Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)

1972-05-01 / 2. szám

OTTHON

Manfred Kyber:

A SANTA ZARÁNDOK

Fordította: Frasanelli Éva.

Egy kis bogár kúszott nehézkesen a köves úton. Olyan sok akadály volt előtte. Szalmaszálak, kavicsok és egyéb, alig megmászható akadály. Mindez nagyon megerőltette. Repülni nem tudott, mert kúszó bogár volt. Azonkívül az egyik ballába születése óta nyomorék. Szomorúan és nehézkesen vonszolta maga után. De azért bátran tovább zarándokolt. Mert a bogarak nem rohannak s nem mennek. A bogarak zarándokolnak. Ez pedig nagy különbség.

—' Menjen az útból! — kiáltott rá egyszercsak egy dongó mérgesen. Itt csavarog az úton. Tisztes hölgyeket zavar a virág-vásáron bevásárlásaik közben.

—< Bocsánatot kérek <—■ mondta a sánta zarándok, de nem tudok gyorsabban menni, mert az egyik lábam nyomorék.

És csápjával a szegény lábra mutatott.

< Vagy úgy! szólt a dongó felesége részvéttel, az egészen más. Én nem is vettem észre, annyira siettem. Tudja, manapság idejében a virágokhoz kell érni, különben mindent elhordanak az élelmesek. Igen nagy a konkurrencia. De miért kell magának zarándokolnia? Nem volna iobb, h a rossz lábával otthon maradna és megnősülne? Akkor legalább meglenne a meleg otthona, kényelme és a pontos étkezése.

Nem, Nem. Nekem zarándokolnom kell i—felelte a kis bogár. Egy igen öreg, bölcs szarvasbogár tanácsolta ezt nekem, akit a rossz lábam felől megkérdeztem. A szent karabeus vallásról beszélt és arról, hogyan keressem az élet kerekét. Ez egy ősi hit és nagy vigasz a szegény kúszóbogarak számára. A másik életben még rózsabogár is lehet az ember tette hozzá titokzatosan.

~ Na és mi haszna lenne abból? —< kérdezte a dongó felesége. ' Kifizetődő foglalkozás az?

A dongóné ugyanis ízig-vérig gyakorlatias gondolkozásé háziasszony volt. Mézesbödönei utolérhetetlenek és az egész rovarvilágban híresek voltak.

— Ó, r-* válaszolt a zarándok, az ember akkor fényes-zöld lesz és csillog, mint a folvékonv aranv. És rózsakehelyben pihenhet és rózsa illatát élvezheti.

A dongónénak hirtelen eszébejutott, hogy még nem végzett a virágvásáron.

Esténként néha, hogy elaludnék,

Anyám mesélni szokott nékem . . .

Hogy menekültek tűzben, harcban . . .

S olyankor könny ül a szemében.

Hogy otthon oly más volt az élet,

Bár igaz, hogy szegények voltak S volt olyan este, hogy nem tudták, Vajon lesz-e mit enni holnap . . .

De otthon csak más volt az élet. . .

S hogy ezt mondja anyám, nem értem, Hogy mért arra mondja, hogy " otthon” S hogy mért csillog könny a szemében.

Esténként néha, hogy elaludnék,

Mind várom, hogy elmagyarázza:

Hogy ha itt olyan jó dolga van,

Mért hogy mégis ott a hazája?

De úgy látszik, én még kicsi vagyok S a felnőtteket meg nem értem.

De " otthon” biztosan szép az élet,

Mint a könnycsepp anyám szemében.

1968. szeptember 26.

Soproni Bálint

^ Érdekes, de nekem most sietnem kell — mondta, r— mert különben a konkurrencia megelőz. Mindenesetre minden jót kívánok további zarándoklásához!

És a kis bogár nyomorék lábával tovább zarándokolt.

Az úton kocsi jött. A kis bogár megcsodálta.

—- Ez lesz az élet kereke >—• gondolta és feléje sietett.

És a kocsi kereke átment rajta. Az úton nem mamdt más, mint egy kis formátlan massza.

De ugyanabban az órában valahol a napsütéses délen egy kis rózsabogár kelt életre. Csápjával először a bal lábát simította végig. Maga sem tudta, miért. A láb erős és egészséges volt. A kis rózsabogár pedig úgy csillogott a napsütésben, akárcsak a folyékonv arany. Talán szebb, ragyogóbb volt, mint a többi.

A rózsák illatoztak.

Az élet kereke pedig tovább forgott.

22