Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)
1890-10-05 / 40. szám
Második évfolyam. 40-ik szám. Munkács, 1890. október 5. KAR PÁTALJA. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. © Előfizetési árak: ® Egész évre . 5 frt. ® Negyedévre 1 frt 25 kr Fél évre 2 frt 50 kr. ^ Egyes szám ára 10 kr. E lap megjelen minden vasárnap. Kiadóhivatal: FARKAS KÁLMÁN könyvnyomdája Munkácson, hová az előfizetések-, hirdetmények és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Nyilttér petit sora 35 kr. Szerkesztéal Iroda: Munkácson, Vár-utcza 564. szám alatt, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetés.! árszabály: (S Hivatalos hirdetési díjak egyszeri közlésért: 50 szóig^j 80 kr., 1U0 szóig 1 frt 30 kr., 200 szóig 2 frt 20 kr. azonfelül minden szó 1 kr. — Üzleti és többszöri; megjelenő hirdetések jutányos áron közöltetnek. Felelős saeskegstö ? Rendezések. in. Elhatároztatott, a polg. leányiskolának 20—24 ezer írton való felépítése a grófi udvarban, eldugva, keskeny telken, istállók, trágya dombok mögött, tehát sem az intézet céljának, sem városunk szépítésének, sem szerfölött igénybe vett városi pénztárunknak nem megfelelöleg. Es csak azért, mert a gróf ingyentelket ajánlott nagylelküleg. Ezen danai ajándék megvesztegette az elméket. Mert habár nagyon helyes gondolat a grófi nagy udvarnak tágitása, a vasúthoz vezető sikátornak széles úttal való közönségesitése, mivel nyeresége a városnak is, — de ezen cél a nélkül is elérhető, hogy az iskola oda építtessék. Bármily nehéz és kényes kérdés az elhatározások megváltoztatása, még is minthogy lehetséges, hasznos és célszerű, rajta kell lenni, hogy megtörténjék, következő okokból: a) Altaljában szükségtelen az épi- tés. Nem azért, mert nem kell ily iskolaház, I— ellenkezőleg nagyon kell, — de azért, mert a városnak átalakítható a 24 ezer Ittas 8°/0-nál kevesebb jövedelmet hozó háza van készen, kiszáradva jó helyen ; mert a városnak minél kevesebb épülettel kell bírnia, hogy kisebb legyen a felügyelet, az igazítás gondja és tüzkármente- sitési adó és deterioratió költsége és a rosszul elhelyezett tőkék mennyisége. b) Mert a város egy szusz alatt közkórházat, közös és honvéd katonai laktanyát, nagy gimnáziumot határozván egy év alatt felépíteni — mily dús fantázia! — polgári leányiskola épitésére sem ideje, sem ereje nincs. Pedig ezen iskola egy évig sem tartható jelenlegi vagv más bérleti helviJ © © J ' 1 J kert át sem vétetett és az építkezés, ha minden meg lesz is t. i. helybenhagyott terv, vállalkozó, pénz, és ha a télen hozzáfognának is az anyag kiszállításához, ha a tavaszszal hozzáfognának is az építkezéshez, mi nem valószínű, tehát ha minden jól, karika- csapásra fogna is menni, mégis a jövő évben semmi esetre és csak 1892-ben történhetnék meg az átköltözés; de a lányiskola még sem vonulhatna be a kis gimnáziumba azonnal, mert át- alakításra lesz szükség. Azonkívül senki sem teheti föl a városról azt a rósz számítást, hogy az egész épületet ezen célra átengedje, Mert ez neki 60—70 ezer írtjában lesz és amelynek alja oly jól jövedelmez- tethető boltokat szolgáltat, az emelet pedig az intézet 10 helyisége és az igazgatóné lakására nem elégséges, az utca zaj, a harangozás, udvarkert csekélységre miatt nem is alkalmatos, és a boltok úgy, ahogy van, az emelet bérbeadásával 2000 írt jövedelmet hozna be a városnak, melvtől elesnék, ha az intézetet az egész épületben helyezné el, mi nagy pazarlás volna. A jól felfogott cél az : hogy a polgári leányiskola 1890—91-ik évre állandóan elhelyezve legyen céljának megfelelően, igazgatónő lakásával lehe-: töleg kevés költséggel a város megO ©O ö lövő házainak egyikében. Midőn ezelőtt több évvel a városi bizottság kiszállott ezen intézet helyiségének megválasztására a város egyik házát sem találta alkalmatosnak, oly magas nézetek uralkodtak akkor egy ily intézetről, ugyannyira, hogy nem találva sehol megfelelő lakást, 60 ezer frtos tervet készíttetett, tornyosat, a kis boltok fölé, melyet az ár nagysága miatt el nem fogadhatván, az intézet a jobb helyiség hiányában ideiglenesen a tkpénztár épületébe került. Fényes lakás a mostanihoz képest! Innen egy istáiTARCA Küsdelemb en, I. Kf GY megdobált, vetett a. sors, II Úgy meghányta ifjú éltem! Kutatom a terhes vádat, Oly gyakorta mért is támad, Mért bánik oly rútul vélem ? Majd ide dob, majd meg oda, Egyszer mennybe, majd pokolra ; Majd egekig emel szárnya, Majd lesújt a föld porába. 