Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1973-01-01 / 1. szám
a Sándor bástyán, lelkét egyszerre megkapta a táj szépsége. A távolban a Mátra és a Bükk. A mélyben a sok apró, rendszertelenül épített ház, távolabb a város kanyargó, szűk utcáival. A Líceum, tanítóképzős korának alma matere, a templomok imádkozó tornyai. Iskoláskorában sosem látta a város szépségét. Végre felfedezte. És két bét múlva Gárdonyi édesanyja megérkezett Egerbe. A Takácsszövők utcájában álló egyszerű kis parasztbázról Gárdonyi úgy vélekedett: “A báz nem ér semmit, de a fekvése megfizethetetlen.” A bely fenséges panorámája fogta meg költői lelkét ^ és az, bogy az egri vár falai báza elé nyúlnak. Akkor még sem a város, sem Gárdonyi nem sejtették, bogy innen indul el írói pályája a balbatatlanság felé. A kopott báz belvébe új épült és aratásra már be is költöztek. Gárdonyi boldog volt. Végre ismét vidéken lehet. Első könyve, amit Egerben kiadott: az Én falum volt. Sokat írtak róla a lapok annakidején, hogy Cutden angol konzul ellátogatott miatta Egerbe. Cutden a világháborúban kapott sebesülésekor egy magyar tiszt mellé került a kórházban. Ettől a tiszttől ismerte és szerette meg annyira a magyarokat, hogy megtanult magyarul. S az első magyar könyv, amit olvasott, az Én falum volt. És Cutden elutazott Egerbe, hogv személyesen köszönje meg Gárdonyinak az élvezetet, amit neki könyve olvasásával szerzett. “Éreztem a könyv olvasásakor, mondta Cutden -—- hogy e sorokban eljutottam egy nemzet lelkének Irtásához. Éreztem, hogy e könyv több, mmt írás. Ez a könyv a magyar nép keménylapokba szorított szíve, melyben az Alföld derűje mosolyog s az ezeréves szenvedés fájdalma sír.” Ott Egerben, az egri vár tőszomszédságában született meg a gondolat: a vár védelmének megírása. Egyszer fiával a várban sétálva élénk színekkel festette le előtte az ostromot. S a gyermek képzeletét nem Dobó István, hanem Bornemissza Gergely alakja ragadta meg. A gyermeki lélek tükrében látta meg Gárdonyi, hogy az egri ostrom legérdekesebb figurája Gergely diák volt. Az Egri Csillagok lelkiismeretes kutatómunkával készült könyv. Mese, #—< mert költő írta, de történelem, —mert igaz. És az Egri Csillagok ma ott van szinte kivétel nélkül minden magyar család könyvespolcán. Az Egri Csillagok sikere után jött a Bor sikere. Mikor 1901-ben először játszották, a lapok bukást jósoltak. Egyedül Molnár Ferenc a Budapesti Napló ban ír elragadtatva: “Istenem, de szép volt. Más szerző behozza a barátait a nézőtérre, ez ott szerezte őket... A közönségre nem volt lármás hatással Gárdonyi darabja. De ha lehet ilyen jóslatot csinálni, nagy hatással lesz a népszínműírókra. Igenis, itt van az az író, aki megtanítja az urakat népszínművet írni. A Bor századik előadása Molnár Ferencet igazolta. Ekkor Gárdonyinak íróhoz méltó ötlete támadt. Azon tűnődött, mit hagyhat fiainak örökül, ha hirtelen meghalna. Feljegyez hát naponta egy-egy tanácsot, hogy megmutassa nekik: hogyan kell emberré lenni. Lelki emberré. így született meg a Földre néző szem —* égre néző lélek. Már 10 éve forgat fejében egy Atilla regényt. 1900-ban kezd hozzá és 7 hónap alatt befejezi. De ezt a 7 hónapot a 10 év leggondosabb kutatómunkája előzte meg. 1906-ban következik harmadik nagy történelmi regénye, az Isten rabjai. Mint az Egri csillagokban Gergely diákot és a Láthatatlan emberben Zétát teszi főszereplőnek, hogy az ő életük ön át fesse meg a kort és mutassa be az eseményeket, az Isten rabjainak Jancsi fráter a főszereplője. Gárdonyi bűvös ismerője a gyermeki léleknek és gyermekkoruktól indulnak el regényeiben is a hősök. Mikor valaki megkérdezte, miért Jancsi fráter a főalak az Isten rabjaiban, Gárdonyi Munkácsy: Krisztus Pilátus előtt című képével világította meg elgondolását. Ott is előtérben van egy jelentéktelen római katona, — mégis Krisztus marad a főalak. Ha Gárdonyit vallatták, miképpen értékeli regénveit, így nyilatkozott: A— Az Isten rabjai nekem a legszebb regényem. Az Egri Csillagok a legjobb regényem. És a Láthatatlan ember a legkedvesebb regényem. Azt hiszem, Gárdonyi nem tévedett ítéletében. 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választja Gárdonyit. Eger sem maradhatott el az író ünneplésében. Az egri Takácsszövők utcájára, ahol Gárdonyi háza állt, felkerült a tábla: Gárdonyi Géza utca. Gárdonyi a városhoz írt köszönőlevelében írja: “. . . ebben a városban úgy gondolkodnak, ahogy se^ol másutt. Mert másutt az írót leteszik előbb a föld színe alá és csak azután ajándékozzák meg virággal. Itt az író még fenn jár s máris odaadják neki a legritkább és legszebb virágot: a századok nefelejcsét. . .” “. . . köszönöm önöknek azt a szíves és mélyen megható figyelmet, hogy még életemben idenyújtották nekem azokat a rózsákat is, melyeket csak halotti szemfedőmre várhattam volna. Ez a nagy és nemes adomány megerősít engem 9
