Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)
1890-02-16 / 7. szám
7-ik szám. Második évfolyam. Munkács, 1890. február 16 KA PATALJA POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: S írt. @ Negyedévi1« 1 frt 25 kr. Egyes szám ára 10 kr. E lap megjel.en minden vasárnap. Egész évre Fél évre 2 frt 50 kr Kiadóhivatal: FARKAS KÁLMÁN könyvnyomdája Munkácson, hová az előfizetések-, hirdetmények és a lap szétktth désére vonatkozó felszólamlások intézendők. Nyilttér petit sora 35 kr. Hirdetési árszabály: & Hivatalos hirdetési díjak egyszeri közlésért: 50 szóig© 80 kr., 100 szóig 1 frt '30 kr., 200 szóig 2 frt 20 kr.,to azonfelül minden szó l kr. — Üzleti ét többször® megjelenő hirdetések jutányos áron közöltödnek, ig Szerkesztési iroda: Munkácson, Vár-utcza 564. szám alatt, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtat- H nak ,ej. Kéziratok'vissza nem adatnak. Ipariskolák. Nagyon csalódik, a ki azt hiszi, hogy mi az ipariskolák . felállításáról csak azért beszélünk, hogy talán egy- egy iparágat meghonositsunk valamely vidéken,1 nem kevésbbé ezen hibába esik az is, ki ágy gondolkozik, hogy ez által az úgy nevezett proletárok száma kevesbittetnék. Midőn mi az ipariskolákról beszélünk sem egyik, sem másik nem kizárólagos célunk. Tervünkben helyet talál mindakettő, csakhogy a fő irány a magyar ipar általános fejlesztése. Kimondjuk őszintén, hogy mi nem vagyunk azon nézeten, melyet a magyar kormány hirdet régóta, mely abban áll, hogy le' kell szorítani a tudományos pályáról minden olyan egyént, a kiben a tehetség és szorgalom kellő mértéke hiányzik. Ezek foglalják el az ipar terét kellő időben s azt —* mint , nekik megfelelőbbet — műveljék és hasznosítsák magok és a nemzet javára. Valamint a tudományt csak tehetséges és tudományosan müveit egyének vihetik előbbre s művelhetik haszonnal a fejlődés terén, xígy a nemzeti ipar is csak akkor fog magasabbra emelkedni, ha azon pályára tehetséges és szorgalmas egyének hajlamaiknak megfelelő- leg egész biztosan léphetnek. Ha nemcsak rákényszeritett lesz az egyén, hanem- valósággal rátermett is. Ez pedig csak akkor érhető el, ha az iparos pályára lépők is a tudás bizonyos mértékével fognak bírni. Lesznek azután is olyanok, kik az alsóbb rendű munkát fogják ott is teljesíteni, de nézetünk szerint csak igy lehet az ipar magaslatára emelkedő egyéneket képezni, kik azt minden téren élőbbre viszik, annak irányt szabnak, az egyes vidékek házi- iparát is megjelölhetik; és csak igy lehet az iparnak is a kellő becsültetést megszerezni. Hiszen az csak önámitás, midőn a mai körülmények között dicséljük az ipart, a nemzeti élet egyik leghasznosabb tagjának hirdetjük az iparost, de azért ha széttekintünk az élet terén, arról győződünk meg, hogy kivált a jobb módú és műveltebb egyének,1 ha csak lehet, nem adják e pályára gyermekeiket. Inkább el nézik, hogy bármily kis állásban tengődjenek, csakhogy az értelmiségi osztályhoz tartozzanak; Mig ellenben, ha az iparos osztálynak is volna oly magasabb intelligentiája, melynek képzésére út és mód nyujtatnék, igen sokan egész büszkeséggel lépnének azon pályára s megosztatván a tevékenységi tér, azon túltengődés, mely mai napság a tudományos pályát mintegy megostromolni látszik, megszűnnék és a nevelési mód egészségesebb irányba tereltetnék. És vájjon kicsoda kárhoztatná mai napság a szülőket azért, hogy nem igen sietnek gyermekeiket az iparos pályára^ adni, eltekintve attól, hogy, midőn az ifjú elérte a 21-ik élet évét, besorozzák három évre közbakának s minden meg- külömböztetés nélkül végeztetik ott vele a legalsóbb rendű munkákat. Hát azon nevelési mód, kecseg- tető-é ? melyet három, vagy esetleg négy évi inaskodással kell eltöltenie az ifjúnak, midőn első sorban parancsoló felette az idősebb inas, azután az I ifjú, felszabadult legény; továbbá az idősebb legény s végre a munkavezető segéd. Ezeken felül következik a mester és legutoljára a mesterné. Nem állítjuk, hogy mindenütt, de bizony a provinciális városokban igen sok helyütt az első inasi év tulajdonképen a házi külső és belső teendők legalsóbb szerepkörét méri az ifjúra, mely alól, ha