Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1972-05-01 / 2. szám
neve emberi viszonylatban a dolog könnyebb, csa- Iaíintább végét kereső alakokra.) A tanyavilág képe régebben eléggé elszomorító volt. Földből, vályogból felvert szegényes házakban lakott a rendszerint nagycsaládú, sokezer tanyabérlő. Sem kerítés, sem kert. Ásott lyukban lakott a láncos, mindig ébes és morgós házőrző komondor, kuvasz, vagy Ioboncos puli. Küszködött a homokkal, a szegénységgel a tanyasi magyar. Papot igen ritkán látott, iskola csak itt-ott volt. A tanyai gyermek volt a magyar iskolaélet bőse, aki fagyos telekben, rongyos kis kabátja zsebeiben egyegy sült krumplit ebédjét markolászva, térdigbasig hóban vergődött az iskola felé. Sok lett közülük jeles ember, de sok volt a tanyavilágban az írniolvasni nem tudó, aminek az iskola távolsága, a ruha és lábbeli-hiány, vagy az apró gyermek munkájára is rászorult szegénység volt az oka. Csak született magyar becsületessége, vagy mély vallásossága mentette meg a tanyai népet, hogy ne legyen az egész szegedi határból Átokháza puszta, ahol »—» az Isten hátamögött, 50 kilométerre várostól, paptól, kultúrától i—< a huszas években még magunk találkoztunk meg nem keresztelt legényekkel, fiatal férfiakkal. Sohsem láttak papot. A régi Iovas-vándorpapok régen kipusztultak. Trianon után fedezte fel a magyar kormányzat, hogy mennyire elhanyagolták elődeik ezt a jobb sorsra méltó magyarságot. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter modern népiskolákat építtetett a tanyavilágban, sokat Szeged környékén i—< ezeket ellá tta népkönyvtárral, később rádióval. Az iskol ánkivüli népoktatás tanfolyamokon tanítgatta a tanyasi népet, kik közül sokan ezüstös fejjel, de boldogan tanulták meg a betűvetést. Rendezték a Ielkigondozást. Szekéren, kerékpáron, motorkerékpáron jártak ki rendszeresen a papok, lelkészek. A nép örömmel fogadta a papot, tanítót, a művelődési lehetőséget, és eltűnt az analfabéta szégyenszázalék. A tanyasi nép nemzedékeken át dolgozott, hogy egyszer megválthassa kis földjét. Aki meg tudta vásárolni, az boldog ‘ örökföldes” lett. A szegedi határt járva meglátogatjuk a híres madárszállást, Szegedtől hét kilométerre Fehértől, mely államilag védett terület. Kétszáznál több madárfaj él itt, nagyrészt itt fészkel. Itt még fészkel a kihalóban levő gulipán is. Szeged a magyar történelemben több ízben játszott fontos szerepet. I. Ulászló a harcias Jagelló király itt kötött tízéves békét a törökkel 1444-ben. A békét felmondta és Várnánál a vesztett csatában hősi halál halt. 1919 nevezetes lett Szeged történetében. A vesztett háború után francia megszállás alá került a város és itt gyülekeztek össze a magyar ellenforradalmárok, hogy kormányt alakítva, fegyveres erőt szervezve megdöntsék a kommunista uralmat. Florthy Miklós vette át a fővezérséget, aki a vörösök elől szökve, bújva érkezett Szegedre. Innen indult a nemzeti hadsereg, amely végül bevonult a felszabadított Budapestre is. 1945-ben az orosz megszállás alatt működő kormány a történelmi levegőjű Pusztaszeren kezdte meg a földosztást, akkor nagy örömöt szerezve a sok földnélküli magyarnak, akik azóta kolhoszba kényszerítve, búsan néznek vissza a szép álomra, amely olyan hamar szertefoszlott. De hisszük, hogy a magyar nép igaz javát szolgálva rendeződik a felszabaduló magyar föld sorsa, és akkor Szeged és Csongrád megye népe is boldogabb lesz, mint valaha volt. Márai Sándor: A SZEREPRŐL ÉS AZ ALKATRÉSZRŐL Szereped van, mely csak a tiéd ; s ez a szerződésed Istennel. De alkatrész is vagy a világ nagy szerkezetében, nem sokkal több, nem is jelentősebb, mint egy csavar, vagy huzal, mely e végtelenül bonyolult gépezetben valamilyen mellékes és alárendelt folyamat egy segédeszköze. Ne feledkezz meg soha szerepedről, mely csak a tiéd és személyes, s ne feledd soha, hogy nem számítsz sokkal többet az Egészben, mint egy alkatrész, csavar vagy huzal. Márai Sándor: A HAZÁRÓL Mindegy, kik beszélnek hazád nevében. Mindegy az is, mit mondanak azok, akik jogosultnak hiszik magukat a haza nevében beszélni. Te halig áss hazádra! Mindig, mindent adjál oda hazádnak. A világnak nincs semmiféle értelme számodra hazád nélkül. Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán, semmit ne várj hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben. Ez a legfelsőbb parancs. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri. 54
