Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)

1890-07-20 / 29. szám

KÄRPATÄLJA. Második évfolyam. 1890. julius 20. C’imén törlése iránt a írni. m. kir. p. ti. minisztériumhoz fel térj eszstés intéztetni határoztatott. A k i r. p. ü. igazgatóság előteijesztése folytán Luha Pável n. almási lakost még ez idő szerint terhe­lő 4 frt 50 kr. egyenesadőnak föld adó cimén való törlése elrendeltetett. a Fehérló korcsmától kezdve udvarvésr u utcán keresztül a városi boltok vége­ben levő kettős mészárszékig, — végre a rom. kath. templom s a gymliástumtól kezdve ujutcának, a kertaljutcába nyúló részéig teijedő területeken heten- kint kétszer Kedd és Szombat napokon seperni és esetleg, ha országos vásár tar­tatott, amennyiben ez a gyakorlat szei rint két napot vesz igénybe, ezen vásárt követő szerdai napon is a hét közben eső ünnep előtti napon is. — A most nem érintett azon területeken pedig, hol különben vásárnapokon az etetés meg­engedtetik, hetenkint egyszer kedd-, eset­leg, ha országos vásár tartatott, szerdai napon az utca teljes szélességében ide értve a gyalog járdát is legalább 20 munkással kifogástalanul s a munkálat befejezéséig egy húzómban sepertetni, az árkokat s vizvezető csatornákat az utca mind két oldalán kitisztittatni, a sarat és mindennemű hulladékot jól felkapartatni, s a szeméttel együtt nyom­ban halmokba összegyűjtött szemetet, sarat és mindennemű hulladékot a sep­réssel ugyanaz napon saját költségükön elhordatni. — A tisztítás mindég kora hajnalban kezdendő meg, s általában olyként foganatosítandó, hogy az minél rövidebb idő alatt beíejeztessék, mely végből kötelesek bérlők a sepertetést egyidejűleg 4 kiindulási ponton egy-1 szerre megkezdeni. Az összetakaritott szemetet, sarat és más hulladékot bérlők I a seprés befejezése után nyomban saját j költségükön elhordatni tartoznak, s' minden esetben még a seprési napo­kon minden szemetet elszállítani köteles­ségükben áll. Ezen pontok mulasztása esetén, ha­nyag sepertetés, vagy a szemet elhordá- sának jelzett időbeni nem teljesítése esetén bérlők minden megállapított mu­lasztás esetében és pedig: első ízben öt, minden további esetben tíz forint birsá- got kötelesek a munkácsi szegény alaj* j [avara nyombani végrehajtás terhe mel­lett megfizetni, a mulasztás eszközlésének leigazolására a rendőri hatóság meg­alapítása szolgál egyedüli bizonyítékul. — füzén birság kötelmen felül, ha bérlők i sépretést és szemét elhordást mu­lasztják, annak teljesítése bérbeadó Utal 'a rendőrhatóság utján úgy pótol- , ;atik, hogy a kellő menyiségü seprők ' i és fuvarosok nyomban telfogadtatnak, a hiányok ezek utján pótoltatnak, és a felmerült kiadások bérlők Kautiójá- ból levonatnak, vagy ha a városi tanácsnak úgy tetszik, rajtuk közigaz­gatási végrehajtás utján a rendőrség által nyomban és minden feleb bezós kizárásával behajtatnák. A szemet el- hordás bérlőket feltétlenül terheli, a város azonban őket e kötelem alól bármikor felmentheti s azt ismét ter- hökre visszabocsájthajta a nélkül, hogy bármely, illetőleg bárminemű kifogást tehetnének ezért a bérlők. Heti krónika. Városi dolgok. Igen sokszor hallottuk azon jogos pa­naszt, hogy az utcák nem tisztittatnak ren­desen és nem kellő időben. A forró nyári időbén, mikor a por minden kis érintésre a magasba száll, nem törődvén semmit a la­kosok egészségével, egész porfelleget .ver­nek fel, a merre a. tisztítás történik. Öntö­zésnek hire — hamva sincs, mert nálunk az egészség feltartásáért azt a kis költsé­get megteuni nem tartják érdemesnek. Pa­piroson, meg úgy egymásközt sok jó és hasznos dolgot megbeszélünk gyakorta, de megvalósítani már nem tudjuk, ahoz nincs elég erőnk, vagy nincs elég akaratunk. Legtöbbnyire mindent másoktól várnnk, magunk a méltó felhábrodáson túl nem tudunk menni és tenni. A mulasztásokat rendesen másokra hárítjuk, azokért máso­kat teszünk felelősökké, de hogy kiket, azt legtöbbször magunk sem tudjuk. Lapunk e rovata kiválóan városi dol­gokkal foglalkozik. Szívesen közli mások jóra való eszméit, indítványait, mely a közügy előmozdítását célozza. Sajat teendőink főelvei közé soroztuk, hogy az átalánossá- gok mellett a város érdekeit különös ügye-1 lemben részesítsük. A helytelenségeket nyil- ■ tan megrójuk, a helyes eljárást támogatjuk.| Mindezek mellett a közügyek felöl az a nézetünk, hogy ne támaszkodjunk csak a végrehajtó közegekre mindenben, hanem a közönség maga is éber őre legyen a köz- dolgoknak. Hogy ezt tehesse, szükség ismer­nie a külömböző irányú intézkedéseket, tud­nia kell, kitől, mit várjon; egy vagy más délogra nézve az intézkedések kinek a kö­rébe ' tartoznak, mert az általánosan han­goztatott panaszos beszéd nem igen talál meghallgatásra, épen azért foganatja sem lesz. Minthogy a tisztaság az egészség meg­őrzéséhez, az élet fentartásához múlhatat­lanul szükséges, minthogy a város közterei­nek tisztántartására a rendőrség felügyeleted mellett a vásárvám-bérlők vannak elköte­lezve a forgalmasabb helyekén, s hogy meddig terjed ezen kötelezettség^ mindenki tudhassa, az árverési feltételek közöl,! mely a szerződésbe is beíoglaltatott, az idei tartozó megállapodásokat teljes egészében, közöljük áz alábbiakban. Ezeket ellenőriz-J heti-és megkövetelheti mindenki a bérlőtől,! többet nem. A mi ezeken kívül szükséges, azt a városi hatóság tartozik külön intéz­kedés alapján megtenni. „A város köztereinek tisztán tartása érdekében bérlőknek megengedtetik, I hogy a szabályrendelet, különösen an­nak 5*. §-a a) b) pontjai szerinti java-j dalmakat húzzák, továbbá mindazon egyénektől, kik vásárnapokon a piac utcán a hídig, sétatér, kőrös vég egész a torhovica túlsó végéig, udvarvég, temető utca, a temető előtti hídig, várutca a töltés utca kezdetéig, a városi boltok­tól kezdve a vizi utca, a hal korcsmáig új utca a Rick házig—Veszprémi féle sikátor a csizmadia színig, a reform, templom melletti sikátor, vagyis a kertaljutca újutcáról jövet a szoros utcakezdetéig', a zsidóutca a Lator­cára menő ut területein barmaikat etetik minden egyes barom után 2 krt. vegyenek, megjegyeztetik, hogy ezen területeken az etetés és dijszedés csak a vásárnapokon engedtetik meg, minden más napon barmaikat etetni csak a marha-vásártér előtt és a zsidótemető mellett levő szabad helyen, a régi róm. kát, temető téren, a'Nagy- hegyutca Dubrova korcsmáján túl levő részén, a temető utcának a grófi ud­varból a ref. temetővel szomszédos utolsó ház előtti részén, a létesítendő uj vápái’ piactéren, és ujutca az uj fürdő közti útvonalon, a viziutca vé­gétől az ujmalom utcán csősztorkig, a Latorca füzestérein s a hidon alul levő Latorca parton engedtetik meg. Bérlők kötelesek e fentebbi pon­tokban jelzett azon utGa tereket, a hol vásárnapokon az etetés megengedve vau és pedig a nagy hídtól piac- és sétatér-utcán át kőrösutcáríak nagy hegy utca torkolatáig. -— temető utcán A várost már Szombaton díszítették, s más nap kora hajnalban nagy népsokaság hömpölygőit az utcákon. Ott voltuk az el- szász-lotharingiaiak zászlóik alatt, kik Strasz- burg szobrát elárasztották koszorúikkal. A zenekarok a Marseille-t játszották, mely ép ölj lelkesítő a franciákra nézve, mint reánk a Rákóczi induló, csakhogy ők jobban tud­nak rajta lelkesülni. Az ünneplők megkoszo­rúzták az orleansi szűz szobrát, azután Gram- betta szobrát, melyre a múlt évben a ma­gyarok is koszorút helyeztek. A déli órákban 38 iskola növendékei vonultak hosszú sorban a montmartrei polgármesteri palota elé, hol az érdemes tanulók között kiosztották a jutalma­kat, melyek a francia forradalmat ismer­tető^ könyvekből állottak. Délután a népso- kasag a kiállítási gépcsarnokba vonult. Előt­tük két rendőrbiztos ment, azután 25 lovas rendőr a köztársasági gárdából, utánok mént 4l) katonatrombitás, négy zászlótartó és 2000 zenész és énekes. A menetet lovas­ság zárta be. A gépcsarnokban a haza ol­tára volt felállítva, fölötte pedig a köztár­saságszobra állott, Itt az összes jelénvoltak ismét a Marseille-t énekelték el,’ Este ban­kett volt az Eiffel tornyon, mely kimagas­ló alakjával, mintegy égbe nyúló szobor tü-” nik elő az óriási épületek közül. A másod­napi ünnep fő része a Notredame templom előtt folyt le. Ez egy óriási épület, hajója roppant nagy korinthusi oszlopokon áll, melyek két sorban mennek végig az egész épületen. Belseje épen úgy, mint külseje tele van bibliai szobor csoportosatokkal, úgy hogy, aki e csoportozatokat végig-ta­núim ányozta, a bibliát is végig tanulta. — E templom előtt tízezer gyermek számára egy nagy sátort építettek, melyben egésznap muzsikusok, mindenfelé bohócok mulattatták a gyermekeket. Külömben megjegyzendő, hogy annyi bohóckodással foglalkozó talán -hol a világon nincs, mint Párizsban; este a várost kivilágították és mindén színházban ingyen előadást tartottak a népszámára. A magyar lövészek Berlinben fényes iinnepeltelésbeh részesültek. A berliniek igyekeztek kiköszörülni félig-meddig azon fiaskót, melyet a magyar irók és művészek utazási hírére elkövettek. Mi — megvalljük őszintén, — ürültünk annak, hogy á nagy garral hirdetett, s minden felöl toborzott kirándulás elmaradt. Az egész mozgalom úgy tűnt fel, mintha a rendezők nyereség vágyának kielégítése lett volna a cél, nem pedig a kirándulók tanulmány útja. Erre mutat az, hogy az út hosszához mért költ­ség kiszámíttatván, a résztvenni kívánóktól az egész összeg beköveteltetett, azután folytak az alkudozások az útvonalokon az ár léén- gedésekre, fogadtatásokra sat, melyeknek eredménye természetesen a rendezők javára szokott visszamaradni. — A lövészek tisz­teletére adott diszebéden felolvasták Ferencz József ő felségének <iz üdvözlő táviratra adott válaszát, melyet nagy lelkesedéssel fogadtak s a szónoki emelvényen a magyar és osztrák főlövészmesterek a dualismus barátságos jelképéül kezet fogtak. A lövészr ünnepély alkalmaből megjelent, F e s t - Z e i‘ t u n g a lap élén a magyar lövészekhez üdvözlő verset közölt és a budapesti lövé­szek arcképét is közölte. A francia-orosz szövetség kecsegető mézes-mázos formája körül forognak most a két ország politikai gondolatai. A franciák az elfogott orosz nihilistákkal kedves szol­gálatot tettek Oroszországnak s a bizalom megszilárdítását hiszik ez által elérni, a ni­hilisták elitélése pedig nyilván nagy örö­möt szerzett az oroszoknak, mert a hírek szerint az orosz külügyminiszter hosszú táv- iratott küldött róla a finnek közt időző cárnak. ¥i . * # I A jjilius 14-ike