Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)
1890-07-27 / 30. szám
Második évfolyam. 30-ik szám. Munkács, 1890. julius 27. KÁRPÁTALJA. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. © ®®®®®®®£!®®®®®a>(§gxg®i§a)(§ffi§£i(§®(§®(§®<§ap®(9a>^ Előfizetési árak: i-' 5 frt. © Negyedévre 1 frt 25 kr. © Egész evre ü Fél évre 2 frt 50 kr. g Egyes szám ára 10 kr. isi E lap megjelen minden vasárnap. Kiadóhivatal: • í Szerkesztési iroda: FARKAS KÁLMÁN könyvnyomdája Munkácson, j Munkácson, Váv-utcza 564. szám alatt, hová a lap hová az előfizetések-, hirdetmények és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Nyilttér petit sora 35 kr. szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bermentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtat, nak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetési árszabály: Hivatalos hirdetési 'díjak egyszeri közlésért: 50 szóig® 80 kr., 100 szóig 1 frt 30 kr., 200 szóig 2 frt 80 kr.,® azonfelül minden szó 1 kr. — Üzleti és többszörös) megjelenő hirdetések jutányos áron közöltetnek. Felelőd szexbe3ssLő s @|©3iáa Polgári-kör. ii. Senki sem fogja tagadni, hogy mind azon dolgok, melyek egyesek ereje által keresztül nem vihetők, számosak tömörülése után játszva oldatnak meg, s az erkölcsi jutalom annál becsesebb leend, minél többen osztottuk meg a munka fáradalmait. Elég volt már az oktalan botor- kálásból! A mai kor átkos önzése — befogja látni minden józanul gondolkodó — még sem yezet ahhoz a célhoz, melynek eléréséért olyan örült — fájdalom! — legtöbbször észnélküli harcot folytat az emberiség. Haladni kell, igen ! — de a haladás utján csak az öntudatos elme léphet biztosan, — a sötétségben, láncokban nyomorgó szellemmel hiú ábránd marad mindörökké a legnemesebb törekvés is! Erős a váü, de nem alaptalan. Munkánkból hiányzik az öntudatosság. Mozog, fárad, a test, mint bármely lelketlen gép ! Készen az ut, csakhogy járatlan és mi nem vagyunk képesek nyomdokot taposni azon a nélkül, hogy a fele sikernél erőnket el ne vesztenők. Dolgozik, küzd az isten adta nép a ,,mau-ért s a holnapra nincs ideje még gondolni sem ! . .. Minden nagynak kicsiny a kezdete. A legmonumentálisabb épület hitvány kődarabokon pihen s mégis ezreknek képezi csodálata tárgyát; a dúsan gyümölcsöző fa egy parányi magból tejlődött becses növénnyé ; az smberiség boldogságán láradó lángelme egykor megfért egy szűk bölcső korlátái közt! Mi következik ebből “? — Az, hogy kezdeni kell, legyen a kezdet mozgása bármilyen szükkörü ! Hiszen minden sikerre számitó munkáról épen az a fő, hogy erőnket túl ne becsüljük, hogy hevünk el ne ragadjon. Legyen a lépés indokolt, előre megfontolt, melyet tenni akarunk. S hogy juthatunk ez öntudatosságra V — Cikkünk cime s előre bocsájtott pár sora eléggé megmagyarázza azt. Egyesülni kell, szövetkezni egy olyan társulattá, melyben minden nemes, minden jóravaló eszme megtalálja a maga terét. Nagyon jól tudjuk — épen a fen- neb emlitett önérzésből kifolyólag —■, hogy a mai világban kinek-kinek csakis maga felé hajlik a keze. Tartsák ezt a szomorú igazságot iparos polgáraink is szem előtt s ne váljanak mindent, a mi az ő javuknak emelését célozná, bár most is fentartjuk, hogy a társadalom többet tehetne éret- tök a nagy hangú beszédnél — idegen elemektől, hanem igyekezzenek saját érdekükben ön maguk megragadni a munka végét s erős kézzel keresztül tinin ama reformokat, melyek számukra s általában slí iparra fényesebb jövőt deríteni hivatvák. A munkácsi iparosság mai helyzetében alig tehet lépést, mely jövőjére befolyással lehetne. Semmi néven nevezendő társas köre nincs. Ezért tartjuk mi első és legfontosabb teendőnek azt, hogy a polgárság társaskört létesítsen, módot szerezzen magának arra, hogy ezután öntudatosan haladjon azon a pályán, melyre végzete rendelte. Azt szeretnek mi, hogy hazánknak egyetlen községe se legyen, hol ilyen társas,- vagy polgári-kör hiány-' zik. Hogyne akarnók hát azt, hogy a mi polgáraink is bírjanak egy ilyen fontos intézménynyel, tudva azt, hogy e körök nagyon sok szép dolognak voltak már megteremtő eszközei ! Egy olyan tekintélyes számot tevő néposztály, mint a milyen nálunk az iparos elem: megérdemli, sőt megköveteli, azt, hogy egy nagy szövetségbe egyesülve, úgy ki — mint befelé imponáljon. S hogy ez igy legyen, hogy Munkács város iparos polgárai végre a megérdemelt helyzetbe jussanak : kiválóan a polgárságtól függ. Szeretjük hinni, hogy nem csalódunk bennük mikor teljes bizalommal nézünk a megindítandó mozgalmak elé. Nincsen idő a halogatásra! A polgárikör eszméjét napirendre kell tűzni s komoly akarattal oda hatni, hogy az mielőbb testet is öltsön. Ismerünk e városban akárhány iparost, kiknek tehetségük és tekintélyük is van a munka megkezdésére, akaratuk és tapintatuk annak folytatására, erélyűk és kitartásuk bevégezésére. Az első lépést tegyék meg ezek olyan formán, hogy bocsássanak ki meghívókat egy e tárgyban tartandó szükebb körű* értekezletre: ott körvona- lozzák az összejövetel célját, szerezzenek j a szép ügynek híveket. Ha ezerf első, j de legfőbb lépésnek csak némi eredmé- nye mutatkozik is, már nagy haladás, mert biztosítékát biiják ebben annak, hogy a polgári-kör eszméje terjedni fog a polgárság körében, megbarátkoznak azzal s könnyű lesz azután az aláírások eszközlésére alakult bizottságnak munkája. Midőn a bizottság az aláírási iveken annyi hívet toborzott össze, mely- lyel körülbelül a cél elérhető: összehívandó egy második s most már az aláírási iveken szereplőkből álló gyűlés is, a mely aztán a polgári-kör eszméjét magáévá tenné, az alapszabályok kidolgozására s egyéb intézkedésekre bizot- ságot küldenek ki, e bizottság aztán, ha kiküldetésének alaposan megfelelt, összehívná az utolsó, vagyis alakuló közgyűlést, melybeu a kidolgozott alapszabályok esetleg módosításokkal elfogadtatván, a kör magát megalakulnak kimondva, tisztviselőit megválasztaná. Sokan azt fogjákmondani: könnyű azt igy papirra, leírni ámde nem oly könnyű a megvalósítás! — Mi komoly szándékra rettlektálunk. Ha legalább egyelőre a vezetőkben meglesz az, biztosítjuk a kételkedőket, hogy épen olyan könnyű leend a polgári-kört is nyélbe ütni. E sorok írójának volt már szerencséje ily eljárással célt érni sokkal kisebb városokban is— s ma — másfél... év után nevezett helyen 120 tagot számlál a teljesen 1 felszerelt kör, mely.kezdetben 30 polgárral kezdte meg működését: Különben e lapok hivatásához hi- ven bármikor szolgálunk utasítással jövőre is, csak lássuk., egy szer, hogy felszólalásunk meghallgatva lett. Fel a munkára tehát! • R. V. s. "Várösi dolgok. A halászati jog feletti igények tár- . gyalása