Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)
1890-09-28 / 39. szám
Második évfolyam KÄRPATÄLJÄ. továbbá október 2, 9, 16, 23 és 30-án lő- gyakorlatokat fog tartani. Figyelmeztetik tehát a közönség, hogy ezen napokon a jelzett térségre, vagy környékre való meneteltől tartózkodjék. Munkács 1890. szept. 20-án. Hubert Lajos rendőrkapitány. Meghívás. A folyó évi október hö 1-én, szerdai napon d. u, 3 órakor, Munkácson, a városháza nagytermében — rendes képviseleti közgyűlés fog tartatni, melyre midőn a képviselő testület minden tagját tisztelettel meghívom, a tárgysorozatot alábbiak szerbit egyidejűleg tisztelettel közlöm. Tárgysorozat: 1. Jelentés az aradi orsz. iparos gyűlés lefolyásáról. 2. Weisz Károly lőcsei kir. tszéki biró kérelme a községi illetőség fenntartása tárgyában. 3. Szakbizottsági vélemény a járda építési szabályrendeletre. 4. Csatornázási ügyben miniszteri körrendelet. 5. A honvédlaktanya elhelyezéséhez szükséges földterület megszerzése. 6. Indítvány a rendőrségi irnoki állás be nem töltése iránt. 7. A foganatba veendő népszámláláshoz számláló ügynökök választása. 8. Házszámozás és utcák nevezése tárgyában indítvány. 9. Tüzrendőrségi szabályrendelet. 10. Jakóber Henrik polgárosítás iránti kérelme. Munkács, 1890. szept. 20-án. Cseh Lajos. polgármester. i Városi dolgok. A vidéki városok mind jobban kezdenek kibontakozni ésdiságokból s külsőleg is igyekeznek a kor színvonalára emelkedni, mely egyszersmind az értelmiség emelkedésének is fokmérője. Nyitra város közönsége lég- szeszvilágitást rendezett be, mely e hó 17-ike óta rendes használatba is vétetett. Munkácson legolcsóbban lehetne felállítani egy villamos világítási telepet, melynek eszköze a Latorca vize lenne, mely mellékesen más iparág folytatására is felhasználható lenne. A vízjogi kérdés eldöntésével a városnak fel kell használni a Latorca • folyót, hogy egyrészről költségeit kímélje, másrészről jövedelmeit szaporítsa. Az 1891-ik évre előirányzott költségvetésben 1595 írt 88 kr. van felvéve világításra, melyben az utcák világítása 100 lámpával fényeskedik 1392 írt 96 krnyi összeggel; ezekből a főutcákon 7—8 esik egy-egy kilometer távolságú vonalra, a mellék utcákon pedig talán 4—5 lámpa ugyan ilyen távolságra. Ha gáz, vagy villany fény lenne lenne, akkor is kevés lenne a tisztességes világításhoz, igy pedig csak nyomorúság, azért nálunk ősztől tavaszig a kivilágított utcákon legtöbbnyire lámpással járnak alkonyat után az emberek. Igen sokszor pedig, mert a naptárakban holdfény van jelezve az égen, nincs világítás, mégis ily nagy összegbe kerül a sötétség. A villamos világítást nemcsak az utcákra kellene felhasználni, hanem kívánatra bevezetni minden házba, boltba, mely — hisszük, hogy — rövid időn egy házból sem fogna hiányozni. Városunk területén körülbelől nyolc- tizezer villamos lámpafény kellene, beszámítván a boltokat, laktanyákat, hivatalos helyiségeket s több nyilvános épületet, melyek a felállitási és feltartási költségeket fedeznék, illetőleg törlesztenék rövid idő alatt s magának a városnak világítása sokkal kevesebbe kerülne, mint jelenleg. De, ha felvesszük, hogy épen annyiba kerülne, akkor is nagy előnyére lenne a mostani nyomorúságos világításhoz viszonyítva. A villamos készüléket hajtógépezetet azonban másféle irányban is fel kellene használni. Mert a villamosságra csak éjjel lévén szükség, nappal más célokat szolgálhatna. Egy mümalom a város területén a legjövedelmezőbb befektetés lenne, melyre eddigi jövedelmi forrásaink erős kihasználása mellett múlhatatlan szükségünk is van. A gubás iparosoknak nincs a közelben kallójok. melyet e készülék vígan hajthatna. A most készülő Latorcahid köz- vetetlen alsó oldalán kényelmesen