Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1972-05-01 / 2. szám
sem házukban, sem falujukban meg nem száll. Engedélyük nélkül a király disznait sem lehet azok erdeiben legeltetni, falvaikat pedig a lovászok, pecérek (kutyaápolók) és sólymászok is kötelesek elkerülni. A szabad nemes ember vagyonával és szerzett birtokával tetszése szerint rendelkezhetik. Ha fiutód nélkül hal meg, a leányágat megillető negyedrész kivételével vagyonáról végrendeletileg is szabadon intézkedhetik. Ha ellenben végrendelet nélkül hal meg, birtoka legközelebbi vérrokonaira, ilyenek hiányában pedig a királyra száll. Ha valaki birtokát méltó szolgálattal jogosan szerezte, attól megfosztani nem lehet. Katonai szolgálatra a szabad (nemes) ember csak akkor köteles, ha az ellenség haddal támad az országra. Külföldre a királyt csak akkor köteles követni, ha ispánságot visel és költségeit a király fedezi. A harcban elesett jobbágyúr fiát, vagy rokonát illő tisztelettel, a nemesember fiát a király tetszése szerint illik megjutalmazni. Kamara-ispánok, sókamarások és vámosok csak szabad (nemes) emberek lehetnek, akik tetszésük szerint átmehetnek az ifjabb király hoz is anélkül, hogy birtokukat elveszítenék. Akit az ifjabb király fejvesztésre ítélt, vagy akinek pere még folyamatban van, azt a király nem veszi pártfogásába. Ugyanerre köteles az ifjabb király is. A nemes özvegyének hitbéréről mindenképpen gondoskodni kell. Még akk or is, ha urát törvény szerint halálra ítélték, vagy perdöntő párbajban ejtették el. A HATÁSKÖRÖK MEGHATÁROZÁSA A nádor nemcsak a fehérvári törvénylátó napon és a király akadályoztatása esetén a király képviseletében jár el, hanem az országban lakó minden ember ügyében különbség nélkül bíráskodik. Fe j- és jószágvesztést kimondó ítéletet azonban a király tudta nélkül nem hozhat. Csak egy helyettese lehet. Az országbíró a királyi udvarban bárki felett ítélkezhetik s az ott megindított pert bárhol befejezheti, de saját birtokáról poroszlót (perbehívót) ki nem küldhet s a peres feleket oda meg nem idézheti. A vármegyék élén álló ispánok csak saját jövedelmüket élvezhetik. A cseberpénz, vám, továbbá az ökrök és várak jövedelmének 2/3 része a királyt illeti. Egész megye ispánságát örökös jogon senki sem kaphatja meg. A megyés ispánok nemesi jószágon nem ítélkezhetnek, csak pénz- és tizedügyekben dönthetnek. A várispánok csak a maguk várainak népe felett bíráskodhatnak. A királyi falusispán tolvajok és latrok felett ítélkezhetik ugyan, de csak az illetékes megye ispánjának törvényszékén. A nép többé senkit sem kiálthat ki tolvajnak, mint eddig szokta. A hatalmával visszaélő ispánt, aki nem viseli magát tisztességesen, vagy vára népét megkárosítja, jogtalan szerzeményének visszaszolgáltatása után az ország színe előtt kell tisztségétől megfosztani. Kettős tisztséget csak a nádor, a bán (Horvátország és Szlavónia kormányzója), az országbíró (a királv udvarispánja) és a királyné udvarispánja viselhet. Idegenek az országtanács hozzájárulása nélkül méltóságot nem viselhetnek. Külföldi birtokot sem kaphat. Ha már kapott, azt a haza fiai visszaválthatják tőle. Izmaeliták és zsidók kamara-ispánok, sókamarások és vámosok sem lehetnek. A várjobbágyok és a vendégek (bevándorolt idegenek) Szent Istvántól szerzett szabadságukkal élhetnek. NÉPVÉDELMI RENDELKEZÉSEK A papi tized pénzbeli megváltására senki sem kötelezhető. A tizedet ki-ki abból fizetheti, amit a föld terem, borban, vagy gabonában. Ha a püspökök ennek az ellenkezőjét akarják, a király nem támogatja őket. Viszont a püspökök nem kötelesek a tizedből a király lovainak juttatni és népük sem tartozik a tizedet a király birtokaira szállítani. A (Szí avóniában szokásos) nyestbőradót ezentúl is úgy kell fizetni, ahogy Kálmán király elrendelte. Sót ^ Szabolcs és Regéc kivételével csak a végeken lehet tárolni. A pénz húsvéttól húsvétig maradjon forgalomban s olyan legyen, mint III. Béla király korában volt. (Béla pénze a II. Géza idején megjavított és U.144 gramm színezüstöt tartalmazó, 5 aranyfillér értékű dénárt felváltó, 0.456 gramm színezüstöt tartalmazó, 15 aranyfillér értékű ezüst dénár.) Szándékosan hagytuk legutoljára az Aranybullának azt a két rendelkezését, amelyről rendszerint el szoktak feledkezni. Ezek közül az egyik (a 28. cikkely) a hatalmasaknak tiltja meg, hogy olyanokat, akiket a törvény elmarasztalt, oltalmukba vegyenek, a másik pedig (a 13. cikkely) ugyancsak a hatalmasakat inti, hogy se a föld népét, se a szegénységet meg ne nyomorítsák. A jobbágyurak úgy kövessék a király udvarát és különben is úgy járjanak, hogy a szegénységet ki ne fosszák, meg 4----^
