Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1973-01-01 / 1. szám
lése. *-> E nagy cél érdekében volt szüksége zeneértő közönség nevelésére, elsősorban az iskolai énektanítás útján. Hiába sorolnák fel Tegnagvobb műveit: a Psalmus Hungaricust, a Háry Jánost, a Budavári Te Deumot. a Missa brevist, a Concertót, Zrínyi szózatát, stb. r— mert ezeket nem ismertetni kell, hanem hallani! Kül ön meg kell emlékeznünk Korálv egyház zenei alkotásairól. Nemcsak azokról, amelynek temn- Iomamk liturgikus zenéiét tették magyarabbá, művészebbé és katolikusabbá a szó legszorosabb értelmében, hanem a többiekről is, ahol a liturgia és a néni vallásosság úgy összefonódik, hogy nehéz elválasztani. hol végződik a szent ének és hol kezdődik a magyar néni játék (Pűnkösdölő). A magyar hang talán a Psalmus Hungaricusban emelkedett a legeurópaibb magaslatra; ebben a hatalmas alkotásban, mely egyik méítatója szerint " csak Bach mértékével mérhető.” Nem csoda, hogy 1944-ig nyolc idegen nyelvre lefordították és mintegy kétszáz városban külföldön is elő adták. Sőt az első amszterdami előadáson a holland kórus magvarul tanulta meg és énekebe a Psalmust. Tudomásunk szerint ez voh az első eset, hogy egy külföldi kórus magyarul énekelt. Nagy segítséget adott az egvházi zenének, amikor válíaba a "Szent vagy, Uram” című énekeskönyv énekeinek felülvizsgálásá t érték és magyarosság szempontjából. Bölcs mérsékletről tett tanúságot, hogy nem irtott ki mindent az egyházi énekgyakorlatból, ami már nagyon elterjedt és nem volt egészen értéktelen, Iegfeliebb érdemes volna Iassankint magyarabb és ősibb énekekkel felcserélni. Véleményét azonban mmdig pontosan megfogalmazva közölte a szerkesztőkkel (Sík Sándorral és Harmat Artúrral). Nem sokkal halála előtt is nagy kincset adott nekünk: megírta a Magyar misét. Kevés nemzet dicsekedhetik azzal, hogy ilyen nagy zeneszerző ilyen remek misét írt a honi nvelvű liturgia számára. (A vatikáni rádió méltatása). Egyébként Kodálynak az egyházi zenére vonatkozó felfogását beszédesen ismerteti egy régebbi nyilatkozata. Ezt mondta 1932-ben: "Az imént egy kis kápolnában voltam, kint a város szélén. Ahol azok a szép üvegfestmények vannak. Elnéztem ezeket a nagy, színes ablakokat, ahogy az esti napfény átszűrődött rajtuk, s arra gondoltam, hogy mégse olyan utolsó kor ez a mai (1932), ha ilyen gyönyörű alkotások megvalósulhatnak benne és bejuthatnak a templomba. De aztán, ahogy az oltárra néztem, az egyszerre lehűtött. Az esti fényben tündöklő remekművű ablakfestmények mellett készen kapható, gyári ízlésű oltárkép állt, amilyet egy egyházipari cég tucatjával szállít. S ekkor hangok ütötték meg fülemet. Megszólalt a harmonium. De nem az üvegfestmények, hanem az oltárkép stílusában.” Meg kell említenünk Kodály hatalmas alkotását, — a tanítványai közreműködésével kiadott Magyar Népzene Tárá-t, melynek kötetei folyamatosan Jelennek meg és amely a külföldi zenetudomány elismerését és csodálatát váltotta ki. Kodály Zoltánnak a magyar művelődés-történetben a nagy Széchenyihez fogható szerepe van. És mind jobban elénk rajzolódik ez a szerep, ha elöl vassuk a már említett Visszatekintés” c. munkájának két kötetét. 1956 tavaszán mondta Kodály ezeket a szavakat: "Kevés embert érhet olyan öröm, hogy elmondhatja73 éves korában, hogy nem élt hiába. . .. Én már ma elmondhatom, hogy nem hiába éltem . . .” Ezt érezzük mi is, a hálás utókor. Most kezdjük látni, mit is köszönhetünk neki. Élete művéből táplálkozunk. Ady sok versét megzenésítette Kodály. Mi is Ady szavaival mondhatjuk rá: Ifjú szívekben élek ...” * * * Kodály az én életemben is szerepet játszott, nemcsak úgy, mint bárki máséban művei által, hanem személyes kapcsolatban is álltam vele. A zene^örténelem ezt nem tartja számon, de úgy érzem, hogy Kodály arcképe színesebb vonásokkal gazdagodva áll előttünk, ha az ő "emberi vonásait ilyen emberközelségben mutatom meg. Erre a hála érzete is kötelez. Mert engem Kodály Zoltán és felesége. Emma néni “fedezett fel” és irányított a zenei pályára. Talán 3-4 éves lehettem, mikor édesapámmal kint séláltunk a budapesti Városligetben. Én kis lapáttal a park homokját, kavicsát turkáltam és közben énekelgettem. Kodály és Emma néni ott ült a közelben egy pádon. Kodály felfigyelt énekemre és édesapámat biztatta, hogy adjon zenei ál'alánosba engem. Úgy is lett. — Azután többször találkoztam Kodállyal és ő mindjárt megismert. Mikor már a zenei általános iskolába jártam, a Kodályt köszöntő csoportban én is ott voltam, ő magához hívott, megsímogatta fejemet és Emma-néninek mondta: Emlékszik erre a kislányra? Mindez a Köröndön lévő lakásán történt. Ott volt egy svéd újságíró, fényképet készített Kodályról, ő odahúzott engem is és én boldogan álltam mellette. Emma néni egy más alkalommal biztatott, hogy 19