lehetne ezen gépezetet felállítani, mert a beljebb tolt hídfő alkalmas védő helyet biztosítana a szükséges melléképülethez, melyben a gépezetek veszély nélkül elhelyeztethetuének. A hidat nem veszélyeztetné áradások idején, minthogy alul lenne rajta s igy az állam, mint hid tulajdonos sem kifogásolhatná. A hajtó kereket a két liidláb közt, illetőleg a liidfő és az első hidlábközt lehetne elhelyezni úgy, hogy a tartá- nyok a hídfő és hidlábbal egy vonalba esnének, ez által a veszély ellen is nagy mértékben megóvatnék, s csak akkor lenne némi kellemetlenségnek kitéve, midőn a tavaszi jégzajlás megindulna, mely nálunk alig szokott 3—4 napnál tovább tartani. — Ezen pedig úgy lehetne segíteni, ha a hajtókerék tengelye két végpontjában emelhető, vagy leereszthető lenne a víz magasságához képest. E tervezet egy ízben már indítványba tétetett e sorok írója által, s a képviselőház asztalára is került, honnan azon határozattal utasittatott el, hogy a tervező adjon részletes tervet ennek megvilágítására s úgy terjessze be meg és elbírálás végett. Mi azonban a dolgot másképen gondoljuk megoldhatónak. A vázlatot adjuk, a mint itt elmondva van, a ke- resztülviteli módozatra nézve pedig tegye magát a városi elöljáróság érintkezésbe az aradi, vagy a pesti villamosgyár igazgatóságával s továbbá oly mérnökökkel, kiknek e dolog szakmájukba vág. Az alkudozás, tervezgetés nem egyesek dolga, mert nincsenek és nem lesznek azon helyzetben, hogy kész tervekkel álljanak elő, ezt csak az ösz- szes, tehát a város teheti. A viz a legolcsóbb géphajtó eszköz a világon, melyet az emberek igyekeztek is mindenütt felhasználni. Nekünk a természet önkényt nyújtja közreműködő erejét, csak ügyes számítással és erős akarattal le kell küzdeniink a régi vaskalaposságot, mely kényelmesebbnek találja a megszokott körben, habár szegényesen is mozogni, mint a szokatlan úton előre menni. Egy általunk kontemplält vizi mü legkevesebb nyolc-tízezer frt évi hasznot hajtana a városnak a befektetett tőke kamatján kívül. Mert ha feltesz- szük, hogy .százezer írtba- kerülend annak felállítása, a mellette levő mümalom. kalló, tinár készülék a kamatot és feltartási költséget fedezné. Ha most már csak ezer villamos lámpafényt számítunk a városra és minden lámpafényt évenként tiz frtra teszünk, mái* kijött a tiz ezer fit. Ez a lehető legkisebb számítás, melyből mindenki meggyőződhetik, hogy a villamos készülék nemcsak a városnak, mint erkölcsi egységnek, de az egyeseknek is nagy előnyére válhatnék. Heti krónika A trieszti Lloyd hajó vállalatról írja a Fremdenblat, hogy a magyar kormány értesítette az osztrákkormányt arról, hogy hajlandó a Lloyd társaság subventiójára vonatkozó szerződést a lejárat előtt is felbontani, ennek folytán most már a részletes munka következik. Az osztrák kormány tehát törvényjavaslatot készit, mely szerbit a Lloyd teljesen osztrák hajózási vállalattá lesz. A Lloyd társulat a magyar államtól hosszú időn át szubvenciót húzott, de azért teljesen idegen maradt ránk nézve, e helyett az Adria lesz hivatva a magyarérdekeket szolgálni. * * * A valuta ingadozása folytán a kül- földre szállított értekektől f. évi október 1-től törvényesen 12% aranyérték különbözet fizetése állapíttatott meg. A ki aranyban fizeti a vámot, egy 20 frankos arannyal fizet 8 frt 92 krt, a ki pedig ezüst pénzben fizeti, 20 frankra ráfizet még 12%. it. Az ezüst pénz közhasználatban egyenlő értékű a papírpénzzel, pedig tulajdonképen az arany és ezüst érték külömbségnek kellene számításba vétetni, mert az arany és papír közt 14V2 %-i külőmbözet van, ezért állapíttatott a 12%-i fizetéskülömbség. * * ő felsége a Nagyvárad-Székelyhid- debreceni hadgyakorlatokról megelégedéssel távozott