Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)
1890-11-16 / 46. szám
Második évfolyam. _________ 46-ik szám. Munkács, 1890. november 16. KA RPATALJA. POLITIKAI ES TABSADALII HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre . 5 frt. X Negyed évre / frt 25 kr. Fél évre 2 frt 50 kr. A Egyes szám ára 10 kr. E lap meg jelen minden vasárnap. Felelős serkesztő és kiadó : CSOMÁR ISTVÁN, kihez a lap szellemi és anyagi részét illető mindenféle közlemények és küldemények cimezendők. Bér- mentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetési árszabály: Hivatalos hirdetési dijak egyszeri közlésért : 50 szóig 80 kr., 100 szóig / frt 30 kr., 200 szóig 2 frt 20 kr. azonfelül minden szó 1 kr. — Üzleti és többször megjelenő hirdetések jutányos áron közöltetnek. NyHttér petit sora 35 kr. » » Biisúl a táj, szebb idejét lejárta, Hervasztó dér szállt a, gyönge virágra ; Ráhullatom forró könyem — hasztalan, Föl nem éled, mindörökre odavan. Ne mondd lányka jaj, ne mondd, hogy reméljek. Látom én, hogy meg kell hallnom teérted; Addig sóhajt, eped e szív utánad, A mig lassan elhervaszt a bubánat. Be sem várom, mig a tavasz kinyílik, Már énnekem közelebb van a sírig ; Mire majd az elsó virág kivirul, Fölöttem már csöndes sirhant domborul. — Holosnyay CyrilI. 9 — emlékkönyvbe. — Viruló kert virági közt Elringatod magad — A képzelet is ott mulat, Hol ily bimbó fakad. Neked mosolyg még biztatón A játszi szép remény, Reád még vár a boldogság, Hisz’ vágyad oly szerény ! Kis kertedben vig lepke száll S nyiltodra várva-vár; Dalával azt ünnepli majd A fürge kis madár. De szép Etel, oh ne akard Korai nyiltodat, Korán kinyílt virág, tudod, Korán is — elhervad! . . . Hevessy Jenő. Az elkeresztelések. Magyarország sok hányattatáson ment keresztül a lefolyt ezer ev alatt. A békétlen állapotokat legtöbbször az egyet nem értés idézte elő, melybe aztán a szomszéd népeket is rendesen bevonták, kik kapva kaptak a felidézett jó alkalmon s dúltak a hont es szítottak benne a viszály tüzét, hogy kárörömüket jól tarthassák. A vesztes fél mindég a haza volt. Pusztultak a honfiak, apadt a vagyon s a nehez helyzetet a ra következő nemzedék küzdötte végig nyomorúságaival együtt. Az első vallásos háború az első király alatt volt, kinek két ízben kellett nemzeti vért ontani, hogy az ősi hithez ragaszkodókat a keresztyén vallás iránt türelmesekké tegye, niég utódai alatt is hatalmason küzdöttek ellene, melyben a Csanádi püspök többekkel együtt martyr halált halt, kinek emlékezetét a budai Gellérthegy máig is fennen hirdeti. Ezután hazánkban a hitélet külső kinyomata századokon keresztül egyöntetű volt, csak a nagy Hunyadi Mátyás alatt volt némi Huszita mozgalom, melyről a Tátrószi kódex vándorlása ad némi felvilágosítást, melynek sorsában osztozott — hihetőleg — a bécsi kódex is. Ezen nyomok azonban elenyésznek Mátyásnak a cseh Husziták ellen folytatott felső magyarországi küzdelmei között. A hitbeli mozgalom alig terjedt túl a klastromi élet falain. A tizenhatodik század elején megtot indított Magyarországon is. A nagyszabásúnak jelentkezett vallásos harcot azonban a mohácsi veszedelem a közös nemzeti vérrel csilapitotta, melynek következményeit száznegyvenöt évig nyögte a magyar haza. A reformáció hatása és az erre következett ellenhatás azonban nem szűnt meof egészen. Az eszméket nem lehetett többé kiirtani; azonban a kormányon ülő férfiak nem fordíthatták erre minden gondjaikat, mert Zápolya és I.‘Ferdinand királlyá koronázásától s amannak török segítség behívásától kezdve a nemzet másfél száz évig két partra volt oszolva s olykor — olykor mind a két fél engedményeket tett, hogy a reformáció híveit pártjának megnyerje. | Nem hiányzottak azonban a kisebb — nagyobb nyomások, üldözések sem. A nápolyi gályákra köldött férfiak a nyomorúságban is megtartották hitőket, megőrizték mind a sírig meggyőződéseiket, s a századok gyűlöletét elmosta az idő, az üldözések ajtaját bezárta egy fel- világo.sodott király rendelete, mely sovány vigasztalás volt ugyan a százados sebekre, de legalább kezdete volt egy jobb kor felderülésének a szabadság, a szabad meggyőződések terén. A fejedelmi akarat türelmet parancsolt a hit terén, türelmet a keresztény világban, azon keresztyén,világban, melynek jelszava a szeretet volt, van és kell, hogy legyen mind a világ végéig. — A türelmi parancsot az 1791-2-iki törvénybe iktatott békekötés váltotta fel, tehát a béke hajnalának derűje kezdett jelentkezni, de a szivekben még sokáig nem jelentkezett a keresztyéni szeretet melege, mely nemcsak eltűr mindent, hanem el is fedezi mindazt, a mi a szivekben keserűséget hagyhatna hátra. íme a múltban a fejedelmi jó akarat, a fejedelmi felvilágosodás meghozta áldását a nemzetre, habár a szeretet vallásának szolgái és hirdetői minden követ megmozdítottak is annak áldásta- lanná tételére, a béke megsemmisítésére ; mégis nemcsak megállóit egész napjaink ig, de a nemzet tagjait annyira össze forrasztotta a vallási téren egymással, hogy már kezdte elfelejteni a külömbséget s testvérként ölelte keblére mindazt, a ki ezt az erkölcsiség, a közhasznú munkásság terén kiérdemelte- — A család tagjai közt legkisebb feltűnés sincs abban, hogy férj és feleség, fiú és lány gyermekek a keresztyén vallásnak más — más felekezetéhez tartoznak, végzi ki-ki a maga teendőjét minden | felakadás nélkül. Sőt a családtagjai majd egyik1, majd másik felekezet templomába kisérik el egymást, hol mindkettő kielégíti lelki vágyát, mert egyiket* mint másikat egyformán az imádság házának tekintik. A szívben gyökerező szeretet eltörli á felekezeti külömbséget, ledönti a válaszfalat, melyet a türelmetlenség ember és ember közzé,; különösen keresz- tyény és keresztyény közé emelt. A társadalom kezdte elfelejteni azon nem masras színvonalon álló eszmét, meÖ t lyet a külömben lángeszű Pázmány mau- guralt, hogy a külömböző felekezet- hez tartozók közhivatalokból kizárassanak. Hiszen ma már alig van közöttünk oldalágon összekötetésben nem lenne más hit fele- kezethez tartozó egyéniségekkel, kik aztán nem kevésbbé embertársai és jó akarói, jó barátai, mint azok, a kik az ő hitfelekezetéhez tartoznak. A világkereke nagyot fordult e század első felében, de — úgy látszik — még sem elég nagyot arra, hogy az emberek egymás nézetei, meggyőződései iránt ne csak kényszerítve eltűrök legyenek, hanem különösen hitbeli meggyőződéseiket tiszteletben tartsák. Ha támadna oly hitfelekezet, mely az államélettel ellentétes, vagy a társadalom irányában helytelen tanokat hirdetne, ha lenne oly hitágazat valamely felekezet dogmájában, mely az erkölcsiségnek ká- | rára válnék, akkor mejj kellene mozdi- tani ellene minden eszközt, mellyel azt vagy megváltoztatni, vagy kiirtani lehetne, de a keresztyén társadalomban idézni fel egymás ellen a keserű érzelmeket, a meggyőződések világát bolygatni és inererelni fel a tizenkilencedik század végén, ez érthetetlen és a józanokossággal teljesen ellenkezik. A vélemények felett lehet az embereknek vitázni, meg lehet kisérteni azokat más irányba terelni, de a meggyőződ ést nincs hatalmában embernek megváltoztatni. Elhallgattatni lehet az embereket a hatalom kényszerítő erejével, csak hogy ettől sokkal távolabb van a meggyőzés ereje, mint az ég két sarkpontja, a zenith és nadir. Már a Krisztus utáni első században külömbözőképen magyarázták az ő tanítását, sőt magok az apostolok között is merültek fel nézet eltérések. Pál apostol levelei általában ilyen dolgokban Írattak, csakhogy ő a szeretet terén marad, migr a mai felvilágosodott kor emberei erőszakot szeretnének legtöbbször alkalmazni azok ellen, kik nézeteiktől eltérő vallomást tesznek. íme Oroszországban üldözés tárgyai a zsidók, sőt nem jó szemmel nézil$: a római katholikusokat sem, melyet mutat azon legközelebb kiadott rendelet, hogy uj templomot nem szabad nekiek építeni, sőt a nagyon megromlottat sem szabad kijavítani. Hát mind ez nem a szeretet vallásának tana! Oroszországban, mert ott a nagy többség a keleti vallást követi, az istenben való boldogul élés csak annak tulaj- donittatik, ki a nagy többség hitvalását követi. Németországban a Luther szerinti reformált egyház kővetők lehetnek csak az igaz hit részesei. A meddig a pápai hatalom elért, ott a nyugati hitvallás ágazatai tétettek egyedül boldogítóknak. Az ano-ol sziget világban a keresztyén felekezetek mindenikének joga van a saját meggyőződése szerinti hitélethez. Magyar országon még nem tudjuk, hová fog fejlődni a megindult áramkat, mely százával küldi a feliratot az országgyűléshez, sejtjük azonban, hogy, habár az érzelmek meglehetősen felkavartottak is, nagyobb nyom nélkül fog letűnni a törvényhozás asztaláról, hogy soha ilyen alakban fel ne támadjon. Valamint a múltak emléke a történelem tanúságaként azt bizonyítja előttünk, hogy a hitélet terén csak ott volt éles ellenhatás az egyéni, vagy felekezeti külömböző meggyőződések ellen, hol a fejedelmek és ily irányba engedték magokat tereltetni, úgy a jelenben is ez igazolja magát minden országban. Ezekből következtetve egész biztonsággal merjük állítani, hogy a magyar király akarata nem fogja megendni senkinek, egyik felekezetnek sen}, hogy igazságtalan térre lépjen bármely egyház felekezetihez tartozó állam polgár is, s igy az a sok száz kérvény, mely az országgyűléshez beadatott, bizonyosan a törvény igazsága szerint fog megbiráltatni és el- intéztetni. Igaz, hogy a kérvények a törvény megváltoztását kérik, mely az ország- gyűlés tagjainak meggyőződésétől és igazság érzetétéről fog függni, hogy az által az államrend megzavartassék, vagy kellő egyensúlyban maradjon, melyről szintén nem hisszük, hogy csak távolról is hasznosnak és kívánatosnak látná középkori állapotokra térni vissza. — Az emberek tulajdonképen nevelés által lesznek első sorban azzá, a mik. A keresztvízzel eljegyzett gyermek, mit sem tud arról, a mi vele történik, s a feleke- zetbeli eljegyzése a szokásos szertartással épen úgy történhetnék a hinduk, vagy braminok, mint a keresztyének közé. A ki vélétlenül zsidónak született, az a szülők — és nem saját — akaratja szerint a zsidók vallásos szokásai és szertartásai szerint neveltetik fel, a ki keresztyén szülőktől származott, azt a szülők azon kér. felekezet nézetei, tanai szerint igyekeznek felnevelni, melyekhez magok is tartoznak. És ez nagyon helyes és igazságos, mert a gyermek a szülei életnek tovább folytatója. Az apa jogosítva, sőt kötelezve van, hogy a szeme előtt lassan növekvő gyermeke gondolatainak irányt, útba igazítást adjon, melyet más módon, másképen nem tehet, minthogy a saját meggyőződése szerint helyesnek tartott elveket, nézeteket csepegtesse belé. Vájjon el lehet azt képzelni józan ésszel, hogy egy apa ellenkező tant hirdessen, tanítson fiának a saját nézetével, meggyőződésével; hogy egy anya, ki leánya nevelésének természetes felügyelője és vezetője, ki leánya gondolatának is irányt tartozik adni, meggyőződésével e llenkező húrokat pengessen, vagy csak engedjen is meg. A magyar törvény nagyon helyesen intézkedett, midőn azt rendelte el, hogy a vegyes házasságból született gyermekek közül a fiuk az apa, a lányok az anya vallását kövessék, mert az elkeresztelésnek az elnevelés lévén következménye, tulajdonképen e körül fordul meg a kérdés, melynek egyoldalúsága a családi egész életet alapjában zavarná meg. Boldogok a békeségre igyekézők, de jaj a botránykoztatóknak! Hát nincs nekünk elég bajunk a nemzetiség terén s még egymás közt is szitani akarjuk az ellenségeskedés tüzét; mert, hogy a felidézett mozgalommal megzavartatik a családi nyugalom, azt kétségbe vonni nem lehet. Az egyházak harcba vonatnak egymás ellen, melyet nemoly köny- nyü lesz lecsendesiteni, mint a milyennek talán sokan képzelik. Ki nem tiszteli a más hitbeli meggyőződését, az ne számoljon arra, hogy az övét is tiszteletben indult reformáció már hatalmas áramla-1 olyan egyén, ki egyenes, vagy
