ö v ő n, mely nem igen lesz. Halvány arca, szoborszerü ipegatartása úgy tüntetik fel őt, mintha halál és delnő olvadt volna egy alakká. „Rajta már a lágyság nyilván Látszik mint az érett szilván.“ Mint a pajkos Csokonai mondja. Azonban hát itt jön Fényfalusiné is Minka és Tinka leányaival, meg Oskár űrfival, a ki a kamasz kornak most van, kellő közepében, a gimnásiumot vég?i. * Ez a Fényfalusi psalád arról nevezetes, hogy saját -véleményük szerint minden létező és létezett famíliák közt legrégibb, feltudja vinni a nemzetségiét Julius Caesá- rig, vagy tán még azon túl is. Sőt az öreg Fónyfalusi Ádára úgy nyilatkozott egyszer elhevültében, hogy az ő családja olyan régi, mint a kaukázus bércei, csakhogy sokkal előkelőbb s ő úgy van meggyőződve, hogy a világ bércek nélkül szépen meglehetett volna; de a Fényfalusi család nélkül ... „no, nem akarom magunkat dicsérni“ szokta befejezni. Pedig voltaképen egész családi nagyságuk abban áll, hogy B század folyta alatt sohasem miveitek semmi jeles és kitüntető dolgot, hanem szállottak alább az uraskodás meredek lejtőjén. Ezeket is a szokásos apprehendáló kedélyeskedéssel fogadja Alleluja — akarom mondani Eulália kisasszony. Cupog- nak a csókok, de Fényfalusiné igen észre- vehetőleg fintorítja el száját, mikor Nellit és mamáját kell csókra csókkal üdvözölni. Úgy tesz, mintha savanyu almába harapott volna. Neki az eféle, munkájuk után élő, egyéniségek csakugyan magas ismeretsége határszélein ténferegnek. Az Oszkár gyerek, ballet lépésekben rohan a háziak kézcsókolására. Zúhoginé, Eulália meg a kisebbik lány, Eliz, azzal az örök mosoly- lyal nyújtják előre finom, illatos kezeiket, mely a hozzájuk hasonló nagyvilági hölgyek szokása. Azután appetitórium gyanánt előszedik a legfrisebb dolgokat és tárgyalják azzal a minden jó lelket fárasztó émelygéssel, mely az ilyen társaságnak elmaradhatatlan sajátsága. Főleg a Nelli mamája, meg Eulália kisasszony tűnnek ki e téren, mert nekik minden tehetségük a nyelvükben van concentralva. — Hogy milyen nevetséges az a fo- tografusné, zöld ruhára sárga díszítést rak, hát van annak ízlése ? — Hogy a forgalmi főnök csakugyan elveszi azt a fiatál özve! gyet, hát nem bolond az az ember, mikor annyi lány van, a kik közt Válogathat? — Fájdalom, gondolja magában ag álmatagszemü Nelli.
