Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)

1890-03-02 / 9. szám

Második évfolyam. KÁRPÁTALJA. 1890. márc. hó 2 ííTévi működésére, miközben számos felki |ltás, zájos derültség és hangos nevetés ve­gyült a különben talpra esett válaszokból duzzadó beszédbe, mélynek a végkifejlése pda lyukadt ki, hogy a miniszterelnök lát­va pártja nagy vonzalmát meg tovább is hajlandó a" bársonyszékben foglalni helyet, púben serényen igyekezett őt meg Latkóczy Imre is erejétől tolhetőleg támogatni. A vi- jSi e mai napi befejezéséül meg kell emlite- njijik Komjáthy Béla képviselőnek Kossuth ípajös nágy. hazafia szellemében mondott derék beszédjét, melylyel dicsőén bebizonyí­totta, mily méltó képviselője a Kossuth által annyira kegyelt Czegléd városának. A képviselőház folyó hó 25-iki ülésén néhány bejelentés után a költségvetési tör­vény tárgyalását folytatták. Első szónok Orbán Balázs volt, ki a miniszterelnöknek sok mindenfélét lobbantott a szemére, mi­közben -ellentmondás, zajos derültség, he­ves felkiáltások és az elnök többszöri rend­reutasításai Voltak észlelhetők. A. hevesség csakis fokozódott gr. Szapáry Gyula és Móricz Pál felszólalásaik alatt; de tető­pontját érte Ábrányi Kornél beszéde alatt, .ábrányi Kornél ugyanis a miniszterelnök ellen esetlég egy sértő kifejezéssel élt, pioly az egész kormánypártot kimondhatat­lan dühbe, rhagát az elnököt pedig, a jó pécby Támást, majdnem magánkivüli álla­potba hozta. Az elnök, a helyett, hogy jo­gánál fogva a törvény határai között a sértegető képviselőt rendre utasította volna, yiszoiitsértegetéssel élt, csakhogy meg nem engedhető^ mértékben. Mert ki halottá egy törvényhozó testület elnökének szájából azt mondani, hogy égy képv. hivatalos sza­vai nem tisztességes társaságba valók. Volt is hatása, csakhogy nincs benne köszönet, inert ezáltal a képvházat majdnem teljesen ki- vetkeztette a reájok bízott dolgok komoly­ságából. Ezután nem volt többé szó tanács­kozásról, hanem csak zaj, kiábálás, lárma, jfenyegetődzés volt halható a házban. Na­gyon közel voltak a képviselők ahhoz, hogy ököllel neki menjenek az elnöknek. Ezer fcäerencse, ,-hpgy iettleges - bántalmazás nél­kül hagyhatta pda az ülést, melyet sietett is csakhamar berekeszteni. Az élnők előbb rendre utasította Ábrányit s azután azt kí­vánta tőle, hogy sértegető szavainak ma­gyarázatot adjon, mit ő hajlandó .volt megtenni,, de a kormánypárt kiabálása mv att többé' nem juthatott szóhoz. Az ellen­zéki képviselők viszont a ház elnökétől kö­vetelték, hogy vonja vissza nagy mérvben sértő szavait. Ebből azután olyan zűrzavar keletkezett, melynek párja még nem akadt magyar országgyűlésen. Kevés híja volt, ho'5'v'i tettlegességre nem vetemedtek. A katonai törvénynek a múlt évben történt tárgyalása alkalmával lefolyt heccek eltűnő semmiségnek tűnnek föl a mostani mellett. Az ülés végén Ábrányi Kornél azon­nal elküldte Péchy Tamáshoz Szén ti vány i Árpád és Bolgár Ferenc orsz. képviselőket, hogy azon kifejezésre nézve, melyet a nagy zaj miatt nem lehetett tisztán hallani, fel­világosítást kérjenek ; mire Péchy Tamás kyelenté, hogy az elnök által Ábrányi Körnél kifejezéseire vonatkozó azon nyilat­kozat, mély szerint azok nemcsak törvény- hozásba, de tisztességes társaságba sem va­lók, csak feltételes volt és csak azon esetre szplt; ha az Ábrányi által használt kifeje­zést valaki akként értelmezné, mint a hogy azt az elnök a nagy zajban hallani vélte. É kijelentés az