el, melyet a magyar miniszterelnök útján tudomásokra is adott az illető városoknak. Innét ltoknstockba ment, hol a német császárnak volt vendége nehány napon keresztül s megszemlélték ott is a uagy hadgyakorlatot, mely alkalommal fontos állami ügyek beszéltettek meg a két uralkodó által. Habár a megbeszélt dolgok nein kerültek is nyilvánosságra, de föl kel tennünk, hogy a hármas szövetségnek nem egy kérdésére nézve jöttek ott megállapo dásra. A párisi Temps foglalkozván a két császár találkozásával, azt mondja, hogy ez megszilárdítja azon kapcsokat, melyek Németországot Ausztria-Magyarországgai ösz- szekötik, s a két állam barátságát a nemzetközi békepolitika legfőb biztosságának tartja. * # A sztrájk még mindég lappang a munkások között. Közelébb Morva-Ostrau- ban szüntette be a munkát mintegy ötezer bánya munkás. A bánya területén több ezred katonaság van elhelyezve. A sztrájkolók nyugodtak, de nem akarnak munkába állani mig követeléseik nem teljesittetnek. Azt kívánják, hogy a pótaknázást, vagyis egyes napokon a bányamunkának négy órával való megtoldását szüntessék meg. A bánya- tulajdonosok a küvetelésről mit sem akarnak tudni és megtorló intézkedésekről tanácskoznak. szeptember 1890. 28. * Püspöki beiktatás. Dessewffy Sándor Csanádi püspököt e hó 24-kén iktatták be püspöki nivatalába, mely nemcsak a meg- szoaott fénnyel, de mar előre vetett ragaszkodás és bizalommal ment végbe. A beiktatási szertartás után a püspök a szószékre lépett és magyar beszédet tartott, melyben elődje érdemeit emelte ki, majd magára vonatkoztatva mondá, hngy az egy - házxőnek legelső kötelessége a vallás megerősítése. azután a szeretetre, végre türelemre inté híveit más vallásukkal szemben. A küldöttségeket délután fogadta, kiknek szónokai azt hangsúlyozták, hogy nemcsak vallás-erkölcsi téren, de a nemzeti kultúra előmozdítása tekintében is nagy reményeket fűznek személyéhez és állásához. A püspök áltál adott 50U teritékü ebédet a felkószöntök sora fűszerezte, melyből nagyszerűen emelkedik ki Berzeviczy Albert államtitkárnak beszédje.. Hangsúlyozza, hogy a magyarországi kath. egyh. szervezetéhez képest a püspöki kinevezések az alkotmányos kormánynak is kifolyásai és a kormány megelégedéssel láthatja, hogy a magyar király és az apostoli szentszék bizalma egyetértőleg találkozott azon férfiúban, kit deliért püspök székébe ültettek, továbbá, hogy a magyar nemzeti kultúra felvirágzása nem a nemzetiségek hatalmi Oh, a Mariska veszedelmes név! Mikor meghallottam, hogy azt a szép szőke hölgyet, aki gyönyörű ezüst-csengésü hangjával rezgésbe hozta a szív húrjait — szintén Mariskának hívják, dacára annak, hogy nem vagyok táncos: cepperlizett örömében a lelkem . . . Oh, önök nem tudják mire lettem volna én képes e szép szemekért ! Képes lettem volna a Niagarát átúszni érette és Jeruzsálembe zarándokolni (mezítláb) egy csókjáért. Caak ne lettem volna olyan félénk. Istenem, istenem, miért teremtettél engem éjjel, talán, ha nappal pillantom meg először ezt a keserves napvilágot: nem lettem volna olyan félénk ... még az egérnél is félénkebb! ... Egy sarokba ülve néztem Bánfy Mariskát. Néztem soká, néztem hosszasan, merev tekintettel s mialatt kedvenc nótámat énekelte pacsírta-szerü hangjával, úgy fájt a szivem, hogy miért nem bírom őt is egészen ... az ötödik Mariskát... Kicsordult akőny szememből. Barátaim azt kérdezték, hogy talán a szivar-füst kábított el... Nem szóltam semmit. Nem akartam, hogy kinevessenek, amiért annak a szép énekesnőnek a tekintete kábított el annyira... Az utolsóelőtti estén észrevettem, hogy magánosán ül a terem egyik félreeső zugában. Dobogó szívvel közeledtem Bánfy Mariskához. — Kisasszony... szóltam hozzá zavartan s meghajtottam