Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1973-01-01 / 1. szám
CIVITAS FIDELISSIMA (Scarbantia — Ödenburg — Sopron) Burgenland 50. évfordulójára írta: Dr. HECKENAST DEZSŐ a Nyugatmagyarországi Szövetség elnöke Az első világháború végén a soknemzetiségű magyar-osztrák birodalom részekre ímllott s a gvőztes nagyhatalmak új országhatárokat húztak Eurónában. A legyőzött szövetséges: Ausztria is megkapta a koncot Nyugat-Magyarország testéből, amit azfán Burgenland néven a megmaradt csonka-országába be is kebelezett, szerencsére a főváros: "Ödenb urg kivételével, amelynek a sorsát másfél évi huzavona után népszavazás döntötte el. A népszavazás négyhatalmi ellenőrzés platt folyt le és 73%-ban Magyarország iavára dőlt el, —abban a Sopronban, amelynek lakossága még 1010-ben is 51%-ban németnek vallotta magát. Ekkor kapta a város a CIVITAS FIDELISSIMA a leghűségesebb város diszítőjelzőt, amelyet azóta is büszkén visel a címerében, s amely címet eladdig Fiume szabad királyi kikötőváros viselte. A gazdasági hátterének nagy részétől megfosztott határváros súlyos helyzetbe került, amit az akkori államvezetés azzal igyekezett ellensúlyozni, hogy Sopront iskolavárossá tette. Megmaradt gimnáziumai (állami fiú- és leánygimnázium, bencés, orsolva, evangélikus) mellé, idehelyezték a Selmecbányáról menekülni kényszerült főiskolát és mint bányászati, kohászati és erdészeti tudománykart igazgatásilag a budapesti műegyetembe olvasztották. Ugyancsak itt szervezték meg a pozsonyi és eperjesi menekült teológiai akadémiákból kialakított evangélikus hittudományi kart, mely viszont a pécsi egyetemnek lett a része. Ugyanekkor megszűnt a Laehne-féle német magán gimnázium, amebnek valamikor IV. Károly király és Horthy Miklós voltak a növendékei. A német törekvések szomszédságában azonban, különösen Ausztria bekebelezése után, mindjobban tért hódított a pángermán propaganda és az izgatás a város német nemzetiségű lakossága körében. A német hadsereg 1944 március 19-én elsőnek szállta meg Sopront és itt ütötte fel főhadiszállását Budapest elfoglalása után a nyilaskeresztes kormányzat is. A várost számos súlyos bombatámadás érte, majd ostrommal került az oroszok kezére. Német lakosságának zöme elmenekült vagy hatósági kitelepítés útján hagyta el a várost, aminek a következményeként Sopron városa majdnem színmagyarrá vált. Ennek ellenére a kormányzat 1955- ig nem sok gondot fordított a városra és az egykori leghűségesebb várost valóságos mostohagyerekként kezelte. Sopron-vármegyét megszüntette és Sopron megszűnt megyeszékhely és törvényhatósági jogú város lenni, a megyei hivatalok mind Győrbe költöztek, az egyesített Győr-Moson-Sopron megye székvárosába. S a város, amely száz évvel ezelőtt már — Pécs után Dunántúlnak Iélekszámra még a második városa volt, ma már nagyságban a hetedik helyre szorult. A háborús események mérhetetlen károkat okoztak a város épületeiben, műemlékeiben, gyáraiban: rommá vált mindkét vasútállomás, a hidakkal, pályákkal, utakkal egyetemben. A sok bajt még tetézte az is, hogy a város iskolaváros-jellegét, amelynek a két háború között a létezését köszönhette, az új rendszer megszüntette. A pécsi egyetemhez tartozó evangélikus hittudományi karát Budapestre vitték, ahol mint Evangélikus Hittudományi Akadémia működik. A budapesti műszaki egyetem kohászati, majd 1956 után a bányászati karát Miskolcra költöztették, ahol azok beleolvadtak a (Rákosi Mátyás-féle) nehézipari műegyetembe. Az erdészeti kar, faipari tudománykarral kiegészítve szerencsére megmaradt Sopronban s a régi hadapródiskola épületében, mint önálló Erdészeti és Faipari Egyetem működik tovább. A felekezeti iskolák természetesen megszűntek Sopronban is: a bencés gimnázium — erdészeti technikum (középiskola) lett, az Orsolyák gimnáziuma állami leánygimnázium, az evangélikus líceum >—' állami gimnázium lett, a kolostorok pedig középiskolai internátusok. A soproni középiskolák és főiskolák száma az államosítással csökkent, ami Sopron visszamaradásának szintén jelentős tényezője lett. Nem sokat javított a helyzeten az sem, 11
