Kárpátalja, 1889 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1889-12-22 / 9. szám
Első évfolyam. 9-ík szánt. Munkács, 1889. deczember 22. KÁRPÁTALJA POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: 5 frt. ® Negyedévre 1 frt 25kr. Fél évre 2 frt. 50 kr. q Egyes szám áva 10 kr. E lap megjelen minden vasárnap. © Egész évre ü Kiadóhivatal: Szerkesztési iroda: FARKAS KÁLMÁN könyvnyomdája Munkácson, | Munkácson, Váv-utcza 564. szám alatt, hová a lap hová az előfizetések-, hirdetmények és a la}) szétkül- szellemi részét illető minden közlemény intézendő. déséré vonatkozó felszólamlások intézendők. Nyilttér petit sora 35 kr. Bérmentet’.en levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetési árszabály: Hivatalos hirdetési díjak egyszeri közlésért: 50 szóig g 80 kr., 100 szóig 1 frt 30 kr., 200 szóig 2 frt 20 kr.,® i azonfelül minden szó 1 kr. — Üzleti és többször} megjelenő hirdetések jutányos áron közöltetnek. Előfizetési felhívás. Lapunk 1890-ik évi folyamára hívjuk íel a t. olvasó közönség hedges ügyeimét s kérjük, hogv megrendeléseiket minél előbb megtenni Szíveskedjenek, hogy a szétküldésben fennakadás ne álljon be. Az olvasás ma már egyik életszükségletévé vált az embereknek. A világ gyors forgalma — úgyszólván — mindenütt nélkülözhetetlenné teszi, pemcsak, hogy az itthoni dolgokról értesüljünk, de hogy a távolabb történőket is megügyeljük, melynek közvetítésével lesz hivatva lapunk foglalkozni és a t. olv. közönség igényeinek megfelelni. Munkácson 1889. dec. 22, t. Farkas Kálmán Csomár István lapkiadö és nyomdatulajdnos. szerkesztő. Önkormányzat. Szemben az ország fejedelmével a nemzetnek és.jtz ország részeinek a kormánynyal megállapított állami viszonya leket többé vagy kevésbé kényszerű, azaz több vagy kcvé'sb szabadsággal bíró, miből a kisebb, vagy nagyobb önkormányzat származik. A vármegyéknek az országos kormány mint végrehajtó, hatalommali viszonyáról, mely kérdés közelebb szőnyegre kerül, kívánok ezúttal megemlékezni. Szőrös összefüggés van tudomány és szabadság, növekedő műveltség és a democ- ráéia közt: Haladó nemzet, haladó politikát kpvetel. Semminemű intézmény meg nem állítat , a társadalom hullámzása és mozgalmaival széniben, ha csak nem javitja szervezetét s ki nem tágul; és anyagi tekintetben egy ország sem lehet huzamosb ideig virágzó s biztos, ha abban a nép ki nem tágítja hatalmát fokozatosan, öregbítvén kívánságait s megtestesítvén magát az államélet működésében. Mi több, a nép szelleme meg nem érik a szabadságra, ha folytonosan gyámkodás alatt áll, idővel testileg, szellemileg rabszolgává válik s annyira megyen, hogy erre büszke leszen. Ezen gyámkodó szellem uralkodása a legnagyobb akadály, melylyel a haladó művelődésnek küszködnie keil. Ez a központosítása a végrehajtó hatalomnak. Mert ezzel előáll az atyai kormány, mely magába szívja az összes polgári működést. Minden a nép anyagi és szellemi jólétének emelésére célzó tervezet a kormány szentesítésére szorul, a helybeli hatóságot képtelennek tartják ily súlyos munka teljesítésére, a kormány azt hiszi, hogy mindent látnia, ismernie és mindenről gondoskodnia kell és ezen szörnyű egyedá- r u s á g keresztül vitelére egyszersmind a tervhez méltó gépezetről gondoskodik. Az ország e 1 árasztatik roppant hivatalnok sereggel, mely hierarchiájának szabályszerűsége, rendje, fokozatossága által jelképét képezi a régi fendalis elvnek, megszűnvén területi lenni, személyivé válik. Az állam összes működése azon feltételen alapszik, hogy senki sem ismeri saját érdekeit és nem is képes maga magáról gondoskodni, a hatalom az élet legritkább működéseit szintúgy, valamint a legközönségesebbeket hatáskörébe vonván. Sőt megrontja a jogszolgáltatást is, a hivatalnokot ügyvéddé, a birót részrebaj-i lóvá tévén. A nép közönséges mulatságainál is őrizet és gondos felvigy ázat alá helyeztetik. A gyermeknevelés a kormány felügyeleté alá kerül a helyett, hogy tanítók, vagy szülők szabályozzák azt. Az ember soha. sincs magára hagyva, a kormány egyedárusága íelkat a család tűzhelyéig, követi mindannyi teendőiben, zavarja beavatkozása szellemével, csökkenti önmaga iránti felelősségüket, megfosztván igy az embereket attól, mi a legtöbb esetben az egyedüli tulajdonképi nevelést képezi, a' jövő eshetőségekrőli gondoskodás folytonos szükségétől és az élet küzdelemhez való szokástól. A nép tehát nemcsak, maga mint ember minden önállóságra képtelen lesz, hanem különösen mint nemzet, minden politikai hatalom gyakorlására is., ,.a szabadság állandósítására pedig legkevésbé l«‘Sz képes. Az ember szabad nem lehet, ha csak nem neveltetett szabadságra, mit sem iskolában, sem könyvekből tanulni nem, hanem csak önfékezés, önbizalom, önkormányzat által lehet. A legcsekélyebb dologban, hol nehézség fordul elő, a kormányhoz kell fordulni segélyért, magán társulatok teendőit nyilvános hivatalok által kell végeztetni, nem áshatni csatornát, nem rendezhetni folyót, nem építhetni utat, iskolát, kórházat stb.; a helyett, hogy a kormány tekintene a népre, a nép szeme függ folytonosan a kormányon, a végrehajtó hatalom a gyúpont, —.melyből kiindulnak a társadalom sugarai, a helyett, hogy a társadalom volna a kezdeményező, a végrehajtó hatalom pedig a közeg. A mely néppel mint gyermekkel bánnak, az örökké gyermek marad. A politikai hatalom gyakorlatára csak a polgári jogok hosszú gyakorlatával lehet előkészülni. A mely nép a polgári életben előforduló nehézségekkel! összekoczczanásokban nem éle- sitette ki fegyverét és nem szokott hozzá önerejére támaszkodni, hogy volna az képes politikai harezok küzdésére. Mindezek oly elemi igazságok, melyeket már rég feltaláltak és mások jobban elmondottak, de nem árt azokat most ismételni, mikor arról van szó, hogy a megnyirbált megyei önkormányzat központosítás s gyámkodással teljesen megsemmisittes- sék és a nemzet tán évszázadra tehetetlenné . tétessék,. Mégrs~ár régi önkormányzatot, midőn -a- megye maga-magát kormányozta Önálló al- ispánukkal, házi pénztárral sat. csak híréből ismerő újabb nemzedék mindezeket be nem látva, karika csapásos országos kormányzást óhajt; szereti a rendőr államot, melyben felnőtt, melynél jobbat nem ismer, mely biztosítja hivatalaival minden napi kenyerét, mely hatalmat ígér, de szolgaságot teremt, mely a nemzettől előbb-utóbb minden önállóságot elvon ; én ismertem és részt is vettem a 48. előtti alkotmányos, az az- utánni rendőri, a mostani kificzamitott állami életben és mindent megfigyelve megjöttem benne : hogy a lehetőleg legkevésbé összpontosított, a lehetőleg legtágabb önkormányzati igazgatás a legjobb és a nemzethez legillőbb, — mert legnagyobb biztosítéka az egyéni s a nemzeti szabadságnak. Nem szigeti helyzete oka az angolnép legnagyobb uralmának, műveltségének, szabadságának szemben az ország fejedelmével és kormányával, hanem csaknem egyedül a korán, idején felfogott, jól valósított ésfokoza- tosan fejlesztett és. most :is tágitott önkormányzat. ■ • i ' !■ ... A Ez tette törekedővé, nyugodttá, önállóvá, mig a mindig központosított franczia, állam folytonos forradalmak, alkotmány,; változtatások és nyughatatlanságolc között , csak napról napra élt, sohasem volt biztos a holnapról és a központosítás nagy mesterei I XIY Lajos után a nagy forradalom iszonyainak, III. Napóleon után Sedánnak kellett következnie ; mig a lpgközpontositot- tab China mint gyermek néhány nap alatt egy megszaporodott mongolcsorda betörésé-, vei nyugodtan urat változtat és tartja, a hátát. Hiába hozzák fel hazánk sok nemzetiségét a központosítás szükségességének okául. Ez csak ürügy a hatalom térj észté-. sére. Végre is nem a faji,. de a politikai nemzetiség uralma, szabadsága, gyarapodása, kell, hogy a főczél legyen, ha éz eléretik, pedig ez csak a legtágabb önkormányzattal érhető- el, — virágozni fog a nemzet. A megyék a nemesség hatalmából ki-’ esvén és az összes nép. tulajdonává válván, mit látunk ? Csekélyebb, roszabb, érdek és értéktelenebb lett kormányzása mint előbb vala. Talán a virilisek egyvelege és a köz- * ségi kerületek által szabadon választottnak' állított képviselők érdeklődnek a megye sorsa iránt, felé sem- néznek, - ha csak valami magánérdek nem mozgatja. A követi utasítások jogának elromlásával tálán az országos képviselőket választó kerületek érdeklődnek az ország sorsa iránt, talán népgyüléseznek, talán követelik képviselőjük jelentését, beszámolását? és ha valamelyik néha ezt meg is teszi,, váljon meghallgatják őtet? alig jelenik meg néhány választó és örül, ha mihamarább szabadulhat. Talán a főispáni hatalmi kör tágítása, a mindenféle előkészítő választmány, bizottmány és egyéb gyámkodás, talán ez növelte az önkormányzási hatalmát a népnek ? hiszen a mit ezek előre elhatároznak, an-t nak állani kell, egyéni vélemény nem érvényesülhet, legyen bár a legjobb. Talán történt valami 1867. óta. mi a néppel az önkormányzást megismertetni, azt. TÁRCA. Karácsony est. Hideg zuzmarás idő van. Az utcákat olykor végig söpri a csipős, fagyos szél. Az anyaföldet bilincsbe verte a tél, puszta a mező, lombtalan a fa koronája. Egy egész világ alussza, téli álmát. Hó takaróját bearanyozza -egy-egy eltévedt hideg napsugár: A zörgő ágak között hiába sohajtoz az esti lég, a zöld mezők helyén csak száraz kóró köszönti üres fejjel. Kint a pusztulás ütötte fel tanyáját. Az emberi lakok belseje és környéke pedig épen az ellenkezőt mutatja. Mindenütt sürgés, forgás. Mintha mennyei ihletés szállaná meg a sziveket; a várakozás reménye és félelme tükröződik az arcokon. A világ megváltóját, az isteni szeretet földi megtestesítőjét várja mindenki. A betlehemi jászol szegény vendége mindenki számára.hoz valamit. Szeretetével legelőször a kicsinyeket öleli át, ártatlan örömeiket elégítvén ki a szülei gondoskodás melegével. . . Ilyeneké a mennyeknek országa! . A betlehemi jászol szegény vendége örömöt hoz az ifjaknak is, a remény zöld ágát nyújtja feléjök, mely jólétben és fájdalomban, Örömben és bánatban vigasztaló- jok marad, mert az okos remény soha] meg nem szégyenit! A betlehemi szegény jászolból a férfiúnak számára a -hit csillaga tündöklik ki, mely bevilágítja élete ösvényét, hogy a rögös, göröngyös földi utazáson keresztül soha ne maradjon magára, hogy a sötét érzelmek hánykódó tengerén ragyogó fényével eloszlassa a kétely vak homályát. Onnan hangzik felé eme bátorító szózat: „én vagyok az út és az élet!“ Az öregeknek a béke olajágát hozza a karácsonyi est, mely a hányatott. élet után kibékíti az embert a világgal, önmagával s jóltevő nyugalom száll a szívbe, midőn az angyalok énekéből hangzik minden-, felé : békeség tinektek, — jöjetek én hozzám — s megnyugtatlak titeket!“ Az egész keresztyén világ egyesül a betlehemi jászolnál, a Karácsony est találkozót ad itt mindnyájunknak; bármerről és bármilyen gondolatokkal érkeztünk oda, a czélpont közös -t-.egy és ugyanaz. Midőn a természet megvonja tőlünk a maga melegét, a betlehemi fényes csillag a szivekbe hatol s ott kelti lángra a világot átölelő szeretet gyújtó érzelmeit, hogy azzal fedezze be az emberiséget. Ez a láng működött az első keresztyének között, midőn egymást a szeretet csókjavai üdvözölték; ez a láng hozta létre köztök a szeretetvendégségét, mely abban állott, hogy midőn összegyűltek, közös ételekkel megvendégelték a szegényeket, hogy ne legyen egy is, ki hálával ne tekintsen a szeretet nagy mesterére, a megváltóra. Hányán vannak közöttünk is, kik a karácsonyi szent tűz melegénél éheznek és fáznak szegénységük miatt; hányán, kiknek szivök vérzik kicsinyeik szenvedéseinek látásán? . . mily. nagyszerű lepne, hú. mjn-. den község, minden város megvendégelné, a szeretet vendégségében részesítené a maga tehetetlen szegényeit együtt, egyszerre. Avagy nem közelebb hozná-é ez eljárás az embereket egymáshoz, a szegényt a gazdaghoz szívben és lélekben, hogy ne maradna senki, ki a világ általános örömünnepén az örömben ne részesülhessen. Tagadhatatlan, hogy a keresztyén világ sokat tesz a nyomor enyhítésére, de a karácsonyi ünnepnek az lenne legszebb megünneplése, ha mindenki, már t. i. a legszegényebb is részesülhetnék abban s az angyalok éneke valósággá válnék mindenütt ... Békeség tinektek.! . vf n Ä legszebb jubileum. Karácsonyi elmélkedés. Jelen századunknak van egy különös mozzanata, melyről e már sok czimmel illetett tizenkilenczedik századot örömév — jubileum I— századának is lehetne nevezni. Az emberi szív csak egy év békés és boldog lefolyásának is mennyire örvend, hát még sok hosszú év elfolyásának ! . . . Családi ünnep csak egy esztendő zajtalan letűnése is a család minden tagjának ... és nincs talán olyan, ki ezt őszintén be nem vallaná . . . De, vájjon a most divatba jött jubileumok ily családi boldogító emléknapok- é? . . . Ugylátszik a tény ellenkezőt mutat; most hivatali jubileumok tartatnak annak, a ki nem 50, hanem 5, vagy 10 évet töltött is hivatalban. Gondolhatni, mily sok hízelgés játszik szerepet az ily. jubileumokon, mily sok jubilálók remélnek magasb hivatalt, vagy kitüntetést a magasabb állású * jubilánsoktól, Ah, mily rövid életűek az ily örömévek . . . egy változás eltörli azoknak emlékezetét is s a történet lapjai elég hűtlenek föl nem jegyezni azokat. ■ De közéig most egy nagyszerű, szinte kétezer éves jubileum, mely a világ összes ’ keresztyénségeé. Népek milliói ünnepük', ‘ szentelik ez örömünnepet, még pedig nem nehány év, vágy. századok elmúltán, hanem a jelen évben már l889-szer. Mindén év deczember 25 én eljön ezen örömünnépnap. Ez az ezredéves jubileum örökití, halhatat- lanitja a- názáreti Jézust, kinek egyszerű - bölcsőjéhez a régi szent hagyományok szerint egy csillag ragyogása vezette Betlehembe kelet bölcseit. Ki ott a forró édes ■ anyai keblen fénytelenül pihent a szegényes pólyában : azt üdvözli most szent áhítattal, fellángoló buzgalommal a kereszténység s jubileummá tette ezt a napot, melyen szü- ■ letett Jézus, a világ megváltója. Lehet-e fenségesebb, magasztosabb ün» nép annál, melyen" milliók ajkain zengenek áhitatos zsolozsmák, buzgó imák szállanak az egekbe, hogy született az, ki a rabvilágnak, rablelkeknck megszabaditója lett. Nem öldöklő fegyver vihogott kézében e szabaditónak, hanem varázs igék hangzottak el ajkairól, melyek a szivek redőibé hatottak s világosságot terjesztettek a sötét keblekben. Jézus nem tanított-rendszeres .alakba öltöztetett vallást, hanem a szív, az erköl- csiség, . józanész és szabad vizsgálódás tanát hirdette. Elve -nem a nemzetiség kor-