inas, egyik sincs kivéve. Hogy ezek valami nagyon kecsegtetők lennének az iparos pálya kezdete iránt, a felől mi kételkedésünket fejezzük ki. A mely ifjú a középiskolák valamelyikének. három-négy alsó osztályát elvégezte, kezd öntudatosan gondolkozni, kezdi pályáját hajlamához képest mérlegelni s igyekszik azon irányban haladni, melyen legjobban biztosítottnak hiszi jövő életpályáját mit sem törődve az akadályokkal. A mai nyugati ipar kifejlődöttsé- gének előre haladtával a mi* eddigi rendszerünkkel híjába birkózunk, nem fogunk megküzdhetni. Mert nem az iparos kezek hiánya tart bennünket tulajdonképen vissza, hanem a tőke és értelmi fejletlenség. Véleményünk szerint az ipar terén is épen oda kell törekednünk, a hová a mezőgazdaság terén, t. i. a tömeges termelésre. Minthogy pedig a nagyobb tőkék hiányzanak, társulás útján kell azokat pótolni, mely mindaddig hiú erőlködés lesz, mig magasabb fokú kiképzéssel biró iparosaink nem lesznek. Hol tömegesen vetheti piacra termékeit a gazda, vagy iparos, oda szívesebben mennek a vevők. És a hol tömegesen találnak magoknak tért a munkás kezek, ott szívesen letelepednek s ott a fogyasztás is minden irányban nagyobbodik. A kis iparosok szétszórt állapota mai napság nagy reményekkel nem kecsegtet, mert azok legföllebb azon város számára dolgoznak, melyben letelepedtek I annak is csak kis részben, mert a nagyban előállított áruk messze vidékről is olcsóbban szállíthatók, mint az egyesek által helyben előállítottak. A haza az állam minden polgáráé, de csak akkor igazán az, ha minden polgár megtalálja benne megélhetési módját. Az állam egyetemének tehát figyelembe kell venni a megélhetés, az anyagi jóllét mindazon faktorát, melyek annak fentartását eszközük. A magyarföld szülötte éghajlati befolyása következtében, továbbá táplálkozásánál fogva is szeret dolgozni, csak tálálja meg a tért, melyen működhetik s találja meg a jutalmat, mely munkájáért megilleti.. Hiszen másutt is vannak henyélni szerető emberek, talán nagyobb mértékben mint nálunk. A magyar munkás minden idegen országban megállja helyét* tehát itthon is helyt fog állani magáért ! . . . Ha tehát azt óhajtjuk, hogy az az ifjúság egy része az iparos térre -önként vállalkozzék, akkor az államnak arról is kell gondoskodni, hogy a műveltebb ifjú is megtalálja ott helyét. Nem akarunk mi a mai iparosoknak legkevesebbet sem levonni, sőt feltesszük rólok, hogy midőn e pályát alapjában reformálni akaijuk a kor kívánalmához képest, támogatásunkra lesznek. Az államkormányának pedig azt ajánljuk, hogy sem csonka intézetet ne tartsen fel, sem a meglevőktől lehetetlenséget ne kívánjon. Szép az elméleti dolog, de az önfentartás ösz_ TÁRCA. Danő Peti. Tiszaháti rongyos, puszta csárda, Vig vendégét oe szívesen látja! Jó bor, szép lány, — a cigány meg húzza : Hej, ki tudja, mikor lesz ez újra ?! Danó Peti világ baját felejti, Búbánatái zeneszóval temeti. Öreg csapiér bogárszemü lánya Jaj, be szépen, takarosán járja! Bor mellett, ha vígan szól a nóta, Oly édes a csapiár leány csókja. „Húzzad czigány, keservét a világnak! Még azt mondják, nincs szive a betyárnak!“ •.. Öreg csapiár halványképü lánya, Vig vendégét jaj, be búsan várja! Ki-ki tekint, széttekint az éjben : Virág, szellő, elpihent már régen ,.. Hullo könye mint a zápor megered, Qalambszive fájó búban kesereg. Kósza szellő végigsir a tájon : „Szegény legény, hej lélkemböl szánom!“ j „Nehéz a vas, faj bele a szivem. —‘ /. .. Csalfa leány verjen meg az isten!“.. ... Csapiár lánya úgy fel, remeg álmában, Danó Peti a siralomházában. Holosnyay Cyrill Jaj az anyósom! No persze! útón-útfélen csak az anyósokat bántalmazzák, — úgymond Juvenál — pedig a legszeretetreméltóbb egyének ők a föld kerekségén, igy pl. én három érdemsorozatát állítottam össze: rósz, roszabb, leg- roszabb! Ez a Juvenál aligha nem a Drákó véréből származott vala!? Külömben ne mondjunk semmit, instálom ... a nyáron egy régi, meganyósodott, pardon! megházasodott barátommal hozott a sors össze, a ki feltűnően virágos kedvben s jó színben volt, hoI lőtt eddig, mióta Ámor békóját viselte, ! mindig búskomornak láttam. — Az ördögbe is, be jó