Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1971-10-01 / 1. szám
fény alatt a nyárban boldog a legény. Itt ballag mellettem hangját hallgatom, lelkem s mezitlábam bűsöl a harmaton. Kéz a kézben megyünk, szívre fut a méz, jaj, kurta a nyár, a halál erre néz . . . (Ringass régi bölcsőm) Ugyanilyen tiszta öröm csendül ki a "Klári” c. verséből: Barna szemében égnek a lángok, libbenő lábán ispilángok, bosszú pillája lepke szárnya kívántam egyre reám szállna. És micsoda csöndes, nemes férfibánat zokog fel ezekben a gyönyörű sorokban: Sugárzott égőn a bányaváros, ragyogó tűz szőtt át élőt-holtat, két bátyád karján úgy álltái fénylőn, hogy pengetni kezdtem a sarlós holdat. Csillagszemedben fürödtem hosszan, parttalan álmok csillagos vízén, mit is mondtam, már rég elfeledtem, mV ballagtunk a hold törékeny ívén. Törékeny ívén szerelmes útnak. Terád én jaj, miért nem vigyáztam, most tudom csak, mily nagy az én bűnöm, szíved ellen én mekkorát hibáztam . . . (S pengetni kezdtem a sarlós holdat.) Sokat idézhetnék ezekből a versekből, hogy bemutassam a költő versmondásának művészi erejét, a lüktető, lázas, villogó sorokat, a feltündöklő, plasztikus képeket, mély, lélektani ráérzésű hasonlatait és azt a súlyos, szép magyar prozódiát, amelyről egy nálam járt kitűnő, otthoni műfordítónk és műkritikusunk azt mondotta, hogy Ady óta ilyen magyar prozódiával nem találkozott. Ha a tartalom megköveteli: rendkívül tömörséggel, drámai erővel fogalmaz. (Koppány), máshol barokkos lendület, egyfajta szónoki-költői pátosz ragadja magával a mondanivalót. Vannak versei, melyekből a székely népballadák fojtott hangja borzongat, ismét mások, melyek pogánykori mondókákat idéznek, vagy protestáns prédikátorok veretes hangjára emlékeztetnek. Líráját sok húron szólaltatja meg. Nemcsak a fizikai valóságot, a Tájat ismeri: idegeiben, tudatában hordozza a történelmi magyar tájat is, ennek valóságanyagából merít ihletet, ez determinálja költői magatartását. Kossányi József most megjelent "Végtelen Üt” című versgyűjteményében tiz év költői termését mutatja be és teszi az olvasó asztalára. "Öröm ez a könyv” —< mondja Nehéz Ferenc, a kötet borítólapján megjelent rövid és magvas ismertetőjében. Öröm ez a könyv »— mondjuk vele együtt mi is. Mélt án sorakozik az eddig megjelent művei mellé. Máglyák. (Versek 1929, Komárom) Éjféli kiáltás (Versek, 1933, Kassai Új Élet), Szent György meg a sárkány (Versek 1960, Cleveland). A kötet végén találunk egy minden ízében kitűnően megírt, mélyenszántó tanulmányt "Felvidéki jegyzetek” címen. A tanulmány a felvidéki mar*varség életének és irodalmának, valóiéban: élethalálharcának húsz évét mutatja be Masaryk és Benes republikájában, széles ecsetkezeléssel, a kortárs és aktív részvevő hiteles, élesen megfogalmazott, immár történelmi távlatú és igényű vallomásában. Kossányi problémakezelése, biztos látása, a tárgynak fölényes ismerete tanulmányát a kortörténeti dokumentum rangjára emeli. Végezetül hadd álljanak itt a tanulmány befejező sorai: 14