folyt az elmúlt • héten a városházánál Jobszty Gyula alispán élnöklete alatt. Sokan igénylik és kívánják e jogot megszerezni, vagy megtartani. A partbirtoko- sok magokénak mondják a halászatot azon területen, mely birtokaik mentén van, A yáios mint erkölcsi testület szintén magáénak tartja a Latorcának munkácsi határba eső részét, az uradalom földes úri jogon' is1 mét kizárólagos tulajdonul akarja tekinteni.' Hogy melyiké lesz az igazság, azt talán csak a birói ítélet fogja kimondani. Az egyes partbirtokosok — úgy hisszük, — szívesen lemondanál; a város javára; őket pedig nem lehet kizárni teljesen a halászati jogból felülegesen, mert, hogy itt az uradalom földes úri joggal birt, azt senki nem tagadja, de városunkban volt sok nemesi és szabad birtok is, melyeknek birtokosai szintén a földes úri jogokat gyakoroltak, e jogokat a föklesurak ruházták a városra és ennek lakosaira a terhes szolgálatokért, melyeket annak idejében teljesítettek; ezen szerzett jogokat tehát semmiseknek venni és könnyen kiszalasZtáni nem lehet és nem szabad. A város lakosai , szabadon halásztak mindég a városhatárában,, mig ' á halászati törvény életbe nem lépett. Es fiörri:ibáritóttá az illetőket senki, mióta a halászati törvény folyamatban van, kezdett korlátoz- tatni, de tudtunkkal nem a jog, hanem a törvény megtartásáért, mert azelőtt oly általánosan és oly nagyban űzték a város környékén a halászatot, hogy a közelben 2U—30 centimeteres halat nagy ritkaság volt találni, minthogy a sok horgászó gyerek mái’ az 5—6 centimetere- seket is knogdosta. A halászati jog sok mellékes körülményt is vonhat maga után, melyeket egyelőre talán nem is számítanak oda, Nálunk az fog történni, hogy a halászati joggal az uradalom az egész vizjogot teljesen saját hatalmába keríti, és megeshetik, hogy, bár itt fog folyni a -Latorca szemünk előtt, de nem szabad lesz benne meg- fürödni, szekérrel átmenni, lovat, szarvasmai hát megfüröszteni, medréből kavicsot, homokot hordani; ezekkel ugyan nem fogjuk ki a halakat, de azt vethetik ellene, hogy az átjárás, fürdés, fürösztéssel sat. el ! riasztják s így mind ez egy szép napon konfiskáltatik. TARCA A sátorella.*) —- Én nem tudom, mi lelte pár hét ta ezt a leányt. Hisz ha ez még sok ideig jy tart, tönkre kell jutnom. Ezt az esküvő uhát is már tegnap haza kellett volna kül- eni és ...., de Michelina signorina! Miche- na, -az ég szerelmére, mit bámul kegyed rra a fehér plaponra? — Eh, mit! itt a derék, csinálja meg z úr maga, ha jobban tudja. —- Na, na, anima mia! ne vesszünk zért mindjárt össze, de gondolja meg, ogy holnapután lesz már az esküvő s a aponelli cég jó renomméja tönkre van téve triesti kaut-volée előtt, ha ez a ruha el em készül. Mély csönd állott be; — Saponelli ur j erőt látszott gyűjteni philippikái folyatására, Michelina végig tekintett társnői árörvendö arcán és nem tagadhatva meg gy „sátorella“ dacát, büszkén, mint egy lárbajra hivó, keztyüjót az ellenfélnek dobta da e szavakkal: — A ruha még ma kész lesz és magam ogorn azt haza vinni. „) Váró leány Azzal ismét, ruhája fölé hajlott, kicsiny kezeiben repült a tü. Hány, meg hány öltést tett ebbe a gyönyörű atlay és csipke derékba, de ki azt hiszi, hogy minden öltés Michelinában egy-egy ábrándot keltett fel, hasonló pompás ruha hordozásának boldogságáról, az