Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)

1890-03-30 / 13. szám

— — Második évfolyam. 13-ik szám. Munkács, 1890. március 30. KA R PATALJA. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre . 5 frt. ® Negyedévre 1 fvt 25 kr. I«’él évre 2 frt 50 lev. @ Egyes szám ára 10 kr. E lap megjelen minden vasárnap. Kiadóhivatal: 1 Szerkesztési iroda: FARKAS KÁLMÁN könyvnyomdája Munkácson, Munkácson, Vár-uteza 564. szám alatt, hová a lap hová az előfizetések-, hirdetmények és a.lap szetkül-! szellemi, részét illető minden közlemény intézendő, désére vonatkozó felszólamlások intézendők. i Bőnnentetleu levelek csak ismert kezektől fogadtat- Nyilttér petit sora 35 kr., ; nalc el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetési árszabály: Hivatalos liii'detési díjak egyszeri közlésért: 50 szóigi 80 kr„ 100 szóig 1 frt 30 kr., 200 szóig 2 frt 20 kr.,ő azonfelül minden szó 1 kr. — Üzleti és többször^ megjelenő hirdetések jutányos áron közőltetnek. v rV vTrv-H-v-\jrvTm'i~VnlV' J vv*** w ■ j VI. mouuiwa » usyafy uöiu auauuuiv, » IIU/IJjOlGIIU II11 U CICOCIV |U IRIIJ UO CM UH hULUIlGIIIOIV« M IP©1©1©© Virágvasárnap. A keresztyénsé<r e szép ünnepe, mely a keleti meleg éghajlat alatt sok­kal bájosabb szíriben, tűnhetik fel, mint a mi tavaszi hónapjainkban, — a hajdani pálmák ünnepének folyta­tása. Izrael népe mozgásban volt, hogy az ország fővárosa felé vegyék' utjo- kat, hol a húsvéti napokat kellett el- íölteniök. A tavaszi langyos levegő láerv- ■* * . ° V - O • © J fnvahna mozgásba hozza mindenütt a szunnyadó életet. A természet nagy­szerű körforgása ismét újat hoz elő a régi, az elavult dolgokból. Megújul minden, megifjuhodik, a mi már el­avultnak kezdett látszani. Az emberi szivet sem hagyhatja érintetlenül a nagy változás, habár régi, megszokott utón haladunk is. Kettős érzet hatja át e napon a ke­resztyén embert, a virágvasárnapi ho­zsánna kiáltás, mely a szeretet Isten é- hez vezeti s a természeti uj élet fel­lendülése, mely a halhatatlanság vilá­gát tárja fel a lélek szemei előtt. Midőn a, rég ismert hozsánna 1 lángjai füleinkbe zengenek, á közé á mai virágvasárnapján uj örömhangok vegyülnek. A hosszú időn keresztül hintegetett mag,, hogy városunk felső kultnr intézettel magasabb állást fog­lalhasson el, hogy központjává tétes­sék az által is e vidéknek, végre a teljesedés hatályához ért s a Virágva­sárnap már a szerződést megpecsételve találja. Ugyanis : Folyó hó 26-án délben megérke­zett hozzánk itsgos Leövey Sándor osztálytanácsos ur, kinek jövetelét már jeleztük volt. Az ő jövetelének hírével I éledni látszztt mindenütt ama grondo- | lat, hogy végré-valahára célt érünk I azon kultur törekvéseinkkel, hogy gim- I náziumnnkat betetőzhetjük. Megérke-- | zése után jelezte a helyettés polgár- | mester előtt, hogy óhajtana azonnal érintkezésbe lépni a város intelligent tiájával, kikkel az ügyet legalább né-* mileg' előlehetne késziteni á városi; közgyűlésnek. Az előértekezlet mégt 26-án d. után megtartatott s a jelen-j voltak, úgy is ösmervén a közohaj- tást,, annyira előkészítették a dolgot, hogy ennek folytán a 28-dikára • össze-] hivott rendkiviili közgyűlés már kész munkálatot talált, melyet egészben és részleteiben elfogadott. A közgyűlés­ben részt vett . a miniszteri megbízott is s miután a már előre általa elfoga-- dott egyezséget a képviselőtestület szin-1 tén magáévá