Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1971-10-01 / 1. szám
dekesebb politikai ténykedésének. A megbízás célja az volt, bogy Törökországot ellenállásra, illetve Oroszország elleni támadásra bírja. A világosi katasztrófa után Görgeyt Klagenfurtba internálták. Amikor az 1867-ik koronázás után a szabadságharc és az abszolutizmus politikai foglyai kiszabadultak s a számüzöttek hazatértek, az amnesztia kiterjedt mindenkire, csak Görgeyt felejtették Klagenfurtban. Görgey ekkor Andrássyhoz for dúlt levélben s kérdezte, hogy ővele mi történik, őreá nem érvényes-e az amnesztia? Andrássy rögtön intézkedett az osztrák kormánynál Görgey kibocsátása iránt és erről azonnal értesítette a tábornokot. Görgey kiszabadult, hazajött s első kötelességének tartotta Pesten tisztelegni Andrássynál, megköszönvén hosszú fogságának megszüntetését. >—> Hagyja el, tábornok úr <—> felelte Andrássy. <— Ön nekem nem tartozik köszönettel. Én kiegyeztem az osztrákokkal, ön vonuljon félre; panaszokkal nem segítünk a hazán. Midőn Görgeytől megkérdezte egy barátja, hogy miként fogadta őt Andrássy, a tábornok ezt felelte: ' Andrássy visszaadta nekem a 49-i kölcsönt. Radnay Viktor: KIS KERTEMBEN Kis kertemben megérett a cseresznye. Szeret engem egy takaros menyecske. Nem nehéz azt kitalálni, kicsoda: Az én édes feleségem, a Borcsa. Vasárnapra kimegyünk a vásárba. Gyöngykalárist akasztok a nyakába. Megölelem, megcsókolom utána, Ne gondoljon másra, csak az urára. Kémény száján fészket rakott a gólya. Szemlesütve jár a Borcsa azóta. Nagy titokban varrja a sok pelenkát, Szívszorongva várja a kis babáját. Szellemi Tájakon (Könyvismertetés) Szitnyai Zoltán neve nem ismeretlen a magyar emigráció előtt. Sokan, az idősebbek közül, már otthon is olvastuk és szerettük munkáit. De a fiatalabb nemzedék is megismerhette nevét, mert nem első könyve ez itt az idős írónak, aki, Isten kegyelméből, teljes szellemi frisseséggel és csodálatos emlékezőtehetséggel megáldva irta meg legújabb könyvét: Szellemi tájakon. Nem regény ez, hanem irodalmi tanulmány a visszaemlékezés tükrében. Akik becsülik és értékelik a szellemet, örömmel kisérik az írót ezekre a tájakra, akár a régi világba megy vissza emlékeivel, akár a mai nemzedékről ad í—< sokszor igen szomorúan igaz <— bírálatot. 78 évével kortársa volt Szitnyai Zoltán sokaknak, akik már régen elhúnytak, de kortársunk nekünk is és a mai fiataloknak is. Tragikus az, hogy ez a könyv nem lehet az egész magyarság közkincse, de nekünk, akik kívül élünk a vasfüggönyön, minden sorát áhítattal és tisztelettel lehet olvasnunk. És érdemes olvasnunk. Minden magyar kezébe való ez a könyv. Az idősebbeknek talán személyes élményt is jelent egy-egy .felvillanó alak a szellemi tájakról. A fiatalabb korosztály pedig megtanulhatja belőle, hogy soha el se felejtse: nem vagyunk alábbvalók egy nemzet fiainál sem. Tompa Mihály még megírta versét: Levél egy kibújdosott barátom után /— mikor barátja, Kerényi Frigyes emigrációba ment. A mai otthoni írók ,—• kényszerűségből talán? ,—- már tudomást sem vesznek arról, hogy van egy másik magyar irodalom is, mely szabadon szólhat, mert nem kötik a párt bilincsei. De ha ők nem is küldenek levelet kibújdosott barátjuk után, nekünk, akik osztjuk sorsát a bujdosásban, követnünk kell őt ezekre a szellemi tájakra. Követni avval, hogy elolvassuk és újra és újra elővesszük ezt a könyvet, hogy tanuljunk, emlékezzünk, hogy boldogok és büszkék legyünk, mert távol a Hazától is megmaradtunk magyarnak. Ezért kell Szitnyai Zoltán könyvének ott lennie minden magyar kezében. Magyary Csilla Szitnyai Zoltán: 20