kedved van 8 úgy nézesz ki mint egy Adonisz, talán a nagy lutrit nyerted meg? — kérdem őt egészen egy megtestesült kérdőjellé válva. — Oh igen! ~r- feleli páthosszal — megnyertem a kis lutrit, meg a nagy lutrit, meg nem tudom én még mit: — hát nem hallodtad, hogy meghalt az anyósom! Tessék! — tehát századunk utolsó negyedének a jövő történésze majdan azt Írja címnek: „Anyós korszak,“ olyan igaz, mint kétszer kettő négy, hogy jóslatom betelj esül. Hogy pedig mindenek napfényre jöje- nek és hogy az „Anyós korszak“ leendő nagy történet írójának munkáját megkö- nyitsem, egy adattal ime én is hozzájárulok. Anyósok és nem anyósok, vők és nem vők,—egyszóval báj os és nem bájos olvasóink! — Úgy történt a dolog, hogy ne vegyék rósz néven, ha elmondom, ami a szivemet nyomja. Hatály Elemér, fiatal nagyságos úr, egy sürgönytől estenden roszúl lett; elany- nyira, hogy ágyba kellett fektetni. Tudva van azonban, hogy az ágy még egy beteget sem gyógyított meg, tehát a nagyságos urat sem, hánykolódott, értetlen dolgokat beszélt, mi alatt kezében a fatális sürgönyt morzsolta. — A nagyságos asszony aggodalma mindjobban fokozódott s titkon elküldte Nánit az öreg Kúra Márton doktor űrért. Aesculap unokája a zokogó hü Náni cicus előadása alapján szokás szerint már előre konstatálta -a paciens baját s oly gyorsan szedegette podagrás lábait, hogy útközben majd elhagyta a fél tüdejét, A . nagyságos asszony szobájába zárkózva sirt,. a nagyságos úr pedig ágyában hánykolódott, mikor Kúra úr belépett. — Ki hívta önt ide ? — morogja az ajtóra pillantó páciens. —- Ne . . . ne . . . nem tudom nagyságos úr, hebegi az öreg úr, csikós-kendőjével törölgetvén verejtékét, de talán a Náni tudja. — Nincs nekem semmi bajom, csak mióta ezt a sürgönyt kaptam, teljes két órája, s azóta végtelen lázban vagyok, különben olvassa öregem. A még mindig ideges doktor feltette szemüvegét s az ablak mellett egy székbe ereszkedvén, olvassa: „Dátum etc. Tuda tóm nagyságoddal, hogy anyósa a deli- riumböl teljesen kiépült s két ápoló kíséretében már útban is van hazafelé, s az esti vonattal meg érkezik. Kelt etc. N. N. a lipóimezei országos tébolyda igazgatója.11 Az öreg elmosolyodott, de olyan volt e mosoly, mint téli fagyon a gyéren tükröződő napsugár, azután fölkelt és az ágyhoz döczögött nagy vontatva.-— Tehát ez az oka nagyságod lázár nak — úgymond — ez és semmi más? — Ember! kiáltja a páciens, — nem elég ez,, midőn egy anyós a másvilágról is visszakérődzik ? jaj! s kimerültén viszszaha- nyatlott párnájára. — De fogatot csak küldött talán nagyságod az indöházhoz ? Ugyan mit gondol maga öregem, .-. . — hogy küldtem volna, hátha elalszik a kupéban s kiviszik az országból is. — Hogyan? szólt az öreg, meghök- kenve nézvén óráját, ■— a vonat már félórával ezelőtt megérkezett, s úgy kell lenni, hogy anyósa csakugyan elaludt, mert már azóta standé pede is itt kellene lenie. — Bár úgy volna! . . — Nos, én konstatálom . . —: Ah, mi az? . . fiakker zörgés, jaj, az anyósom! — Nagyságos úr — lép be az inas —- vendégek érkeztek. ; .AANőt is hoztak magukkal? — Igen, egy lefátyolozottat .... —- Jaj, az anyósom! — A nagyságos úr már se nem látott, se nem hallott, s rémülten fordult be; az öreg orvos pedig egyre konstatált. — Feltárul az ajtó s azon két férfi lép be nagy kaczagással. —‘ Szervusz beteg! kiáltja az egyik. — Kelj föl, Lázár! folytatja a másik. A nagyságos úr ábrándúlni kezd a révetegen pislog. .— Eszmélj haldokló! úgymond az egyik. Üdvözöl az anyósod . . a másvilágról; hová ma reggel költöztették. , — Hahaha! kacag a másik, az álsür- gönynyel sikerült a hecc! — Hát az a nő, — hebegi a beteg, — aki veletek jött? . . . — Az az én nőm, szólt az égyik barát, hát te igy megfeledkeztél születés napodról ? — Ördög és pokol! — igy még fel nem ültettek. No fickók . . . pardon! Doktor Kúra házi orvosom s Harangi és Kürthy barátaim ! Az orvos a hajlongás után konstatálta^ hogy a nagyságos ur „anyós-iszonyban“ szenvedett. Hogy volt hahota, mondanom se kell« De legyünk kegyeletesek az anyós iránt is. Hát biz azt egy pár nap múlva megérkező számlán kívül semmi és senki sem gyászolta. Bálambéir E
