Kárpátalja, 1889 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1889-10-27 / 1. szám
Első évfolyam. Mutatvány és első szám. tlH4. Munkács, 1889. október 27. KAR PATALJä; POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 3<§®£EB)( Előfizetési árak / Egész évre , 5 frt. ® fyegWááv/^U^t^5lfb Fél évre 2 frt. 50 kr. E^yes szám' ára 10 kr. E lap megjelen minden vasárnap. 'S®®S)S®S®S®®S)S5)®®®S)S®®®®S)S3)S®3®®S®®®S®S®S;®I@©®®®®®3)S5)S®®3>S; Szerkesztési Iroda: Munkácson, Vár-utcza 564. szám alatt, hová a szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtat nak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: FARKAS KÁLMÁN könyvnyomdája Munkácson, hová az előfizetések-, hirdetmények és a lap szétkUl désére vonatkozó felszólamlások intézendők. Nyilttér petit sora 35 kr. Éirdetésl árszabály: |> rdetési díjak egyszeri közlésért: 50 szóig« I 80 kr„ 100 szóig 1 frt 30 kr., 200 szóig 2 frt 20 ki-., ® I azonfelül minden szó 1 kr. — Üzleti és többször g megjelenő hirdetések jutányos áron közöltéinek. 3P©!©!©® @s©?2É©g^Ss OPOMÁ.R. iSTTÁKf. Viszontlátás. Ha az emberi időszámítást vesz- sziik figyelembe, úgy bizony már régen volt, hogy a lap élén tisztelt olvasóimmal találkoztam. Újságot szerkeszteni könnyű, de újságot írni nehéz dolog. — Azonban az idő forgása hajtja az embert. Az élet mindenkit tettre hív és kényszerit. A társaságban élés mindnyájunktól munkát kíván, nem csak a magunk javára, de a közjóra is. Ki csak magáért és magának él, az az emberiség nullája. Ki többet akar tenni, mint a mennvit bír, elbukik; ki nem teszi, a mit tehet a közérdek javára, bűnt követ el a társadalom ellen. Létünk olyan, mint a hullám verte hajó. Az érdekek szele, a megélhetés gondja csapdossa minden felől s felsőbb rendeltetési ösztönehajtja tovább, tovább. Van bennünk valamelyes belső erő, mely bíztat szembe szállani, megküzdeni az élet külömböző viharaival s a tiszta emberit tüntetni fel győztesnek. Midőn ismét a lap élére állok, nem becsülöm túl erőmet, nem táplálok vérmes reményeket, csak kötelességet vélek teljesíteni. S ha tévedek, mentsen ki azon régi magyar közmondás, „hogy tévedni emberi dolog“. Előbbi lapomtól való elválás alkalmával nem búcsúztam el senkitől, érezvén előre, hogy ismét találkozásunk lesz, s a megszakított gondolatfonalát ott kell fölvennem, a höl elmaradt. Találkozásunk tehát nem ríj, a mennyiben ismerős térre, s ismerősök közé lépek. Nézeteim ^ nem változtak, legföllebb tisztultak. Úgy vagyunk ezzel mint a kakuk fiú, ha verébfészekben van is; csak kakuk marad. Küzdöttem a közjóért, mely nem is maradt egészen reménytelenül. Igaz, hogy azóta sok megváltozott. A helyzet némely irányban tisztult, máshol meg bonyolódott. Mert az embernek mindig vannak és lesznek bonyodalmas állapotai. Az érdekek összefűző- dése és szétágázása újabb és újabb helyzetet teremtenek. Mindég van védelmezni, pártolni, helyre hozni, kárhoztatni és. tisztítani való. Az újság lap a társadalom beszélő szerve. Van folyvást hozzáadni és elvenni valója. Majd érdemei, majd vágyai nyilatkoznak benne a társadalomnak hol erősebben, hol gyöngédeb- ben. Életmód, szokás, természet összébb hozatnak, a külömböző állapotok, eltérések kiegyenlittetnek, s az elszigetelt parányok nagy egésszé tömörülnek hasábjain. A magyar közmondás azt tartja: „Néma gyermeknek anyja sem tudja, mi baja“. — Ha kibeszéljük magunkat, ha elmondjuk bajainkat, reménységünk van, hogy mások is megértettek és meghallgatásra találtunk. Ha hallgatásra kárhoztatjuk önmagunkat, hiába epekediink, mert előre nem, de inkább hátra megyünk. Nem feledkeztem én meg- arról sem,' hogy ván egy beszélő szerve már e városnak, a „Munkács.“ Hiszen rengettem bölcsőjében jó ideig s daloltam neki édes dalokat. Hát baj lesz-e az, ha egy ily vidéknek és városnak —- mint a miénk, — két tüdeje és két beszélő szerve is leend?! — Annál többet s egymást támogatva, annál jobban foghatnak beszélni. Csak egy lenne a baj,.... ha nem lenne kiért és kinek beszélni. Ily gondol átokkal fordulunk téli ít a t. olvasó közönséghez. Ily nézettől vezérelve bocsátjuk rendelkezésére s ajánljuk figyelmébe a „Kárpátalja,•“ c. lapunkat,' mely nevét azért, kapta a keresztségben, mert lehetőleg fel akíí-ja ölelni az éjszak-keleti Kárpátok alján lakó népek érdekeit, s annak érzelmeit és kívánságait akarja tolmácsolni. A mi terünk tehát nagy részben új I álláspontjánál fogva is jóval elhajlik a „Munkácstól.“ Közlünk politizáló cikkeket a megengedett korlátok közt. Heti krónika rovatunk alatt összevonjuk a hét nevezetesebb eseményeit úgy, hogy annak is hasznos emlékeztetőül fog szolgálni, ki a napi lapokat olvassa. Közlünk irodalmi és iskolai dolgokat, figyeleminél kisérendjük a város és vidék ügyeit s rajta leszünk, hogy jó vidéki tudósítóink legyenek, melyekre nézve már eddig is sok becses ígéretet bírunk. Saját elveink, nézeteink a múltból már ismeretesek, azt fejtegetni fölöslegesnek tartjuk. Lapunk tere nem változtatja meg nézeteinket, csak szélesb kört enged annak értékesítésére. Elvünk a haza, a közjó munká- lása, Kitűzött célunk ápolni a társadalom minden rétegét, támogatni egyesek és testületek működését, ha az a közös haza javára s a társadalom érdekében történik, — mely nem zárja kg-'&bgy a ferde kinövésekre való rá- ' mutatás és azoknak metszegetése is meg ne történhessék, ha a szükség ki- vánja; csakis így vélünk a közügy érdekében működhetni. Alkotmányos államban rend, közjóiét csak úgy felelhetnek meg a kívánalomnak, hogy — ha nem is mindnyáján, de — a lehető legtöbben támogatjuk és ápoljuk azt. A politikai Színezet nem arra való lesz, hogy minden áron politizáljunk, mert vidéken politikát űzni bajos dolog. Annyit teszünk, hogy a fennálló rendet minden jó oldaláról támogatjuk, téves felfogásokat, nézeteket tisztázunk s a t. olvasó közönség ebbeli nézeteinek, vagy eltérő álláspontjának megvilágítására is tért nyitunk és alkalmat adunk. A politikai színezet inkább eszköz, mint cél lapunkban^ mert igen nehéz megvonni a határvonalt, mely a tár.-, sadalmi és politikai cikkeket egymás- tói elválasztja. Hiszen a társadalom a ’ maga nagy és kis alakulásaiban politikai tényező, politika- szerves rész s a'politika nem egyéb, mint a társa-, dalom pletykadombja, a hol mindenki a maga szennyesét igyekszik tisztára mosni. Társadalmi cikkek valójában: — mesék, szórajzok, mulattató, szó és. ész,-.,, fejtő leirások és elbeszélések, egyházi és : iskolai belügyek, tanügyi megbeszélé;-- sek és eljárások sat. ; t at. — Megyei, községi dolgok, választásokkal való, ■ foglalkozások és más ezekhez hasonlók . már politikai dolgok s midőn ily félék-1: kel foglalkozunk, ezeknek helyes vagy helytelenségéhez hozzászólunk, nem akarva is politizálunk. Ez vezetett tehát bennünket arra, hogy politikai est tár- > sadalmi lapot nyissunk a Kárpát álján' elterülő vidékek számára., Nem elég csak akarni valamit. Hogy az a valami érvényre jusson, külsőleg kifejezést nyerjen, ához munkásság is kell. Ezt cselekeszszük mi, 1 midőn a nyílt munkásság terére lépünk. Ezen czélunk támogatására hely- s ben is, vidéken is már eddigelé , több jó erőt nyertünk meg, kik köziül nyíl;-' ’. tan megemlítjük Simsa Kornél munkácsi, Kecskóczi Ödön budapesti, Si- , rokay Albert, ring vári tanárokat, Fár- kas Imre kit'inő uradalmi gazdatisztet, s van reménységünk,, hogy csatlakozni fognak hozzánk a lapunk 'czi- mében kifejezett kör munkásai’ kellő ípv.1 JlRCl A. PROLOG. A beregszászi dalárda, zászlójának felavatási ünnepélyére irt Kosa Barnának pályadijjal koszoruzott költeménye, mely eddig a helyi lapokban nem közöl- tetvén, idejénvalónak látjuk ideiktatni.*) J) {aloljatok leányok; ifjak! Daloljatok völgyön hegyen; Dalotok méla, ünnepélyes, Merengő, fájdalmas legyen. Komolyság illik a magyarhoz. Hiszen már annyit szenvedett . . . A mig átélte szép honában E viharos évezredet! Sokat vesztettünk; régi hírünk Feledés tengerébe szállt; Legjobbjaink a harezmezőkön S bitón leltek mártyr halált. A múltból csak keserv maradt ránk Nem int örömre a jelen ... * Daloljatok leányok, ifjak, Dalotok fájdalmas legyen! Bús, néma sírban szenderegnek Elhunyt vitézek ezrei; Ha vész támad, ki fogja őket, Ismét csatára kelteni ?! Meghallják-e a harczi kürtnek Szavát, — mely vészt zeng rémesen Daloljatok leányok, ifjak, Dalotok ébresztő legyen! A Boszporusnak partja mellett, Hol morog, zug a tenger ár Rákóczy lelke fent virraszt még Es boldogabb időkre vár! Megzendül a bus éji órán A tárogató élesen ... ■ , Daloljatok leányok, ifjak, Dalotok lelkesült legyen. Rákóczy indulója harsog, Dob perdül, zászlók lengenek; Három század keserve, buja Zúg benne, mint a fergeteg. Ha e dal lelkesít csatára . . . Remeg tőlünk az idegen Daloljatok leányok, ifjak, Dalotok harczias legyen! Mozdulnak im a régi sírok, A hősi tábor ébredez . . . Hej! hogy csupán a képzeletnek Csalóka ábrándképe ez! Nem bolygathatják fel a múltat, Pihen az már régen, csendesen . ... Daloljatok leányok, ifjak, Dalotok fájdalmas legyen! A véráztatta harezmezőkön Zokogva búg az őszi szél Elmúlt dicsőség fénykoráról; Majd a gyásznapokról beszél. Majthényi silc — Világos tája Sírkő a szép reményeken . . . Daloljatok leányok ifjak Dalotok fájdalmas legyen. De újra kél napunk az égen S fehők között csillag derül; Dalában él az ősi nemzet S dalán a szív föllelkesül. Vidámabb hurt tehát a lantra Ez örömtelt dalünnepen Daloljatok, leányok, ifjak, Dalotok buzditó legyen! Dalolnak meg a Tisza partján A bérezek közt dal is fakad; Dalol a délibábos róna Lakója, — mely ma is szabad. Szabadságdalt zeng a magyar még Szerelmi dalt is édesen . . . Daloljatok leányok, ifjak, Dalotok bájoló legyen! Hallgasd a lomb titkos beszédét Figyeld meg a madár dalát; Hallgasd a földet rázó orkáiii Vagy méla orgona szavát. E hangözönnek ritka báját Összhangját, bűvös erejét, Felülszárnyalja a magyar dal Mely ajkról-ajkra száll feléd! A dal enyhíti gondjainkat Es elkísér minden hová; Ifitör mint égbe szálló eszme A nép ajkáról s száll tova. Dalolunk, hogyha harezra szállunk Dalolunk, hogyha béke van ... A dal mellett virulj örökké Szép ősi haza boldogan! Kibonvta a dal lobogója Alá ja ihletet sereg; Dalodnak összhangzó zenéje. A sziveket bűvölje meg. Légy hű e zászló szent sziliéhez Dalód zendüljöh lelkesen ... Daloljatok leányok, ifjak, Zászlótokon bab ír terem ! *) N. K. u.