tette, kijelentette, hogy a nagym. miniszter ur meghatalma­zása folytán a gimnáziumnak fokozato-1* san nyoleosztályuvá fejlesztése azonnal, kezdetét veszi, mihelyt a törvényhozási jóváhagyását megszerezte, sőt remény-^ séget nyújtott, hogy már 1890/91. isko^ lai évrémegnvitltató z V-ík oszf ' A közösen megállapított feltételek a következők : A város tulajdonába ve­szi a mostani gimnáziumi épületet s a helyett egy új, a inai kornak megfelelőt épit; az eodigi 1074 írt helyett fokozato­san az osztályok felállásával emelni fog­ja az évi járulékot négy ezer írtig, mé­lyet félévenkint tartozik ar' állam pénz­tárába előleges részletekben lefizetni; végre az eddigi 24 öl tűzifa helyett 40 öl fát, illetőleg 160 köbméter kemény ha­sábfáit szállíttat be. Részt vett a tárgyalásban György Endre országos képviselőnk is, ki égve­O I 7, © «/ TÁRCA Ilonához. Tudóin én, hogy mindhiába. Tudom én, hogy hasztalan. Mégis róla iáit tehetek, Ha most is eszemben vari. //a nem tudom elfeledni Emlékét soha, soha ! Reménytelen vérzik szivem, Oh, a szív mily ostoba! .Vem keresem, — sőt kerülöm, — Hosszú két év múlt azóta. Hogy utói szór láttam ötét ... Előttem van még az óra. , Zene zengett, pohár csengett; Vitték szilaj, sebes tánezba . S én úgy néztem, egyre néztem Kényes szemmel csak utána. „Mért I bánat,“? — fél komolyan - Fél mnsolylyal így szólt hozzám: „Mért e. könviiX nem segít az, . . , Nincs kívülem más asszony tán?* Nincs! . . feleltem hideg arccal. Utolsó szóm volt emlékszem, S a mit akkor mondtam neki, Ma is, ma is osnk azt érzem! G ÜT* A Hungarian Farmon. Töredékek tiz éves emigrationalis él­ményeimből. Irta Danes Lajos, nyugalma­zott in. gf honvéd őrnagy, 48/49-ben hon­véd kapitány. Kiadja Nagy-Szőllősön Szé­] kely Simon. Ára 1 frt. Az egész mii,'97 1 I lapra terjed. Szerző e városnak több éven-át volt! j lakosa | az ismerősök kedvésén emlékez-1 nek reá vissza mai napiglan is, annál von- j I zóbb tehát a könnyű elbeszélés, melylyel a I sok bányatást előadja, minthogy, ismert I alakja méginkább rányomja müvére, a küzve- tétleiíség bélyegét. A magyar szabadságharc története ciak akkor lesz teljesen megírható, ha ily források | fognak állni minden részről az iró rendel-1 kelésére I annak egész kerete akkor lesz igazán felfogható, haí ily mellék olvasmá­nyok lesznek .a jövő, sőt már legnagyobb | részben a jelen nemzedék rendelkezésére is. Mert bizony azon kor emberei mór nagyon, megritkultak s a gyermekekből is, kik ak­kor születtek, immár hajlott koru férfiak lettek. Az iró igen röviden és élénken adja élő hosszú útját, I— a sok -hányódást, ve­tődést, melyet a fegyver letétel után a haza határától a visszaérkezésig átélt, Útja, mint a menekültek nagyobb részéé Ursován keresztül Törökországba, — Kis Ázsiába s innen Amerikába vezetett. Könyve végén igen becses névsort állított össze mindazon menekültekről, kikkel találkozott, kiknek sorsát is nagyobbára megemlíti egy pár szóval. Átalában a szeinlélhetőség liü ki- nyomáta tükröződik az egész munkán vé­gig s ámbár saját sorsát írja le, minda­mellett többnyire másoki ól, a menekülők nevezetesebb egyéneiről, beszél s a magáét mintegy másodsorban adja elő, mely miatt a könyy értéke belbecsben csak emelkedik. De ime beszéljen maga az iró. melyből egy részt ide iktatunk mutatványul, amerikai életének egy darabját-: dtil azért és a houvédlaktanyaügy befe­jezéséért jütt le hozzánk, kinek