csalatkozik. Mig éj fekete szemei a csipkére függesztvék, lelki szemei előtt a Riborgó kis padlás szobája lebeg. E szobában töltötte gyermek korát, e szobában ápolta beteg anyját. Uh, mily boldog volt akkor még, midőn teljes idejét e félsötét padlásszobában töltheté. Majd eljött az idő, midőn anyja hozzá e szavakat intézte: — Michelino, holnap velem fogsz jönni Saponelli úr műhelyébe, varrni kell tanulnod, hogy megélhess. És eltűntek a boldog napok. Napestig kellett a szegény kis leánynak a zöld kendőbe burkolt kész rucákat haza hordani, a fércpamut kihúzása volt egyedüli pihenése. De jöttek jobb napok is. Mindinkább előbb hatolt a varrás misteriumában és már három év múltával egy forintnyi napidljra tett szert. Uriási haladás! De Michelina ügyes kis lány volt ám s még e mellé ki tűnő ízléssel is birt. Mily örömmel takarékoskodott kis jövedelméből, megvonván magától még a szükséges' eledelt is, mert . l hisz - legszebb és legforróbb ábrándjai kiviteléről volt szó. Egy új ruha, napernyő, cipő, s a mi még hozzá tartozik, melyben egy- szel- már bátrán nézhetne a sétálók szemébe. högy-.ne kellene neki mindig a szűk és sötét utcákat keresnie, rongyos cipöcskéje s, megfakult fekete kendője miatt. Együtt volt már ez az összeg is. A szövet is meg véve és késő éjjig égett a faggyugyertya a kis padlás szobában. Mic- helina varrta világánál első ünnepi ruháját. Mily büszkén fog majd benne sétálni a giardino, publicoba, végig az egész sétányon. Mint fogják irigyelni és bámulni társnői és — a mire gondolni is alig mert, — a fiatal emberek. Oh jőj! piros Pünköst, boldogságom napja. Az is megjött. Mint repke őz repült a corson végig, nem mulasztván el minden kirakat tükörüvegébe pillantva, magát megbámulni s mindannyiszor egyet igazítani holló fürtjein, ruhája fodrain sőt mosolygó arcán is, mert .otthon, a sötét padlás, szobában függő kopott, homályos tükör nem felelt már meg-a célnak. Lesütött szemei dacára jól látta a rá- szegzett tekinteteket s nem kerülte ki figyelmét a mint többször a vele szemközt jövő fiatal emberek egymást könyökkel. figyelmeztették a csinos sartorellára. — Csak igy egyedül fansiulla mia? Föl nézett $ majd össze roskadt ijedtében, egy rítt -őreget pillantva meg maga előtt. Félve sietett tovább s örömmel vette észre, hogy a vén kéjenc nem tudta elég gyorsan követni. Majd elérte a quedottot és a mint épen a sátányra fordul be, a nyalka, fekete bajuszu ifjúval találkozik. Oh ! caro Michelina, mily szép kegyed ma. aiig ismertem meg s hozzá mily büszke, észre sem venné régi ismerősét! On az sígnor Giulió, jaj d-e mgijesztett, azt hittem, ‘ hogy megint az az Öreg: ur a corsóról. — A mint látom kegyed sétálni megy; nem volnék ellenére, ha kíséretéül szolgálnék. De hogy volt ellenére Giulió a csinos nyomdász, a kinél rendesen Saponnelli ur számára nyomtatványokat vásárolt és kiről társnői is annyit ábrándoztak. Giulió nagyon udvarias volt, kocsit fogadott s kihajtattak a boschettóba. Ott az erdő illatos árnyában sokat beszélt neki Giulió a virágok, az ég, az angyalokról és végre már régtáplált forró szerelméről. Micheliua nagyon, boldog volt. Hiúsága kielégítése fölötti örömét szerelemnek hívén, csakugyan egy pár hónap alatt annyira át engedte magát ábrándjainak, bogy azt hitte Giulió nélkül nem, tudna tovább élni. A kirándulástól kezdve