nevezetes nap a Iran- ciákra nézve. A köztársaság nagy ünnepe ez, mely 1790 julius 14-kén kiáltatott ki. Meg is ünnepük ezt minden évben, mióta tehetik szükebb, vagy szélesebb körben. A nagy nemzeti ünnep százéves fordulóját múlt év nyarán ünnepelte az egész nemzet. Természetes, hogy Párizs volt a közép­pont, itt tett ki a nép magáért úgy, mint csak a francia teheti azt. Már előtte való es­tén forrott a világ minden felé, az ünnepi előérzelem áthatotta az embereket s mintha magasabb régióban jártak volna, más dol­gok nem is érdekelték őket. Most a Bastille bevételének százéves ünnepi foidulóját. tar­tották .jul. 13-án, mely akkor is mint most Vasárnapra esett. Ős budavára e napokban fejedelmi esküvőnek volt szemtanúja. A minden ma­gyar ember előtt kiváló szeretetben része­sülő József fő hercegnek leánya, Margit fő­hercegnőnek esküvője tartatott e hó 15-én Thurn-Taxis Albert, német birodalmi her­ceggel. Nem volt ünnepnap, mégis ünnepelt a főváros, mert a szeretet és tisztelet, mely- lyel a habsburgok e megmagyarosodott her­cegi családját körülveszi, ünnepies hang- hurokat pendített meg a szivekben. A kiván­csiak felvonulása a budavári kápolna felé mint egy-egy népvándorlási csoport húzó­dott szakadatlan láncolatban, hogy a fényes menetből valamit láthasson. Lánchid, pro­pellerek mind igénybe voltak véve a pesti oldalról felsietőktői. A gőzsikló valóságos ostromot állott ki. A.z ünnepély egyszerű yolt, mert igy kívánta ezt az öröm apa, kit hajlamai az egyszerűség felé vonzanak, de azért fényessé tette a szívből örvendő nép, mely a magyar főherceg családi boldog­ságárt esedezett. Milyen megváltozott világ van most Magyarorzzágon! A Harbsburg család egyik tagja magyarul esküdött örök hűséget ez ország fővárosában a német bi­rodalmi főhercegnek. A hivatalos vendégek tiz óra felé kezdtek már felvonulni, keresztül törtetve a nagy sokaságon, mely az utcákat és tere­ket mindenütt ellepte. A főhercegi párt Magyarnoszág hercegprímása eskette össze fényes főpapi segédlettel; a hercegprimás rövid magyar egyházi bevezetőt tartott az esketés elölt, melyben okát adta, hogy mi­ért törrénik magyarnyelven az esketés. „Magyaiuy el ven történik az esketés, mert a vőlegény ő hercegsége, amint jegyesét megismerte, iránta való tiszteletből, de hi­szem, ezen édes hazánk iránt való vonza­lomból is megtanulta a ír agyarnyelvet. * Beszédje folyamán a gyűrű jelentőségét magyarázván, szép hasonlattal mutatott jf nemzeti zászlóra, mint jelvéuyre. „Mi | * gyűrű? önmagában nem ér többet, mint a fém, melyből készült; de végtelen sokat ér, ha jelentőségét tekintjük. A nemzzti zászló is önmagában nem ér, többet, tnüjÉ amennyit az a vászon ér melyből áll. || mégis ez jelképzi egy egész nemzet százados hagyományait, szeretetét és lelkesedését.“ A beszéd után a főhercegek kiléptek a pádból s a mátkapár mellett foglaltak helyet Ferenc Salvátor, Reiner és Ottó főherceget a menyasszony mellé, Miksa, Manó és Taxis Egon hercegek a vőlegény mellé ál­lottak. A hercegprimás a-szokásos kérdése­ket intézte előbb a vőlegény, azután a mennyasszonyhoz, melyek után az esküté­tel következett, melyet mind a két fél kel- lő hangosan mondott a bíboros főpap után. Az esküvő után az ifjú pár a fóherce- gi palotában a családtagok üdvözletét ’fo­gadta, mely alatt a nép a Szent-György. téren oly örömujjongást vitt véghez,, hogy kénytelenek voltak magokat az ablaknál mutatni, sőt József főherceg is megmutatta magát és meghajlással köszönte meg ä sze­retet nyilvánulását. Két órakor 24 teríté­kű villás reggeli volt a főherceg palotájá­ban az első emeleten, a másodikon pedig a kiséret számára volt terítve. Esteli fél ki­lenc óra körül egyet füttyentett a masina s a magyar főhercegnővel megindult a vo­nat, hogy Regensburgba szállítsa, melyet a perront ellepő sokaság búcsúzó üdvözleté­vel addig kisért, mig beláthatta. * * * Az amerikai szőliővesszők behurcolásá- val ismét egy uj betegséget hurcoltak be a franciák Európába, egy rendkívül veszé­lyes gombát, az úgynevezett phomauvarum sacc nevűt, mely ismét a Blakrot nevű be­tegséget idézi elő s ez a 'szőlő fürtöket is megtámadván, tönkre teszi magát a ter­mést is. Először az E—s szerint Herault- ban mutatkozott e betegség, onnan pedig széthurcolták másfelé is, úgyhogy ma a francia hivatalos jelentések szerint az or­szág d'éli részében általában el van terjedi- ve. Lehet ugyan ellene védekezni, de az eredményről, minthogy csak kevés kísérlet tétetett, nem mondható határozott ítélet. A védekezés az eddigi jelentések sze-; rint egy holdterületen 33 frtba kerül, mely mellett még a siker sem látszik teljesen biztosítottnak, és ha a termés mégis egészen megsemmisül, mi marad meg a ..gazdának költség fedezetül. Ámbár terjedése lassú, de • nagyon veszedelmes, azért az állami ro­vartani állomás főnöke dr, Horváth Géza arra kérte a fóldmiveíési minisztert, hogy Francia országból iniuden szőlővessző - be­hozatalt tiltson be, mely általában mint ed­dig is, igen nagy veszedelemmel jár. L. . . . Mariskához. Csinos kis menyecske megvert a szemével, Hej, a szép szemeit nem felejtem én el. Az a beszedes szem: csillag ragyogása, Hő nap égetése, menyország nyílása. Belenéztem sokszor, bele Vesztem százszor, Elbűvölte lelkem egyszer Úgy. mint másszor. Égő tűz s felette fekete boltozat; Van benne üdvösség, van benne kárhozat. Emezt is, amazt is szívesen fogadnám, Láthatnálak folyvást, éltem is od’adnám Menybe, vagy pokolba eltudnál bűvölni, De tilalom mégis szemeidbe nézni. Ne nézz rám, ne nézz iám gyönyörű menyecske, Pillantásod nyilaz, mint a szárnyas fecske. Vagy nézz ram, vagy nézz rám s égesd a leikémet, Mely, ha elhamvad is, csak téged emleget. így is baj, úgy is baj. éltem lesz az ára, Ha rám nézesz megöl szemednek sugára. — Mely pilláid alatt tündökölve támad, — ; Ha meg rám nem nézesz, meghalok utánad. Gebe Endre; Társadalmi eszmék. Minden polgári esemény alapja a tár­sadalmi élet viszonyaiban rejlik. Ok szüli az eredményt s bármily nagyszerű politikai történet kút forrása szociális indok. Száza­dok folytak le a nélkül, hogy azok vezetői megértették volna az eszmét, melyet a szükség megérlelt, századunk emancipált s az élő emberiség a teendők első sorába helyezni látszik. A hová tekintünk felül­ről lefelé, mindenütt, társadalmi viszony az, mi szemünkbe tűnik, szivünkhöz szól, rszü«- ket igényli. S ha gróf Szapáry kormányel­nökünk az országgyűlés előtt a póthitel szükségességét fejtegeti, végre is ugyanazt teszi, mit a gyári napszámos, midőn bér- fölemeléot követel tőkepénzes urától. Csák a modor az, miben külömböznek; a kútfő itt is, ott is egy: társadalmi viszony, tár­sadalmi baj. Pusztulunk, veszünk; betegek vagyunk.' Testünk érzi, lelkünk sínyli a pusztulás^, Nyavalyás volt a múlt, beteg a jelenünk) bizonytalan a jövőnk. Szociális életünkön férgek emésztenek, veszedelmes férgek, á melyek csak következéseikben, eredménye­ikben láthatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom