Kárpátalja, 1890 (2. évfolyam, 1-46. szám)

1890-07-06 / 27. szám

Második évfolyam.

27-ik szám.

Munkács, 1890. julius 6.

KA R PATALJA.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

? ®SXs£xS®®gxS£)@S><S®(§a)®S)(S®(§g)<S®<g®(ga)©®(ggpg)(§g)(§^(g^ [§íl®ai®S)(g5)@'Syaya(S^yg>Syfi’5Yc^^j@^ys^^^

y Előfizetési árak: Kiadóhivatal: Szerkesztési iroda: Hirdetési árszabály: ©

Egész évre . 5 frt. Fél évre 2 frt 50 kr.

Negyedévre 1 frt 25 kr. Egyes szám ára 10 kr.

E lap megjelen minden vasárnap.

FARKAS KÁLMÁN könyvnyomdája Munkácson, hová az előfizetések-, hirdetmények és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások int.ézendők. Nyilttér petit sora 35 kr.

Munkácson, Vár-utc-za 564. szám alatt, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak.

m'&éÁm.

Hivatalos hirdetési díjak egyszeri közlésért: 50 szóigg 80 kr., 100 szóig 1 frt 30 kr., 200 szóig 2 frt 20 kr.,@ azonfelül minden szi 1 kr. — Üzleti és tŐbbSZÖrJa) megjelenő hit detések jutányos áron közöltéinek.

A béke áldásai, m.

Van valami az európai államok közt, mély,' az egyensúlyt folyton veszélyezteti, valami nem természetes állapot. A jó barátság csak látszólagos, kényszeritett, mert ktilömben békés hangulat mellett annyi kardcsörtetést nem kellene hallanunk.

Milyen öszhang van azon kijelentések között, midőn hivatott államférfiak azt hangoztatják, hogy szomszédainkkal a legjobb viszonyban, barátságban élünk , egymás barázdáját eszünk ágában sincs megbolygatni, és utána mindjárt azzal állnak elő, hogy hadi készültségünk nem tökéletes, a béke őreinek, a határok megvédőinek létszámát magasabbra kell emelnünk, mert ki tudja, honnan és melyik pillanatban érhet bennünket a veszély. És ennek mindaddig igy kell tartani, mig a katasztrófa előbb-utóbb be nem következik.

Ha a szomszédok egymástól nem tartanak, sőt barátságban élnek egymással, mire való akkor a békében is oly magas katonai létszámot tartani, mint azt jelenleg teszik. Miért emelé fel a német birodalom is épen a most lefolyt tanácskozásokban kevés híján félmillióra a békelétszámot, melynek feltartása óriási terhet rak ott is a népvállaira. Ennek eljárása ösztönzi, sőt kényszeríti a szövetséges államokat is arra, hogy hasonló eljárást kövessenek.

Legnagyobb mumusnak tüntetik fel mindenütt az éjszaki óriás mozgal- j mait, mintha egyedül tőle függne Eu- j rópa nyugalma, békéje^ Igaz, hogy sok ! oka van a természet törvényeit kissé ! tágabb értelemben venni olyan nagy bi- [ rodalomnak, mivel mérhetetlen terjeszkedése az ázsiai sivatagokon, nem juttatja egy maroknyi tengeri fithoz sem, Í melyen kénye-kedve szerint közieked- j hetnék a (világgal, s versenyre kelhetne j a kereskedés terén. Mintha kalitkába lenne zárva, úgy rázza sörényét ere-1 jenek érzetében s mégis tehetetlen arra,! hogy a tengeri utakat, melyeket a gazdag természet juttatott a világnak, Szabad folyás szerint használhassa. A Balti tenger bejáratát a dánok őrzik, a Boszporust törökök zárják el előtte, az éjszaki tengereken a hosszú, tél zárja el az utat s igy mint a vasketrecbe szorított oroszlán fogva van saját birodalmában.

Lenne csak Adriája, Fiuméja, nem menne akkor Triestet ápolni, de bizonyosan százszorta nagyobb lendületet adott volna már ott kereskedelmének, mig minálunk ez még mindég csak olyan mellékes, mint szekérben a harmadik ló, ha be van fogva akkor is csak egy fogat, ha kifogják, akkor is egész a fogat.

Ügyetlen lenne, a ki be nem látná, hogy már Nagy Péter cárnak bizonyára a* tenger lebegett szemei előtt, midőn Szent-Pétervárát a Néva mellékere épitteté s birodalma súlypontját oda helyezé, mert a félhold még akkor az

erő teljében, hatalmának magaslatán állott, tehát nem látta célját oly köny- nyen elérhetőnek, mint a dán szoroson át.

E folyó században azonban megváltoztak a viszonyok. A félhold csillogó fénye lehanyatlott. A Balkán félsziget elégtiletlen s konsolidálatlan államai bőséges alkalmat nyújtanak, sőt vágyat ébresztenek a hatalmas cárban, hogy tutori eljárással maga részére zsákmányolja ki a természet előnyeit. Mert nem annyira a Balkán nyugtalan népeire, mint annak tengereire lenne szüksége az óriás muszka birodalomnak;— ámbár nyomatékül a félszigetet iá jó falatnak tartaná.

Azonban Európa békéje nem erről az oldalról van leginkább fenyegetve, hanem a rajnai vonal mellékéről. A már-már tulságba menő óriási fegyverkezés súlyát ez rakja a népek vállaira. A francziáktől elvett két tartomány veszteségének fájdalma, a visz- szatorlási és visszahóditási vágy ösztöne egyrészről, másrészről a megtarthatás erőfeszítései kényszerítik majdnem egész földrészünket a hadászatnak végelgyengülésig menő magaslatára.

Hányszor lehetett volna miír azon. két, kis tartományt, Elszászt és Lotharin- giát, a miatta tett készülődések, erősítések árán kifizetni, örök áron megvenni, azt a statisztika számai s az évi zárszámadások mérlegei eléggé igazolják. Pedig, hogy a franciák lemondjanak ezen tartományokról, azt elképzelni nem lehet, mert ezzel együtt lemondanak a Rajna folyóról is teljesén.

Ha a muszka birodalom, nem támaszkodhatnék a ^franciákra, akkor sikerei bizonytalanabbak lennének s kevesebbet merhetne minden nagysága mellett is. Mert hogy a németeknek a Balkán félsziget egyik, vágy másik tartománya Hekuba, az könnyen lehető, távol lévén egymástól, nem nagy súlyt helyezhetnek a kölcsönös viszonyra. De ha egyszer a muszka birodalom hatalmába keríti a Bosporust, Dardanellákat, ha a muszka hadihajók szabadon jelenhetnek meg a földközi és ezzel kapcsolatos nagy tengereken, akkor talán mégis nagyobb érdekök lesz a nyugoti államoknak Európa keletén, mint égy Hekuba s a franciák is nem szövetséges, de ellenséges állásponton találkoztak volna akkor egymással , ha közelebbi érdekök nem a Rajna vonnál mentén kötné le őket s elvesztett tartományaikról végkép lemondtak volna.

A politikában a fájdalom az idő és helyzet körülményeinek van alárendelve. Ha a visszatorlási vágy nem élne a franciák szivében, akkor ők is elfelejtették volna már régen Metzet és Strasburgot, mint Ausztria elfelejtette Königräczeb mely vereség pedig épen nem áll hátrább amazoknál.

Igaz, hogy bennünket a nyugoti államok egymásközti súrlódása nem érdekel külsőlátszatra nézve, de a veszedelem nagysága mégis onnan származik, mert a biztatást onnan nyeri a hadi erők megosztására nézve, tehát ez kényszeríti államkormányunkat arra, hogy

a szomszédhatalmakkal szemben minél magasabbra csigázza fel a hadikészültség alapján a pénzt, meg a pénzt és ismét a pénzt, s ez emészti fel a béke minden áldását.

Városi dolgok.

Beszéltünk múlt heti számunkban a beregszászi utca kövezéséről és csatornázásáról, mely már küszöbön van, de épen azért még most meg lehet tenni mind azon szükséges dolgokat, melyeket felvetettünk s melyek széliében ismeretesek. Ezen utca kövezésével egyszerre hajtatott végre a csatornázás és kövezés a Várutca elejének Galamb felőli oldalán is, hol minden van, csak csatolnia nincs, s ezen legforgalmasabb helyre senki sem veti szemét, mintha az egy darab föld lenne a hottentották vidékéről, oly elhagyatottan áll a yáros belsejében. Hó lé, eső viz ott büdösödnek meg a járdának szánt helyen. Régen várjuk, hogy az ut-biztos, vagy az állami utakra felügyelő mérnök fel; szólalnak ellene, mert az ozszágutat is nagyban rontja, de -— úgy látszik — mindenkinek kikerüli figyelmét; tehát kérjük az elöljáróságot, hogy ezt is vegye kegyelmébe az előbbivel együtt.

Van nekünk, — úgy tudjuk, — építési, szépészeti bizottságunk is, melynek szives figyelmébe ajánljuk az említett mocsáros terület mellett hosszan elnyúló kerítést is. Ha a telek tulajdonosának nincsen Ízlése, s a szép iránt semmi érzéke, város-rendőri, vagy más akármi szempontból kellene azt fölébreszteni nála. Az idegenek mind ott jönnek be városunkba a vasútról s mellette mennek ismét ki s magunkról tudhatjuk, mily benyomást tesz az első látás az utasokra. Ezen rondaság- ból következtetést enged vonni az egész varosra, ennek egészségi viszonyaira s lakóinak érzékére.

A beregszászi utca ügy néz ki, mintegy elsülyedt ó-kori városrész, hol valamely régiség-búvár méltán kezdhetne ásatásokat, melyet következtetni lehet a közelében elterülő, említett mocsáros területről is.

Nem mondjuk mi, hogy egyszerre szépüljön és épüljön fel minden, mert ez a mi körülményeink között lehetetlen, de azt joggal kívánhatjuk meg, hogy, ha építünk, ne csak máról-holnapra történjék az, hanem inkább lassabban, de a jövőre is kihatólag; azt meg egyátalán nem köteles a város tűrni, hogy egy ronda kerítés gúnyolódva nevessen minden idegen szemébe.

Az egészségügyi bizottság tisztelt elnökéhez is lenne egy pár szavunk, kérvén őt, hogy az említett mocsáros terület megszüntetése iránt, minthogy jó részben ügykörébe vág, tegye meg a szükséges lépéseket. Továbbá a forró nyári napok beköszöntésével nem tartanók feleslegesnek, ha a köztisztaság, közegészség szempontjából némi vizsgálatok, megnyugtató intézkedések tétetnének. Spanyolországban felütötte tejét a kolera, jóllehet messze van tőlünk de nálunk sok idegen ember fordul még, azért nem ártana az elővigyázat. A

zsidó utca biizhödt levegője valóságos kolera csalogató, melyet csak vasmarokkal lehet és kell türhetővé tenni. Rendesen ott szokott előfordulni az első eset, azután szétrepül az egész városban. Fiumei, trieszti áruk nem ritkán jönnek városunkba, mely ütőn a betegség, jó fészket találván itt, könnyen megkerülheti az ország többi részét s tanyát verhet közöttönk. Ámbár előre látó kereskedelmi miniszterünk megtette a szükséges intézkedéseket a tengerparti városokban, mindazonáltal határozottan szükségesnek tartjuk az egészségügyi intézkedéseket itt helyben is *

Az idd szeszélye sokszor megakadályozza útjában az emberi dolgok keresztül vitelét. Akaratunk nagyon időhöz és térhez kötött. Az embernek számolnia kell a rajta kívüli tényezőkkel mindenkor, különösen pedig akkor, ha a természet erőit, tárgyait, tüneményeit akarja céljaira felhasználni.

A város értelmi közönsége ime egy régen érzett hiányon akart segíteni az uszoda létesítése áltál, fel is építtette, céljának át is adta, de rövid, alig egy heti használat után az idő szeszélye, meg egy kis elővigyázatlanság tönkre tette.

A junius hónap négy utolsó napja az észak-keleti Kárpátok lejtőin és völgyein hatalmas dörgések és villámlások között vo nult keresztül. — Megfürösztötte e vidéket mindenütt, néhol keményen meg is paskol- ta jég golyóival, melyek a nyár terményeit úgy tönkre tették sok helytt, hogy alig lehet felismerni azt is, mi féle termény díszelgett ott.

A hegyekről lerohanó ár hihetetlen gyorsasággal emelkedett a Latorca medrében 29-ről 30-ra forduló éjszakán, az útjában levő tárgyakat törte és szakította, most készült uszodánkat négy nagyobb és több kisebb darabra szaggatta s külömböző helyeken vetette ki a vízpartjára. A kár nagy. mind anyagi, mind erkölcsi oldaláról véve a dolgot, s első látás után felmerült előttünk azon gondolat is, vájjon hajlandó lesz-é azon önkéntes társulat felügyelő és vezetősége újból hozzá fogatni a munkához s a ráfordítandó költséget megszavazni, ismervén a szalma tüzet, mely nálunk gyorsan el szokott lobogni.

Örömmel üdvözöljük az érdekeltségi gyűlésnek azon eljárását, hogy az újból építést kimondotta, de nem helyeseljük azt, hogy kölcsön felvétel útján eszközli; mert ez sokban bénitólag fog hatni működésére. Kételkedünk azon gondolat felvetésén, hogy a részvényesek nem lettek volna hajlandók minden részvény után egy-két irtot még befizetni, s a megkezdett működést ez által hátráltatták volna.

De, ha akár kölcsön útján, akár másféleképen állittatik is helyre az épület, óhajtandó lenne, hogy a múlt jó példa legyen azok előtt, a kik az építést irányították és vezették, s kissé nagyobb biztosítással lássák el környékét.

Ez alkalomból n!em lehet elhalgatnunk azt a szomorú körülményt, mely az épités alkalmával merült fel. Igazán megdöbbentő a tény, hogy az erkölcsi lazaság annyira hatalmába kerítette az embereket s a becsülettel mit sem gondolnak. Az építő asztalos mester boldogulási vágytól megkapatva szekérrel hordatta házához a társulat tulajdonát tevő deszkákat, s midőn rajta kapott, erős tagadásba vette, mig tanukkal rá nem bizonyították.

Heti krónika.

E rovatban hosszasan foglalkoztunk eddig a két országos küldöttség majd közös, majd részletes működésével. Igaz hogy nagyon unalmas dolgok azok a hideg számok; rtielyek miut előirányzott költségek ez ügy-