Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)

1972-05-01 / 2. szám

OTTHON Manfred Kyber: A SANTA ZARÁNDOK Fordította: Frasanelli Éva. Egy kis bogár kúszott nehézkesen a köves úton. Olyan sok akadály volt előtte. Szalmaszálak, ka­vicsok és egyéb, alig megmászható akadály. Mind­ez nagyon megerőltette. Repülni nem tudott, mert kúszó bogár volt. Azonkívül az egyik ballába szü­letése óta nyomorék. Szomorúan és nehézkesen vonszolta maga után. De azért bátran tovább za­rándokolt. Mert a bogarak nem rohannak s nem mennek. A bogarak zarándokolnak. Ez pedig nagy különbség. —' Menjen az útból! — kiáltott rá egyszercsak egy dongó mérgesen. Itt csavarog az úton. Tisz­tes hölgyeket zavar a virág-vásáron bevásárlásaik közben. —< Bocsánatot kérek <—■ mondta a sánta zarán­dok, de nem tudok gyorsabban menni, mert az egyik lábam nyomorék. És csápjával a szegény lábra mutatott. < Vagy úgy! szólt a dongó felesége részvét­tel, az egészen más. Én nem is vettem észre, annyira siettem. Tudja, manapság idejében a vi­rágokhoz kell érni, különben mindent elhordanak az élelmesek. Igen nagy a konkurrencia. De miért kell magának zarándokolnia? Nem volna iobb, h a rossz lábával otthon maradna és megnősülne? Ak­kor legalább meglenne a meleg otthona, kényelme és a pontos étkezése. Nem, Nem. Nekem zarándokolnom kell i—­­felelte a kis bogár. Egy igen öreg, bölcs szarvas­­bogár tanácsolta ezt nekem, akit a rossz lábam felől megkérdeztem. A szent karabeus vallásról beszélt és arról, hogyan keressem az élet kerekét. Ez egy ősi hit és nagy vigasz a szegény kúszóbo­garak számára. A másik életben még rózsabogár is lehet az ember tette hozzá titokzatosan. ~ Na és mi haszna lenne abból? —< kérdezte a dongó felesége. ' Kifizetődő foglalkozás az? A dongóné ugyanis ízig-vérig gyakorlatias gon­dolkozásé háziasszony volt. Mézesbödönei utolér­hetetlenek és az egész rovarvilágban híresek vol­tak. — Ó, r-* válaszolt a zarándok, az ember ak­kor fényes-zöld lesz és csillog, mint a folvékonv aranv. És rózsakehelyben pihenhet és rózsa illatát élvezheti. A dongónénak hirtelen eszébejutott, hogy még nem végzett a virágvásáron. Esténként néha, hogy elaludnék, Anyám mesélni szokott nékem . . . Hogy menekültek tűzben, harcban . . . S olyankor könny ül a szemében. Hogy otthon oly más volt az élet, Bár igaz, hogy szegények voltak S volt olyan este, hogy nem tudták, Vajon lesz-e mit enni holnap . . . De otthon csak más volt az élet. . . S hogy ezt mondja anyám, nem értem, Hogy mért arra mondja, hogy " otthon” S hogy mért csillog könny a szemében. Esténként néha, hogy elaludnék, Mind várom, hogy elmagyarázza: Hogy ha itt olyan jó dolga van, Mért hogy mégis ott a hazája? De úgy látszik, én még kicsi vagyok S a felnőtteket meg nem értem. De " otthon” biztosan szép az élet, Mint a könnycsepp anyám szemében. 1968. szeptember 26. Soproni Bálint ^ Érdekes, de nekem most sietnem kell — mondta, r— mert különben a konkurrencia megelőz. Mindenesetre minden jót kívánok további zarán­­doklásához! És a kis bogár nyomorék lábával tovább zarán­dokolt. Az úton kocsi jött. A kis bogár megcsodálta. —- Ez lesz az élet kereke >—• gondolta és feléje sietett. És a kocsi kereke átment rajta. Az úton nem mamdt más, mint egy kis formátlan massza. De ugyanabban az órában valahol a napsütéses délen egy kis rózsabogár kelt életre. Csápjával először a bal lábát simította végig. Maga sem tudta, miért. A láb erős és egészséges volt. A kis rózsabogár pedig úgy csillogott a napsütésben, akárcsak a folyékonv arany. Talán szebb, ragyo­góbb volt, mint a többi. A rózsák illatoztak. Az élet kereke pedig tovább forgott. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom