Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1971-10-01 / 1. szám
a fiai veszik birtokukba: Jutas és Tevel községek neve ma is őrzi a két Árpád-fi nevét, Fájsz pedig az unokájáét. Az ősi szálláshelyek is megmaradtak, amelyekbe Szent István királyi szabadosokat, vadászokat, kanászokat, pecéreket és udvari szakácsokat telepített: Bakonyszentkirály, Szentkirályszabadja, Királyszentistván, Városlőd, Szentgál. A pogány magyar öregisten, az Ukkó kései követőit is a Bakony irdatlan erdei rejtik, erre utalnak a ma is meglévő Bakonykoppány, Vászoly (Vazul), Kerteskő, Odvaskő nevű helyek. Az árpádkori nemzetségek neveit is számos helységnévben megtalálhatjuk: Óbudavár, Tűrje, Badacsonytomaj, Köveskál, Gyulafirátót, Kapolcs, Nemesgörzsöny, Nemesszalók. A török martalócok elől megint csak a Bakony lomberdejébe fut a környék népe javaival-állatjaival. Rákóczi menekülő népét és Nosz- Iopy Gáspár bujdosó honvédéit is a Bakonyerdő rejtegeti. A rengetegbe települt Lókút és Pénzeskút ad búvóhelyet a földönfutó Kossuth-gyerekeknek is . . . Milyen is hát ez a híres Bakony, amelyről sok neves írónk, tudósunk emlékezett meg a századok során, többek közt: Bél Mátyás, Rómer Flóris, Ányos Pál, Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Sándor, Krúdy Gyula, Eötvös Károly, Erdélyi József és még sokan mások. A Bakony valamikor ősrengeteg volt, Délkelet-Európa legnagyobb lomberdeje, ezért nem is hegységnek nevezték, hanem erdőnek: Bakonyerdő, Bakonyer Wald. Csak az északi részét négyszázezer holdnyi összefüggő bükkös borította, közöttük ma is olyan terebélyes példányokkal, hogy három ember alig tudja átölelni. Nem csoda, ha ma is paradicsoma a vaddisznóknak és a szelíd disznó-kondáknak. Bölénye, hiúza (barca), is volt valaha a Bakonynak, de még medvéje is: rég kiveszett valamennyi, ma már csak őze, szarvasa és vadmacskája van, no meg a kisebb állatok. Az utolsó farkast 1880-ban lőtték ki a szentgáli erdőben, ma már csak Farkasnyepü község neve emlékestet a Bakony veszedelmes farkasaira, amelyek a Pápa-Veszprém közti országúton még a nv'dt században is életveszélyessé tették a téli közieke dést. * * * A Bakony arculata azóta azonban alaposan megváltozott. Múlt századbeli erdőállományának egyharmadát elvesztette, de még mindig meghaladja a kétszázezer holdat s ezt jelenleg tervszerű erdőgazdálkodással állandóan növelik Veszprém. Várpalota és a Balatonfelvidék környékén. Más helyekre szőlőt, mandulát, őszibarackot és gesztenyét telepítenek. A táj hagyományos állattenyésztő jellege is újra erősödőben van: modernizálták a sertésnevelést, a szarvasmarhatenyésztés és az ezzel kapcsolatos takarmánytermelést. Mindezt tervszerűen a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem kísérleti intézetei végzik. A mai Bakonyt azonban már nem az erdők jellemzik elsősorban, hanem a medencéiben-völgyeiben kibontakozó új ipari tájak, melyeket a mai nemzedék varázsol az erdők aljába. A betyárjairól és kanászairól híres Bakonyerdő, ahol még nem is olyan régen a szénégetés, a hamuzsírfőzés, a taplókészítés és legfeljebb a kőedénygyártás volt az egyedüli ipari tevékenység, az utolsó két évtizedben az ország legfontosabb nehézvegyipari és könnyűfémipari körzetévé vált. A Bakony ma nagyjában-egészében Veszprémmegyével azonos. Ugyanis a legújabb közigazgatási reform során hozzácsatolták a balatonfüredi, a sümegi, a tapolcai és a keszthelyi járásokat is Zala-megye egykori területéből; tehát a megye területén fekszik az északi Öreg-Bakony, a déli Balatonfelvidék és a Bakony végső nyúlványa, a Keszthelyi-hegység. Tehát ma már nincs zalai Balaton-part, csak somogvi és veszprémi. A Bakony délnyugati szegélyén alakult ki a megve és az ország legnagyobb bauxit-iparvidéke: Sümeg, Nyirád, Szőcs, Padrag, Halimba és Városlőd vidékén vöröslik a föld a bauxittól, melyet külszíni fejtéssel termelnek. Aika, Csékut, Padrag vidékén gazdag barnaszén lelőhelyek vannak, amelvekből elektromosságot fejlesztenek az ajkai timföfdgyár és aluminiumkohó részére. Ajka, az egykori kisközség ma 20.000 lakosú város (1959 óta) és a devecseri járás székhelye, nvolc nagyüzeme tízezer embert foglalkoztat. Az Aika melletti Úrkút községben van az ország legnagyobb mangánbányáia, ami az országos termelés 90%-át adja. A Zirc körnvéki Dridar község mellett pedrn gazdag barnaszénlelőhelyre bukkantak, ahova Zircről külön vasútvonalat is építettek. Az Öreg-Bakonv keleti peremén, Várpalota vidékén, a közelben bányászott barnaszénre és lignitre támaszkodva alakult ki a megye másik nagy ipari körzete. Az Inotával és Péttel egyesült Várpalota ma 30.000 lakosú város, nemcsak fontos ipari és bányászati központ, hanem szép műemlékei és környéke miatt idegenforgalmi célpont is. Van hatalmas villamos erőműve, aluminiumkohója, nitrogéngyára az ország legnagyobb vegyi üzeme, régi bányaüzemei ma állami kezelésben vannak. Inota községnek Várpalotába való beol-3