0 egy vásott, pajkos gyermek, En meg labda a kézében, S e kegyetlen játékától Már lelkem is veszni érzem! így lesújtva, összetörve Meg-megragad éles körme, 8 mig felettem dúl hatalma, Főlsir á szív jajba törve : Átkos végzet, — szegény labda ! II. Csak küzdeni, csak szenvedni! Ez lett tehát nehéz sorsom ! Eletutam sivatagját Vérző tövis között bolygom. Meddig üldöz még a fátum, Meddig űzi fáradt lelkem, Hol kell ugyan e viharban Csöndes békepártot lelnem ? . .. Széttekintek, — de hasztalan ! Köröttem csak vészes szirtek, S e végtelen kétség árján Sehol segély, mentő sziget! .. . Csak hánykódom, c-ak vergődöm, Sehol többé menedékem ! Nincsen kéz, mely letörlené Már-már hideg verejtékem. Csak hánykódom, csak vergődöm Küzdelmeim tengerébe’, Mig elmerül kicsi sajkám, S igy vált meg a csöndes béke. Hogy pihenjek én is végre, Hogy pihenjek mindörökre ! Holosnyay Cyrill. SSÍflSis Bánfy Halkba, — Egy liirlapiró ifjúkori naplójából. — („Kárpátalja“ eredeti tárcája.) (folyt, és vége.) Megállapodtam . . . mert muszáj volt: meg kellett fizetnem az okozott kárt. Mindegy. Letöröltem a lial-paprikást kalapomról, I kabátomról és nyakamról — aztán mentem vissza a hölgyekhez. Már ekkorra felhúzták a „slafrokkot" és én bemehettem volna, de | — szégyenlettem. Mariska kijött és én há- I romnegyed órai hebegés és nyöszörgés után előadtam, hogy az iránta érzett hő érzelem és .. . szerelem késztetett arra, hogy egy | kötet népdalt és egy kötet „Szerelmes tör- } ténetek“-et felajánljak neki. Bánfy Mariska 1 egy primadonnához illő mosolygással és [ nyárfagalyhoz hasonló bűbájos-hangú rezgéssel adta tudomásomra, hogy a könyveket — | elfogadja. Megszorítottam kezét, hogy csakúgy j ropogott, aztán rohantam a — fürdőbe, hogy lehűtsem forrongó keblemet . . . * Éjjel le sem feküdtem. írtam egy vi- | déki napi lapnak szánt: „Ifjú Háry János utazása“ cimü regényt. Heggel lett és én még mindig irtam. Hősömet ép akkor falta fel egy cet-hal. Letettem a tollat és kétszer bukfencet hánytam, hogy helyre Toppantsam az inaimat. Aztán kimentem a vasúthoz, miután előzőleg tudomásomra jött, hogy a szép Mariska elutazik ebből a deficites városból. Csakugyan kinő volt az egész társaság, köztük az én szeretett Mariskám, Frici Mici j (vagy Mici Frici?), aki szintén igen szép volt . . . Megmondtam neki, hogy irtam egy tárcát róla . . de nagyon jót (!). Megkért, hogyha megjelen, küldjék neki öt példányt j En a lap érdemes szerkesztőjére apelláltam talán eleget tesz egy szép fiatal hölgy kérésének . . . Néhány rövid perc után csengetett a szívtelen „yasutyi" és ők felszálltak, mig én . . . könnyen érthető dolog . . . Szegeden maradtam. A kupéból nyújtotta ki kezét a szép Mariska és én lábujj begyre állva szoríthattam meg — a másvilágon való viszontlátásra — az .ötödik Mariskáét . , . Harmadszor csengettek a kocsisor lassan lassan megindult. A vonat már elveszett szemeim elől és én mégis egyhelyben állottam s néztem a keresett és a találás előtt már is „elveszett paradicsom“ után, de füleim viszhangozták még Mariska pacsirtahangján dúdolt nótáját . . . ;,Megy a gőzös, megy a gőzös Szabadkára, Szabadkai állomásról — Temesvárra, Elöl ül a masiniszta, ki a g< zöst Ibiaj;, tyuhaj !... “ Az állomás-főnök vállamra tette kezét s felszólított,' hogy menjek már a dolgom után s ne álljak a vágányra, mert jön egy másik vonat. Hazafelé ismét könyes szemekkel mentem és felsóhajtottam, de oly erősen, hogy egy urnák majd lefújtam a kabátját : — Istenein, istenem, miért vagyok én oly félénk ? . . . Ha nappal jövök a világra, talán bejuthattam volna a paradicsomba s élvezhettem volna a tiltott gyömölcsöt... Mig igy ?!.■.. . . . Leghöbb vágyam Bánfy Mariskát újra látni . . . Ugyan találkozunk-e még az életben ? . . . Hevessy Jenő. ségben, elzüllés nélkül, melynek —- félek — már lejtőjén áll. ,c) mert ha legrosszabb esetben csakugyan építeni kellene is egy ily nagy költségű diszes házat: váljon azt eldugni kell-e egy félreeső, legalább a városba bejövőnek szembe nem ötlő helyen, vagy nem-e inkább feldíszíteni kellene valamelyik főbb utczánkat vagy terünket, habár a telek megvásárlásával drágábban is, — csakhogy városiasb kinézést szerezzünk nagyon kisszerű kedves lakóhelyünknek, ami végre is kötelességünk. o O d) Altaljában hiszi-e valaki, aki számítani tud, hogy a város felépítvén a nagyon sürgetett közkórházat, a kényszerűvé vált laktanyákat, és a múlhatatlanul, de mindjárt készen levőnek követelt nagy gimnáziumot kölcsön veendő pénzen, melynek kamata és törlesztése csaknem összes tiszta jövedelmének felét igénybe veendi és a pótadó behozását is — oly bizonyos mint a halál — eredményezendő — hogy mondom ekkor, majd 5—6 év múltával kedve-ereje lesz egy 24 eze- res épületnek létrehozására is, következésképen váljon a grófi udvarban tervezett iskolaház építésének elhatározása nem annyit tesz-e, mint a polgári leányiskolának elzűllesztése, mig a meglevő egyik városi bérháznak át- idomitásával biztosíthatnék, megmenthetnék ezen kiváló, semmi esetben fel nem áldozható intézetünket ? Ám tekintse meg bármelyik céltudatos, aesthetikai érzékkel biró polgár a jelenlegi polgári leányiskola helyiségét, és jólelküleg nyilatkozzék: váljon ilyennek kell-e lennie egy magasb irányú intézetnek ? Illik-e, helyes-e, nem bűn, nem könnyelmüség-e egy ily intézetet udvar végén, elégtelen, bezsúfolt mennyiségű, rósz gőzös minőségű olyan szobákban elhelyezni, melyeknek ablakai istállóra, pecegödörre néz- 1 nek, melyekben az őrszemü igazgató-11 nénalc lakása nincs, melyeket szekér- t I szin választ el, hol szekerek, kocsik t j tartatnak, lovak fogatnak be, tanulók, s taliitónék, kocsisok közt közlekednek I i í egymással trágár beszédeket hallva és ] ! lóhulladékok közt lépkedve, mely he- ■ < | lyiség mégis csak gratiából és nagy ké- j i résre engedtetett át egy évi bérletbe, j 1 de nem tudatik, hogy a jövő év he- j lyisége nem lészen-e még rosszabb, ; áltáljában kapható lesz-e a városban csak ilyen is. Nem hiszem, hogy a kormány, midőn sok más város felett Munkácsnak adta az elsőséget ily eshetőségnek lehetőségére gondolt-e, és jól értesülhetvén a jelen helyzetről, nem fogja e felmondani a megbízást; és azután nem lesz-e megsiratandó kipótolhatlan kár, elveszíteni egy gimnáziummal felérő intézetet, mely leányaink kirníi-1 1 velésére oly szükséges, mely vidékről is vonzza a tanulókat és állandó jól I fizetett tanitónékat tart, kik jövedelmeiket itt költik el, társadalmunknak előkelői, és amely intézet városunk V berendezettségének teljességéből mindig hiányozni fogna. Az az ellenvetés : hogy majd építünk palotát, kiilömb hely nem kap- 1 j ható, csak ideiglenes a baj, nem elfogadható, mert egy nemzedék sinyli meg ezt a bajt, az intézet elzüllik s a tanítók elkedvetlenedvén, esetleg a városraj nézve egészen elvesz az. Hogy ezen pótolhatatlan veszte- j l I ség ne élje városunkat, vegye minden-i , | ki lelkére ezt az állapotot, iparkodjék i í segiteni rajta, mert lehet és kell. > Mindenekelőtt senki sé ámítsa ma, gát azzal, hogy majd, ha a kis gim- ! r nazium kiürül, s az építendő nagy! -1 gimnáziumba helyeztetik át, lesz ott J l ! helj é a leány intézetnek. Mert mi-1 -1 kor lesz ez ? Hiszen még a püspöki
