Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1972-05-01 / 2. szám
Kcíllay Miklós: A MURÁNYI AMAZON .—' Regény ,—• HARMADIK FEJEZET Szerelem, csalfa játék . if: í. A murányi ősz aranya keserű gyász feketéjébe borult, amikor Máté szeptember első napjaiban ura nélkül megérkezett. Ö bozta meg a kétségbeejtő bírt, bogy hogyan találta meg György grófot az elhagyott barkóváraljai pajtában vérbefagyva. Mellén bárom feketeszélű lyuk. Orcáján már a halál szörnyű oszlásának szederjes foltjai. Ügy bevert ott az a hatalmas ember dísztelen a véres szalmán, mint szemétre rúgott dög. A jobbágyok utálkozva emelték be a szekérbe, melyet a nagyasszony küldött érte fegyveres cselédek, muskétás hajdúk, bárdos darabontok méltó kíséretével. Homonnay Mária döbbent szemébe könnye se tört, mikor a váratlan csapás híre rázuhant. A fájdalom valami vak és süket bénulás fagyával dermedt el testében-Ielkében. Összefutott előtte minden. Csak azt érezte, hogy ím, kegyetlen következetességgel beteljesedett az, amitől szünet nélkül titkos sejtéssel rettegett. Álmatlan éjszakái váltak valósággá ura egyetlen örök éjszakájában. A tompa dermedtségből első rebbenésnek csak magyarázhatatlan önvád szakadt fel, hogy szakadatlan balsejtelmeivel maga idézte fel a rémséget. Ki is fejthette meg a barkóváraljai véres éjszaka titkát? Léti Miklósnak nyoma veszett. Öreg Léti Miklós a tavaszon hunyta be a szemét, a jobbágycsalád maga elhúzódott suttyomban más tájakra. Csak a fiatal szolgálta urát, mint fegyverhordozó. Nyilván régen készült már a gaztettre. Bosszúállás vitte volna rá csupán, vagy összejátszott Széchy György gróf valamelyik titkos ellenségével és még vérdíjat is kapott bosszúló művéért? Ki tudhatta? Az erőszakos, keménykezű úrnak sok volt az irígye, haragosa. Vagy valamilyen merész tervének akarták útját vágni? György úr zárkózott, zordon szívét nem tárta meg senkinek, még Mária lányának sem, akit legjobban szeretett, mert érezte, hogy vér az ő véréből. Lelkében ugyanaz a kemény, büszke akarat feszült, mint az övében. Elméjében ugyanaz a hirtelen pattanó szikrázás, mely minden veszedelemben egyszerre rávillan a biztos menekvésre. Mert ilyen volt György úr is. Csupa dacos, nyughatatlan, szüntelen új tettekre serkenő akarat. De most itt hevert tehetetlenül, örök mozdulatlanságra merevülten az elmúlás láthatatlan szúinak őrlő hatalmában. Hol barangolhatott békétlen lelke, a vezeklésnek és tisztulásnak micsoda rémteli, gyötrelmes gyehennakínjain? Mik or Márikában ez a kétség először felbujtorgott, igen megpirongatta a kegyeskedőszavú prédikátor. Micsoda pápista töprenkedések ezek? Imádkozni kell György úrért, akinek ha voltak is hívságos földi gyarlandóságai, ám erős volt a hite is Istenben, kinél nincsen erősebb várunk és a beléje vetett hit üdvözít. Márika hát imádkozott és imádság közben gyakorta beszélgetett hosszú, magános órákon a halottal, míg anyja lankadatlanul tett-vett a nyakába szakadt tenger gond közepette. Tüzes erejű lelkében szinte megéledt a holt és szólt hozzá. Mária megértette belőle, hogy ezekben a katonás időkben nincsen foganatja asszonyi gyöngeség puha mézének. A szépség és igézet is éles fegyver legyen és Vénusz varázsa Bellona szilaj tüzével vértezze fel magát. Az asszonyi csáb varázsához a férfibátorság és kitartás minden mérésé is kell. Aki boldogulni akar, használja mind a kettőt. És a ravatal árnyékában régi fehér szarkofágok márvány látomása remegett fel előtte. Az amazon királynőket látta habossörényű paripán délceg felmagaslásukban, diadalmas ragyogásuk sugárzó fönségében. Volt ideje hosszan elbeszélgetni a halottal. Nagy uraknál nem sietnek a temetéssel. Az volt a fontos, hogy a gyászszertartásnak minél rangosabban megadják a módját. Kurírok hordták el messze földekre a gyászhírt. Idő kellett ahhoz is, míg a rokonok, barátok megérkeztek a végtisztességre. Mikor az özvegy a várkápolna sírboltjának nehéz fedőköveit felszedette, nagy ijedelemmel látta, hogy a hegyi nedvesség alámosta a boltozatokat, meglazította a tartófákat és a kripta egy része beomlott, más részét is csak az imádság tartotta. >—> Mennyi időt kíván, míg ezeket a romladozásokat mind rendbe teszik? ,—1 kérdezte a hirtelen odaparancsolt várbeli pallért. ,—’ Novembris derekán innen aligha készülhetnénk el az igazítások öregjével <—> bizonykodott a pallér s közben újra meg újra szemügyre vette a rongálásokat. Még ez mái napon hozzálásson, kend. A munka meg égjen a mívesek kezében. A pali ér után az asztalost rendelte magához. Ékes művű koporsót rendelt. Nehéz vasfából csi25