országgyűlési naplóba is be fog szóról szóra vezettetni; a küldöttek megnyugvással tndomásul vették és vehet­ték, is, mert Ábrányi Körnél teljes elégté­telt kapott; bár még mindig nyílt kérdés marad, hogyan vélte hát az elnök a kér­déses kifejezést hallani ? A vitából, illető­leg a tárgyalásból ma mitsem végeztek, de legközelebb folytatni fogják; tekintve azon­ban a legnagyobb dühig felkorbácsolt ke­délyek szenvedélyességét, nagyon félünk tőle, hogy szükségessé válik az országgyű­lésnek hosszabb időre való elnapolása. * *. A pénzügyminiszter kiadta a regálé p&égváH|ásr& vonatkozó hjrdetteényét, mely szerint á bíróság által kiszolgálandó kárta­lanítási összegre joggal fognak binni 1) mindazok, kik az állam közvetítését a jel­ezett irányban egyakaratulag igénybe kí­vánják venni, 2) a kik ezen akaratukat legkésőbb március hó- 5-ig bejelentik a pénzügyminisztériumnál és 3) a kik bele uyugosznak abba, hogy az összes érdekel­tek részére kiszolgáltatandó kártalanítási kötvényeknek megfelelő Összeg 92%-os ár­folyammal számítva, készpénzben helyezte­tik bírói letétbe s ott 4%-kal kamatozik. * » * A miniszterelnök által benyújtott s Andrássy Gyula emlékszobrára vonatkozó törvényjavaslat ékép szól.: 1. §v-Gróf Andrássy Gyulának a trón és a haza iránt szerzett érdemei elismeré­séül Budapesten államköltségen emlék állí­tandó. 2, §. Ezen törvény végrehajtásával a minisztérium bizatik meg. E törvényja- 1 -vaslatot tárgyalta e hó 24-én a képviselő- 1 ház pénzügyi bizottsága. Mindjárt az iilés elején Eötvös Károly jelentette ki, hogy e törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadja el, mert időelőttinek tartja az ilyen dolgot addig, mig az elhunyt tetteit meg nem rostálja a kritika és mert más hazánk­fiainak, minők Kazinczy, Vörösmarty, Szé­chényi stb. sem emeltünk államköltségen szobrot. Helfy Ignác, mivel a javaslat poli­tikai kérdést foglal magában, majd csak a ház nyilvános tárgyalásán fog arról nyilat­kozatot tenni. Dessewffy Aurél gróf, Fáik Miksa, Horánszky Nándor, Tisza Kálmán és Hegedűs fS á » d o r n a'k a javaslat elfogadása mellett történt felszólalásai után a bizottság a javaslatot úgy általánosság­ban, mint részleteiben is elfogadta. A meg­boldogult érdemei mindnyájunk, előtt isme­retesek és emlékét talán senki sem óhajtja jobban megörökíteni, mint mi; és mégi úgy ta­láljuk, hogy e nagy hazánkfiától megtagad­juk az országos emlébszobor felállításával azt, a mit egy nagy emberünktől sem ta­gadtunk meg t. i. az általános közérzülctet. Eddig minden nagy eral>erünknek közada­kozás utján emeltünk szobrot és annak min­dig meg van az a sajátságos becse, melyet csak a nemzet szeretete nyújthat, mig ha törvény utján fogjuk eszközölni, ki tudja nem fog-e a nemes szándék közé némi ke­serűség is vegyülni ? Nemzeti színészet. Febr. 23-án adatott az „Ingyenélők“ 3 felv. énekes népszínmű. Történik a két első felvonás Budapesten, a 3 ik Gólyala­kon. A darab meséje ügyesen szőtt bonyo­dalmával folyton fokozza az érdeklődést. A főbb személyeknek juttatott szerepek igen bálátadosak benne, de a szerepek kiosztása is ügyesen történt, annyi élet, ügyes alakí­tással, annyi igyekezet és jó akarattal ada­tott elő az egész darab, melynél többet vidéki színpadon kívánni nem lehet. Egy szegény falusi lány, Eszter felkerült, a fő­városba és ott varrónő lett. Előadta Váradi Rózsa. Mikor megismerkedünk vele,, már ismeretsége van Balog Pista írnokkal, ki a szegénység laptája s a könnyelműség neto­vábbja, ki rí belőle, hogy nem viszi nagyra az életben. (Fehér Károly). Ámbár jegyese Eszternek, hajlandó Boross (Korádi Gy.) gazdag iparosnak lányával barátja, Weiner, Vilmos, (Szerémfalvi) tanácsára egybekelni. Ez a cselszövéuyek alakításában valódi mes­ter. Mások rovására élő naplopó, igazi in­gyenélő. Kizsákmányolja Borossné (Győr- finé) nagyravágyását. Felhasználja egy kép­viselőjelöltnek, kit szintén Balog Istvánnak hinak, programmbeszédjét s jó csomó al- kuszdijt biztosit magának mind a két rész­ről. Boross azonban sokkal szemesebb, bogy sem leányát csak úgy vaktában dobja cda, mielőtt leendő vejének állását, körülményeit ismerné s ki tudja, bogy Balog István és Balog Pista nem egy személy. Eszter e közben megtudja, hogy gazdag örökösnő lßtt s a tiszta szív érzelmeitől hajtva felke­resi jegyesét s a boldogságról ábrándozik, mikor arról értesül, hogy az már másnak, 'a gazdag Lujzának (Szendrői Ella) jegyese. A bonyodalom ez alakításában Korádi és Szerémfalvi emelkednek ki magasan s egy pár helyen megközelíti Győrömé, Bódi I Ferencz fővárosi rendőr, később falusi ká­dár mester hidegsége eleintén érintetlenül hagyta a nézőt, a mennyiben pedig ebben mindvégig következetes maradt, az egésznek áttekintésében, a becsületességet domborí­totta ki s annak jutalmául nyerte, feleségül Esztert, kivel boldogságot vitt házához. Febr. 25-én a Hamupipőke adatott elő. Regényes vig színmű a cime, de mind a mellett háladatlan darab. Bár a szereplők mindent elkövettek, hogy életet öntsenek belé, nem bírták folmelegiteni a néző kö­zönséget. Tárgya az ismeretes népmeséből vett Hamupipőke. Az egyes személyek je­lenetei oly darabosok, hogy nehéz benne kidomborítani az egyént. A Hamupipőke egy nevelő intézetben nő fel, itt van bálás szerepe az igazgatónak (Heltai) és az igaz­gatónőnek (GyÖrffiné) továbbá a segédta- námak (Hillei), A Hamupipőkét igen jól adta Váradi Rózsa s elég ügyesen az inté­zet többi növendékei. Febr. 27-én a Vasember adatott elő. Csiki Gergely 3 felvonásos darabja. A benne szereplő személyek oly jól játszód­tak mindnyájan, hogy vidéki színpadon töb­bet kívánni lehetetlen s egyeseket kiemelni igazán nehéz. Bárdi, (Leövey) a vas ember, oly drámai alakítással adta elő szerepét, hogy magasabbra már nem emelkedhetett. Bárdi neje, GyÖrffiné néhol gyenge hangot használt a vas ember ellenében, fiók Andor (Szerémfalvi) hideg szerelmes. Edith (Szen­drői Ella) kitűnő leány volt, csak Szentgáli báró (Fehér) nem illett hozzá apának, mert nagyon fiatal volt s a gondok nem tükrö­ződtek vissza arcáról. Brád Márton (Korádi) a lehető leghívebben alakította szerepét s folülniulhatatlanl volt. A jó előadásokban, nincs hiány, csak a néző közönségben. Kár hogy nagyon sokan megfosztották magokat egy esteli gyönyörködéstől. Márc. 1-jén ,,A miniszter előszo­bájában“ 1 felvonásos dramolett. Egy napdijas, ki 49 évig várakozik az irnokságra, 50 kros napdijából 11 évig csipeget el, hogy az útiköltséget meg­szerezze, mellyel a székvárosba szemé­lyesen vihcsse fel kérvényét. Ennek pedig titkos rugéja, hogy az irnoki állással nyugdíj igényre tegyen szert felesége számára. S midőn a folyamodványt átadja a miniszternek, azt hja rá, hogy, már nagyon öreg, s ezzel eltűnik minden reménye. E közben egy nevelt lányá­tól levelet kap négyszáz írttal ter­helve, sőt a leánynyal is találkozik, mely annyira hat reá, hogy örömében összeesik s csak nehezen tér macához. Leövey adta az Írnok szerepét, kinek drámai alakítása minden ízében a leg­helyesebb. Ez után Edison phonografja mu- tattatott he a közönségnek, melyen igen jól mulatott s ki még nem látta, valóban bámulat tárgyát képezheti. HÍREK ajánlott levelet adott fel az /ezredpa­rancsnokhoz címezve, melyét visszáa- kartak venni, de a posta hivatal nem adta ki. Temetése márc 2. délután lesz. Nem tudni vájjon mi is nem úgy já­runk-e a honosítási törvény módosításával, mint a zsidók a Messiásra való várakozás­sal. Ugyanis már hónapok óta várjuk a a ház asztalára való helyezését és mindig csak puszta biztatással kell beérnünk. Ilyen biztatásnak tekinthetjük a P. H. hírét i~, mely szerint a módosításról szóló törvény- javaslatot legközelebb, valószínűleg még c héten fogják a törvényhozás elé terjeszteni. Három napon át katonai tanácskoz- mányok tartattak a budai királyi várpalo­tában. Résztvettek benne: Vilmos főher­ceg táborszernagy és tüzérségi főfelügyelő, báró Bauer közös hadügyminiszter, báró König táborszernagy és gyalogsági főfel­ügyelő, báró Beck vezérkari főnök, báró Salis-Soglio műszaki felügyelő és báró Gemmingen-Guttenberg lovassági felügyelő. Az ilyen tanácskozások rendesen a háború fecskéi szoktak lenni, ezek azonban kivéte­lesen nem tekinthetők azoknak, mert cél- jok a füstnélkíili puskapor behozatala, mi hoz a nemrég készített Mannlieher-féle pus­kák átalakítása és ehhez ismét egy csomó pénz kívántatik, melyet a közös hadügymi­niszter majd júniusban szándékozik a dele- gátiók ülésén kieszközölni. Mi az a pár millió forint, ami ehhez kell ? No is> kér­dezzék, vájjon birjuk-e fizetni, csak szavaz­zák meg, te meg fizess jó magyarom! Érdekes dolgokról van szó a szom­széd. nagy községben, Lucskán. A hir való, de a dolog meséje még mesének is hihetetlen. • A lucskai nép márc. el­sejére várja köribe Lubi Géza, Uray Imre és Polonyi Géza képviselőket azon reménység fejében, hogy a lucs- kfti majorsághoz tartozó gr. Schönborn uradalmat jönnek felosztani a község közt. Költségre össze is rakták 1600 frtot. A terv úgy van, hogy a 6 ezer hold földből a grófnak csak a major és körülte 100 hold föld hagyatik >meg, 5900 hold pedig szétosztatik és pedig égy-egy- gazda kap 300 holdat; E mesét a nép annyira hiszi, hogy híjába beszéli az ellenkezőt bárki, mert a szemébe nevetnek. Sőt az ot­tani lelkész trágyáját hordatván ki a földre, gúnyolva jegyezték meg neki, hogy kár azt most bántani, mert a határosztás küszöbön lévén, a javítási költséget nem téríti meg senki. Leg­nagyobb gondot ád azonban nekiek az, hogy Hoffman fakereskdő erdejük­ből megvett 600 db. fát s épen most dolgoztatja fel és igy nem tudnak hol venni annyi cöveket, amellyekkel az1 osztásnál a jelzéseket tehessék s igy a kerítéseket kénytelenek rontani. Színészet, Márc. 2-án előadatik „Az elkényeztetett férj“ s utána még egyszer be lesz mutatva a phonográf. Jövő heti műsor: Nebánts virág, Szél- háziak, Hunutódok. A rendőrség figyelmét felhívjuk a Vieder gőzmalmára, hol a szegény nép ellenében^ a vámszedéssel visszaé­lés történik. Úgy tudjuk, hogy meg van annak a maga tariíája, tehát vagy alkalmazkodjék ahoz, vagy be kell ott az őrlést tiltani. Lépre vitte a közigazgatás a bírósá­got; Sztrabicsón hirtelen elhalt Szőcs L.- nak boncolására kimenvén a bíróság, a boncolásból kitűnt, hogy tüdögyu- ladásban halt el az "illető egyén s minthogy a körülmények előleges vizs­gálata nem tétetet meg, az államnak belekerült a boncolás 30—40 forintjá­ba. Körtvélyesi Endre nevű őrmester a kö.wös-hadseregben febr, 27-én öngyil­kosságot követet el, s 28-áu d. u. 4 ó. meghalt Várpalánk án, hova a sérültet szállították. A hir azt beszéli; hogy tettének oka az, hogy egy kezelő al­tiszt a konyhán a legénység számára kapott húsból magának külön pecse­nyét süttetétt, melyért felebbvalója őt megdorgálta s nyolc napi magán fogházra ítélte. A tett elkövetése előtt Néhány igaz szó iparunkról A párisi kiállítás szintén igazolja, hogy a világ ipara legutóbbi éveinkben is­mét óriási haladást tett. Az emberi elme szolgájává bilincselte a természet leghatal­masabb, legféktelenebb, legrontóbb elemeit s azok segélyével értékesíteni bírja még a leghaszontalanabbnak tekintett anyagokat is, melyek dúsgazdagokká bűvölik azon, nemzeteket, melyek ezen eszközöket céljaik elérésére használni tudják. Nehéz az átalakulás; de e-nélkül el kell a magyarnak vesznie, — még pedig nagy ellenségeink gúnykacaja között. Dics­telenül, nem erőszakos halál, hanem sorva­dás okozta végelgyengülésben. Ugyanazon dob, mely csatákban bős tettekre lelkesíti a .haldokló vitézt, adja a jelt a földbirtokos 1 nak curiájának elhagyására, melyet idegenek , foglalnak el nem acél, de_. papír fegyverek­kel. Újabban ugyan divattá lett az iparról beszélni, irai. Az iparra buzdítani a szegény embereket. De azért mégis csak némi tar­tózkodással, némi leereszkedéssel viselkedik az iparossal a született uraság: minek kö- vetkeztményeként látjuk, hogy az iparos ügyvéddé, bíróvá, földbirtokossá stb. neveli fiát, hacsak módja van, vagy ha'némi tehet­séget födöz fel benne; mivel nem kívánj a neki azon társadalmi sinylŐdést, melyben ő maga átküzdi életét. így ezen osztály nem fejlődhetik, hanem marad a régiben. Mit is lehet várni oly szegény emberektől, kiknek legvagyonosabbjai más pályákra térnek. Honnét jöjjön az eszme, a találmány, a tudás és a pénz a szükséges kísérletezé­sekre, melyek nélkül ipari haladás, felvirág-' zás lehetetlen. Vagy talán pótolja ezt a kormány? Ha itt-ott akad egy élesebb el­me az iparos körökön belül vagy azokon kivül, és van valami gondolatja, — nem-e kénytelen honi pártolás hiányában külföl­dön keresni támaszt? Ott érvényesül, még : pedig gyakorta nem ritkán édes hazája megrövidülésére, kárára és kizsákmányolá­sára; mert itthon az iparos köröknek nincs pénzök vállalkozásra, a kormány pedig saj­nos! kénytelen hivatalnokainak idejét más­ra, mint a találmányok beható tanulmányo­zására használni. így folyik ez nálunk régóta, és marad minden a réginél, talán addig, a mig majd késő lesz a mulasztások tölött álmélkodni. Nem a párisi szégyenletes kiállításunkat ve­szem irányadóul; mert hiszen ott hivatalo­san nem voltunk képviselve, ámde tekintem össziparunk fejlődésének fokát s megálla­pítom elmaradottságunkat. Hisz azon kevés, amink van, még az sem igazán magyar; mert azt szinte kizárólag idegenek nyújt­ják, művelik Magyarországon; mig a ma­gyar faj gyermekei majdnem tüntetőleg né­zik le az ipari foglalkozást, mintha azt méltóságuk alattinak tartanák. Ámde e bo­torság mindenkit, a ki az ipart műveli, ér­zelmeiben nagyon sért; az lenézés, j kisebbítés. Elég, ha elöveszszük a budapesti gyá­rosok névsorát; ott látjuk, az iparosok mily csekély töredéke bir magyar névvel: ha köztük itt-ott találkozik ilyen, az legtöbb esetben vagy legújabban magyarosított név vagy pedig a legszegényebb csizmadia, eset-

Next

/
Oldalképek
Tartalom