magamat, nevem kukuj ricafalvi Kukuricássy Elemér... a „Füllentő“ Az énekesnő rámnézett azzal a gyö- | nyörü kék szemeivel és mosolyogva mondá: — Fidonc! Micsoda bolond név ez a Kukorica ? — Nagysád elhiheti nekem, hogy Párizsban ilyen nevek vannak most divatban .. . Különben azért nemes vagyok, hebegtem. Mariska, a kegyetlen Mariska hallgatott. ■— Kisasszony! Semmi felelet. — Fräulein! Hallgatás. — Mademoiselle! Néma csend. — Miss! Nem használt semmit a nyelvtudományom, Mariska ugylátszik semmiféle nyelven nem akart meghallgatni. Ismét drága hazánk zengzetes nyelvéhez folyamodtam. — Imádott, egyetlen, aranyos Mariskám !. .. Miféle nyelven hajlandó meghallgatni egy újságíró szerelmi vallomását ? Ha halálom után az udvarias szt.-Péter a menyországba eresztene, nem örülhettem volna jobban, mint midőn mennyei hangján zengte: — Beszéljen ... Es én beszéltem. Kezdetben lassan, szakadozottan. Aztán — mint a pehely, mely a szikla ormán meglibben 1 lassan- lassan megindulva, rövid idő alatt óriási i görgeteg lesz — mindig bátrabban szóltam ! hozzá. Mindenről beszélgettünk, csak a miről I akartam : a szerelemről nem, mivel a csinos Pepi, bajusztalan voltomra célozva, énekelni kezdé az ismert refrainű dalt: — Hams án Idee |! Későre járt az idő. Mariska felkelt helyéről és kezet nyújtva suttogá az engem boldoggá tevő szócskát: , pr A viszontlátásra ... holnap ! Sokáig állottam azon a helyen és néztem a tovasiető silphid alak után . . Istenem! miért nem bírhatom én e hölgyet | .. . ...Hazamenet azon gondolkodtam, hogy miután Bánfy Mariska népdal-énekesnőnek nem tetszik a vezeték-nevem, ne változtassam-e azt magyar nemességem épségben tartása mellett — Ananászra. .. talán ez jobban fog tetszeni neki. . . * „Fölvirult a dicső nap hajnala.“ Reggeli öt órakor fent voltam ; pedig csak négy órakor tértem nyogovóra. De mikor valaki szerelmes ! Lehet az akár milyen álmos, még sem tud elaludni. (Tessék elhinni, kérem, mert én dacára ifjúságomnak e téren szaktekintély vagyok!) No, én ugyan elmondhatom a költővel : Képeddel alszom el, És avval ébredek, Kimondhatatlan az, Mit érted szenvedek. . . .“ A Mariska nevének sóhajtásával aludtam el, a Bánfi Mariska nevének hangöz- tatásával ébredtem fel ... . Mondja aztán valaki, hogy az újságíró egy szenvedély nélküli báb, aki nem tud senkiért és semmiért lelkesülni, tudom istenem, kikaparom a két szemét — ha van neki! Alig vártam, hogy elérkezzék az óhajtva várt délután és én rohantam — már egy órával előbb, mint kellett volna— a „Hétválasztó“ szállóba, ahol az a szép leány volt .... az ötödik Mariska . . . A 15-ik számá szoba előtt hirtelen nagyot dobbant a mellény alatt levő „sziv“- nek nevezett „lelkesedő és érző masinéria“.. Ebből azt következtettem, hogy a keresett hölgy itt van. Gondolkoztam, hogy bemen- jek-e, vagy nem? A kabátomon levő öt gombhoz folyamodtam: — Menjek,' ne menjek, menjek, ne menjek, menjek , . . . Miután „menjek" jött ki, bátorságot vettem magamnak (a zsebemben levő jamaikai rum segélyével) és csendesen kopogtam az ajtón. Harsány hangon jött meg az en- dély; ■— Herein! Beléptem . . . azaz csak akartam, mert észrevettem, hogy a három énekesnő „grand negligébe“ ül az asztalnál és — imádkoznak, mondanom sem kell talán, hogy az ördög bibliájából... — Ah !... van szerencsém. .. zavarom talán hölgyeim ?. . . E közben, mint a csatát vesztet fél, vonultam ki a folyosóra és rohantam; rohantam, mint egy űzött vad, mig sorsom egy ételt vivő pincér karjai közé nem vezetett és a tányér tartalma nyakamba nem ömlött . . . Megállapodtam .. . mert muszáj volt: meg kellett fizetnem az okozott kárt. Mindegy. Letöröltem a hal-paprikást kalapomról, kabátomról és nyakamról — aztán mentem