fáradha­tatlan buzgalma nélkül ma is ott álla­nánk, hol ezelőtt sok évvel. Mert az utat folyvást ő egyengette, az akadá­lyokat ő háritgatta, a jó akaratot ő ké- szitgette elő. Van á dologban másnak is n a g y ér d e m e, de egyet sem ta­gadhatunk el, hogy már ott voltunk egy Ízben, hogy sem ide, sem oda nem tud­tunk mozdulni, A kivitelben pedig váro­sunk ágy az első államosításnál, mint a mostani betetőző eljárásnál a miniszteri biztos urnák igen-igen nagy köszönettel tartozik, kinek jó akarata, megnyerő el­járása s mintegy irántunk való előszere­tete vitte az ügyet a megoldás végpont­jához. Városi ügyek. A kisdedóvói és kertészeti szakosztály ülége márc. 26. Első kérdésül az vétetett fel, hogy a városi kisdedóvó mostani állapotában nem felel meg a kivánalmaknak, mert igen ke- .vés a látogatója, pedig kívánatos lenne, hogy azon derék óvónő, kinek felügyeletére vau bízva, a város érdekében- több- erk. hasznot produkáljon, Evégből a bizottság azt látná célszerűnek, hogy vagy egészen ingyenessé tétessék, vagy állami kezelés alá adassák, mert, amíg a két ingyenes állami kisded­óvó tultömött, addig a városi fizetéses in­tézetet benépesíteni nem lehet s határozta- t.ott, hogy ez utóbbi irányt fogja a szak­osztály a képviselőtestületnek ajánlani. Második tárgya volt az ülésnek egy rövidke szabályzat készítése a bizottság teendőinek megállapítására nézve, melyet szintén a képviselőtestülethez terjesztend be realizálás végett, E szabályzatban elő­soroltak, különben is teendői közé tartoz­tak á szakosztálynak, csak egy pár tétel időhöz köttetett és körüliratott; nevezete­seit kimondatott a. szabályzatban, hogy minden három évbén gyümölcs kiállítás*' rendezzen a bizottság; — a kertészeti tele­pet ellenőrizze és nyilvántartsa s hogy az utcák befásitása felett felügyeletet gyako­roljon. Megbotránykoztató volt azon elnöki jelentés, hogy a nagy gonddal létesített faiskola szomszédságában; illetőleg azzal egy udvarban az elemi iskola szolga.; nyúl- telepet rendezett be, melyek aztán a fais­kolát egész télen át tisztogatták, háinozgat- ták tetozésök szerint. A szakosztály elren­delte a kár megbecsülését és a nyúlte- nyésztő szolga által annak megtérittetését, egyúttal határoztatok, hogy az elemi iskola udvaron semmi féle állattartása nem en­gedtetik meg, eddig is csak visszaélésből történt sok olyan, melyet nem kellet volna elnézni. Határoztatok tehát, hogy az isko­lai gondnokság kerestessék meg és hivassák fel arra, hogy a szolgát jövőre ily értelem­ben utasítsa. A városi kertész azon előterjesztést tette, hogy a város szőlője alatti tér befásitása elrendeltetvén, a bizotság vé­leményét kéri arra nézve, bogy az ülte­tést kölömbözö fajú oltványokkal telje- sitse-é, vagy minél kevesebbre szorít­kozzék. A szokosztály nézete az volt, hogy minél kevesebb, csak a már álta- lu ti ki (^bbtűíálc elismert, legfeyeböB^f' faj ten vesztessék, á fajok halmozása a kertben, mint kísérleti telep létesittessék, s amazok megválasztására egy szükebb bizottság neveztetett ki. Végül azon kellemetlen jelentést tette a kértéáz, hogy városunkba a be­regszászi gazdasági egyletből szállított csemetéknek jött nyomái’a, hol pelig a filloxera teljes mértékben lépett már fel s igy a kert is bizonyára inficiálva van. Ennek meggátlására jelentést tett ugyan a rendőrségnsl, de hasztalan, in­tézkedés nem történt. A szakbiz. elnöke felkéretett ez ügyben eljárni. ,,1853. őszén' Mészáros Lázár altábor-j nagy is Amerikába érkezett Katona Miklós ezredessel. Én Katonával, mig Párizsban lakott, levelezésben állottam _s ez utón tett azon-kérdésére,, hogy,-miféle üzletet lehetne kezdeni Amerikában, azt tanácsoltam, hogy | jó lenue pomologiát alapítani. A gyümölcs j azon időben a newyorki piacon igen drága I volt: egy körtéért adtak akkor egy fél dol­lárt,. vagyis egy forintot. Ez az eszme tet­szett is neki s összeköttetésbe lépett Párizs egyik leghíresebb pomologusával, Monsieur Leper-rel, vásárolt tőle több ezer franc áru gyümölcs fát, azon szándékkal, hogy átviszi a tengeren s ott nagy gyümölcs üzletet kezd. Még ugyanazon év őszén New Jersy államban, Sevtchplains kis község mellett vettek egy kis 24 holdas birtokot. Itt lett volna elhelyezendő a gyümölcsfaiskola. Minthogy azon időben foglalkozás nél­kül voltam, Katona ezredes azt az ajánla­tott tette, hogy mennék a farmra lakni. Ajánlatát elfogadva, még-, a'tél beállta előtt csatlakoztam hozzájuk. A lakóház egy ócs­ka, korhadt faépület volt négy osztályból, melyből kettő az altábornagy űré, (rende­sen igy szólítottuk őt), kettő pedig konyha, kamara s a mi lakószobánk volt. A telep háztartásához legközelehh álló individium egy erős ló és egy fejős tehén volt. Ezek gondozását úgy osztottuk fel magunk között, hogy Katona; a 'ovat kezelte, én meg a te­henet; Katona szakács, én mosogató szol­gáló lettem. Az altábornagy volt az ur, csak a tyúkok gondozását vállalta magára s hűségesen meg telelt kötelességének; minden reggel megétetté őket, a kakasnak adott néha egy kis pagrikát, mi állítólag a tyúkoknak használt; az etetés után kise- perte a tyukólat. 1 . Pontban 7 órakor a reggelinek készen kellett lenni. A reggeli kávéból, és valami hal-í vágy pecsenyemaradékból állott; gyak­ran palacsinta forma, tatárka lisztből ké­szült elfedel, buck-wheat cake is került az I asztalra, 'mi igen kedvelt eledelük az ame-‘ | rikaiáknab. Reggel 8 órakor jött el a .mé­száros, pék, füszerkereskedő és zöldségárus mind kis kocsijukkal, úgy hogy ki se kel­lett lábunkat a házból tenni, mindent he­lyünkbe hoztak. Reggeli után Katonával rendes napi foglalkozásunk után láttunk, csak az altábornagy ur Írogatott, vagy ol­vasott; úgy tudom, emlékiratain dolgozott Pont 12 órakor ebédeltünk s jó izüen elköl­töttük, mit Katona összeszakácskodott. Ebed után elmosogattam 1 napi foglalko­zásom után láttam. Este 7 órakor volt a vacsora, ami rendesen hideg márádék sült és theából állott. Minthogy á napi foglal­kozásnak vége volt, több időt töltöttünk a theázásnál; ilyenkor megengedte az altá­bornagy ur, hogy reágyujthassunk török dohányára, mélyét még Törökországból ho­zott magával. — A theázás rendesen 10 óráig, lefekvésig tartott I ez idő alatt az ur csaknem kizárólag kedélyes modorával és beszélgetésével mulattatott bennünket, hol a hadjárat, hol az emigratio, hol a napi politika foglalkoztatván öt; mi áhítattal hallgattuk élvezetes előadását s gazdagon kárpótolva éreztük magunkat szokatlan nehéz munkánk fáradalmaiért. Emlékiratai­ban fel is említi ezen időt s a többek közt ezt írja; „Az Isten felvitte dolgomat, szá­kácsom katona ezredes s Katona!? Nem tudom hol tanulta, de oly jóizü ételeket, mint ö főzött, otthon se ettem. Menekült társaim is, ha szerét tehet­ték, el-eljöttek az altábornagy vendégszere-

Next

/
Oldalképek
Tartalom